Suttogások a Pinnacle Towerben

1

Eleanor Ashford a Pinnacle-torony tetején állt, és hosszú szempilláit leengedve próbálta elrejteni a szemében kavargó érzelmeket, miközben a hideg szél ostorozta körülötte. Mintha csábító aura burkolta volna be csendesen. Hátrahajtotta a fejét, mély levegőt vett, és koncentrált, igyekezett a kétségbeesést tisztánlátással helyettesíteni.

Háborgó érzései megálltak, hagyta, hogy az ész átvegye a hatalmat a gyötrelem felett, amely elhomályosította elméjét.

A tiszta, holdfényes ég alatt, ahol a fülemüle énekelt, Sir Thomas mély, árnyékos, összetett és kimondatlan szavakkal teli tekintettel figyelte a lány sziluettjét. Hosszú percekig hallgatott, mígnem Eleanor türelmetlenkedve megfordult, és panaszosan így szólt: - Tudod, Thomas, jó lenne, ha egy kicsit megvigasztalnál. Itt vagyunk, és te úgy döntesz, hogy a 'Csend az aranyat szolgálja'? Általában te vagy az, aki a legtöbbet beszél!"

Ebben a pillanatban utolérte őt az éjszaka csípős hidege.

Sir Thomas ártatlanul megvakarta a fejét, a szemében huncutság csillogott. 'Észrevetted egyáltalán, hogy mióta szellőztetsz? A ma esti szél brutális! Lefagyok itt a farkamról.'

Ráébredt, hogy Sir Thomas kabátját a vállára terítette, miközben ő csak egy alkalmi kabátot viselt a tél közepén. Milyen gáláns volt tőle.

Halkan kuncogott: - Mi ez? A daliás, bátor és lovagias kapitány fél a hidegtől?'

A fogai csattogtak a tiltakozásra, és a férfi tettetett felháborodással válaszolt: - Legközelebb, ha ki akarod magadból engedni a levegőt, kérlek, találj más módot a kínzásomra. Sok mindent kibírok, de a halálra fagyás ebben a hidegben nem tartozik közéjük. Lábával toporzékolt, hogy melegen tartsa magát, kezét a szája köré kulcsolta, hogy meleget fújjon, ami szöges ellentétben állt azzal a királyi viselkedéssel, amit általában viselt.

Mégis, a nevetése alatt hála és melegség áradt belőle, elárasztva őt.

Tessék, viszonzom a tőled kölcsönvett ölelést - mondta, és a hangja megenyhült. 'Ha rajtad kívül senki sincs körülöttem, hadd sírjak, amíg jobban nem érzem magam'. Sir Thomas magasan állt előtte, megvédve őt a szúrós széltől, miközben átölelte a karjaival. Tudom, hogy a felejtés nehéz - motyogta, hangja tele volt elszántsággal -, de amikor a múlt felismerhetetlenné válik, csak a felejtés marad.

A férfi erős, vigasztaló jelenléte összetartotta a lányt, miközben a feje a férfi mellkasán pihent. 'Eleanor Ashford, én a tiéd vagyok' - jelentette ki határozottan, megnyugtató hangon, ami visszhangzott a szívében, és arra kényszerítette, hogy engedje el a védekezését. Az erő álarca, amit viselt, egy pillanat alatt összetört, könnyek csordultak végig az arcán, összekeveredve a bánat sós ízével.

A sebezhetőség e pillanatában megértette: a szerelem nem pusztán a vakmerő odaadásról szól; ennél mélyebb. És a "tiéd vagyok" kifejezés, amely sokkal kevésbé tűnt közhelyesnek, súlyosabb ígéretet hordozott, mint a túlhasznált "szeretlek".

2

Eleanor Ashford mindig is szülei, Benjamin és Margaret Ashford szeme fénye volt. Gyermekkorában elhalmozták szeretettel, és azt akarták, hogy olyan gondtalan életet éljen, mint egy hercegnő, és ne kelljen olyan férfiért hajlongania, mint Sir Thomas.

Declan O'Malley elegánsan kavargatta a vörösboros poharát, játékos mosoly táncolt az ajkán, amikor feltette a kérdést: - Mivel szokott szórakozni hétvégén?

'Vásárolni, zenét hallgatni, szórakozni...'. Eleanor szünetet tartott, elkapva a férfi kíváncsi tekintetét, és gyorsan megváltoztatta a válaszát: 'teázni a barátokkal'.

Tea? A mellettük ülő Thomas elfojtott egy nevetést, és majdnem megfulladt az italától. Azt gondolta, ez a buta lány elég nagy műsort ad elő.

Nem is sejtette, hogy Declan az est fő vendégeként hogyan veszi az egész felállást. Felvonta a szemöldökét, tudálékos mosoly ült ki az arcára, de inkább hallgatott.

Declan mosolyának görbülete miatt Eleanor bosszúsan összeráncolta a szemöldökét, bár a viselkedését stabilan tartotta. Úgy hallottam, te vezeted a Gray Fitness Centert?

A hangja lágy és dallamos volt, Declan pedig halvány mosollyal figyelte hosszú, kecses ujjait. 'Igen. Nem úgy tűnik, mintha sokat edzenél, ugye?'

Eleanor a kérdését ellene irányuló sértésnek vette, és gyorsan a védelmére kelt. 'Hát, az érettségi óta nagyon elfoglalt vagyok a munkámmal. Amikor van szabadidőm, csak az alvást akarom bepótolni.'

Thomas megforgatta a szemét, és újabb kortyot ivott a borából, elnyomva egy kuncogást.

Declan könnyedén felnevetett, az idő múlása finom mélységet kölcsönzött markáns vonásainak - valami olyasmit, ami olyan bájt és magabiztosságot kölcsönzött neki, amit Thomas, a kortársa, soha nem tudott egészen lemásolni. Itt a névjegykártyám. Bármikor szívesen látom. A férfi átnyújtott neki egy karcsú, aranyszínű névjegykártyát, a tekintete meleg volt. 'Csak ezt feltétlenül hozza magával.'

Eleanor egy pillanatig habozott, aztán két kézzel elfogadta, és könnyedén cikázott: - Ezzel a névjegykártyával várakozás nélkül bejuthatok az ajtón?

'Azt hiszem, ezt majd meg kell tudnod' - válaszolta Declan, huncutság csillogott a szemében. 'Az a legjobb, ha barátokat hozol magaddal.

Eleanor nem törődött a férfi mögöttes célzásaival, halkan megköszönte, és a kártyát a táskájába dugta, miközben egy kis kortyot ivott a borából.

Észrevéve a lány nyilvánvaló érdektelenségét a fitneszterem meglátogatása iránt, Declan nyugodt hangon megszólalt: - A városban túl gyorsan zajlik az élet; az edzés remek stresszoldó. Ki kellene próbálnod.

'A beltéri edzések elég unalmasak tudnak lenni. Jobban szeretek a szabadban lenni' - utasította el Eleanor, miközben precízen belevágott a steakjébe. 'A túrázás és a labdázás sokkal jobb alternatíva.'

Declan elfojtott egy mosolyt, megőrizve úriemberi nyugalmát, miközben szalvétával kínálta a lányt.

Ahogy folytatták a beszélgetést a munkájukról és az érdeklődési körükről, a légkör oldott volt.

Amikor eljött az idő, hogy elváljanak útjaik, Declan megkérdezte, merre tart a lány.

Eleanor megérezte a férfi őszinte ajánlatát, és udvariasan visszautasította. 'Nem, köszönöm. Magam vezettem ide.'

Megvonta a vállát, és elmosolyodott: - Akkor majd legközelebb találkozunk. Majd felhívlak.'
Az Udvarban mindkét Thomase visszaszerezte a kocsiját, és mosolyogva elköszöntek.

Ahogy Declan járműve elhúzott, Sabina Masen magas sarkú cipőben, pezsgő nevetéssel pattant be Eleanor kocsijába.

Eleanor hunyorogva nézett a barátnőjére. 'Ez mind a tiéd! Hogy tudsz most nevetni?'

'A színészkedésed szörnyű volt; biztos lebuktál - kuncogott Sabina, és játékosan megveregette Eleanor vállát. 'Te tényleg egy naiv lány vagy!'

'Még ha nem is volt hibátlan, nem voltak kirívó baklövések, igaz? Hogy is ronthatnám el? Csak összetöröd a lelkemet!' Eleanor hangjában egy csipetnyi frusztráció érződött, mielőtt kritikusan megjegyezte: 'Jól néz ki, pénzből származik, és igazi úriember, de nem tudok szabadulni az érzéstől, hogy a komoly viselkedése csak látszat; alatta csak egy újabb felszínes fickó.

3

"Akár csak kacérkodik, akár valóban vakmerő, az, ahogy a szürkék kiosztják Zachary aranykártyáját, azt jelenti, hogy jó benyomást kelt benned. Figyelmen kívül hagyva Eleanor Ashford éles tekintetét, Sabina Masen a Gray család irányába bökte a fejét. 'Úgy hallottam, a tornaterme elsőrangú. Nem akarod egyszer megnézni?'

Eleanor Ashford majdnem megforgatta a szemét a barátnőjére. 'Ha van energiád egy edzőteremhez, miért nem vállalsz el inkább sofőrként munkát a Grayéknél? Az sokkal többet edzene.'

'Hogy őszinte legyek, csak hagyom, hogy vezess, amíg én szünetet tartok' - kötekedett Sabina, miközben bepattant a vezetőülésbe. 'A vezetésed mellett még egy csiga is gyorsnak tűnik.'

Eleanor könnyedén kuncogott, miközben meghúzta a biztonsági övét. 'Ugyanolyan szigorúan betartom a közlekedési szabályokat, mint Thomas. Téged viszont kitiltottak az autósiskolából, és valószínűleg megvetted a jogosítványodat.'

Sabina felnevetett: 'Úgy tűnik, még maradt erőd a kötekedéshez. Azt hittem, éhezel, és talán mégiscsak meg kell etetnem téged.

A megbeszélt randi gondolata abszurdnak tűnt Eleanor számára; ki tudna ilyen nyomás alatt valóban enni? 'Ebben az esetben mi lenne, ha hazamennél, és inkább sütnél nekem egy sajttortát?'

Sabina gúnyosan komoly pillantást vetett rá. 'Modellként gyakorlatilag búcsút intettem a szeretett sajttortámnak! És te, aki a Szürkékkel lógsz, ezt mered javasolni? A köszönetemet hivatalosan is visszavontam.'

Ha már a köszönetnél tartunk, Eleanor visszafordította a beszélgetést. 'Miért akarná Sabina apja, hogy találkozzatok Williammel, hogy összehozzatok valamit? Te modell vagy - tényleg ilyen korán akarsz megállapodni? Mi a véleményed erről?'

Tudod, hogy milyen a modellkarrieremmel kapcsolatban - mondta Sabina, könnyedén kormányozva, de közömbösnek tűnt. 'Aggódik, hogy rossz társaságba keveredek, de a mostohaanyám végül meggyőzte, hogy enyhítsen ezen. Mégis, legbelül egyáltalán nem változott, ezért folyamodik ezekhez a vakrandikhoz.'

"Vakrandikhoz folyamodik, mi? Eleanor nem tudta megállni, hogy ne kuncogjon. "Az apád tényleg nem semmi.

'Igen, nem igazán érti a saját lányát' - válaszolta Sabina enyhén megrázva a fejét. 'Nem csak velem van ez így; Lady Isabellával is ugyanígy bánik.'

Lady Isabella-Sabina kisebbik húga, akit gyakran találtak engedelmesnek. Eleanor már találkozott vele korábban. 'Lady Isabella sokkal engedelmesebbnek tűnik. Kétlem, hogy valaha is szembe menne Sabina apja kívánságával. Csak te vagy az, aki belekeveredett a vele való összetűzésbe.'

'Engedelmes?' Sabina gúnyolódott, és vigyor terült szét az arcán. 'Csak várj, amíg meglátod őt, amikor a pályaválasztás kerül szóba! Meg fogsz döbbenni; nem fog meghátrálni.'

Eleanor szkeptikus volt. 'Lady Isabella nem tűnik olyan típusnak, aki úgy kiállna az apáddal szemben, mint te Thomasszal.'

Sabina felvonta a szemöldökét. 'Meglepődnél. A maga módján annak a kis hölgynek megvan a maga esze.'

Eleanor halkan felnevetett. "Két ilyen lány mellett Sabina apjának bizonyára nem lesz könnyű dolga.

'Ez az egyik oka annak, hogy nem szállok szemtől szembe vele' - ismerte el Sabina tudálékos csillogással a szemében. 'Szóval, amikor Eleanor mesélt nekem erről a vakrandiról, egyszerűen belementem.'
Eleanor hitetlenkedve rázta a fejét. "Elég lazán játszol. Nem hiszem, hogy az a normális, hogy a barátod helyettesít téged egy vakrandin.'

'Hát, okosan kell játszanod, nem igaz?' Sabina huncutul felnevetett. 'Szóval, mit gondolsz? Van esélyem ennél a Thomas fickónál?'

Eleanor lapos pillantást vetett rá. 'Csak vezess. Elfordította a fejét, hogy nézze a tájat, ahogy elmosódik mellette, és elgondolkodott azon, milyen nevetséges, hogy egy vakrandin kell beugrania. Halk, szinte hallhatatlan sóhaj hagyta el az ajkát.

Gyorsan előre a tegnap estéhez:

Amikor Eleanor visszatért a Lodge-ba, Sabina a nappali kanapéján feküdt, és zenébe merült.

Egyenesen a konyhába megyek - mondta Eleanor, és a hűtő felé vette az irányt. 'Még nem ettél?'

'Most viccelsz? Sabina visszalőtt, és mintha megdöbbent volna, felült. 'Lord Cedric Duxford tényleg ilyen későn hajtja magát, hogy a vacsoraidőn túl is dolgozzon? Még csak nem is kaptál munkaebédet?'

4

Eleanor Ashford nem tudta megállni, hogy ne ráncolja a homlokát, miközben nézte, ahogy barátnője, Sabina Masen kiengedi a gőzt. Mi van veled? Kicsit levertnek tűnsz' - kérdezte.

'Úgy értem, ki ne lenne stresszes anya könyörtelen párkereső programja miatt?' Sabina őszintén válaszolt.

Eleanor felállt, és a konyha felé indult. Hosszú napod volt, csak ülj nyugodtan.

Egy csésze zöld teát készítve magának, Eleanor az ajtókeretnek támaszkodott. 'Szánhatnánk egy kis időt a divatbemutatóra?'

Sabina egy tál tésztát készített, és kíváncsian felnézett. 'Mikor?'

Jövő kedden.

'Értem' - mondta Sabina, és a szeme huncutul villogott. 'De előbb meg kell tenned nekem egy szívességet.'

'Feltételek?' Eleanor felnevetett: 'A tűzön is átmennék érted!'.

Sabina mosolya kiszélesedett, a szeme sarkában ráncos lett a szeme. 'Tökéletes! Holnap vakrandira mész hozzám.'

És Eleanor Ashford csak úgy belecsöppent a legjobb barátnője váratlan romantikus küldetésébe. Hamarosan rájött azonban, hogy Declan O'Malley, a szóban forgó úriember meglehetősen különös, és úgy döntött, hogy a városon kívül találkozik, ami miatt Sabina már a gondolatra is füstölgött, hogy ő állja az útiköltségét.

Ahogy közeledtek a fizetőkapuhoz, Sabina egy rendőrautót vett észre a távolban. 'Uh oh, bajban vagyunk?'

Eleanor kikukucskált az ablakon: - Nem úgy tűnik.

Hirtelen egy egyenruhás alak lépett ki az autópályára - Thomas Harold közrendőr volt az, és intett nekik, hogy álljanak meg.

'Mi folyik itt?' Sabina értetlenül kérdezte.

'Hadd találjam ki, ugye nem csináltatok semmi törvénybe ütközőt?' Eleanor vigyorgott, és megbökte a barátnőjét. 'Ha mégis, ne várd, hogy megmentelek'.

'Csak rosszul választottam barátokat' - mormolta Sabina az orra alatt, és csökkentette a sebességet, ahogy félreállt.

Harold közrendőr professzionális viselkedéssel közeledett a kocsijukhoz, felmutatva a jelvényét. 'Rutinellenőrzés. Láthatnám a járművük forgalmi engedélyét és a jogosítványukat?'

Sabina valamiért nem érezte jól magát a férfival. Átkutatta a holmiját, de csak a jármű forgalmiját találta meg - úgy tűnt, a jogosítványa hiányzott.

'Elfelejtette a jogosítványát?' Eleanor suttogta, felhúzva a szemöldökét. Az sem segít, hogy én vezetlek téged.

Harold hangjában volt valami éles, amikor megismételte: - A jogosítványt, kérem!

Sabina rávillantott a férfira, a hangja hűvös volt. 'Mondtam már, hogy nincs nálam.'

Eleanor érezte, hogy a feszültség fokozódik, és megpróbálta eloszlatni a helyzetet: - Éppen vacsorázni indultunk. Otthon hagytam a jogosítványomat. Úgy értem, nézz csak ránk - nem tűnünk bajkeverőknek.'

A fiatal rendőr kritikusan szemlélte őket. Amikor Eleanor már azt hitte, hogy megenyhül, visszavágott: - Egy bűnöző nem visel olyan táblát, amin az áll: "Rossz ember vagyok".

Ez az éles válasz felpörgette Sabina idegeit. Hogy érti ezt?" - vágott vissza, és kilépett a kocsiból. Magas termete előnyhöz juttatta, ahogy a férfi fölé tornyosult. 'Ne hidd, hogy csak azért, mert ezt az egyenruhát viseled, megfélemlíthetsz minket. Melyik körzethez tartozik?'
Eleanor kiugrott mellőle a kocsiból. Ne keveredjünk verekedésbe. Felhívom Cedric Duxfordot, hogy hozza el a jogosítványomat.'

De Sabina nem törődött vele, tartotta magát Harold közrendőrrel szemben. 'Hadd lássam még egyszer a jelvényét; nem értettem a részleteket - mi mondatja velem, hogy az egyáltalán valódi?'

Bár a jogosítvány nélküli vezetés már így is aggodalomra adott okot, úgy tűnt, a lány merészsége még jobban felbosszantotta Harold közrendőrt. Éppen hátralépett, hogy visszaszerezze az iratait, amikor egy hangos hang szakította félbe a közelből.

'Mi itt a probléma?

Eleanor megfordult, hogy meglássa a feléjük lépkedő Sir Thomast, sötét egyenruhában, fényesre csiszolt csizmában - arckifejezése komoly és parancsoló volt.

Eleanor agya zakatolt, és igyekezett felidézni, hol látta már korábban: a markáns barna bőr, a hollófekete szemek és az erős szemöldök túlságosan is ismerős volt. Olyan magabiztosság és tekintély sugárzott belőle, hogy a felismerés csak úgy kicsúszott a kezéből.

5

Ahogy Sir Thomas közeledett, felismerés villant a szemében. Megállt, szemöldöke kissé összeráncolt. "Rutinellenőrzés-azonosítás, kérem" - a hangja nyugodt maradt, üzleti komolyságot árult el.

Eleanor Ashford, aki arról volt ismert, hogy képes visszafogottan viselkedni, rendíthetetlenül találkozott a férfi tekintetével. Laza vonással válaszolt: "Nincs nálam".

A hangja könnyed volt, már-már kötekedő, mégis kihívóan merészelte a férfit - ez a tény megdöbbentette Sabina Masent.

Sir Thomas összeszorította az ajkát, és óvatosan átnyújtotta a saját igazolványát. "Nagyra értékelném az együttműködését a rendőrséggel. Hamarosan elmagyarázom a Miss Younggal kapcsolatos félreértést."

Félreértés? Sabina érdeklődése felkeltette.

Eleanor külsőleg nyugodt maradt, és laza pillantást vetett a férfi megbízólevelére, mielőtt megkérdezte: "Thomas tiszt?".

Sir Thomas bólintott.

Eleanor elmosolyodott, és mielőtt Thomas reagálhatott volna, lazán intett a kezével.

Eleanor keze egy hangos pofonnal csapódott Sir Thomas arcába.

A csendes estét az autópályán elsuhanó távoli autók dudálása szakította meg, és Harold közrendőr, aki a forgalmat irányította, a pofon hangjára megfordult. Tekintete élesen Eleanor Ashfordra és felettesükre siklott, szemei elkerekedtek a döbbenettől.

A légkör sűrűsödött a feszültségtől.

A kiképzett rendőrök egy pillanat alatt kikapcsolták a fegyverüket a pisztolytáskájukból, a csöveket pontosan Eleanor Ashfordra szegezve.

Mindenre készen álltak.

A halványodó napfény tompa árnyalatokkal festette meg Sir Thomas élesen kirajzolódó vonásait, nyugodt méltóság volt az arckifejezésében. Mégis, közelebbről szemügyre véve, tipikusan ragyogó szemét érzelmek vihara homályosította el.

Még Sabina is megérezte a közelgő veszélyt, a maga tüzes tartásával még mindig a helyén ragadva.

Ne mozduljatok!

Egy másodperc... két másodperc... Sir Thomasnak végül sikerült megfékeznie látható érzelmeit, és felemelte a kezét, hogy jelezze az embereinek, engedjék le a fegyvereiket. Amikor újra megszólalt, a hangja megfagyasztotta a levegőt. "Vége a kis kirohanásodnak?" Hideg tekintete Eleanorba fúródott. "Azonosítás!"

Sabina visszazökkent a valóságba, halk füttyentést eresztett meg Eleanor felé, látszólag lenyűgözve a lány bátor lépésétől.

Eleanor megőrizte a nyugalmát, elővette a jogosítványát, és odadobta neki.

Miután megvizsgálta az igazolványát, Sir Thomas Sabina felé emelte a tekintetét. Maga jogosítvány nélkül vezet?

Sabina közömbösen megvonta a vállát. 'Szólhatok Thomasnak, hogy hozza el, ha bizonyítékra van szüksége.'

A férfi nem látszott kételkedni a lány feledékenységében, de tovább nyomott: 'Jogosítvány nélkül vezetsz, ráadásul ittasan!'.

Bár ő nem volt közlekedési rendőr, rendőrként túlságosan könnyen ellenőrizhette volna, hogy van-e alkohol a lány szervezetében.

Sabina dacos pillantást vetett rá, dacossága felforrt.

Sir Thomas visszafordította a figyelmét Eleanorra. Ne hagyja, hogy vezessen. Lefoglalatom a járművet, ha megteszed' - utasította, a hangja mély és távolságtartó volt, miközben intett a beosztottjainak, hogy engedjék át őket. 'Engedje el őket.'

'Azt hiszed, hogy csak egy ital után elkapnak?' Sabina elgondolkodott, Sir Thomas magas alakját szemlélve, ahogy elment. 'Ez a fickó túlságosan is menő a saját érdekében'. Megbökte Eleanort, aki úgy tűnt, végre felfogta a helyzetük súlyosságát. 'Mit gondolsz, hogyan fog ez elsülni, ha Thomas úgy dönt, hogy jelenteni fogja? Komoly bajba kerülnénk, és sem az apám, sem a tiéd nem fog kihúzni minket a csávából.'
Eleanor mély levegőt vett. "Igen, talán egy kicsit elhamarkodott volt.

Impulzív? Ez nem csak impulzív, hanem egyenesen vakmerő - ajánlotta Sabina, miközben kíváncsiságtól csillogó szemmel közeledett. 'Gyerünk, légy őszinte - milyen múlt van kettőtök között?'

Milyen múlt? A gondolat arra késztette Eleanort, hogy fontolóra vegye, hogy testet öltsön Sabinával.

Miután egy pillanatra összeszedte magát, Eleanor gyakorlott közömbösséggel vágott vissza: - Nem kell a múlton rágódni.

Sabina úgy nézett ki, mint aki a gúnyos frusztrációtól majdnem felgyulladt.

Itt csak korlátozott számú fejezet helyezhető el, kattintson a gombra a folytatáshoz "Suttogások a Pinnacle Towerben"

(Amikor megnyitja az alkalmazást, automatikusan a könyvre ugrik).

❤️Kattintson ide több izgalmas tartalom olvasásához❤️