Strumming Hearts in Harmony

Fejezet 1

Az egyetemen Dahlia Ravenswood a diáktanács legjobb képviselője, míg férje, Quentin Ravenswood a hírhedt bajkeverő, aki folyamatosan rontja az osztály átlagát. Dahlia minden vizsgaidőszakban szidja Quentint a nem túl jó teljesítménye miatt.

Miután összekötik az életüket, Dahlia elindul a bimbózó énekesnő útjára. Quentin ezzel szemben ismert zenei producerré vált. A felvételek során Dahlia azonban még mindig Quentin éles nyelvével találja magát szemben.

Ez a történet egy férjről szól, aki segít feleségének uralni a zenei listákat, miközben egyúttal újra és újra elnyeri a szívét.

---

Dahlia Ravenswood szorosabban szorította a mikrofont, idegessége elektromossá tette a körülötte lévő levegőt, miközben fellépésre készült. Ez volt az első koncertje, mióta hozzáment Quentinhez, és minden egyes hanggal, amit elénekelt, érezte a várakozás és a büszkeség súlyát.

Csak ne felejts el lélegezni, Dahlia - suttogta magának, és megpróbálta előhívni azt a magabiztosságot, amit általában a fényes fények alatt érzett. Hallotta a tömeg mormogását a főpróbaterem előtt, a várakozásuk tapintható volt.

Nagyszerűen fogod csinálni - dudorászott a kis Zeke, a fiatalabbik féltestvére, aki éppen a hangtechnika ellenőrzésével foglalatoskodott. Csak tégy úgy, mintha csak mi lennénk itt fent. Megcsinálod!' A fiú ártatlan hite mosolyt csalt az arcára, ahogyan az a Ravenswoodi kastélyban is gyakran megtörtént.

Ahogy mély levegőt vett, egy ismerős hang hasított át a szobán, mélyebb és rezonánsabb, mint amire emlékezett. Quentin lépett be, olyan jelenléttel, amely anélkül, hogy próbálkozott volna, figyelmet keltett.

Mi ütött beléd? - kérdezte, keresztbe fonta a karját, és az ajtókeretnek támaszkodott. Játékos vigyora egyszerre volt támogató és incselkedő, egy olyan kombináció, amely felkavarta benne az érzelmeket.

Csak... tudod, ez egy nagy este - mondta a lány, próbált közömbösnek tűnni, de szerencsétlenül elbukott.

Quentin arckifejezése egy pillanatra komolyra váltott, ahogy közelebb lépett. 'Fenomenális vagy, Dahlia. Ezer szemmel is elbírsz. Csak ne gondolj rájuk, koncentrálj a zenédre'.

A lány bólintott, és megnyugvást érzett a férfi szavaiban. 'És ha elszúrom?'

'Akkor elszúrod. Mindannyian elrontjuk néha. Csak ismerd el, és folytasd" - válaszolta a férfi, szemöldökét kissé felhúzva, mintha kihívná a lányt, hogy bebizonyítsa, igaza van.

A próbáik gyakran voltak ilyenek - a férfi nyers kritikái élesek voltak, de a felszín alatt valahogy mégis tele volt bátorítással. Mégis, a benne lévő tűz is tudott szúrni, különösen akkor, amikor mindketten kimerültek az alkotói fáradtságtól.

Rendben, akkor csináljunk egy próbát - javasolta, és bekapcsolta a zeneszámot, amely a tempót adta meg. Ahogy a dallam végigsuhant a téren, Dahlia lehunyta a szemét, és minden egyes hangjegybe beleöntötte a szívét, és felidéződtek a nevetéssel és a megfelelő hangzáson való időnkénti kiabálással teli késő esti üléseik emlékei.

A hangja felduzzadt, tökéletesen harmonizált a hangszeres háttérzenével, és a lány elvesztette magát a ritmusban. Abban a rövid pillanatban semmi más nem számított - sem a külvilág ítélete, sem a házasságuk bonyolult szövevénye.
Amikor az utolsó hang a levegőben lógott, kinyitotta a szemét, és Quentin széles csodálkozással bámult rá. "Dahlia! Ez volt...

'Szörnyű, igaz? Elrontottam az utolsó hangot' - vágta közbe, felkészülve a férfi kritikáira.

'Te is azt hallod, amit én hallok? Csodálatos voltál! A közönség imádni fog!' A férfi nevetett, a mosolya ragályos volt, és a lány szíve csak úgy kezdett átadni a nyers reménynek.

Enyhe pír kúszott fel az arcára, de sikerült egy szégyenlős vigyort csalnia. 'Tényleg?

'Tényleg. Csak ne hagyd, hogy a fejedbe szálljon. Még mindig én vagyok itt a sztár' - vágott vissza a férfi, szemtelenül csillogó szemmel.

Dahlia megforgatta a szemét, bár melegség töltötte el a mellkasát a férfi játékos arroganciájára. 'Ha te vagy a sztár, akkor gondoskodom róla, hogy a fényed beárnyékolódjon'.

Miközben a lány vissza akart csipkelődni, pillanatukat kopogás szakította félbe az ajtón. Lady Rosalind volt az, Quentin édesanyja, aki a szokásos eleganciáját sugározta.

Drágám, készen állsz a bemutatkozásra? A közönség már alig várja" - csengette, és a szeme csillogott az izgalomtól.

Azt hiszem, már majdnem készen állunk - válaszolta Dahlia, miközben a szíve megint hevesen vert.

'Hagyd, hogy beléd szeressenek' - ajánlotta fel Lady Rosalind, és megnyugtatásul Dahlia vállára tette a kezét. 'Itt az ideje, hogy tündökölj.'

'Várj, amíg meglátják az igazi tehetséget' - tette hozzá Quentin drámaian, és úgy mutatott Dahlia felé, mintha egy remekművet leplezne le.

Dahlia felkacagott, eltelve a pillanat energiájával. Talán ez nem is csak egy előadás lesz, hanem közös útjuk ünnepe - a szerelem, a zene és a rivalizálás harmóniája, amely biztosan visszhangra talál a közönség minden tagjában.

'Rendben, akkor foglaljuk el ezt a színpadot!' Határozott biccentéssel lépett a bejárat felé, kézen fogva Quentint.

Ahogy a reflektorfénybe léptek, Dahlia úgy érezte, készen áll meghódítani az estét, tudva, hogy ebben a nagy kalandban mindketten megtalálják majd a dallamaikat egymásba fonódva, hogy mindenki hallhassa őket.

Fejezet 2

Egy Eastvale-i hangulatos kávézóban egy maroknyi vendég foglalt helyet különböző asztaloknál.

Egy ropogós fehér inges férfi félresöpörte frufruját, amely részben eltakarta az egyik szemét, és egy teknőspáncélt helyezett az asztalra. "A mai vakrandira készülve tegnap este konzultáltam a csillagokkal, és az orákulum elárulta, hogy a kiszemelt partnerem keletről fog megjelenni, fehér napernyőbe öltözve".

Dahlia Ravenswood lenézett magára, és vigyorogva vette észre, hogy a nagyanyja miért ragaszkodott ahhoz, hogy ezt a bizonyos fehér virágos ruhát viselje, mielőtt elhagyta a házat.

A vele szemben ülő férfi folytatta: - Május 20-án születtél, vagyis Bika vagy. Ez tökéletesen illeszkedik az én Szűz jegyemhez."

"Valóban?" Dahlia szárazon válaszolt, kortyolt egyet a pohár limonádéjából, miközben feltűnésmentesen forgatta a szemét.

A férfi még egy pillanatig vizsgálgatta a nőt, és az arckifejezése aggodalomra váltott, amikor észrevette a vastag keretes szemüvegét. "De az I Csing szerint a szemüveges nők szerencsétlenséget hoznak. Megfontolná, hogy kontaktlencsére váltson?"

Dahlia könnyedén köhintett, viszketett, hogy megkérdezze, az I Csing melyik változatát olvasta. Azonban, kényes nagymamájára gondolva, visszafogta magát. "Haha, allergiás vagyok a kontaktlencsékre."

"Akkor még mindig elvégeztethetsz egy lézeres szemműtétet. Az gyors!"

Dahlia arca elsápadt a javaslatra. "Nem veszélyes a lézeres műtét? Azt hallottam, hogy megégetheti a szaruhártyát. Őszintén szólva, a látásom elég jó - szemüveg nélkül is jól látok."

Szkeptikusan nézte a lány vastag lencséit, és kínos kuncogást eresztett meg. "De a távolban lévő tárgyakkal bizonyára gondjai vannak, igaz?"

"Egyáltalán nem!" - erősködött a lány, és magabiztosan rázta a fejét. "A napot egészen odáig látom!"

A férfi csak némán tudott bámulni.

Néhány perccel később az önjelölt jövendőmondó elnézést kért, és Dahlia nézte, ahogy távozik, miközben gyorsan lehajtotta a limonádéját. Megkönnyebbülten felsóhajtott, előhalászott a táskájából egy kis tokot, és ügyesen belecsúsztatta a kontaktlencséjét.

Kiderült, hogy a szemüveg viselése tényleg elzárja a romantikus lehetőségeket; az Online Fellow-nak mégiscsak igaza volt.

Miközben eltette a szemüvegét, Dahlia felállt, hogy távozzon, éppen akkor, amikor egy nő egy közeli bódéban dühösen az asztalra csapta a kezét. "Lehet, hogy téged nem érdekel a randizás, de ez nem jogosít fel arra, hogy sértegess valakit!"

Ezzel elviharzott fekete tűsarkú cipőjében, és a kávézó vendégei lopva pillantásokat váltottak feléje. Dahlia, aki most a táskáját szorongatta, nem tudta megállni, hogy ne leszen néhány kíváncsi pillantást is.

Quentin Ravenswood hátradőlt a kanapén, egészen meglepődve. Számára ez aligha minősült sértésnek, és bizonyára tapasztalt már rosszabbat is a stúdióban néhány énekesnőjével. Mit várt a nő? Elvégre vakrandiról volt szó. Az, hogy hirtelen dalra fakadjon, biztosan nem szerepelt a napirenden.

Ha a lány énekelni merészelt, aligha volt bűntudata, hogy kimondja, amit gondol.
"Quentin... Pip, a kifutófiú."

Egy hang hirtelen megzavarta elmélkedését, és oldalra terelte a figyelmét, ahol egy feltűnően vonzó nőt talált. Szakmai szokásból mentálisan hetvenesre értékelte a hangját - ami tőle nézve lenyűgöző pontszám.

Aztán eszébe jutott - Pip, a kifutófiú? Komolyan gondolta a nő?

Megfordult, hogy jobban megnézze, és a felismerés azonnal megvilágosodott.

Dahlia Ravenswood, egy gyerekkori barátja állt ott, a szemei tágra nyíltak az izgalomtól. "Ugye nem emlékszel rám? Én vagyok az, Dahlia Ravenswood, a középiskolából!"

Dahlia neve kiváltotta Quentinben az emlékek villanását. A nyomok a helyükre kerültek, zavara tétova meglepettséggé változott. "Volt egy kis munkád, ugye?"

Dahlia érezte, hogy kipirul az arca. "...Tényleg?"

Abban a pillanatban csak arra volt igazán kíváncsi, hogy mennyire nézett ki rosszul akkoriban a férfi emlékezetében.

Fejezet 3

Dahlia Ravenswood mindig is a pufók lány volt az iskolában, akit osztálytársai szeretettel "duci lánynak" neveztek. Annak ellenére, hogy évfolyamelső volt, senki sem akart vele lógni - kivéve Quentin Ravenswoodot.

Abban az időben az osztályfőnökük éppen egy tanulótársi programot indított, amely a jól teljesítő diákokat párosította azokkal, akiknek nehézségeik voltak a tanulással. Dahlia szerencsétlenségére Quentin mellé osztották be, aki az osztály bajkeverőjeként hírhedt volt.

Quentin a középiskola alatt az osztály legalsó osztályába tartozott, és gyakran keveredett verekedésbe. Amikor bajba került, az anyja végigkergette az iskolában, gyakran dörmögő hangja kíséretében: "Quentin Ravenswood, jobb, ha nem futsz el előlem! Ígérem, nem engedlek el egykönnyen".

Már a gondolat is, hogy a hírhedt Quentin mellett üljön, rettegéssel töltötte el Dahliát, és eleinte ellenállt a megállapodásnak. Miután azonban fél órán át szívből jövő beszélgetést folytatott tanárával az életről és a személyes fejlődésről, vonakodva vállalta a kihívást, hogy mellé üljön.

Dahlia eleinte meg volt ijedve; kerülte a szemkontaktust, és tétován beszélt hozzá. De ahogy telt az idő, rájött, hogy a férfi nem is olyan ijesztő, mint ahogy a pletykák sugallták. Sőt, az osztályukban sok lány volt belé zúgva a külseje miatt. Ez a furcsa felfedezés felsőbbrendűségi érzést keltett Dahliában.

A legfontosabb, hogy amikor néhány fiú a súlya miatt cikizte, Quentin közbelépett, hogy megvédje őt. Bár továbbra is hangosan bírálta, Dahlia mély hálát érzett iránta, különösen minden alkalommal, amikor meglátta a rossz vizsgaeredményeit, és nem tudta megállni, hogy ne kritizálja hevesen.

Amikor Quentin hitetlenkedését fejezte ki a közelmúltbeli fogyása miatt, és azon töprengett, hogy plasztikai műtétet végeztetett-e rajta, Dahlia érezte, hogy a kétségbeesés hullámai átjárják. 'Régebben olyan srácként tiszteltelek, aki nem törődött a külsőségekkel, most pedig olyanná váltál, aki igen' - gondolta.

Quentin, meglepődve, alaposan megvizsgálta a vonásait. 'Hűha, hogy fogytál le ennyit? El kellene küldenem a barátaimat hozzád tippekért'.

Dahlia megráncolta az orrát, amire Quentin felnevetett. 'Gyere, ülj le velem szemben, és beszélgessünk. Hogy vannak a szüleid?'

'Remekül, boldogan ugrálnak' - válaszolta a lány.

'És a tiéd?' - kérdezte a férfi.

'Még mindig jól vannak', mosolygott a lány.

Ó, és egyébként, mit csinálsz mostanában? Quentin felvonta a szemöldökét.

'A Lumina Recordsnál dolgozom' - mondta vigyorogva.

Dahliának leesett az álla. 'Az nem az a híres lemezkiadó? Akkor még nem is tudtam, hogy érdekel a zene'.

Quentin arckifejezése megváltozott, ahogy eszébe jutott valami. 'Ne rólam beszéljünk; mi a helyzet veled? Továbbtanulsz vagy kutatsz?'

Dahlia az ajkába harapott, majd gyorsan pislogott. 'Ó, és mi volt az a nő az előbb? Vakrandin voltál?'

'Ugh, igen. A család nyomást gyakorol rám, hogy megházasodjak' - nyögte.
Dahlia együttérzően felsóhajtott. Nos, mindketten ugyanabban a csónakban evezünk.

Quentin felvonta a szemöldökét, őszintén meglepődve. 'Te is? De én azt hittem, hogy csak huszonöt éves vagy!'

Dahlia, aki az évfolyamok kihagyása miatt mindig is fiatalabb volt az osztálytársainál, lehajtotta a fejét, mint egy hervadó virág. 'Mielőtt részt vettem a barátom babaváró buliján, azt hittem, hogy a 25 még elég fiatal.'

Quentin hirtelen nevetésben tört ki. Dahlia a kezére támasztotta az állát, és a szempilláin keresztül nézett rá. Emlékszel a nagymamámra?

Fejezet 4

A múlt hónapban Beatrice nagymama esküvői meghívót küldött az unokájának, és ez forgószelet indított el Dahlia Ravenswood életében. Az idős hölgy nem vesztegette az idejét, és vakrandik egész sorát szervezte meg Dahlia számára, eltökélve, hogy még a nagy esküvő napja előtt férjhez adja.

Beatrice nagyi Dahlia családjának esküdt riválisa volt. A haragjuk pontos természete rejtély volt Dahlia számára, de egy dolog világos volt: ők ketten egy életre szóló versenybe keveredtek, ahol mindegyikük igyekezett túlszárnyalni a másikat.

A múltban Dahliának sikerült kimaradnia a rivalizálásukból, de ezúttal belerángatták. És legnagyobb meglepetésére... úgy tűnt, a nagyanyja valóban fel akarta ültetni.

Quentin Ravenswood végighallgatta Dahlia szorult helyzetét, és nem tudta megállni, hogy ne kuncogjon, hitetlenkedve rázta a fejét. 'Mit képzelnek a szüleid? Nem hagyhatják, hogy ez az öreg hölgy csak úgy elszabaduljon.'

Dahlia nagyot sóhajtott. 'Tudod, a nagyi mindig is makacs volt, és most, hogy idősebb lett, ez csak rosszabb lett. Általában megpróbáljuk boldoggá tenni. Különben is, szívbeteg, úgyhogy senki sem mer keresztbe tenni neki. Amikor azt mondta, hogy azt akarja, hogy vakrandira menjek, nem tudtam visszautasítani. De hogy ezek a srácok tényleg érdeklődnek-e irántam? Ezt nem tudom befolyásolni.

Quentin vigyorgott, láthatóan szórakozottan. 'Te aztán tudod, hogyan kell játszani a játékot.'

Dahlia felvonta a szemöldökét, a szeme huncutul csillogott. 'És mi a helyzet veled? Te csak két évvel vagy idősebb nálam! Azt mondják, a férfiak olyanok, mint a bor; a korral csak jobbak lesznek. A szüleidnek nem kellene ennyire sietniük'.

Quentin vállat vonva válaszolt: 'Az én családi helyzetem bonyolult. Hosszú történet, ha nem adok hamarosan férjhez valakit anyámnak, lehet, hogy fel kell mondanom a munkámat, és vissza kell mennem segíteni a bátyámnak a családi vállalkozás vezetésében.

Dahlia meglepődve pislogott: - Tényleg van egy céged, ahová visszamehetsz? Micsoda fantázia!' Emlékezett, hogy meglátogatta a családja otthonát; hatalmas volt, szinte olyan, mint egy kastély.

Hirtelen ötlete támadt, és rávilágított a férfira. 'Pip, a kifutófiú! Emlékszem, hogy szűz vagy, ugye?' A kötekedő becenév miatt egykor az osztálytársak gúnyolódtak rajta, de néhány jól elhelyezett ütéssel elhallgattatta őket.

Quentin szája kissé megrándult. 'És akkor mi van, ha az vagyok?

Dahlia szélesen elvigyorodott. 'Úgy hallottam, hogy a Bika és a Szűz a legjobban összeillő jegyek!'

Quentin szünetet tartott, és vigyor kúszott az arcára, ahogy a lányt nézte. "Te Bika vagy.

'Igen! A múlt hónapban ünnepeltem a születésnapomat.' A lány ártalmatlan mosolyt villantott. 'Mivel a jegyeink annyira összeillenek, mi lenne, ha úgy tennél, mintha a barátom lennél? Az mindkettőnk problémáját megoldaná, nem?'

Quentin egy pillanatig elgondolkodott, és a szemei pajkos ötlettől csillogni kezdtek. 'Mi lenne, ha... egyszerűen összeházasodnánk?'

Fejezet 5

Dahlia Ravenswood meglepődött. Nemrég frusztrációból megfordult a fejében az álbarát gondolata, de arra nem számított, hogy valaki álházasságot javasol.

Quentin Ravenswoodra nézett, és megkérdezte: - Arról beszélsz, hogy hamis házassági bizonyítványt akarsz csináltatni, vagy ilyesmi?

Quentin egy pillanatra szünetet tartott, majd így válaszolt: "Természetesen nem. Ha hamis lenne, az anyám biztosan rájönne".

Dahlia a homlokát ráncolta. 'Szóval igazi házasságra gondolsz? És mi történik utána? El kellene válnunk, amint lecsillapodnak a kedélyek? Akkor én is válófélben lennék.'

Quentin átgondolta a dolgot. Nem bánta - közömbös volt számára a házasság -, de impulzívnak és igazságtalannak érezte, hogy ezt kérdezze tőle. Csak vicceltem. Ne vegyen komolyan.'

"Ó. Dahlia bólintott, és úgy döntött, hogy ragaszkodik az eredeti tervéhez, miszerint a barátja, Little Zeke eljátssza, hogy a barátja. Little Zeke talán nem volt olyan jóképű, mint Quentin, de az ára megfelelő volt - csak egy nyárson evés, és ő szívesen játszotta a főszerepet.

Ezzel a gondolattal a fejében Dahlia úgy érezte, sürgősen el kell mennie. El kell intéznem valamit. Később találkozunk.'

Quentin kuncogva figyelte a lányt. 'Megvan az elérhetőségem?'

Dahlia pislogott. 'Az évkönyvben szereplő még mindig érvényes?'

Quentin halkan felnevetett, és elővette a telefonját, hogy számot cseréljenek. Aztán megkérdezte: - Hová tartasz? Elvihetlek?'

Dahlia gyorsan megrázta a fejét. 'Nem, köszönöm! A házam elég messze van innen. Inkább busszal megyek.' Már a fél várost átszelte, hogy elérje ezt a kávézót Eastvale-ben.

Quentin nem erőltette tovább. Miután kikísérte a lányt, visszahajtott az irodája felé, de hamarosan megzavarta az anyja hívása, ami miatt visszafordult. Sóhajtott, mert sejtette, hogy a mai vakrandi ismét panaszra vezetett.

Az biztos, hogy amikor hazaért, Lady Rosalind Ravenswood várta az ajtóban, készen arra, hogy kihallgassa.

Quentin, ezúttal mit csináltál?

Quentin biztosította a kocsiját, megforgatta a kulcstartóját, mielőtt a zsebébe csúsztatta. 'Csak jó szamaritánus voltam. Nem kell felhajtani a dolgot.'

Lady Rosalind frusztrációja elérte a forráspontot. Miss Pang sírva hívott fel, és azt mondta...

A tündérmesék hazugságok - szakította félbe a férfi.

Azt mondta, hogy azt mondta neki, hogy úgy énekel, mint egy kacsa, amikor énekel.

Quentin meglepetten fordította el a fejét. 'Tényleg ezt mondta neked?'

Lady Rosalind mosolya inkább grimaszra hasonlított. 'Amit mondott, az teljesen megalapozatlan volt.'

'Azt akartam mondani, hogy még egy kacsa is jobban hangzik, mint az ő éneke' - védekezett.

Lady Rosalind arckifejezése megkeményedett.

Előrelépett, megragadta a férfi nyakkendőjét, és berángatta a házba. 'Quentin, most megmondom neked: ha nem házasodsz meg a hónap végéig, a jövő hónapban újra az irodában fogsz segíteni a bátyádnak'.

Ezzel jeges határozottsággal teli pillantást vetett rá, mielőtt felment volna az emeletre. Quentin a kanapéra süllyedt, meglazította a nyakkendőjét, és csalódottan kifújta a levegőt.
Tudta, hogy az anyja nem akarja őszintén férjhez adni; csak nyomást akart gyakorolni rá, hogy térjen vissza a céghez.

Igaz, hogy az irodának több emberre volt szüksége, de ő...

Quentin összehúzta a szemét, és a fejében kavargó gondolatokra koncentrált. Még nem volt hajlandó feladni az álmát, hogy egy sztáralbumot készítsen.

Miután leszállt a buszról, Dahlia szándékában állt, hogy azonnal felhívja Little Zeke-et. Ám amint megtette a lépést, megcsörrent a telefonja. A barátnője, Clara Winterborne volt az. "Dahlia! Most kaptam a fizetésem! Menjünk ma este nyársalni!'

Dahlia úgy gondolta, miért ne használhatnánk ki az ingyenes étkezést? A lány vidáman válaszolt: "Remek! Úton vagyok az Illatos rétre, hogy találkozzunk'.

Clara nem tudta megállni, hogy ne mosolyogjon a lány lelkesedésén. Amikor a nyársakra került a sor, Dahlia volt az első, aki megragadta a lehetőséget.

Itt csak korlátozott számú fejezet helyezhető el, kattintson a gombra a folytatáshoz "Strumming Hearts in Harmony"

(Amikor megnyitja az alkalmazást, automatikusan a könyvre ugrik).

❤️Kattintson ide több izgalmas tartalom olvasásához❤️