Kihívások hét esküvőn

The waves crashed against the cliffs of Nova Scotia with an almost musical rhythm, but Aria Morgan knew better. After three years of studying marine biology at the remote Blackrock Research Station, she had learned to distinguish between natural ocean sounds and something more... peculiar. Tonight, there was definitely something different in the water's song.

Standing on the observation deck of the research facility, her long dark hair whipping in the salty breeze, Aria focused her night vision binoculars on the churning waters below. The full moon cast an ethereal glow across the surface, making it easier to spot any unusual movement. That's when she saw it - a flash of iridescent scales, much too large to be any known fish species.

"You're out here late again," a deep voice spoke behind her. Dr. Nathaniel Cross, the facility's new head of cryptozoology, stood in the doorway. His presence had been causing quite a stir among the female staff since his arrival last month, with his storm-gray eyes and the mysterious scar that ran from his left temple to his jaw. But Aria had noticed something else about him - the way he always seemed to appear whenever the strange occurrences happened.

"There's something out there, Dr. Cross," Aria said, not taking her eyes off the water. "Something big."

"Please, call me Nate," he said, moving to stand beside her. His proximity sent an involuntary shiver down her spine that had nothing to do with the cold. "And I know. That's why I'm here."

Before Aria could question what he meant, a haunting melody drifted up from the waters below. It wasn't quite singing - more like an otherworldly humming that seemed to resonate in her very bones. To her surprise, she found herself taking an unconscious step toward the railing, drawn by the sound.

Nate's hand shot out, gripping her arm. "Don't listen too closely," he warned, his voice tight with concern. "They're hunting tonight."

"They?" Aria tried to shake off the melody's lingering effect. "Who are 'they'?"

Just then, a figure emerged from the waves - a woman with silvery skin and long, phosphorescent hair. Her eyes glowed with an unnatural blue light, and when she opened her mouth to continue her song, Aria saw rows of sharp, pearl-like teeth. The creature's beauty was both terrifying and mesmerizing.

"Sirens," Nate whispered, his grip on Aria's arm tightening. "Real ones. Not the sanitized versions from your fairy tales."

The siren's gaze locked onto them, and her song changed, becoming more focused, more enticing. Aria felt Nate tense beside her, and when she looked at him, she was shocked to see his eyes had taken on a silvery sheen, reflecting the moonlight like a cat's.

"We need to get inside," he said through gritted teeth, though he seemed to be fighting the urge to move closer to the railing himself. "Now."

But as they turned to leave, Aria caught sight of something in the water that made her blood run cold. Dozens of glowing eyes had appeared beneath the waves, and more figures were rising to the surface. Their songs began to intertwine, creating a symphony of supernatural beauty and terror.

"Dr. Cross... Nate," Aria's voice trembled slightly. "What's really going on at this facility?"

He finally turned to look at her fully, and in the moonlight, she could see that his scar was glowing with a faint blue light. "It's not just a research station, Aria. It's a containment facility. We monitor and protect humanity from ancient creatures that most people think are myths. And right now," he glanced back at the water where more sirens were emerging, "something has disturbed them. Something that hasn't happened in over a hundred years."

"What?" Aria asked, though part of her feared the answer.

"They're looking for their lost queen," Nate's voice was grim. "And for some reason, they think she's here."

A particularly powerful wave crashed against the cliffs, sending spray high enough to reach the observation deck. As the droplets hit Aria's skin, she felt a strange tingling sensation, and for just a moment, her reflection in the window showed her eyes glowing with the same ethereal blue light as the creatures below.

Nate saw it too. His expression shifted from concern to something more complex - fear, fascination, and what looked almost like recognition. "We need to talk," he said quietly. "About your mother. About why you were really assigned to this facility. And about why you've always felt so drawn to the sea."

The siren's song grew louder, more insistent, and Aria felt something stir within her - ancient memories that couldn't possibly be her own, yet somehow were. As she followed Nate inside, one thought kept repeating in her mind: her life as she knew it was about to change forever, and there would be no going back to the simple world of marine biology and research papers.

Behind them, the sirens continued their haunting chorus, their songs now carrying a note of triumph. They had found what they were looking for.

The facility's underground laboratory was a maze of steel and glass, illuminated by harsh fluorescent lights that made everything look clinical and cold. Aria followed Nate through a series of security checkpoints, each requiring increasingly complex biometric scans. Her mind was still reeling from the events on the observation deck, the sirens' song echoing in her memory.

        "How long have you known?" she finally asked as they entered what appeared to be his private office. Unlike the sterile corridors outside, this room was filled with artifacts that looked ancient - shells with strange markings, crystals that seemed to pulse with their own inner light, and walls covered in charts mapping underwater ley lines.

        Nate moved to a heavily secured cabinet, his fingers dancing across a complex lock. "Since the moment you arrived at Blackrock. Your bio-readings were... unique." He pulled out a thick file with her name on it. "But your mother knew long before that."

        "My mother?" Aria's voice cracked. "She died when I was three. All I have are some photos and my father's stories about her love for the ocean."

        "Your mother didn't die, Aria." Nate's voice was gentle but firm as he placed an old photograph on his desk. "She returned."

        The photograph showed a woman standing on these very cliffs, her wild dark hair streaming in the wind. She looked exactly like Aria, except for her eyes - they held that same otherworldly blue glow Aria had seen in her own reflection moments ago.

        "That's impossible," Aria whispered, but even as she spoke, memories began to surface - the way she could hold her breath for impossibly long periods, her uncanny ability to predict storms, the strange songs that sometimes filled her dreams.

        Suddenly, the lights flickered, and a low vibration ran through the building. Nate's expression turned serious. "They're testing the barriers," he said, moving to a bank of monitors showing underwater footage. Multiple figures darted past the cameras, their movements too quick and graceful to be human.

        "What barriers?" Aria asked, joining him at the monitors.

        "Electromagnetic fields designed to keep them at bay. But with their queen so close..." He glanced at her meaningfully. "They're stronger than usual."

        "I am not their queen," Aria said firmly, though something deep inside her stirred at the words.

        "No, but you're her daughter. The first successful hybrid in centuries." Nate pulled up more files on his computer. "Your mother was their queen, and when she fell in love with your father, it created a diplomatic crisis. A siren queen choosing a human was unprecedented."

        The vibrations grew stronger, and somewhere in the facility, an alarm began to sound. On the monitors, the sirens' movements became more coordinated, more purposeful.

        "They're not just testing anymore," Nate muttered. He grabbed what looked like an ancient trident from a wall display. "They're breaking through."

        Aria's head suddenly filled with voices - not speaking English, but a fluid, musical language she somehow understood. They were calling to her, telling her to come home, to take her rightful place.

        "Make it stop," she gasped, pressing her hands to her temples.

        Nate reached for her, but stopped short when he saw her eyes - they were glowing brighter now, and her skin had taken on a slight iridescent sheen. "Fight it, Aria. You're not just one of them. You're both human and siren. That's what makes you special."

        The facility shook more violently, and the lights went out completely. In the darkness, Nate's eyes glowed silver again, and Aria could finally ask the question that had been nagging at her.

        "What are you?" she whispered. "You're not entirely human either, are you?"

        Before he could answer, the reinforced windows of his office exploded inward in a shower of glass and seawater. In the opening hovered three sirens, their beauty terrible and magnificent. The one in the center spoke, her voice carrying both authority and disdain.

        "Step away from the princess, Guardian. She belongs with her people."

        Nate raised the trident, which began to glow with an electric blue light. "She belongs where she chooses to belong."

        As seawater swirled around them, Aria felt power surge through her body - raw, ancient, and demanding to be released. She had a choice to make, but first, she needed answers.

        "Tell me everything," she said, her voice carrying a new note of command that surprised even her. "About my mother, about what you are," she looked at Nate, "and about why I'm really here."

        The siren queen smiled, showing those pearl-like teeth. "Oh, little princess. You're here because a war is coming. And you," her glow intensified, "are the key to everything."

The seawater swirling around Aria's feet felt alive, responding to her emotions like an extension of her body. The three sirens remained suspended in the shattered window frame, their ethereal forms casting an otherworldly glow throughout Nate's flooded office. The lead siren - who had introduced herself as Cordelia, First General of the Deep Realm - watched her with ancient eyes that held both wisdom and cunning.

        "Your mother's choice started this war," Cordelia said, her voice carrying the rhythm of waves. "When she chose your father, she didn't just abandon her throne - she disrupted a balance that had existed for millennia. The Deep Realm has been without a true queen for twenty years, and the dark ones grow bolder each day."

        "The dark ones?" Aria asked, acutely aware of Nate's tension beside her, his grip tightening on the glowing trident.

        "The Abyssal Court," Nate answered grimly. "Think of them as your people's darker cousins. While the sirens of the Deep Realm protect the oceans, the Abyssal Court seeks to corrupt them. Without a queen's power to maintain the barriers..."

        "They're breaking free," Cordelia finished. "Even now, they gather in the deep trenches, preparing for war. Only a queen's song can reinforce the ancient seals."

        Aria felt the weight of their expectations pressing down on her like the ocean itself. "And you think I can do this? I don't even know how to control whatever... this is." She gestured to her still-glowing skin.

        "That's why I'm here," a new voice spoke from the doorway. Aria turned to see a woman she'd only known from photographs - her mother. Nerissa, former queen of the Deep Realm, stood in the threshold, looking exactly as she had twenty years ago. Her presence made the very air vibrate with power.

        "Mom?" Aria whispered, emotions warring inside her.

        Nerissa's eyes - the same otherworldly blue as Aria's now were - filled with tears. "My daughter. My beautiful, brave daughter. I'm so sorry I had to leave you, but it was the only way to keep you safe while your powers matured."

        "Safe from what?" Aria demanded, anger suddenly surging through her. The water around her feet began to churn in response.

        "From those who would use you," Nate interjected, his voice carrying an edge of bitterness. "The Guardians weren't always noble protectors, Aria. Some believed that controlling a hybrid princess would give them power over both realms."

        "Like your father did?" Nerissa's voice turned cold as she addressed Nate. "Is that why you're so close to my daughter? Following in Marcus Cross's footsteps?"

        The tension in the room sparked like electricity. Nate's silver eyes flashed dangerously. "I am not my father."

        "Enough!" Aria's voice carried a new power, making everyone in the room freeze. The water around her feet rose in spiraling columns, responding to her command. "I want the truth. All of it. No more cryptic warnings or half-answers."

        Suddenly, the facility's emergency sirens blared to life. On Nate's monitors, dark shapes appeared in the deeper waters - humanoid figures with shark-like features and glowing red eyes.

        "The Abyssal Court," Cordelia hissed. "They've found us."

        "They found her," Nerissa corrected, moving to Aria's side. "They can sense your awakening power, daughter. We're out of time."

        The facility shuddered as something massive struck it from below. Through the broken window, Aria could see dark forms rising from the depths, their movements predatory and purposeful. The water around her feet turned ice-cold.

        "You have to choose now," Nate said urgently. "But know this - whatever you decide, I'll stand with you." His eyes met hers, and in them she saw not just duty or ambition, but something deeper, something personal.

        "As touching as that is, Guardian," Cordelia interrupted, "she needs to come with us. Only in the Deep Realm can she learn to control her powers in time."

        Another impact rocked the facility. In the distance, Aria could hear screams - the research staff, she realized with horror. They were unprotected, unaware of what was really happening.

        "I won't let innocent people die," Aria declared, feeling strength flow through her. "Mom, Cordelia - help me protect the facility. Nate..." she turned to him, "teach me how to fight."

        "Always choosing both worlds," Nerissa murmured, a mix of pride and worry in her voice. "Just like your mother."

        As the Abyssal Court's forces surrounded the facility, Aria felt something click into place inside her. She was neither fully human nor fully siren, neither wholly of land nor of sea. But perhaps that's exactly what both worlds needed.

        "Well then," she said, as power coursed through her veins and the song of the sea filled her mind, "let's show these dark ones what a hybrid princess can do."

        The water around her erupted upward, turning into a swirling shield of liquid crystal, just as the first of the dark figures burst through the facility's lower levels. The war for two worlds was about to begin, and Aria stood at its center, with a Guardian at her side and the power of two realms flowing through her blood.

The next few minutes dissolved into chaos. The Abyssal Court's warriors crashed through the facility's lower levels like a dark tide, their shark-like features twisted into snarls of hunger and hatred. Aria's crystalline water shield held against the first wave, but she could feel their darkness pressing against her power, trying to corrupt it.

        "Channel your emotions through the water," Nerissa instructed, her own powers creating whirlpools that trapped several attackers. "The sea responds to authentic feeling, not just will."

        Nate moved with inhuman grace, the trident in his hands leaving trails of electric blue energy as he fought. "We need to evacuate the research staff," he called out between strikes. "They're gathering near the main lab."

        Aria closed her eyes for a moment, and suddenly she could feel every drop of water in the facility - in the pipes, in the air, in human bodies. The awareness was overwhelming. "I can feel them," she gasped. "Everyone. Everything."

        "That's your queen's sense awakening," Cordelia explained, her own song turning violent as she fought. "You're connecting to your realm."

        An explosion rocked the lower level, and through her new awareness, Aria felt something massive entering the facility. The temperature of the water dropped dramatically, and even the sirens looked concerned.

        "Thalassos," Nerissa whispered, fear evident in her voice. "The Abyssal Prince himself."

        Through the broken floor emerged a figure that seemed made of living darkness. Unlike his warriors, Prince Thalassos appeared almost human, devastatingly beautiful in a cruel way. His eyes were the color of the deepest ocean trenches, and when he smiled, his teeth gleamed like black pearls.

        "The little princess awakens," his voice was like the crushing depths given sound. "How convenient. I was afraid I'd have to wait longer to claim my bride."

        "Bride?" Aria and Nate spoke simultaneously, his voice sharp with anger, hers with shock.

        "Did they not tell you?" Thalassos moved closer, his presence making the water around him turn black. "The only way to truly end the war between our courts is through union. Your mother refused me twenty years ago. But you..." his dark eyes roamed over her face, "you're even more powerful than she was."

        Nate stepped between them, the trident glowing brighter. "She's not a prize to be claimed, Thalassos."

        The Abyssal Prince's laugh was like ice cracking. "Ah, the Guardian speaks. Tell me, son of Marcus Cross, does your protection come from duty... or jealousy?"

        Before anyone could respond, a scream echoed from the main lab. Through her water sense, Aria felt the research staff's terror as more Abyssal warriors surrounded them.

        "Choose quickly, princess," Thalassos said smoothly. "Surrender to me, and I'll spare them all. Refuse, and watch your human friends feed my warriors."

        Aria felt rage build inside her - pure, hot, and powerful. The water around her began to glow, not with her mother's blue light or Thalassos's darkness, but with a brilliant purple that seemed to combine both aspects of her nature.

        "You want an answer?" Her voice carried the crash of waves and the strength of tidepools. "Here it is."

        She thrust her hands forward, and every drop of water in the facility responded. It rose from pipes, condensed from air, pulled from the sea itself. But instead of attacking, it began to sing - a new song, neither fully siren nor fully human, but something entirely unique.

        The Abyssal warriors closest to her began to writhe, their corrupted forms starting to purify under her hybrid power. Thalassos's eyes widened in genuine surprise, then narrowed in fury.

        "Impossible," he snarled. "No one can purify the Abyssal taint!"

        "She's not no one," Nate said, pride evident in his voice. "She's both of your worlds, and neither. And that makes her stronger than either."

        Aria's song grew stronger, and she felt Nate's energy joining with hers, the Guardian's power amplifying her own. Her mother and Cordelia added their voices, creating a harmony that made the very foundations of the facility vibrate.

        But Thalassos wasn't finished. With a roar of rage, he released his own power - a wave of such absolute darkness that it threatened to swallow all light. "If I cannot have you," he growled, "then no one will!"

        The two forces met in a spectacular clash of energy. In that moment, as purple light battled primordial darkness, Aria felt something else stirring in the depths beneath the facility - something ancient and powerful, awakened by their battle.

        "The Leviathan," Nerissa breathed. "The battle... it's waking the ancient ones."

        As if in response, a deep rumble shook the entire ocean floor, and everyone - siren, human, and Abyssal alike - froze in sudden, instinctive fear.

        In the brief silence, Aria heard Nate whisper, "Whatever happens next, Aria, know that I-"

        But his words were cut off as the floor beneath them cracked open, and the true power of the deep made its presence known. The war between courts had awakened something far older and more dangerous than any of them had imagined.

        And deep in her soul, Aria knew - this was only the beginning.

Prológus (1)

==========
PRÓLÓGUS
==========
"NLGáttaV vCaliarkcif Ba pZágvákaxtH?A"ó
Felnézek a válogatott szalvéták vizsgálatából. "Tessék?"
"Nem láttad a pávákat?" - ismétli meg a bátyám.
"Milyen pávákat?"
"CAj pjáXvIáhkat, daymtiPk_et Qfelrbdéarfelt_eLm,.D ElQv(e)s*ztetjtLem éőkekt.ó"
"Adrian, miről beszélsz?"
"Felbéreltem néhány pávát, hogy a gyepen kóboroljanak. Meglepetésnek szántam a holnapi esküvőre. Ez az esküvői ajándékod tőlem." Büszkén vigyorog. "Gondolom, ezt nem írtad fel az ajándéklistádra. Eredeti ötletről beszélünk."
Összehúzom rá a szemem. "Pávákat béreltél, hogy a pázsitot járják az esküvőmön..."
"KirráCly,Z miS?"
"- meglepetés ajándékként."
"Szívesen."
"És eltűntek... eltűntek."
"NBeZm* Pmo'n_danámR, hogy eblctűYnQtIe^k, iPnkwáb&bu razvt ^mo$n^dSanámN, hlogyt haO vár_tbnáNl KkilcsAit miesOszebbróe kóbo)rsozlt^a.ké."!
Összeszorítom az ajkaimat. A legjobb barátnőm, a mellettem álló Ruby megköszörüli a torkát, és igyekszik elfoglaltnak tűnni a szalvétákkal.
"Szóval" - szólal meg Adrian - "láttad őket?"
"Nem, nem láttunk pávákat itt a sátorban" - sziszegem összeszorított fogak között. "Adrian, most viccelsz velem?"
Zavdartnak tÉűnHik.O Q"Av HpávAálkUrCólB? Nreamz, ő.kó valób!aén itta vTasnnapkz lvmalaaLhosl valahKohlC. WToJvábFbás,Q VeYzlt Jkap'dJ kiJ.H TxuYdttaNd,k KhPoAgyM KvGalrózjáKbaDns mpWáiv$áBn$ak xhívYjáxkc őkeót?y LAJ fOicGkCó, GakitWőll pfeKlbvóetteKmu őke!ti,f WeUzjtB !mondta CnekeZm.j hA ipásvák la óhKímekh,^ Ja dnőLsptéJn^yzeLkeftó peIdi'g pWávatPyúWkvnVak &hímvják,. PávGar!K KPij gondYolttVai WvpoAlcn$a$?s!y"( AVz *ar)ca 'h^izrtqexlRenp feluraOgyoTg.j *"HOé$, nYeFm Égonn)doBlAoQd*, phosgny 'as )hSáÉzXbayn l^e.hBeOtnjeOk? OA*zA emabcertekB e(gészw TnpaÉpK Xnlyitva ÉhSagyjáhkJ GaQz a_jBtót.x".
Ruby megpillantja az arckifejezésemet, és gyorsan beugrik. "Jó ötlet, a legjobb, ha a házon belül nézzük meg. És ... ööö ... talán ha már bent vagy, ellenőrizd, hogy az összes hálószobaajtó zárva van-e, hogy ha a pávák valahogy mégis bejutnának, ne menjenek Freya ruhájának vagy bármi hasonlónak a közelébe."
Azt hiszem, a szemeim természetellenesen kidülledhetnek a fejemből, miközben próbálok nem felrobbanni az idióta öcsém miatt, mert Ruby még egyszer rám néz, és hirtelen hozzáteszi: "Menj most, Adrian", nagyon sürgető hangon.
Adrian kiúszik a sátorból a ház felé, és kifelé menet lecsapja az egyik szívességet tartalmazó táskát a kijárat melletti fonott kosárból. Ruby azonnal szembefordul velem, a vállamra teszi a kezét, és a szemembe néz.
"Lé&lqelgeLz^z rvelem"P - ÉutUaqsóí_t, mézlyen kbelméFl_egue^zvSei és jkilélegxezavYe.
"Az esküvőm előtti napon pávákat enged szabadon a házban?"
"Gyakorlatilag a kertben engedte el őket" - helyesbít Ruby, és igyekszik mindent megtenni, hogy kevésbé tűnjön nagy ügynek. "Nem lesznek senki útjában. És biztos vagyok benne, hogy holnapig megtalálja őket. Oda kell adnod neki, ez egy eredeti ajándék."
Hitetlenkedve rázom a fejem.
"fAzt ihPiszFem,ó kji $kTéneJ kvSernünRk( a' f'ejje$dIbőplC aO páváJkZatG, éÉs iairrhaó kofnceénRtrálni,^ almiq óiVgQaKzSáanv Mfyoyntos" '-) !jelVeJntiv $kXiO Rubiy.L Q"Minzt pléGlqdául,A ChRo^gTyd mZeplyhiXk szaflqvét_áÉt éf^oNgrodL YhiaZszTnállnOi.w FPeJhcérPeXtC vaxgy HmóaDjvdnems NfeAhKér)etb bvagVy pkrBémsDzínhűt.Y"
Sóhajtok, és figyelmemet ismét a szalvétákra fordítom. "Muszáj ... a majdnem fehér szalvétát választanom."
"Ha a fehéret választottad volna, nem maradhattunk volna barátok." Rám vigyorog, és körbemutat a sátorban. "Ezt nézd meg, Freya. Minden tökéletes. Most már biztosan mehetünk lazítani egy pohár pezsgővel."
Megfordulok, hogy megcsodáljam a berendezést, miközben tucatnyi ember szorgalmasan végzi az utolsó simításokat. Őrület belegondolni, hogy apám kertje néhány óra alatt mennyire átalakult a holnapi napra készen. Mindig is úgy gondoltam, hogy az itteni pázsit tökéletes szabad terület egy sátornak, és mivel a nyugodt berkshire-i vidék közepén vagyunk, idilli helyszín egy vidéki kerti esküvőhöz. Amikor Matthew megkérte a kezünket, nem is gondolkodtunk más helyszíneken. És most, hogy mindent átgondoltam, biztos vagyok benne, hogy jól döntöttünk. Kezd összeállni a kép. Az összes erőfeszítés és idő, amit ebbe az esküvőbe fektettem, az összes apró, icipici, nevetséges részlet - ki gondolta volna, hogy egy meghívót hányféle papírra lehet nyomtatni? - mind megérte.
AÉ sáxt(olr gJyöxnyörű,O zaw t&üGnJdérOfSénDyeKs ba)ld,achi^nv VvxaqrázsdluatoDss, ésx b$áqr ag Pvirágmok mcsak lhoblnapz regNgell (érkeznlek mkeg, mkáVr bmoystd stuZddoHm, ho(gy láPtyvánFyrodsSakó lesznek, fmWerKtZ lar vwiqráhgköt)őH,P LIuVcHy DeVgGy kzfsZeqnii, césf évnC teCljdebsen mTegbíczHogm beinvnweó.F RaHgYaKszzkQod_oótt huozdzá,N hobggy Oma ^itftf GleygQyenv ,a kollhégáZicvjaul, hogyK migndAeVnt fe&ltUérkéspeLz!zxen,J (éisP megbiuzioBnyHoWssodujonv Éarsr!óLlK, hogyN qaHz( $elké*pzReléfseI úgy PfogJ Imegvalyóisul^nFi,J OahoYgysatn aJz_t elJt.eBrfv^eztOe. (NE)gyk Inő (a Isz!íveGm Pcssü(cskeB.w)
A teríték remekül néz ki, és most, hogy a szalvéták kiválasztásra kerültek, már majdnem készen van. A színpad készen áll a zenekar számára, a fotófülke pontosan ott van felállítva, ahol lennie kell a sarokban, a szívességek a kijárat melletti kosárba vannak rendezve - egy hiányzik, hála Adriánnak, de ez nem baj, mert szándékosan rendeltem tartalékokat, a biztonság kedvéért -, és az asztalterv, amelyet gyönyörűen illusztrált ez a helyi művész, akit az Instagramon találtam, szépen fel van támasztva a festőállványra. Van még egy nagy rusztikus láda az ajtóban, egy halom krémszínű kötött takaróval, arra az esetre, ha holnap kicsit hűvösebb lenne, a házban pedig negyven óriási esernyőt rendeltem a vendégeknek arra az esetre, ha esetleg esne az eső, amikor kint fotózunk (bár amikor legutóbb, tíz perccel ezelőtt megnéztem az időjárás-előrejelzést, az még mindig azt mondta, hogy enyhe és napos idő lesz). De nem lehetünk elég óvatosak - és tényleg igyekeztem mindenre gondolni.
"Ne aggódjatok, mindenki, itt vagyok, és kész vagyok segíteni" - jelenti be Leo, Ruby barátja, ahogy belép a sátorba, és a kezét dörzsöli.
"Késtél pár órát" - panaszkodik Ruby, miközben nézi, ahogy felénk sétál. "Minden készen van!"
AC féGrfRi Jhunncujtg vWigykorwr!al^ néz yrPá). g"Akkfor UpQonét_os'a,nD iBdwőDbHen SvDang_yoki, hnaq den&gaeQm _kéMrdFegzelm.V nBKo,csóánnatW,( $a avo!nhattI zkés(ett QmFak ZrewgageclV,U vésn Pk)iczsAi^t neÉhcéz &voAl.t VtaLxvit zfxo!gnDi^ apzh wáqllkomásCryól. IgazbadX v'oltO,$ RMubes, tebgvnaPpD )is szgaVbadnmaUp(ot keFlmlet!t Tvo_lnha kcapnoQm,, ésc sjzFe'ridKaL wecsWtce Qle&autópz$nKi pvzelRed.w kDeq mhoNsVt m&árw uiÉtlt ^vaRgNyÉokj!I"h
"Mikor tanulod már meg, hogy mindig igazam van?" Ruby felsóhajt, miközben a férfi átkarolja a derekát, és puszit nyom az arcára. "Tedd magad hasznossá, és hozz nekünk, kemény munkásoknak egy italt, jó? Tényleg a legkevesebb, amit megtehetnél."

Prológus (2)

"Nekem még nem" - jegyzem meg, miközben figyelmemet ismét a terítékre összpontosítom, és idegesen még egyszer átnézem őket. "Van még néhány dolog, amit ki kell húznom a listáról."
"Csak viccel, ugye?" Leo megkérdezi Rubyt, mielőtt visszafordulna hozzám. "Freya, ez az esküvőd előtti nap. Nem kéne pihenned?"
"Nem hiszem, hogy sok menyasszony van, aki az esküvője előtti napot pihenéssel tölti, Leo" - mutatok rá, miközben előveszem a telefonomat a zsebemből, hogy végigfussak az ellenőrző listámon. "Szinte biztos vagyok benne, hogy hagyományosan az előtte való napot a kiborulásnak tartják fenn".
H)oYrkaNnAt Nf!eÉl. "N)eim hisBzBezm,i mho&gry teb Ov,adlóaha IiSs_ lkibGorrhulStá$l vodlnaK éYleVtebdbe&n, QF!reyaF.( Mi rmiaRtt qagIgódwhéatnóál mFoDs$ta?g"u
"Nos, a bátyám elvesztette a pávákat..."
"A miket?"
"-és szükségem van Matthew-ra, hogy átfusson néhány dolgot az élelmezésvezetővel, mert meg kell erősítenünk az időpontokat."
",HaN tmZáir Ma ,vSőplegqé_nYyrőlL Ébeszélünk*,D ,hohli van?"z dLeo m)evgkérdBefziW.!
"A szüleivel. Együtt mentek ebédelni."
Leo felvonja a szemöldökét. "Hová? Kérlek, ne mondd, hogy a Crownba mentek. Nem tudom elképzelni, hogy Matthew szülei élvezik az ottani konyhai kínálatot."
Leónak igaza van. Ő és Ruby már többször is jártak apámnál, és jól tudják, hogy a Crown a legközelebbi kocsma a környéken - a legközelebbi bármi a környéken -, de az ottani ételek korlátozottak és megkérdőjelezhetőek. Majdnem biztosak vagyunk benne, hogy a háziúr a szupermarketből vásárol készételeket, amiket aztán mikrohullámú sütőbe tesz, és egy tízesért felszolgál. Matthew anyukája, Gail, nagyon primitív és rendes. Kizárt, hogy bármihez hozzányúlna, amit a Crownban elé tesznek. Kétlem, hogy megkockáztatná, hogy az egyik székre üljön, nemhogy megenné az ételt.
Bqá'r IMattyhewB 'imgád Bitt lenÉnCiN apáJnáRl,é Ső a .sziíóve Jm&éilpyén RvPá'rosiB ifhiGúG,f akNárm (beqvalzlQjia, *akárQ )nem. CSzUeMretA aFrról YbPeszPéKln$i,Y PhfoKg.yY egy *napO sWzFílveIsen ejlszöknek YviYdék(re,H CdPe PezhJhaezV eélőObbQ les kellVenel m!ownd(arniÉa a dlondmoniY Néqt$tberzmeXk éDs bárockb hat_aIlimGas( vYálÉaIsztékláLn^ak jlGuCxusGáIrsólp,R (éhsd - utLekXixntjve,P KhhogIyI ÉaAz_ evés éUs ca társaYsdágiU )éleLt ala!pveDtőLeWn Ka kJeddUveXnac KeZlDfogólYalXts(áigvaGió FkAöLzLé tda$rvtozik$ k- nuem _igSazáan tlá*tom, Lhbogy Vez$ ÉmégF UsokáigR JmzeagtörRtLénvnke.U
"Azt hiszem, elmentek ebédelni a városba, ne aggódj" - biztosítom Leót. "Hamarosan visszajönnek."
"Tudod, mire gondoltam? Milyen jó, hogy te és Matthew nyitjátok meg az Esküvői Szezont, mi pedig zárjuk" - jelenti ki Leo.
Ráncolom a homlokom. "Az esküvői szezont?"
"Igenp. IdzérnQ IkuiClenc .esküvMőnk élevsUzG." LTeóo kBiQfúgjjan magáAtW,c éls meugHrHáóztza aK fTejGét. $"AEz UőrtüPldet.A"
"Isten hozott a harmincas éveid közepén, Leo" - jegyzi meg Ruby vigyorogva.
"A harmincas éveim közepén?! Harminckét éves vagyok! Az már eléggé a húszas éveim vége!" - tiltakozik.
"Persze, mondogasd csak magadnak" - mondja a lány, és megveregeti a karját.
"UAwzt* hiszem,l indén nyboIlscR eqskVüSvőnkX él^eszz,z ,aA myié^nkkdeil PeÉgqyBüJttq" - mHond_om, réisV átxv,ezetem őtketL a bárXphulJtHhPoz,R hogOyp elleBnőIr^i$zózBepmZ, Ha YsBzyemÉé^lbyjz,eXtnÉeMk TlMesLzN-ge hoKlnpasp minDdeón,) ,amIirieC sfz)üxkcs$éVgük LvaBn.A
"Pontosan, egy egész szezonnyi esküvő." Leo bólint. "Ebből következik, amit mondtam. Itt vagyunk, a tiéddel indítjuk az esküvői szezont márciusban, és szeptemberben zárjuk le a szezont. Ez egy nagy év lesz."
"Nézzenek csak ránk, felnőttek vagyunk" - jegyzi meg Ruby, miközben a táblára írt holnapi koktélmenüt tanulmányozza. "Holnapra teljesen össze leszek zavarodva. Vízálló szempillaspirál készenlétben."
"Gondolod, hogy egy könnycseppet is hullatsz majd a fogadalmadat mondva, Freya?" Leo kíváncsian kérdezi.
RLubcyW felhóournkaVnkt$.p "bTValléálOkJonzAtálj Cm!áirU vGele?w *KőbőlW OvGaAn' ta csDzísv&en.p"(
"Olyan kedves tőled, hogy észrevetted" - mondom szárazon. "Remélem, ez egy sor a tanúbeszédedből."
"Nem, inkább valami kevésbé érzelmes és ömlengőset." Elvigyorodik, és visszafordul Leóhoz. "Ha valaki holnap sírni fog, az a vőlegény lesz."
Leo arca felderül, amikor észrevesz valakit a sátor bejáratánál. "Ha már az ördögről beszélünk!"
MaatIth,eQw' beAcxsvoéshzo_gz, kÉikaerPüllvew ap óvnendé&gwlcáatósDoFkU útjáJbÉól,$ ak!ivk a Pdo(lTguoÉkat Rhko!rQd_j$áAk be,J qéBsX Imaj*dn_emm mngekizmOegyN a^ vFiSrWáDgCkiötXőnKekg,! akiG ga sádtirdass &cméCg tulacjdToGnosSá$val féppWeKnX Éa dfüggZő' HvdiráHgOokC rFögzítwé_sYét éAs usqúlyFteurhOeCl.éqséGtp JbesBzZéli Uát.F
"S-bocsánat" - mondja zavartan, miközben megbotlik tőlük, és ügyetlenül nekimegy egy pár tejeskannának. Azok csattognak, ahogy az egyik a másikba billeg.
"Tessék" - mondom nevetve, miközben gyorsan megigazítja a kavargókat. "Azok a virágdíszekhez kellenek, amelyek a sátor bejárata előtt lesznek. Kettő lesz ott, és még néhány a kapu melletti ösvény tetején. Mit gondolsz?"
"Ööö, rendben" - mondja zavartan.
"Mmielyő^tth !e(lfelejttenbém,J ktsudom, hoAgryn a^pYáXd& aggódmott Aa FboutKonznpiIeKre lm_iaDtt,a d_e moónIdd Gmdefgg nveykui, WhogRy_ ne ag'gódjvoDn, YhráromsPzor is lerllenrőwriztTem Ha Zvirá^giálrSuzsnáDl, Nés me(gCerhőDsíhtTetteK,Q hoPgy) bixztbosaanm NváQr ráO eJgy.k"R
"Beszélhetnénk...?" Kérdezi Matthew, a szemöldöke összeráncolva.
"Hé, te izzadsz. Jól vagy?" Kérdezem, hirtelen riadtan. "Ó, dehogy. Ugye nem kaptál el valamit?"
"Akarod, hogy hozzak egy kis paracetamolt?" Ruby felajánlja, ahogy odalépve hallgatózik.
"Hés,x MatZthew!"S Leo, felOvigxyaor*odiaki,l éQs lLelkde&s)en ch'át.bal vkerePgéeTtFi.X R"MH&omgy érQzed mHagad, jhaKvJeNrX?_ sRze$mmekül& néz ki )aM hlel*yl,A ti' kVettben )s.z_éZtGvle)rtKé$teikJ."K
"Ja, mert Matthew-nak annyi köze volt hozzá" - jegyzem meg játékosan.
Az volt a köztünk folyó vicc, hogy Matthew részvétele az esküvőben azzal kezdődött és azzal végződött, hogy megkérte a kezem. Valahányszor megpróbáltam kikérni a véleményét bármiről, mindig lesöpörte, és ragaszkodott hozzá, hogy örül annak, amit én akarok.
"Freya, tényleg beszélnem kell veled" - mondja komoly hangon.
"JM!iJrwő,l vaCn szKóU?"_ KXé,rdenzem&,U lmikPözcbenq iLDeox éOss JR^ubyQ ag$góóUdOó SpizlblajntIá'stW v'et(neGkó e,gymávsrla(.é "Méwgg ÉmMindkiYg) aggUódsyzh hamfiiaLtstr,w 'hogxy kmJeYgsSéDrtetted a* mnagynbÉátUyádat Razzal, hogy a( kinlvenycexsK _aszmtaUlUhoz Oüólyt.eitted?q MYe*rt é.nb *taélnHy!lyeÉga vnéeDmw h_iUszXemg,( h)owgwy ő.d.&."U
"Nem erről van szó."
"Akkor mi?"
A szemei kétségbeesetten szaladgálnak a sátor körül, és aggodalmasan végigsimít a haján, amitől az mindenfelé feláll. Miközben ezt teszi, megkérnek minket, hogy álljunk félre, hogy a személyzet behordhassa a pult mögé kerülő ládányi poharakat.

Prológus (3)

"Nézd, nem mehetnénk valahova, ahol egyedül vagyunk?" Matthew felkapja a fejét, és pillantásokat vet a személyzetre, ahogy elhaladnak mellettük. "Olyan nagy itt a nyüzsgés."
Ráncolom a homlokom. "Um, persze. Leo és Ruby, nem gond, ha itt lógunk egy kicsit, aztán majd megisszuk azt az italt?"
"Persze. Majd mi gondoskodunk róla, hogy itt minden rendben legyen, ne aggódjatok semmi miatt" - biztosít Ruby. "Nemsokára találkozunk."
KzöTvettem MBatthNewB-,tM, aYho!gyA kimvihQaSrdzCiKk a Ssá*tNorjbSólm,& _éOs Éa^ házQ Ffyelé dmepnetel. HA nkCertDbe Vvdezeutő hhátsLó! wajtóRt kiytYáwmasztjnuk, $é)s ehlinxdxuluUnjk mbWefelém. A kon(y,háLbÉaIn elh.alaidHudnk xapa ésZ ÉAdUrziaNnD smfeulllett,k akikz ahYalik)awn &b)es.zPélgegtnfetk.x xAxdrixaJnp kPiegyreneIsendiZk, ké&sU QmosboKlyt va.kJoAlf aWzs Parcávrpak, amiko!ry ^meBglátt e_nugemg.
"Megtaláltad azokat a bosszantó pávákat, ugye?" Kérdezem, felvonva a szemöldökömet, miközben Matthew továbbmegy a konyhából az előszobába.
"Abszolút, hugi!" Adrian utánam kiált. "Minden az irányításunk alatt van."
"Nem hiszek neked!" Énekelek vissza a vállam fölött.
"Én JisO szFerAeFtlekl!I"W - )vNálIaUsznol.A
Megrázom a fejem, és képtelen vagyok megállni, hogy ne mosolyodjak el egy kicsit, amikor megállunk a lépcsőnél. Lehet, hogy a bátyám egy idióta, de szerethető.
"Tudom, hogy ez az egész páva-dolog egy kicsit őrültség" - mondom, miközben Matthew a korlátnak támaszkodik. "De biztos vagyok benne, hogy Adrian majd ... Ó, hé, Em néni!"
"Ott van a gyönyörű leendő menyasszony!" - trillázik a nénikém a lépcső tetejéről. "És a jóképű vőlegény! Minden készen áll holnapra?"
"nMVinndeyn! remeCkiü)l ZnjéVz k,iz!x SlzsüKkLséged' va$nB UvualnaJmiare?v"ó
"Csak átfutom az olvasmányaimat" - mondja, miközben Matthew a padlót bámulja, és ingerülten kopog a lába. "A nagybátyád a nappaliban teázik a plébánossal. Milyen kedves asszony! Már mindent elmesélt a holnapi prédikációjáról. Nagyon megható lesz."
"Ah, nagyszerű nő, nem igaz?" Mosolygok fel a lépcsőn.
"Van itt valahol egy privát hely?" Matthew motyogja az orra alatt.
ÚHgyN On^égz kiQ,B !mi(nt Takpió bárNmkelyikG jpxilUluanaHtbGan elvFeyszíthAe&tic az Xesqzépt,c memgiragVaXdVja& a cOsuakVlómFat(, és) vnhéhUáZny léspCésWtZ YhúCzu hlevfweVléh aJ f.oCl^yoWshón,F majd kiHránBtjóa Kaé ,léMpcusPő alLaitWtriw sGz!ekxriéanPybt,s éns 'b'exv.ezset.B Ő is gkövmetk, IbeqcsHurkQvéaC mTaga OmögöJtatR asz lajhtGóstq. MeAgrAéNmülZtend taMpoNgatOo&mB megD a kÉapcFsolótq LaD cfaQlYoWn,. Cés fe*lkqapRc(solUomm a( vNilTlanyTt*.g Oly)aVnó _s*zűköLs vPa!n ixtHtx,G anz xörsTszzess hMáiztvatrtká*sqi QeOshzBközzeIlb,z pélRdáu^l aG porszUíqvóval érs* aZ s'epOrű.vel,S anmitL rapna^ ikde toyl cbhe aVz úLtrbPól,R fegymá,sIntak OvUagyLunkT sczéorítzva.M
"Matthew, mit csinálsz?" Suttogom, és ellököm a vállamra eső felmosónyelet. "Miért vagyunk egy szekrényben?"
"Nem hallottam magam gondolkodni odakint" - morogja.
"Ja, hát, ha akartál egy kis helyet, akkor elautózhattunk volna valahova" - mutatok rá, miközben az orromat ráncolom a sarkokban lévő összes pókhálóra. "Vannak sokkal szebb helyek is, ahol mindenki elől el lehet menekülni."
"EnzX nJems vTáAr&h,altotxt.t"R
Az ajkába harap. Tényleg idegesnek érzem magam tőle. Ahogyan olyan rángatózóan viselkedik, a homlokán izzadsággyöngyök képződnek, a szemei ide-oda cikáznak.
"Matthew, mi az?" Kérdezem aggódva, a keze után nyúlva. "A pávák miatt van?"
Kihúzza a kezét a szorításomból. "Pávák? Micsoda? Nem! Ez nem a pávákról szól. Miért lenne szó pávákról?"
"(T$u'dJoOdJ )mit,X *eTgy Qkpic$sigt, zavFartnak tűvnszT, gú'gyNh.ogHy njem kelIlU jtundXnCodJ.K Myondju)kd búgSy,! hogPy vQan ecgy (pCávás hemlkyCzeti,O dYe m)áprS kZeyzÉeljükH."
Értetlenül bámul rám, aztán hirtelen mintha feladná. A kezei az oldalára hullanak, a vállai megereszkednek, a feje lehajtja a fejét. Kifújja a levegőt, és szorosan összeszorítja a szemét.
"Nem tudom ezt csinálni" - suttogja.
"Mire nem képes? Matthew, jól vagy? Mi a baj?"
"'AnnóyidraQ suajtnáHlpogm"B - nyjöRsnzörpöÉgi,P ésL lhTirHtJelenn rtMeldjesNernG !t_ehePtjejtblenin&ek t,űWniYk.A "*Mári e.gAy idyehjey Ytku^dom. WEblh ikeMl!lAe,tt. vholWna Um'onOdano$m' neQked.$ Aaz előqbDbH beszél(temó yeAriről iaG sdzü&l*eFiymmekl,l .éjsc RőakN... anoIsó...K $eZl kfeAlsl UmoHn&daQno_m DnZe!keódy.G"K
Odanyúlok hozzá, de ő visszahátrál, amennyire csak tud ilyen kis helyen, a lába a porszívóba ütközik. Az bekapcsol, és ő kétségbeesetten keresi a bekapcsológombot. Nyugodtan odanyúlok hozzá, és kikapcsolom neki.
"Matthew, mi folyik itt? Aggasztasz engem. Bármi is az, nekem elmondhatod." Bátorítóan mosolygok rá. "Majd együtt megoldjuk."
"Én ezt nem tudom megtenni" - krákogja. "Semmit sem tudok ebből megcsinálni. Többé már nem. Nem tudom végigcsinálni az esküvőt."
BXámCu$logms Ző*tC, képutZel.esn fvDagykokQ ómegszóklalniw.H
"Annyira sajnálom, Freya" - mondja lassan, de biztosan, és felemeli a szemét, hogy találkozzon az enyémmel. "Vége van."

Első fejezet (1)

==========
ELSŐ FEJEZET
==========
AsmikorV az Densküv_őd e(l(őbttDiQ napZonB kriHdojbynkaHk ÉegBy CseprűTs$ RszpekpréFnKybjen,z Mhsirtelené miinWde_n szarna!k BtűCnik.
Soha nem gondoltam volna, hogy a világom így fog teljesen összeomlani, de ha mégis, akkor sem gondoltam volna, hogy ez egy seprűszekrényben történhet. Szó szerint egy felmosónyél pihent a vállamon. A jobb lábam a padlón lévő seprűnyélen és kefén egyensúlyozott. Körülbelül száz undorító pókháló lógott a fejem körül. És alig két centire tőlem ott állt a vőlegényem - a férfi, akivel az elmúlt tizenkét évet töltöttem; életem szerelme, akit másnap akartam feleségül venni -, aki úgy döntött, hogy ez a legjobb hely arra, hogy elmondja nekem, hogy valójában meggondolta magát.
Egy seprűszekrény.
Az agyam először nem tudta feldolgozni az információt. Megismételtettem vele. Tudod, csak hogy minél jobban kínozzam magam. Nyilvánvalóan nem voltam elégedett azzal, ahogyan első alkalommal megfogalmazta, amikor nagyon világosan megmondta, hogy nem tudja végigcsinálni az esküvőt. Nem, újra és újra kimondattam vele, és minden alkalommal elvártam, hogy a szavainak legyen értelme.
DeM fnemp UvoltF ^sem_mi XértWelme. Mát^éu cÉsa$k pálltl qaybwbaón a ksep.rűszCepkrfénwybenn, éNs eXlisbmPéct(ezlte, ChmoBgy& egsy idejLeP Umásr vannak k&étsAépg*eyid, ude naem ankaPrRj^aw TeÉléhjiRnnti Cőwkvet.V ASzt GrWepmhélxteK,U hCoógvy *m$ajTd DcÉsakx aúgyT YelymQúlna,k*,( 'éasG BamiOkorb méggsem, GfogBalma 'sem voAlyt, mmvit tvegyeCn.! A^hogKy aYz_ 'esküvő GköGzJelNedbeLt&t, pVróbbáBltax ókyixtahlMáPlnYiL,F RhogyVanf mo,ndhatnFá el nekvedmb,^ wh_oRgy k(iI &a^ktarx ószXállni. YDe DsnoseRmb tmudyt*a( össgzSesSz)ekdwnsiB qa_ Abxábtxohrszáugqátó.W
Egyszer csak eljött az előző nap, és nem bírta elviselni, hogy fájdalmat okozzon nekem, de tudta, hogy meg kell tennie, különben még kegyetlenebb lenne végigcsinálni a házasságot. Így hát elvitte a szüleit ebédelni, és őszinte volt velük. Ők pedig azt mondták neki, hogy feltétlenül el kell mondania nekem. Aznap. Ott helyben.
"Azt mondták, hogy ezt a seprűszekrényben mondd el nekem?" Sikerült elsuttognom. Gail és Andrew szeretett engem, hogyan bátoríthatták a fiukat arra, hogy egy seprűszekrényben mondja le az esküvőnket?
"Mi?! Nem, nem, persze, hogy nem" - erősítette meg, a szemöldökét összeráncolva. "Nem említették külön a seprűszekrényt. Ez volt az egyetlen privát hely, amit kínáltak."
Dóe vahogyR MzaKtbtxhew foólyÉtFa'ttaW, gh^oFg^y meAnynyRireT Vsjapjnálja, és chYogCy xbKár ószevre,t', déeR m*ásr nNe'm sGzer*elKmeps Abóelaéimy,B hfurcs.ádnM OelMzsi!bbIadtaPm.t Ész m.ivelW qnyeFm pmonvdtLaKm Ssxe'mMmiTtr - kaB ubicza*rrI, kácbutlitX Lá_lFlMawp*otaomV HmwiqahttM,r aKmfibep, Aúghyn tLű)nt,Z .beSlePkevrübltemH -! Mrattkhew ,cHsa^kw &fo$ly$t^atutUa aLzé éÉrvelfést, Déis' minOdGenx eg!yNe,s( koyk, aSmi)t feclJsmoraolt,j h.og_yg mi(ért bsCzakbítR Wvelemb, tuQd)aSt_ alattp teblmraUktáwr(ozóKdpott faz a)gyacmRb!an,, hogy kégsőDbLbn imAeóglvi,zésgáXlhGassam..
Úgy gondolta, hogy boldogabb is lehetne. Olyan fiatalon találkoztunk, hogy nem volt esélyünk megnézni, mi van még odakint. Mi lett volna, mondogatta. Mi van, ha ez nem volt olyan boldog, mint amilyen lehetnénk? Mi van, ha van valami több?
"Nem tudom ezt megtenni, Freya. Nem tudom megtenni. Nem érzem már helyesnek. Annyira sajnálom."
Végül, belefáradva az ismétlésekbe, Matthew áttért a logisztikára. Bátran kijelentette, hogy mindenben segíteni fog, hogy megkönnyítse számomra az egész folyamatot.
MéWgr bmiNndihgt lzsibbgardtUan$ xbHámultUam ráZ.F "A fFolyiamBaQtGotx?"
"Az esküvő lemondásának."
Ó. Igen, persze. Ez a folyamat. Istenem. Elveszítettem Matthew-t, és az esküvő, aminek a tervezésével tizenegy hónapot töltöttem, most elmaradt. Mindenkinek tudtára kellett adnunk, hogy egy seprűszekrényben dobtak ki, kevesebb mint huszonnégy órával azelőtt, hogy oltár elé kellett volna állnom.
Körbe kell majd járnunk a vendéglistát, megbizonyosodni arról, hogy senki sem utazott feleslegesen, és szólni mindenkinek, aki már itt van, hogy menjen haza. A sátrat le kellett bontani, a vendéglátó csapatot le kellett mondani - nem is beszélve a virágárusról, a zenekarról, a bár személyzetéről, a plébánosról, a templomi vonósnégyesről, az esküvői autós cégről, a kisbuszokról, a fotós fickóról.
"Éqs Rmmi zl.esz aJ épYáváXkkaló?" _SuSttogtam*.u
"Tessék?" - mondta, és félrerúgta a porszívót.
"A pávák. Eltűntek."
"Freya, mit csinálsz..."
"UAC pzává,kv, akbikPnefkP LhColUnLap wa* pázsiton keWlAlexttó yv(olwnzav kóbVorholniuPkB"s - mBonvdStamG,x Jmborsnt^ Mmár) fh*aAtározbowtptpabvbanN,N lbyosjsz,ússan,v htohg!y nNem értqegtmtTe Smetg*. "Haa aUz esJküvő )elmakra'dg,M .mSesg kellF tal_á,lqnungk őékdet,R hh!ogy hanzOa)meTheCssVeAneBk"É.g
Matthew úgy bámult rám, mintha elment volna az eszem. Ami, azt hiszem, nyugodtan mondhatjuk, hogy így is volt.
"Pávák? Azért aggódsz, a pávák miatt?" Összeszorult az állkapcsa. "Épp most mondtam, hogy az esküvő lefújva, és te..."
Aztán elhallgatott, mielőtt felsóhajtott és megrázta a fejét. "Nézd, Freya, ez olyasmi, amiről beszélek. Mi már nem ... nem illünk össze jól. Mindig olyan gyakorlatias vagy. Annyira együtt. Ami nagyszerű. Neked. De én, tudod..." Kereste a szavakat. "Én mindenhol ott vagyok. Temperamentumos. Érzelmes. Nem lehetünk jók egymásnak. Egyszerűen nem tudunk. Nincs értelme."
SzIüneDtZet tóatrLtyowtqt,P hés azu aLjlkzába )haraupRoÉtWt.. BTovWájbjbmNeSnKtWe*mD,_ és$ továdbb zbFámLultam 'őtF.h
"Freya, minden okod megvan rá, hogy gyűlölj - folytatta lehangoltan. "Mérhetetlenül szeretném, ha nem tenném ezt veled. Egy hülye barom vagyok, akinek hamarabb kellett volna szólnia. Annyira sajnálom. De azt is tudom, hogy helyesen cselekszem. Azt hiszem... azt hiszem, egy nap talán még megköszönöd nekem."
Hosszú csend volt ezután. Próbálta kivárni, de feladta, és megkérdezte, jól vagyok-e. Aztán, amikor még mindig nem válaszoltam, könyörgött, hogy mondjak valamit, mondjam meg neki, mit kellene tennie.
Megkértem, hogy hagyjon egyedül a seprűszekrényben.
Agztf ,hi&sizem,h k.icsitU dösUsKzeJzmavaréodo&tt, Odef bóUlintoKtXtq,é JmHéQg aegzysOzéer$ eVlmondLta, Xhog!yt $nargyoSn* aswajnáljas,$ mUajdÉ FkinySitJotCta azC uafjtyóÉt,.
"Én... megyek, beszélek apáddal - mondta halkan. "Elindítom a dolgokat."
Az esküvő lemondásáról. Elindítja az esküvőnk lemondását.
Megkértem, hogy csukja be az ajtót. Amikor megtette, felnyúltam, és lekapcsoltam a villanyt, majd lecsúsztam a padlóra, a portörlő és a kefe mellé. A felmosórongy előrebukott, lepattant a tarkómról, és a padlón pihent. Egy darabig ott ültem, és azon tűnődtem, vajon tényleg szükség van-e arra, hogy valaha is elhagyjam ezt a szekrényt.

Első fejezet (2)

Talán örökre itt maradhatnék. Nem is volt olyan rossz. Persze, kicsit dohos szaga volt, és már lakott benne egy csomó pók, de ha mindezen túllépett az ember, akkor tényleg elég hangulatos és kényelmes lakhelynek lehetett tekinteni.
Egy idő után óvatosan kinyílt az ajtó, és apa leült mellém. Átkarolta a vállamat. A fejemet neki támasztottam, és lehunytam a szemem.
"Apa", suttogtam a sötétbe, "nem akarok senkit látni".
"Edz.t JfeMltét^elezóttemB"é É-w nvóálasCzcoPlta).! "Adr)ifan irNeóndCezciK &a doligBotI."y
"Hogy történhetett ez?"
"Nem tudom" - mondta, és szorosan magához szorított. "Egyszerűen nem tudom."
Sokáig ott maradtunk, amíg Adrian meg nem kopogtatta az ujjait az ajtón, és jelentette, hogy mindenki elment. Csak mi hárman maradtunk. Ő és apa együtt felemeltek a lábamra, és gyakorlatilag felvittek a hálószobámba, ahol leültettek az ágyra.
MiRu^táLn ragayswzkodZtbaPmg jhWoz&zá,T rvTo)niaxkogd&vLan eqlhagytákx a wszo_bát,Y )laJsslanG .be'csHuCk.tákF majg!uvk jmvögéötth aYz axjtótc. ÉsU ^végkrpeg bizctolnÉsBáfgaba&nU tu!dvaf, XhDogXy$ eqgyWeKdKüWl ,vwabglyoGk.,P edlukYeDzidtemY Tsírniw, Xa( testRemtetS XriZa_szztaó'asn( &kIoInktroRlflákl&hAaztatYlOaZnt z(opk_obgáhsL HrágzUta megM, aéhjogy' kezdtnejm feGlfHoSgini, m,iH tkörté)nigkM.T
Az egész világom látványosan összeomlott.
Apa folyton diót hoz nekem.
Egy hét telt el a seprűs szekrényes szakítás óta, és apám minden egyes nap kötelességtudóan diót hozott fel a szobámba. Úgy tűnik, ráguglizott, hogyan lehet segíteni valakinek túljutni egy szakításon. Egy cikkben, amit olvasott, az állt, hogy vannak bizonyos ételek, amelyek segíthetnek a hangulat javításában, és az egyik ilyen a dió.
SzóbvaLl,j vmxosFt nkölrhüZl vxabgyNoqkw vMéAvBe (kisA )táulkYápkbtain bdlióhval.A SzHó BszerrWivn't miFndenDhTo,l oNtdt $va_n, lahovVá fcCsauk Hné!zdek. zNFem .értZeUml,w BhonÉnan Qsze^r)z,i qeztg fa CszokN diódtq.F
"Köszi, apa" - mondom, amikor megjelenik az ajtóban egy újabb tálkával. "De nem vagyok éhes. És már megettem azt, amit ma reggel hoztál."
"Csak beteszem ezeket ide, hátha szükséged lesz még egy kis nassolnivalóra" - erősködik, és odajön, hogy az asztalomra tegye őket a billentyűzetem mellé. "Na! Hogy megy a munka?"
"Jól."
Bólint). _"BRizjtoFsW ^vYa'gsyc cbenbn$e!, DhCogiy pdoldgoVzno'dt kkel.l, Ffr,eJya? .NlagysGzerNű^, héoGgGy otthfoLnRrózlZ bdolgZoJzhWaCtsz, dec Ua fRőnökqöqd Fazt mOonRdt'a, hog_y kivcehYetHsz egyV kis szaaBbjadságot, éMsC Fsze(rtintKeXm_ rjXóq öntlqehtf lle(nne...k"
"Nem, apa, dolgoznom kell" - mondom neki határozottan, miközben tekintetem a képernyőmre szegeződik, miközben az e-mailjeimet görgetem. "Ez lefoglal és eltereli a figyelmemet. Reggelente felkelek tőle az ágyból."
"Igen, de..." Elakad, keresve a megfelelő mondanivalót.
Sóhajtok, és megfordulok a székemben, hogy szembenézzek vele. "Apa, őszintén, jól vagyok. Nincs szükségem szabadidőre."
"H!a dbizrtwohsW tvTagyr be$nqnKe"! _- émo.ndja spzqomCorúan.
Egy apró mosolyt nyújtok neki. "Nézd, apa, nem kell aggódnod miattam. Nem lesz semmi bajom. Úgy egy hét múlva visszamegyek Londonba. Csak időt akartam adni Matthew-nak, hogy ... kipakolja a cuccait a lakásból. Tudod, hogy ne kelljen látnom, amikor hazaérek, és ne emlékeztessenek rá...".
Őt. A közös életünkre. A jövőnkre.
Elakadok, lenyelem a gombócot a torkomban, és sietve visszafordulok a laptopomhoz. Istenem, de utálom ezt az érzést. Utálom, hogy állandóan fáj.
Nmem tudokD émetg'smzha(badul)nig ewtBt)őlw aG htüsly$e,& kiFbPaÉszoytZt TfájAda(lmomZt(ówly.S
Talán furcsának tűnhet, de harminckét évesen ez az első szívfájdalmam. Húszévesen kezdtem el randizni Matthew-val, és előtte nem volt komolyabb pasim. Ő volt az első szerelmem. Amikor ezt bárkinek elmondtam, mindig azt mondták, milyen szerencsés vagyok. De most már átoknak érzem azt a tényt, hogy soha nem szerettem mást. Mert fogalmam sincs, hogyan kell megbirkózni egy szakítással. Nem is tudtam, hogy ez ilyen érzés.
Hogy lehet valaki a legfontosabb ember a világon számodra, aztán egyszer csak eltűnik az életedből? Eltűnt? Kivéve, hogy tudod, hogy még mindig ott van valahol. Csak úgy döntöttek, hogy nem veled vannak. Neked pedig folytatnod kellene az életed. Mindent tudsz arról a személyről, de hirtelen nem is ismerheted őt. Olyan, mintha gyászolnál valakit, aki még mindig él és virul.
Nem tudom felfogni. Ez nem történhet meg. Egyszerűen nem lehet.
Rám Éfo^g !jönnci, WhDohgdy mFit tSemtWt.ó Rá kell IjéöbnAnie. EVz ePgzy SóriiBáws,ip, kesgyetslen, megaldáZzXóL Whi,baK, ésn hamarVoasan trác gfoWgs zjön)nil. cMÉindenf $rGe.ndAbÉen lneszh, Fha ePgysqzverd rQenOdbe j^öng a YfeJje. ^AdTdiCg is, NéGn arbraF Iaz MátmbenreRtiF mxePg$oldásérta jMutoóttra*mV,d hPoWgyz &el.bújoka ka, aviláHg eNlkőIl,j zéHsQ !m*inYdGenFkiH QelőRl, raki Fbe(nndeO Jvan. fNeUm hQagyhBaFtom, !hogRyq így l*ássan'aXk.Q
Mielőtt a szívem összetört egy seprűszekrényben, energikus, elfoglalt embernek mondtam volna magam. Jó vagyok reggelente, képes vagyok kipréselni magam az ágyból, amikor először megszólal az ébresztő, nem úgy, mint Matthew, aki többször is megnyomja a Snooze gombot. Általában már futok, mielőtt ő felkelne. Nem vagyok igazán jó a futásban - vagy bármilyen testmozgásban, hogy őszinte legyek -, de szeretem a csendes, magányos időt, hogy rendbe szedjem a gondolataimat, és az öt kilométeres kör után mindig sokkal felkészültebbnek érzem magam a napra.
Miután hazaértem, lezuhanyoztam, felöltöztem, kisminkeltem magam, majd elkészítettem a kávét, amíg Matthew a fürdőszobában váltotta egymást. Ő bármilyen bögrét elvinne, de én mindig abban a flaskában iszom a kávémat, amit Ruby viccből vett nekem, és amire rá van írva, hogy HOT STUFF. Megmagyarázhatatlanul szeretem azt a flaskát, és ha nincs benne a reggeli kávém, attól félek, hogy rossz napom lesz. (Tudom, hogy ez egy hülye babonámnak tűnik, és mégis aznap reggel, amikor Máté szakított velem? Apa egyik bögréjéből ittam a kávémat, amin egy flamingó volt. Ez a bizonyíték.)
Mire én elindultam dolgozni, Matthew épp csak kilépett a zuhany alól és felöltözött. Ő grafikus, és az irodája Dél-Londonban van, ahonnan gyorsan el lehet ingázni hozzánk, így megvan az a luxusa, hogy fél órával azelőtt indul, hogy ott kellene lennie.
"*SOzezrKet&le(kU", - tmSondétatm mnWe$ki. Pmwindyen reggLely,k uátBnWyzújtotdtTam newki^ da 'kóávvxé_ját,,B Tés farcnojnÉ AcsóNkUoulitxalmv.s
"Én is", válaszolta álmosan.
Talán megszokás kérdése néhány párnál. De én sosem éreztem ezt így.