Suttogások a kastélyban

"Apa, miért ébresztettél fel ilyen korán? Olyan fáradt vagyok!' Anora felnyögött, alig kinyitott szemeit dörzsölgetve, miközben a Manóház puha kanapéján feküdt, és lazán eltakarta az arcát egy magazinnal.
Anora zilált állapotát látva Alaric megbánta, hogy az apjához küldte. Az apja hiányolta az unokáját, és most egy egész évet töltött vidéken. Ez idő alatt az egykor aranyos és ártatlan Kis Wright elkezdett fára mászni, hogy madártojásokat lopjon, és a közeli tóban horgászni - tevékenységeket, amelyeket az apja inkább bátorított, mintsem megfékezett.
'Néhány hónap múlva Clara és én azt tervezzük, hogy hazamegyünk. A Cég jól megy itt, és itt az ideje, hogy meglátogassuk. Előbb neked kellene visszatérned" - mondta Alaric, és oldalpillantást vetett Anora. Vajon maradna valaki, aki felügyelné ezt a lányt, ha egyszer visszajön? Sóhajtott; egyelőre le voltak kötve, és nem tehettek mást, minthogy hagyták, hogy a lány jól érezze magát - ő majd mindent elintéz, ha visszatértek.
Anora több mint kész volt elhagyni ezt az unalmas helyet; valóban unalmasnak találta, és alig várta, hogy újra találkozhasson a kis Serenityvel.
Oké, megyek, összeszedem a cuccaimat, szia apa!" - ciripelte, észre sem véve Alaric aggodalmát.
Várj... csak úgy?' - motyogta a férfi.
'Muah~ Hiányozni fogtok mindannyian!' Anora visszafordult, és egy puszit fújt, mielőtt elrobogott volna, Alaric pedig önmaga ellenére is mosolygott.
A nagy repülőtér
'Tesó, nem azt mondtad, hogy Little Red járata tízkor indul? Már majdnem tizenegy van, hol van?' Alyshia Noriahra pillantott, majd vissza a kísértetiesen csendes reptéri kijáratra.
'Ennek semmi értelme. Mi itt álltunk. Amint Kis Piroska kijön, meglátjuk őt' - válaszolta zavartan.
Hirtelen valaki hátulról megkocogtatta Noriah vállát. Megfordult, és meglátta, hogy Anora, akinek a túloldalról kellett volna jönnie, közvetlenül mögöttük materializálódik.
'Kis Piroska! Mikor érkeztél? Hogyhogy nem vettünk észre?' Kiáltott fel Alyshia, teljesen összezavarodottan.
'Hát persze, azért, mert megvan a láthatatlanság képessége!' Anora játékosan válaszolt, és úgy pózolt, mintha valami misztikus tündér lenne.
Alyshia hitetlenkedve nézett rá. 'Ezt nem veszem be.
'Végre újra itthon!' Alyshia felkiáltott, miközben az illemet teljesen figyelmen kívül hagyva a kanapéra huppant, de Noriah heves pillantása alatt azonnal felegyenesedett. Anora nem tehetett mást, minthogy megdöbbent; Alyshia bátyja még Claránál is félelmetesebb volt! Csak nézd meg, milyen ideges volt Alyshia.
Mire gondolsz, Piroskám? Kérdezte Anora a fejét rázva.
'Megyek a szobámba, hogy lezuhanyozzak'.
Visszatérve a szobájába, Anora azt tervezte, hogy megmosakszik és alszik egy kicsit. A repülőn nem pihente ki magát, és hiányzott neki a puha ágy a nénikéjénél. Ahogy azonban belépett a szobájába, valami nem stimmelt. Bár Anar nagyapjánál volt, a szobája mindig makulátlan volt, mert a személyzet naponta takarított. Most azonban piszkosabbnak tűnt, mint amire emlékezett.
Mi van, ha valaki más jött be? A gondolatra végigfutott a hátán a hideg. Ez az aranyos kis tündér bizonyára irigységet keltett a személyzetben. Sietve megragadott egy közeli esernyőt, készen arra, hogy igazságot szolgáltasson a rossz személyzetnek.
Ne mozdulj - nyomódott egy hideg tárgy a nyakához.
Anora belülről káromkodott, remélve, hogy ellenfele leteszi a fegyvert, hogy egy az egy ellen rendezhessék a dolgokat.
Ó, Hős néni, kérlek, kímélj meg!' - mondta, és megadásra emelte a kezét.
A nyakához szorított penge mozdulatlan maradt. Anora szorongás hullámát érezte; mi van, ha felsérti a bőrt? Teljesen eltorzult volna.

"Ne mozdulj, ha nem akarod holtan végezni." Egy penge csillogása közeledett, az éles hegye veszélyesen közel volt Anora torkához. A lány azonnal megdermedt, a földre pillantott, tudta, hogy a bátyja és a barátai csak egy kiáltásnyira vannak. "Nem bánthatsz engem, ha nem akarod, hogy rájöjjenek. Ha mégis, akkor menekülnöd kell, és én még csak nem is fogok sikítani. Nem tudnád csak letenni a kést? Megijeszt - mondta Anora, és a hangja remegett a bátorság és a félelem keverékétől.
Az álarcos betolakodó habozott, elgondolkodott a szavain. Lassan elengedte a szorítását Anora nyakán, végül kiderült, hogy csak egy lány, talán egy kicsit idősebb, mint Anora maga.
"Miért csinálod ezt? Nincs mit ellopnom" - mondta Anora lágy, de dacos hangon.
A lány nem törődött vele, a pengét Anora fölött tartotta, és azt parancsolta neki, hogy hozzon egy elsősegélydobozt.
"Nekem nincs" - válaszolta Anora, miközben körülnézett a szobájában, amelyből valóban hiányzott mindenféle orvosi felszerelés. A betolakodó ehelyett egy törölközőt vett elő a szekrényből, és a karján lévő friss seb köré tekerte. Aztán leugrott az erkélyről, és eltűnt az éjszakában.
Amint tiszta volt a terep, Anora az erkélyre merészkedett, és a sötétséget fürkészte, hátha támadója nyomára bukkan, de nem látott semmit. Megérintette a nyakát, és megrándult a fájdalmas zúzódás miatt. Bár a támadó eltette a kést, a markolat még mindig nyomot hagyott a bőrén.
"Tényleg ilyen könnyen legyőzhető vagyok?" Anora elgondolkodott. "Az a lány nem fog ilyen könnyen megúszni a következő napokban."
Újdonsült elszántsággal dúdolt egy vidám dallamot, miközben a fürdőszobába indult, hogy megmosakodjon és felkészüljön az éjszakai alvásra.
"Kismalac, ideje felkelni!" - énekelte, és ledobta magáról a takarót.
Egy hangos csattanással elhallgattatta az ébresztőórát, és meghempergett az ágyban, mielőtt végre felült, emlékeztetve magát, hogy otthon van, a saját szobájában.
Anora halkan a fürdőszobába sétált, és elkapta a tükörképét. A nyakán lévő zúzódás vakítóan szembetűnő volt. "Azt hiszem, tegnap este kicsit elnéző voltam vele."
Beletörődve abba, hogy a zúzódást nem lehet elrejteni, magas galléros felsőt választott, hálásan a közelgő hűvös időjárásért. "Utálnám, ha apa jelenlétében csodabogárnak bélyegeznének."
"Miért a magas gallér, Piroska? Nem azt mondtad mindig, hogy nem szereted a garbókat?" - kérdezte a bátyja, Alyshia kérdőn.
"Egyszerűen csak kedvem volt hozzá. Egyébként mit főzöl?" Kérdezte Anora, gyorsan kitérve a konyha felé.
"A bátyám főztje fenomenális. Jobb, ha eszel, Piroskám! Ennyi év után sem unom meg!" Alyshia incselkedett vele.
"Hű, te aztán tényleg el vagy telve magaddal" - vágott vissza Anora.
"Tudod mit? Szerintem én is elég nagyszerű ember vagyok" - válaszolta Alyshia büszkeségtől duzzadva.
"Ó, tényleg? A jóképűségeden kívül mivel tudsz még dicsekedni?" Anora drámaian forgatta a szemét.
'Hm...' Alyshia nehezen találta a szavakat.
Rendben, elég a kötekedésből. Mosd meg a kezed, és együnk!"
"Igenis, asszonyom" - kuncogott Alyshia, de a falat felénél Anora hirtelen odahajolt, és odasúgta a bátyjának: "Az Akadémián senki sem tudhatja meg, hogy rokonok vagyunk, oké?".
Alyshia tanácstalanul szünetet tartott. "Miért nem? Zavarban vagy miattam, vagy mi? Annyira azért nem nézünk ki rosszul!" - válaszolta, fel sem pillantva az ételéből.
"Pontosan! Nem tudhatják meg a többiek, különben azt hiszik, hogy furcsák vagyunk!" Anora ragaszkodott hozzá, a szemöldökét őszinte aggodalomtól összeráncolva.

Anora felsóhajtott, és a szemét forgatta a bolondos bátyjára. "Hát persze! Azért, mert túl sok rajongód van. Ha megtudnák, hogy a húgod vagyok, soha nem hallanám a végét!"
Mégis, a helyzet izgalma túl finom volt ahhoz, hogy ellenálljon. A gondolat, hogy az a sok rajongó féltékeny lesz, csak hogy rájöjjön, hogy a semmiért pörölnek, izgalmi borzongást küldött át rajta. Már az is elég volt, ha csak elképzelte a reakcióikat, hogy mosolyt csaljon az arcára. Amikor végül visszazökkent a valóságba, azt látta, hogy mindkét bátyja őt bámulja, az egyik egy csipetnyi büszkeséggel, a másik kötekedő vigyorral. Ó, fiam, ez egy kicsit kínos volt!
Ugyan már, csak egyezz bele! Anora könyörgött, és megrántotta Noriah ingujját. Az idősebbik bátyja, Noriah gyengéden megsimogatta a fejét, engedve a lány szeszélyeinek. Bár volt egy olyan érzése, hogy a lány története nem egészen az igazságnak felel meg, mégsem döntött úgy, hogy visszautasítja a lányt.
**Az Akadémián**
Szia, Piros Nagyapa vagyok, az új átjelentkező diák. Meg tudná mondani, melyik osztályba járok?' Anora bemutatkozott az iskolatitkárnak.
'Ne aggódjon, Kis Nagyapa. Már felvettem a kapcsolatot Dong nagyapóval. Minden készen áll! Az ötödik osztályba fogsz járni. És a... családi háttered? Ez itt szigorúan titkos, úgyhogy senki sem fog rájönni" - biztosította a titkárnő.
Anora nem tudta megállni, hogy el ne mosolyodjon az intézkedéseken - hasznosak lehetnek.
'Rendben, osztály! Ő az új diákunk, mutatkozzatok be!' - jelentette be a tanárnő.
Sziasztok, én Piroska nagypapa vagyok - jelentette ki Anora, magabiztosan állva az első sorban. Ma hercegnőnek érezte magát, és ügyelt rá, hogy annak is látszódjon.
'Nagyszerű! Na, akkor most helyezkedjünk el. Piros nagyapa, miért nem keresel magadnak egy helyet?'
Anora kiválasztott egy tetszőleges helyet az osztályteremben. Az igazat megvallva, egy kicsit unatkozott. A tanárnőnek, egy középkorú, örökké merev arckifejezésű nőnek olyan aurája volt, amitől még álmosabbnak érezte magát. Nem látta, hogy a tanárnő arckifejezése megváltozott volna azóta, hogy belépett. Olyan volt, mintha az arcát szuperragasztóval ragasztották volna így össze!
Puff! Anora az íróasztalhoz ütötte a fejét. Nehéz volt leküzdeni az álmot, amikor az irodalomóra ilyen szürke volt, és a tanárnő olyan élénknek tűnt, mint egy próbababa.
Az asztaltársára pillantva Anora észrevette, hogy az korábban egy képregényt lapozgatott. Most, az unalom sűrűjében úgy gondolta, egy kis kukucskálás nem árthat.
Hé, kölcsönkérhetném azt a képregényt egy kicsit?" - kérdezte, és megkocogtatta osztálytársa kezét.
Az osztálytársa felugrott, láthatóan megijedt, mert azt hitte, hogy a tanár tetten érte őket.
Köszi! Anora vigyorogva fogadta el a képregényt, és lapozgatta a könyv lapjait. A szokásos szuperhősös bohóckodásra számított - de meglepetésére valami egészen mást talált benne...

"Hé, mi a neved?" Anora idegesen oldalra tolódott.
"Gwendolyn vagyok. És te?" Gwendolyn félénk mosollyal válaszolt.
Anora azt gondolta magában: "Ő csak egy félénk kislány!".
"Van más képregényed is?" Anora visszaadta a képregényt, amit Gwendolyn éppen kölcsönadott neki.
"Nem tetszett?" Gwendolyn arckifejezése kissé leesett, ami miatt Anora aggódott, hogy talán megsértette, de aztán rájött, hogy nem mondott semmi rosszat, így megnyugodott.
"Hát, nem erről van szó. Csak még nem láttam korábban, ezért még nem értékelem."
Erre Gwendolyn kissé felélénkült. "Igazából egész jó. Hallottad már ezt a mondást?" Anora intett neki, hogy folytassa.
"Az azonos neműek szerelme az igaz szerelem; az ellenkező neműeké csak testi okokból."
Anora hálát adott, hogy nem ivott egy kortyot sem az italából, különben mindenhová szétfröcskölte volna.
"Valóban?"
Gwendolyn komolyan bólintott.
Mit is mondhatott volna erre Anora?
"Ööö, hadd nézzem meg még egyszer" - Gwendolyn gyorsan visszaadta a képregényt Anorának.
"Mondok én neked valamit! A főszereplő srác, Lady, szuperjóképű. Olyan tökéletes párost alkotnak" - mondta Gwendolyn izgatottan, egész viselkedése szikrázott a lelkesedéstől.
"Egyébként elárulok neked egy titkot." Gwendolyn óvatosan körülnézett, majd közelebb hajolt, hogy Anora fülébe súgja: "Az iskolánk szuperdögös végzős Noriah a fizikatanárunkkal, Gaiusszal jár!".
"Micsoda?!" Anora azt hitte, félreértette a nőt.
"Pszt..." Gwendolyn gyorsan befogta Anora száját, megkönnyebbülve, hogy egy sarokban vannak, távol a kíváncsi szemektől.
"Halkabban; mi van, ha a tanár meghallja?" Anora bólintott, jelezve neki, hogy engedje le a kezét.
"Honnan tudsz róluk?"
"Én mondom neked, Gaius magas, fiatal és merengően jóképű, de túlságosan komoly. Nézd, ő itt Gaius." Gwendolyn előhúzott egy fotót egy feltűnő fickóról, majd elővett egy másik képet, és egymás mellé helyezte őket.
"Mindketten totális szívtiprók, és amennyire én látom, még lányok sincsenek körülöttük. Láttam Gaiust nagyapával sétálni, miközben bevásárolni mentek, úgyhogy biztos örökké egy szobában lehetnek!"
Anora elgondolkodott: "Ha valamelyikük nem lenne ismerős nekem, talán tényleg bevenném a történetedet.
"Szóval ez csak találgatás. De Gwendolyn megrázta a fejét. "Nem, ez egy következtetés a bizonyítékok alapján."
"Oké, ne beszéljünk többet róluk. Tedd el azokat, mielőtt valaki meglátja."
Gwendolyn bólintott, belátva, hogy ez okos lépés volt. Ha a tanáruk meglátja, bajba kerülhetnek pletykálkodásért, és teljesen figyelmen kívül hagyta, hogy a tanáruk túl elfoglalt ahhoz, hogy észrevegye őket.
"Jövő héten vizsgaidőszak lesz" - jelentette be a tanáruk, miközben kisétált.
"Ez most komoly? Most volt vizsgánk!"
"Fúj, egyáltalán nem figyeltem oda."
"Már péntek van!"
Anora kihallotta a körülötte zajló beszélgetéseket, és Gwendolynhoz fordult: "Muszáj vizsgáznom?".
Gwendolyn tudálékos pillantást vetett rá, mire Anora frusztráltan felsikoltott.
Miért nem tudunk másra gondolni, mint a vizsgákra? Olyan unalmasak! Egy olyan valakinek, mint ő, inkább stílusosnak és szépnek kellene lennie, mintsem a dolgozatokon bosszankodnia.
"Testvér..." Amikor Anora hazaért, Noriah szobájába rohant. "Mi a baj? Lefelé nézel. Ki zaklatja a hercegnőnket?" Noriah játékosan felborzolta Anora sima haját, amíg az rendetlenné nem vált.
Anora kis duzzogása alatt hátrasimította, el a lány szemétől. "Tesó, jövő héten vizsgánk lesz."
"A te jegyeiddel nem kell aggódnod semmi miatt!" Noriah kötekedett, miközben nézte, ahogy Anora megrázza rövid haját, és próbálja rendbe tenni.
"Nem erről van szó, de a vizsgák olyan unalmasak! Utána sosincs semmi jó móka!"
Noriah a pufók kis arcra nézett, és játékosan megcsípte az arcát. "Igen, értem én. Tényleg unalmas. Mi lenne, ha elvinnélek fagyizni, ha már megvan a vizsga?"
Anora szeme felcsillant. "Te vagy a legjobb!"
Noriah mosolyogva sóhajtott fel. Csak Anora tudta így megmosolyogtatni. "Menjünk enni." Éppen amikor Noriah távozni készült, Anora megrántotta az ingujját.
"Mi az?" - kérdezte felhúzott szemöldökkel.
Anora magasra nyújtotta a karját.
"Nézd, milyen lusta vagy!" - kuncogott a férfi. De Noriah mégis megfordult, és leguggolt, hogy könnyedén a hátára ugorhasson.
"Gyerünk!"
"Piroskám, te túl lusta vagy! A te korodban a bátyád hátán lovagolni nem menő." Éppen ekkor jelent meg Alyshia, és látta, hogy Noriah leviszi Anorát a lépcsőn.
"Mit szólsz hozzá? Féltékeny vagy?" Anora kidugta a nyelvét Alyshia felé az ülőhelyéről.

"Hé, nem játszhatsz kedvencet. Én is a testvéred vagyok!" Noriah letette Anorát, és Alyshia felé fordult.
"Akarod, hogy téged is vigyelek?" Alyshia gyorsan megrázta a fejét a gondolatra; az túl kínos lenne.
Noriah nem törődött vele, és a konyha felé vette az irányt, hogy ellenőrizze a levest, amit főzött. Ahogy visszapillantott, látta, hogy Alyshia még mindig a helyén áll. "Nem segítesz felszolgálni az ételt? Nem vagy éhes?"
"Csak szeretsz engem dolgoztatni" - mormolta Alyshia az orra alatt, miközben sietett az edényekért.
"Itt vagyok, és kizárt, hogy kihagyjam a vacsorát. Ahhoz túl jó a kaja, amit csináltál!"
Anora tágra nyílt szemmel állt ott, és hirtelen egy kép ugrott be az agyába egy képregényből, amit Gwendolyn mutatott neki, és amelyen ismerős arcú szereplők szerepeltek - olyan arcok, amelyek hasonlítottak a bátyjára és Noriah-ra.
Anora megrázta a fejét, és megpróbálta kitisztítani a gondolatait. Mire gondolt?
Miután befejezték a vacsorát, Anora visszavonult a szobájába, hogy összeszedje a gondolatait. Úgy érezte, hogy egyszerűen nem igazán illik bele a nagyapja képregényeinek világába.
Éppen, hogy berendezkedett a helyére, megcsörrent a telefonja. Gwendolyn volt az, akivel iskola után számot cserélt. Anora megdörzsölte a vállát, és sóhajtva huppant az ágyára.
Több csörgés után végül felvette. "Halló?"
"Kis Piroska! Végre felveszed! Azt hittem, rossz számot hívtam. Holnap ráérsz? Akarsz együtt lógni?" Gwendolyn hangja recsegett a vonalban, miközben chipset majszolt, és a füle és a válla között egyensúlyozta a telefont.
"Ropogj egy kicsit halkabban, jó? Úgy hangzik, mintha egyedül lakmároznál" - jegyezte meg Anora a szemét forgatva.
"Honnan tudtad?"
"Nehéz nem hallani, ha ilyen hangerőt produkálsz" - válaszolta Anora játékos vigyorral. "De én egy Kis Tündér vagyok, és a varázserőmet használom, hogy tudjam ezeket a dolgokat!"
"Nem fogsz lógni? Ennek a tündérnek gyakorolnia kell a varázslatait!"
Gwendolyn bosszúsan fújt egyet. "Ha ezt mondod, nehezemre esik egyenes képet vágni!"
---
"Jó reggelt, Joy!" Hétfőn Anora ugrándozva lépett be az osztályterembe, és ragyogó mosollyal üdvözölte Gwendolynt.
"Jó reggelt!" - válaszolta Gwendolyn, inkább kimerültnek, mint élénknek tűnt.
"Mi történt veled? Úgy nézel ki, mint egy zombi!" Kiáltott fel Anora, miközben barátnője kimerült arckifejezését vizsgálgatta.
Gwendolyn érezte, hogy a frusztrációja egyre nő. Komolyan, muszáj volt ennyire drámaian viselkedni? "Te beszélsz arról, hogy kimerülten nézel ki."
Anora gyengéden megbökte Gwendolynt, aki arrébb tolódott, csak hogy újra megbökje. "Ugyan már, ne légy dühös! Kérlek!" Anora játékosan Gwendolyn mellé hajolt, és egy képregényt húzott elő a táskájából. "Nézd, elhoztam a kedvencedet!"
Bár Gwendolyn igyekezett nem tudomást venni róla, a tekintete a könyvre siklott. A kísértés, hogy megbocsásson Anorának, egyre nagyobb volt, de küzdött, hogy megtartsa magát. Elfordította az arcát, és igyekezett egyenes arcot vágni.
Anora meglengette előtte a képregényt, úgy tett, mintha a szemétbe dobná. "Hát, ha nem kell, akkor azt hiszem, megy a kukába!"
Gwendolyn előreugrott, és kikapta Anora kezéből a könyvet. "Nem mondtad, hogy nekem szántad!" Elfordította a fejét, de a szíve megenyhült, amikor visszapillantott, és igyekezett közömbösnek látszani. "Jól van, jól van. Elismerem. Az én hibám volt. Meg tudsz nekem bocsátani?" Teljesen eltúlzottan tágra nyílt a szeme.
"Ha legközelebb még egyszer ilyesmit mondasz, akkor tényleg nem állok veled szóba többet" - ígérte Anora, és a megbékélés jeleként Gwendolyn haját borzolta meg.
Gwendolyn drámaian felsóhajtott, és ellökte Anora kezét. "Most komolyan, hagyd ezt abba! Én itt próbálok dühös lenni!"

Itt csak korlátozott számú fejezet helyezhető el, kattintson a gombra a folytatáshoz "Suttogások a kastélyban"

(Amikor megnyitja az alkalmazást, automatikusan a könyvre ugrik).

❤️Kattintson ide több izgalmas tartalom olvasásához❤️

👉Kattintson ide több izgalmas tartalom olvasásához👈