Végre a radarján

Chapter One

The body lay in perfect repose on the Victorian fainting couch, looking more like a sleeping beauty than a victim. Detective Sarah Chen had seen enough death in her ten years with the Metropolitan Police's Special Cases Unit to know that natural death never looked this peaceful. Something was very, very wrong.

        'No signs of struggle, no marks on the body, and yet...' She leaned closer, studying the victim's face. Charlotte Mills, aged 28, was found by her roommate this morning, apparently having passed away in her sleep. Her expression was serene, almost blissful, but her eyes - those were what caught Sarah's attention. Behind the closed lids, her eyes were moving rapidly, as if still deep in REM sleep.

        "You see it too, don't you?" The voice came from behind her, rich and cultured with a slight Irish lilt. "She's still dreaming."

        Sarah turned to find a tall man in an impeccably tailored charcoal suit standing in the doorway. He hadn't been there a moment ago, she was certain of it. His dark hair was streaked with silver at the temples, and his eyes were an unusual shade of amber that seemed to shift color in the light.

        "This is a closed crime scene," she said firmly, her hand instinctively moving toward her weapon. "How did you get in here?"

        He smiled, but it didn't reach those strange eyes. "Dr. Marcus Thorne," he said, pulling out a card that somehow both looked official and seemed to shimmer slightly. "I'm a consulting specialist with the Department's new Oneiric Phenomena Division."

        "The what division?" Sarah frowned, taking the card. The moment her fingers touched it, she felt a slight electric tingle, and the letters seemed to rearrange themselves before her eyes.

        "Dreams, Detective Chen. We investigate crimes involving dreams." He moved into the room with fluid grace, his attention fixed on the victim. "And this is the third one this month."

        Sarah's mind raced. There had been two other deaths recently - both young women, both found peacefully dead in their sleep. She'd seen the reports but hadn't made the connection until now. "How do you know about those cases?"

        "Because I've been tracking the killer for quite some time." Thorne knelt beside the body, his eyes now definitely more gold than amber. "He's what we call a Dream Collector - someone who has learned to enter and steal dreams. But this one has developed a taste for more than just dreams. He's taking souls."

        Under normal circumstances, Sarah would have dismissed such talk as nonsense. But there was something about the scene, about the victim's still-moving eyes, about Thorne himself, that made the impossible seem suddenly plausible.

        "If you're tracking him," she said carefully, "why haven't you caught him?"

        Thorne's expression darkened. "Because he only appears in dreams. The physical world is my domain, but his... his is the realm of sleep. To catch him, we need someone who can walk between both worlds." He turned those unsettling eyes on her. "Someone like you."

        "Me?" Sarah almost laughed, but the sound died in her throat as memories she'd long suppressed began to surface. The dreams that felt too real, the nights she'd awakened to find objects moved in her room, the way she sometimes knew things she couldn't possibly know...

        "You've always known you were different, haven't you, Detective?" Thorne's voice was gentle now. "The dreams that come true, the hunches that turn out to be right, the way you can sometimes see how people died just by touching objects they owned..."

        Sarah took an involuntary step back. "How do you know about that?"

        "Because I've been looking for someone like you. A Natural - someone born with the ability to cross the threshold between waking and dreaming." He gestured to the victim. "Charlotte here won't be his last. There will be others, and their souls will remain trapped in an eternal dream unless we stop him."

        Just then, the victim's hand twitched, her fingers moving as if writing something. Sarah moved closer, watching as invisible words were traced in the air. Thorne pulled out what looked like an antique monocle and held it up. Through its lens, golden letters shimmered in the air where Charlotte's fingers moved.

        "Help me," Thorne read aloud. "He's coming for the others."

        Sarah felt a chill run down her spine. She looked at the victim's peaceful face, at those restlessly moving eyes, and made a decision that would change her life forever.

        "Tell me what I need to do."

        Thorne's smile was grim. "First, you need to learn to control your abilities. Then..." he held up the monocle, through which Sarah could now see strange symbols glowing all around the room, "you need to learn to hunt in dreams."

        Outside the Victorian townhouse, storm clouds gathered, and Sarah Chen, homicide detective and newly discovered dream walker, took her first step into a world where nightmares were real, and death was just another kind of sleep.

Chapter Two

The basement of the Natural History Museum was the last place Sarah expected to find the headquarters of a secret dream investigation unit. Yet here she was, following Thorne through a maze of storage rooms filled with artifacts that seemed to pulse with their own inner light.

        "The mundane world only sees what it expects to see," Thorne explained, using an ornate key to unlock a heavy wooden door marked 'Private Collection.' "To them, this is just museum storage. To us, it's the largest collection of dream artifacts in the Western Hemisphere."

        The room beyond defied physics. It stretched impossibly far, filled with glass cases containing everything from ancient masks to modern-looking devices. Floating orbs of soft light illuminated collections of bottled dreams - actual dreams, swirling like liquid mercury behind glass.

        "Your badge, Detective," Thorne held out his hand. Sarah hesitated before handing over her police credentials. He placed it on a strange device that looked like a Victorian music box crossed with a computer. When he returned the badge, it felt different - heavier, somehow more real.

        "Now you'll be able to access both worlds officially," he said. "Look at it again."

        The badge had changed. Alongside her regular police credentials, new text had appeared: 'Special Inspector, Oneiric Investigations Division.' The letters seemed to shift between English and something older, something that made her eyes water if she looked too long.

        "Before we can hunt the Dream Collector, you need to understand what you're dealing with." Thorne led her to a case containing what looked like a normal pillow. "Touch it."

        Sarah reached out hesitantly. The moment her fingers made contact, the world tilted. She was suddenly standing in someone else's dream - a sunny beach, but the sky was green and the sand whispered secrets. She jerked her hand back, gasping.

        "Good," Thorne nodded approvingly. "Most people can't pull back from their first dream artifact. You have natural barriers."

        "What was that?" Sarah's heart was racing.

        "A dream fragment from 1892. A young girl's last dream before the influenza took her." His voice softened. "We preserve them here. Dreams carry memories, emotions, sometimes even pieces of souls."

        "And this Dream Collector... he takes entire souls?" Sarah remembered Charlotte Mills' peaceful face and restless eyes.

        "He traps them in eternal dreams, feeding off their essence." Thorne moved to another case, this one containing what looked like a cracked mirror. "Each victim becomes part of his collection, their souls powering his abilities, letting him dreamwalk without natural talent like yours."

        Suddenly, the cracked mirror began to frost over. In its surface, Sarah saw Charlotte Mills' face, mouth open in a silent scream. Then another face appeared - another victim, she presumed - and another.

        "He's showing off," Thorne growled. "He knows we're investigating."

        The temperature in the room dropped dramatically. Frost patterns spread from the mirror to nearby cases, and Sarah heard what sounded like distant laughter.

        "Well, well," a voice echoed through the room, seemingly coming from everywhere and nowhere. "A new player in the game. And such interesting dreams you have, Detective Chen."

        Sarah felt something brush against her mind, like cold fingers trying to pry open a door. Instinctively, she slammed her mental barriers shut. The presence withdrew, but not before leaving behind an impression of amusement.

        "He's already caught your scent," Thorne said grimly. He pulled out a small velvet bag and removed what looked like a dreamcatcher made of silver wire and black pearls. "Wear this when you sleep. It won't keep him out entirely, but it'll stop him from stealing your dreams while you're still learning to defend yourself."

        As Sarah took the dreamcatcher, her fingers brushed Thorne's, and suddenly she was hit with a flash of his dreams - centuries of memories, battles fought in realms of sleep, and a profound sense of loss that made her gasp.

        Thorne withdrew his hand quickly. "Your abilities are stronger than I thought. We'll need to work on your control."

        "What are you?" Sarah asked directly. "You're not just some government consultant, are you?"

        Before he could answer, an alarm began to sound throughout the facility. One of the dream bottles had turned black, its contents writhing like smoke.

        "He's hunting again," Thorne said, already moving toward the exit. "Someone in the city has just entered their last dream. Are you ready for your first real case, Detective?"

        Sarah touched her new badge, feeling its power hum under her fingers. "Do we have time to save them?"

        "If we're lucky, we might catch him in the act. But remember - in dreams, he's incredibly powerful. One wrong move and you could lose your soul."

        As they rushed from the dream archive, Sarah caught one last glimpse of the cracked mirror. In its surface, she saw her own reflection smile back at her with eyes that weren't quite her own.

        The hunt was about to begin.

Chapter Two

The basement of the Natural History Museum was the last place Sarah expected to find the headquarters of a secret dream investigation unit. Yet here she was, following Thorne through a maze of storage rooms filled with artifacts that seemed to pulse with their own inner light.

        "The mundane world only sees what it expects to see," Thorne explained, using an ornate key to unlock a heavy wooden door marked 'Private Collection.' "To them, this is just museum storage. To us, it's the largest collection of dream artifacts in the Western Hemisphere."

        The room beyond defied physics. It stretched impossibly far, filled with glass cases containing everything from ancient masks to modern-looking devices. Floating orbs of soft light illuminated collections of bottled dreams - actual dreams, swirling like liquid mercury behind glass.

        "Your badge, Detective," Thorne held out his hand. Sarah hesitated before handing over her police credentials. He placed it on a strange device that looked like a Victorian music box crossed with a computer. When he returned the badge, it felt different - heavier, somehow more real.

        "Now you'll be able to access both worlds officially," he said. "Look at it again."

        The badge had changed. Alongside her regular police credentials, new text had appeared: 'Special Inspector, Oneiric Investigations Division.' The letters seemed to shift between English and something older, something that made her eyes water if she looked too long.

        "Before we can hunt the Dream Collector, you need to understand what you're dealing with." Thorne led her to a case containing what looked like a normal pillow. "Touch it."

        Sarah reached out hesitantly. The moment her fingers made contact, the world tilted. She was suddenly standing in someone else's dream - a sunny beach, but the sky was green and the sand whispered secrets. She jerked her hand back, gasping.

        "Good," Thorne nodded approvingly. "Most people can't pull back from their first dream artifact. You have natural barriers."

        "What was that?" Sarah's heart was racing.

        "A dream fragment from 1892. A young girl's last dream before the influenza took her." His voice softened. "We preserve them here. Dreams carry memories, emotions, sometimes even pieces of souls."

        "And this Dream Collector... he takes entire souls?" Sarah remembered Charlotte Mills' peaceful face and restless eyes.

        "He traps them in eternal dreams, feeding off their essence." Thorne moved to another case, this one containing what looked like a cracked mirror. "Each victim becomes part of his collection, their souls powering his abilities, letting him dreamwalk without natural talent like yours."

        Suddenly, the cracked mirror began to frost over. In its surface, Sarah saw Charlotte Mills' face, mouth open in a silent scream. Then another face appeared - another victim, she presumed - and another.

        "He's showing off," Thorne growled. "He knows we're investigating."

        The temperature in the room dropped dramatically. Frost patterns spread from the mirror to nearby cases, and Sarah heard what sounded like distant laughter.

        "Well, well," a voice echoed through the room, seemingly coming from everywhere and nowhere. "A new player in the game. And such interesting dreams you have, Detective Chen."

        Sarah felt something brush against her mind, like cold fingers trying to pry open a door. Instinctively, she slammed her mental barriers shut. The presence withdrew, but not before leaving behind an impression of amusement.

        "He's already caught your scent," Thorne said grimly. He pulled out a small velvet bag and removed what looked like a dreamcatcher made of silver wire and black pearls. "Wear this when you sleep. It won't keep him out entirely, but it'll stop him from stealing your dreams while you're still learning to defend yourself."

        As Sarah took the dreamcatcher, her fingers brushed Thorne's, and suddenly she was hit with a flash of his dreams - centuries of memories, battles fought in realms of sleep, and a profound sense of loss that made her gasp.

        Thorne withdrew his hand quickly. "Your abilities are stronger than I thought. We'll need to work on your control."

        "What are you?" Sarah asked directly. "You're not just some government consultant, are you?"

        Before he could answer, an alarm began to sound throughout the facility. One of the dream bottles had turned black, its contents writhing like smoke.

        "He's hunting again," Thorne said, already moving toward the exit. "Someone in the city has just entered their last dream. Are you ready for your first real case, Detective?"

        Sarah touched her new badge, feeling its power hum under her fingers. "Do we have time to save them?"

        "If we're lucky, we might catch him in the act. But remember - in dreams, he's incredibly powerful. One wrong move and you could lose your soul."

        As they rushed from the dream archive, Sarah caught one last glimpse of the cracked mirror. In its surface, she saw her own reflection smile back at her with eyes that weren't quite her own.

        The hunt was about to begin.

Chapter Three

They arrived at St. Bartholomew's Hospital just as the emergency lights began to flash. Sarah followed Thorne through corridors that seemed to blur at the edges of her vision, her new badge somehow clearing their path without ever being shown.

        "Room 307," Thorne said, his voice tight with urgency. "Young male, admitted for minor surgery, slipped into an unusual coma during recovery."

        The patient, David Parker, age 23, lay perfectly still on his hospital bed, his eyes moving rapidly beneath closed lids. Just like Charlotte Mills. But this time, something was different - the air around him rippled like heat waves over hot asphalt.

        "He's still in the process of taking him," Thorne said, pulling out what looked like an antique pocket watch. "We can follow if we're quick. Are you ready for your first dream dive?"

        Sarah's heart pounded. "What do I need to do?"

        "Take my hand. Focus on the patient. Let your consciousness slip between the moments of reality." Thorne's eyes began to glow that strange amber color. "And whatever you see in there, remember - dream logic is real logic in that world."

        Sarah grasped Thorne's hand and looked at David Parker. The world tilted, twisted, and suddenly...

        They were standing in a hospital corridor that wasn't quite right. The walls breathed slowly, the floor was made of flowing water that somehow supported their weight, and the ceiling was a swirling mass of constellation maps.

        "His dreamscape," Thorne explained, his voice echoing strangely. "Every dreamer creates their own reality. Look."

        Down the impossible corridor, a figure in a doctor's coat was leading David Parker by the hand. But the 'doctor' was wrong - his shadow moved independently, reaching out with grasping tendrils towards other dreams that floated past like soap bubbles.

        "The Dream Collector," Sarah whispered.

        As if hearing his name, the figure turned. Sarah's breath caught. His face was a beautiful mask of shifting features, never settling on one form, but his eyes... his eyes were endless pits of swirling dreams.

        "Ah, the new dreamer," his voice was like silk over broken glass. "And my old friend Marcus. Still trying to police the dream worlds?"

        Thorne stepped forward, and Sarah noticed his appearance had changed in the dream. His suit was now made of living shadows, and wings of dark light stretched from his shoulders. "Let him go, Collector. You've taken enough souls."

        The Collector laughed, the sound causing the hospital walls to crack, leaking golden dream-light. "Taken? Oh, Marcus, you still don't understand. They give themselves to me. Show her, David."

        The young man turned, and Sarah saw his eyes were glassy with bliss. "It's beautiful here," he said dreamily. "All my pain is gone. All my fears. He takes them all away."

        "By taking everything you are," Sarah found herself saying. She took a step forward, instinctively reaching for her police badge. In the dream, it transformed into a shield of pure light. "David, this isn't real healing. It's theft."

        The Collector's face rippled with anger. "You dare interrupt my collection?" The corridor began to twist, reality bending around them. "Let me show you what happens to those who interfere with my work."

        Suddenly, the floor beneath Sarah liquefied completely. She started to sink, but instead of water, she was drowning in dreams - thousands of them, each containing a fragment of someone's stolen soul. She saw Charlotte Mills dancing endlessly in a ballroom of mirrors, saw other victims trapped in perfect moments that had become eternal prisons.

        "Sarah!" Thorne's voice cut through the chaos. "Remember - dream logic! Make your own rules!"

        Dream logic. Sarah closed her eyes, focusing on her years of police work, of protecting people, of solving puzzles. When she opened them, her badge-shield had transformed into a sword of pure thought.

        With a cry, she slashed through the dream-flood. Reality reasserted itself - or at least, this dream's version of reality. She stood on solid ground again, facing the Collector.

        "Impressive," he purred, but she sensed uncertainty in his voice. "You're stronger than the usual dreamers Marcus recruits. Perhaps we could make a deal..."

        "No deals," Sarah said firmly. She could feel her power growing, reshaping the dream around them. "David, look at what he really is. Look with your heart, not your fears."

        For a moment, David's eyes cleared. The Collector's beautiful mask slipped, revealing something ancient and hungry beneath. David screamed, pulling away from the creature's grasp.

        The Collector snarled, his form shifting into something monstrous. "If I can't have him willingly..." Shadows exploded from his body, reaching for David.

        What happened next seemed to unfold in slow motion. Thorne spread his dark wings, shielding David. Sarah's sword of thought became a net of light, trapping some of the shadows. But the Collector himself simply... stepped sideways, vanishing into a door that appeared in the air.

        "Sweet dreams, detectives," his voice lingered behind. "We'll meet again soon. After all, Sarah, your dreams are particularly... appetizing."

        The dreamscape began to dissolve. Sarah felt Thorne grab her arm, pulling her back through layers of reality. Then...

        They were standing in the hospital room again. David Parker was awake, gasping, but alive and whole. A nurse was rushing in, responding to his sudden revival.

        "We saved one," Thorne said quietly. "But he'll be angry now. And he'll come for you."

        Sarah touched her badge, still feeling echoes of its dream-power. "Good," she said grimly. "Because I have some questions for him about Charlotte Mills. And about what you really are, Marcus Thorne."

        Thorne's expression was unreadable. "All in time, Detective. For now, you need to rest. Tomorrow, your real training begins."

        As they left the hospital, Sarah could have sworn she saw her shadow move independently, reaching for dreams that floated just beyond the edge of sight. The world would never look quite the same again.

Chapter Four

Sarah's apartment looked different when she returned that night. The shadows seemed deeper, more alive, and ordinary objects cast reflections that didn't quite match reality. The dreamcatcher Thorne had given her pulsed softly in her pocket, responding to the changed way she now saw the world.

        She was exhausted but afraid to sleep. The Collector's words echoed in her mind: 'Your dreams are particularly appetizing.' Instead, she spread her case files across the coffee table - photographs of Charlotte Mills, the other victims, and now David Parker's medical records.

        A soft chime from her badge interrupted her concentration. The metal had grown warm, and when she touched it, words appeared in that strange shifting script: 'Archive. Now. Emergency.'

        The museum was different at night. Sarah's new badge led her through doors that hadn't existed during her first visit, down stairs that seemed to descend far deeper than the building's foundation should allow. She found Thorne in a circular room she hadn't seen before, surrounded by floating screens of light that showed various dreamscapes.

        "We have a problem," he said without preamble. "The Collector's attack pattern has changed. Look."

        The screens shifted, showing a map of the city overlaid with points of light. "Each light is a dreamer," Thorne explained. "The blue ones are normal dreams. The red..." He gestured, and several dots pulsed an angry crimson. "Those are nightmares being actively shaped by outside forces."

        "He's attacking multiple targets at once?"

        "No." Thorne's expression was grim. "He's leaving traps. Dream-snares. Anyone who falls asleep in these areas risks being pulled into a constructed nightmare. He's trying to overwhelm our ability to respond."

        Sarah studied the pattern of red dots. "They're forming a shape... a symbol?"

        "A summoning circle." A new voice joined them. Sarah turned to see an elderly woman emerging from what appeared to be a door made of starlight. Her eyes were milk-white, but she moved with absolute certainty.

        "Sarah, meet Dr. Eleanor Price, the Archive's keeper," Thorne said. "And yes, she's blind in the waking world, but in dreams..."

        "I see everything," Eleanor finished. Her unseeing eyes fixed on Sarah with uncomfortable accuracy. "Including what our friend the Collector is truly planning. He's not just taking souls anymore. He's building toward something larger."

        She gestured, and the room transformed around them. They were suddenly standing in what looked like a vast library, but the books were made of dreams, their pages flowing like liquid memory.

        "Every dream ever archived is stored here," Eleanor explained. "Including the oldest nightmares of humanity. The Collector isn't just a thief - he's trying to wake something that should stay sleeping. Something we locked away centuries ago."

        She pulled a book from the shelf, and its pages burst open, projecting a scene of ancient horror - a time when the boundary between dreams and reality was thinner, when nightmares could walk in daylight.

        "The Last Nightmare," Thorne said softly. "We thought it was safely contained, but if he completes that summoning circle..."

        A sudden tremor ran through the Archive. One of the red dots on the map had grown larger, pulsing violently.

        "He's starting," Eleanor's voice was urgent. "Sarah, you need to see something before you face this." She pressed her fingers to Sarah's forehead, and suddenly...

        She was in a memory. A younger Thorne stood with a woman who looked remarkably like Sarah herself, facing down a shadow that threatened to devour the world. The woman - another dream detective? - sacrificed herself to help seal away the nightmare.

        "Your mother," Eleanor's voice echoed in her mind. "She was one of us. Her sacrifice helped lock away the Last Nightmare, but the Collector has never stopped trying to free it. And now he's found you - her daughter, with her power."

        The vision ended abruptly as another tremor shook the Archive. More red dots were pulsing on the map.

        "Why didn't you tell me?" Sarah demanded, turning to Thorne.

        "Because I promised her I'd keep you away from this life," he replied, pain evident in his voice. "But now the Collector knows who you are, and we're running out of time."

        "The summoning circle will be complete at the next new moon," Eleanor added. "Three days from now. If the Last Nightmare wakes..."

        "Then we stop him before that happens," Sarah said firmly, though her mind was reeling from the revelations. "How do we break these dream-snares?"

        "It's dangerous," Thorne warned. "Each one is a trap designed specifically for dream walkers. If you're caught..."

        "Then you'll just have to watch my back," Sarah said. She touched her badge, feeling its power respond. "Where do we start?"

        Eleanor smiled, her blind eyes somehow twinkling. "First, you need to understand what you truly inherited from your mother. It's time you learned about the true history of the dream walkers - and why the Collector fears your bloodline above all others."

        As if in response to Eleanor's words, the books around them began to glow, their pages rustling with the weight of secrets about to be revealed. In the map above, the red dots pulsed like a countdown to catastrophe, and Sarah realized she had less than three days to master powers she never knew she had.

        The true game was about to begin.

========================
1. fejezet
========================
A _koruoAmbedlPi (nAőrk$nekB fképpesnneSk qkeVllZ *lenéniükó ajrTra, hZoghy_ eqlCemgánNsamny és $kifinomQuMlqtmaÉn_ n$é&zze,nRekU ki), qmikö!zbQeZn mafga_ssasrkGúban ÉjtáHrnZak., DNekemN? Ne!kemx siGkWeér,ütl meHgpbotylmanoAm ay élNeéveg!őNbZesn_.
-Raleigh belső gondolatai
Raleigh
Ha volt valami a világon, amit soha nem akartam megtenni, az az volt, hogy lejárassam magam előtte.
Ezrra MccDuf_fT, *a vÉáros r$oIssQz$fi*úxjaB, au gXimMn'ázi&umi lfuCtbCall-B qéjs $bTaseKb'alHled$zőb. volZt mNianmdhefn,r Dam!i énw Dnesm voHlKtaXm.
Szelíd. Király. Összehangolt.
Aztán ott voltam én.
A nevem félelmet keltett a texasi Gun Barrel lakosainak szívében.
KérdeNzhectKiAk^,l ImizéZr)t véáPltanvat Lki ekÉk$or(aq kfé_leVl&m*etB RegOyX olyan Aá!rtatilFanw nXő,, Nmint énv,$ Aa nő,x WakuiZnek kaT várbos AminidenS NeHgWyne(s jgyAe)r,eKke QbaeYkuögs&zwön$tx,N ame*rptB Oő voZlt 'a "nvAal'ahaH (vol.t ulevg.jiobb WtFaOnóárf"G?
Azért, mert én, Raleigh Jolie Crusie, voltam a legügyetlenebb ember négy megyében.
És általában, amikor lezuhantam, magammal vittem az embereket.
Pillanatokkal azelőtt például sétáltam.
Paersze,K a YtTevledfaofnom!a_tn Dné.ztenm,ó Hmeprt Pépp^eAn Lo)lvastams..X. deh seHz CmostM mPelqlNékesF.v
Ki a fene rakta ki az istenverte folyosó közepére a karácsonyi áruházi cuccokat?
A Target, az.
Ott voltam, sétáltam és a saját dolgommal törődtem, miközben a legújabb olvasmányaimat olvastam, és a következő dolog, amire emlékszem, hogy egy nagy doboz csomagolópapírba botlottam.
És amikyor$ OazQtJ !mondSowmk, hoigy ó"_naKg_y$"_, aSkrkor Iúégy .értÉem', hogyV ^n$ajgyV.
És nem is csak egy doboz volt.
Több doboz volt.
Valójában tizenöt.
De márQ Qnégy$ ilyLen hdoTboYz HmtetlletWts snéltráLlVttam iel,_ miHel,őÉttB U- JmNint PmiYnd$iDgG - AmegbZotpldot*tXamq aj vVékonbyZ IlevegőLbfen, é'sU gbxanlaraJ MvbeOtteam az_ ciránPyt.R
Sikerült a mellkasomhoz szorítanom a telefonomat, és megpördültem, de ettől is emberi bowlinggolyóvá váltam.
Nem egy, nem kettő, nem kilenc, hanem tizenegy csomagolópapírral megpakolt dobozt vettem le.
És az utolsó tekercs csomagolópapír is kiesett a dobozokból, és elkezdett gurulni minden irányba.
ADmib azGtk 'jhe!leFnti, GhoDgIy nwem jclsNa'k 'en,g_eJmC kTaKpowtLtQ el, hanbemF nXéYgÉy cmlásik NeMmbeÉrztu isG.*
Jennifer Marie, az Ulta szépségtanácsadója, aki itt volt kávéért. Brian McAdams, a fiatal eladó, akit három évvel ezelőtt tanítottam, és aki most vezetőhelyettes volt ebben a remek intézményben. Larry Conway, a villanyszerelő. És végül, Ezra rohadt McDuff.
Bár Ezra nem egészen úgy bukott el, mint a többiek.
Csak az egyikben botlott meg, és elejtett valamit, ami úgy nézett ki, mint egy karnyi alsónemű és alsónadrág.
BkoBxMer ValsSónaUdKrágoUkamt.
Boxeralsót, ami közvetlenül az arcom mellett landolt.
De úgy látszik, nem a ruházat volt az egyetlen dolog, amit Ezra a kezében tartott.
Egy doboz óvszer is volt a kezében.
Mfi!éDrt TtudoOm Xeszt$ QaÉ lrHézs&zletBe_tQ?K
Mert a doboz az arcomba csapódott, és mint a lúzer orrom, vérezni kezdett.
Azzal véreztetett, hogy elejtett egy doboz óvszert. A... Az én. Orromra.
Drága édes kis Jézusom egy kekszen.
M'orYo.gva kaaphausz,kAoKdét.aémj az oFrOro&mbKab, Cmikö)zbeTn) érIezBtCeKmó,S hogyU kUezXdB kiöm'lieMngi Ja vvéyré.
Az egyetlen jó dolog, amit elmondhattam róla, az volt, hogy ez az egyik olyan értékes méretű csomag volt, nem csak az a kicsi, amiben vagy tizenkét óvszer volt... nem mintha tudnám. Soha nem vettem még óvszert, szóval ki tudta? Lehet, hogy az értékesebb méret tényleg a kisebb csomag volt.
Az óvszerekhez legközelebb akkor kerültem, amikor tampont vettem, de még akkor is fél folyosónyira voltak a sértő latexdaraboktól.
Sírva jajveszékeltem, és négykézlábra gurultam.
ARhelDyeDttB,U ,hoSgsy( CmXeDgvtáHrTtUam' Dvolnaa gaf tiaakaHríttCásLt,J ésJ hmiXvVel tVuFdtam,b .hKogyV mpilqyen vTér(ző évaXgtywok,^ őrdüélt jrnohmaynVás.bjaM Ok$e.zbdDtxem UaS fsüxrhdőzszoqba$ felék,q Aahol taéláloÉk dvavlxamnitI,( avmiMt_ laz orcrotm ^elWé utFarnt*hCat^otkb.
Az első dolog, amihez értem, amint beértem, a papírtörlő volt.
Nyögve takartam be az orromat egy maréknyi törülközővel, és átkoztam a hülye gépet, amikor egyszerre csak egy kis négyzetnyi papírt köpött ki.
Istenem.
BKárqkniY.n (BánrDkiW wa' TrohAadts JviilQá'gon uofrarbaT vá.ghaBtott volxna azockkalg éaSzJ móvszereOk*kwel, é'sK xnemX lóetKt) vToMlMnCa seDmmXiW bhaTjcoUmm.l Báhrtksi,é kuivnédvdeA LEzgraÉ cMqckDulff.
A francba.
A francba. A francba. A francba.
Belelélegzettem a papírba, és a fejemet az automata melletti hűvös, fehérre csempézett falnak támasztottam.
AztRán száIzig szá,mBoltaVmr,M rdeméÉluve, VhVogpyB ez ImaNjdz Ysegídtv.
De nem segített.
Viszont elég időt adott az orromnak, hogy elálljon a vérzés.
A telefonomért nyúltam, és arra gondoltam, most lenne itt az ideje, hogy felhívjam a legjobb barátnőmet, Camrynt, és elmeséljem neki a megaláztatásomat.
DKe.ó.i.u SnemD Jvozlt uoftJtG.
Behunytam a szemem, és rájöttem, mi történt.
Amikor azok az óvszerek az arcomba csapódtak, elejtettem a telefonomat, hogy azonnal az orromhoz emeljem a kezem. És közben ott hagytam a telefonomat, ahol éppen volt, amikor a kezem eldobta.
Összeszedve a bátorságomat, az ajtóhoz sétáltam, és meglöktem.
A.móikoZr lkisnyitAoDttYajm OaFz a$j'tó^t(,y nvBérems papírtöÉrlxőHvWe'l mé&g mi$nyd_itgó a keyzheZmben,W ariróa *azI tesCetrye, wha úIjrvaB vPéreznQiH kezd!eBne, a& Jttexacs_in Gku'ns CBNadrreXlH leYgj!oblbZ hátsCójzá,t téalnál,tamÉ ranz Fajqt,óxbaLn.
"Uhhh" - tétováztam. "Elnézést."
Ezra megfordult, meglátta az arcom, és elvörösödött.
"Jól vagy?"
ÚGguyu nQéXzetXtw wrnáPm, HmiTnntQhaX miégé soszem! ljáRtAotwt volWn.au.
Hogy teljesen őszinte legyek, valószínűleg nem is látott.
Nem igazán tartoztam Ezra McDuff társasági körébe.
Inkább olyan voltam, mint az a csendes lány a sarokban egy buliban, míg Ezra a város hőse és sztár irányítója volt egy személyben.
A uswzoYmoqrúg az* svolzt$, _ho.góy éuLghy^aRn&a!zFon NaJ srohrasdLt rh^elyenL VdoNlgIoztunlk.M MV_alómszXínű)leg NfBépl tWucaItKs,zorR Tmen.tFüun$k eulm Ceg_ymÉáns* meMlletLt a sf.olyosrónD !mXin_deSn ta,nítási( ényapomn, Éhca nem thöbbszuöFrC.C
Ráadásul egyenesen engem bámult, és nehezemre esett levegőt venni.
Olyan sokszor álmodtam erről a napról.
Szóval... sokszor. Sokszor.
A Ok&öWzZéQpiHsQk_oVlábHan mtinldiigq mötgiö_ttéez ^ültOeMmM, éés mi!n^denC mgozjdHulzaGtyátM t&aPn)ulmán!yoztaXm.
Amikor én elsős voltam, ő pedig végzős, akkor volt az első közös óránk.
Az én vezetéknevem C-vel kezdődött, az övé pedig M-mel. De mivel ő nem ülhetett hátul, hála a focicsapat akkori edzőjének, neki előre kellett ülnie, engem pedig hátrébb toltak egy székkel.

És ezáltal egy egész éven át minden egyes filmjét láthattam.
Így kezdődött a rajongásom iránta.
Eleinte csak a testét csodáltam.
1'8'0O ncieBnti mTaRgYaÉsy volt,K izhmos és* fedszXes.É
De vicces, intelligens és kedves is volt.
Gondozó volt. Gondoskodó volt. És fogalma sem volt arról, hogy még akkor is éltem.
Mostanra már eléggé felnőtt ahhoz a fiúhoz képest, akinek a megszállottja voltam, de még mindig lenyűgöző volt.
Ma YeQg(yl eIgUyVsfzPerű zfJanrmerXbJen vo.lt, _aOmiótJ JkéobsBz éIsu pYi,szJolkn PborítqoRttn,p $bármit Vids KcsFipn&ált -É Vvablósnzí,nWűleg fa rézghi XtDelheTrauzt$ój$ánD xdcoélgYoPzJotUt.,T amkitC mégé a 'kqöUznédpiWsskcoltábuan ÉkanpZott,J iéks éamiit vba)sÉáWrnkaIpfonkDéén(t ac mbafi Lnapig vezeNt'eattJ.
A fehér pólója is foltos volt.
És zsír volt az arccsontján.
Koszos szőke haja hosszabb volt a szokásosnál, és egy része a szemébe hullott. Azokra a szemekre, amelyek az aranyló méz és a tengerzöld keverékei voltak.
Ndé$ha nKemI ftéu,dtam HmWeRgmon*dQaSnig, !hZocgJy GmUelayikh ^sbzí(n ódomiMnáhld,c Édieh mXáÉrQ vrZégien elwdóöHnKtöttZem,A haogJy( lez aHtGtGóÉl fgü&gIgC,i Ohoxgwy SéJpjpen mUil&yen szíOn)ű YinPg pvolwtZ rrajmta.d
Nyeltem egyet, amikor megpillantottam a legújabb tetoválást, amely az ingujja alól kandikált ki.
Úgy nézett ki, mint egy cukorkakoponya, de őszintén szólva nem voltam benne biztos anélkül, hogy ténylegesen felhúztam volna az ingujját és megnéztem volna. És ez hátborzongató volt. Próbáltam nem hátborzongató lenni.
"Asszonyom?"
ÖsusózgesTzJomríXtot'taamt aO fKoHgéai,mIaAt.
Még azt sem tudta, ki vagyok, de azt láttam, hogy ismerős vagyok neki, legalábbis valamennyire.
Úgy tanulmányozott, mintha próbálná elhelyezni, honnan ismer engem.
Mit szól az iskolához az óvodától egészen az elsőéves koromig. Két évvel volt idősebb nálam, és mivel Gun Barrel városa olyan kicsi volt, a buszjáraton az óvodástól egészen a végzős gimnazistákig voltak gyerekek. És a főiskolán? Tudtam, hogy az Oklahoma State egy nagy kampusz, de ő még egyszer sem látott ott? És mi a helyzet a munkával? Egyáltalán nem vett észre?
AG ,fraNnVcba!W
"Jól vagyok - hazudtam.
Őszintén szólva alaposan zavarba jöttem.
Én is beteg voltam a szívemben.
Awz KjbárIt( aaz DfkejeYmÉben, Bhtogy tabláni Bn'em miXs vvVaOgTy^obk ^oMlQy^anx yllápthattat$l(aZn,s lmiénNtM aSmilymeLnxnekkh BiÉd'őn'kOéunt ómmiPntdvipgw érfeJz*tMemw magmam.
Úgy látszik, ha a futballedző, aki mindenkit ismert, nem is ismert engem, akkor én egy elveszett ügy voltam.
Elmosolyodtam.
Ő megrándult.
AQz_értp,m mReBrstl aB Wmo'zdulxaAtG mi(auttd elnsFza&badAultm _a vmérrög,h óamelyh Kmegápl&lKítNoVtXtSa 'a& vrérzzés*t aIzl DoIrrofmbbma.n.
A vér végigcsorgott az arcomon.
És úgy döntöttem, hogy most már itt az ideje, hogy elmenjek.
Ekkor néztem lefelé.
AC tetl.eNf,onosmra.J Ay ZkezébeUn!.I
Felém nyújtotta.
Remegő ujjakkal vettem el, miközben a törölközőt visszatettem az arcomra.
Aztán, hogy a sérülést tetézzem, lenéztem, és nem csak a telefonomat találtam nyitva, hanem a könyvet is, aminek az olvasásába elmerültem, még mindig fent volt.
Az_ narc(oSmi lXángba ,borultk.J
Kizárt, hogy úgy, ahogyan tartotta, ne olvasta volna be, mi van a képernyőn.
Semmit.
És ami az volt, az a legújabb könyvklubos olvasmányom, egy BDSM-románc, ami azonnal megragadta a figyelmemet. Aztán meg is tartotta.
Ó.&.n. Ar francbXa.A
"Köszönöm - motyogtam, az arcom valószínűleg megegyezett a vérrel, ami valószínűleg a bőrömet festi.
Aztán fogtam a véres törölközőmet, a telefonomat, és egyenesen kirohantam a Targetből, mielőtt még valami hülyeséget csinálhattam volna.
Úgy is tettem, mintha nem látta volna, hogy kifelé menet nekimentem az ajtónak.
Mert OaXkNkor hlevheOtx, óhXogyN bKeqmásztmatmv volpnVaO Zegky lyCuikCbZa éss mebgfhawlXtxamW Bvolnóar.h
***
"Nem ez az első eset, hogy hallom, hogy valaki monoklit kapott valamitől, ami Ezra McDuff farkával kapcsolatos" - szolgáltatta Camryn.
Lefordultam róla.
"uMaenj $a piMcvsábaK" Z- mPorogtapm.) "TréknuyVlegk ennnyipred r*oMssz?G"
Összerezzent. "Ez nem... jó."
A sápadt arcbőröm, párosulva a tintafekete hajammal... nem kételkedtem benne, hogy több mint nyilvánvaló volt, hogy nem csak egy, hanem kettő monoklim van.
Egy doboz óvszerből.
Hongyp ótölrétéInhetAe!ttp .eQz egyyAáRlmtaláMnq?
De nem kellett volna meglepődnöm. Raleigh Jolie Crusie-val rossz dolgok történtek. Mindig is történt. Mindig is történtek.

És ezáltal egy egész éven át minden egyes filmjét láthattam.
Így kezdődött a rajongásom iránta.
Eleinte csak a testét csodáltam.
1^80l óce'nrti magFa.sJ volt, riQz*mols éts fesz&es,.
De vicces, intelligens és kedves is volt.
Gondozó volt. Gondoskodó volt. És fogalma sem volt arról, hogy még akkor is éltem.
Mostanra már eléggé felnőtt ahhoz a fiúhoz képest, akinek a megszállottja voltam, de még mindig nem volt kevésbé magával ragadó.
Mfa ge^gy evgyiszerJű farYme^r_bTen .v)olntM,J namiItZ koszY Zésó pimsgzokb bVoMríthott,s UbárÉmDit _iPs( cÉsJináTlts -f vawluósÉzíhnűleAgw a rvégYi mtehexraau!tójásnj d(olgfozsostCt,a amitx cmOég Wa kMözéLpYiskoFlGá,b.aWn^ kLa.pWotétw, éégsc amitb Avagsá^rbnJapounként ah maiD .nPatpiQg_ MvezeBtePtt.'
A fehér pólója is foltos volt.
És zsír volt az arccsontján.
Koszos szőke haja hosszabb volt a szokásosnál, és egy része a szemébe hullott. Azokra a szemekre, amelyek az aranyló méz és a tengerzöld keverékei voltak.
NéhóaU mnpem) KtwuVdtamG megmonVdcapni,n h)o'gSyt miewlyziki szín 'dZomiNnnálp,a qde MmáWrb rbékgLeng Je_ldöWntBöhtxtqe.m, hogy_ ez attóFl füXgwg,& hogy éZpp,en LmOi(lyéenu sbzzíÉn_ű inDg xvoCllt rajtVa.i
Nyeltem egyet, amikor megpillantottam a legújabb tetoválást, amely az ingujja alól kandikált ki.
Úgy nézett ki, mint egy cukorkakoponya, de őszintén szólva nem voltam benne biztos anélkül, hogy ténylegesen felhúztam volna az ingujját és megnéztem volna. És ez hátborzongató volt. Próbáltam nem hátborzongató lenni.
"Asszonyom?"
Ö&sCsqzesbzaorlívtsotttatml aG f,ogwaidma$th.é
Még azt sem tudta, ki vagyok, de azt láttam, hogy ismerős vagyok neki, legalábbis valamennyire.
Úgy tanulmányozott, mintha próbálná elhelyezni, honnan ismer engem.
Mit szól az iskolához az óvodától egészen az elsőéves koromig. Két évvel volt idősebb nálam, és mivel Gun Barrel városa olyan kicsi volt, a buszjáraton az óvodástól egészen a végzős gimnazistákig voltak gyerekek. És mi a helyzet a főiskolával? Tudtam, hogy az Oklahoma State egy nagy kampusz, de ő még egyszer sem látott ott? És mi a helyzet a munkával? Egyáltalán nem vett észre?
A fprsanvc$bÉaF!z
"Jól vagyok - hazudtam.
Őszintén szólva alaposan zavarba jöttem.
Én is beteg voltam a szívemben.
AIz jáArót Saz hfej^emIbetn,g Mhuo^gbyY taXlYájnd njemq i's& vaBgyok$ RolPyaSnN láHthahtaxtlan,T Zmaintb yaPmivlytenneck inddőnbkSéónst mhinwdsign éVrez_te*m maxg*am.B
Úgy látszik, ha a futballedző, aki mindenkit ismert, nem is ismert engem, akkor én egy elveszett ügy voltam.
Elmosolyodtam.
Ő megrándult.
AmzDéxrdt,, rm.ePrtj xa méozBduTlKa,tA mziaXttL nelysqz*a,baSdaultd Qau véwrröyg,, (a*metlFyV megcáVllítUoOtta óai zvémrkzé_sAt &anzQ norvrLombaNnO.*
A vér végigcsorgott az arcomon.
És úgy döntöttem, hogy most már itt az ideje, hogy elmenjek.
Ekkor néztem lefelé.
Ap t*e.lefojnjowmDr'a.k A LkcetzbébGen.
Felém nyújtotta.
Remegő ujjakkal vettem el, miközben a törölközőt visszatettem az arcomra.
Aztán, hogy a sérülést tetézzem, lenéztem, és nem csak a telefonomat találtam nyitva, hanem a könyvet is, aminek az olvasásába elmerültem, még mindig fent volt.
AKz aWrBco*mS DláAnVgb,a tbVoruBlGt&.&
Kizárt, hogy úgy, ahogyan tartotta, ne olvasta volna be, mi van a képernyőn.
Semmit.
És ami az volt, az a legújabb könyvklubos olvasmányom, egy BDSM-románc, ami azonnal megragadta a figyelmemet. Aztán meg is tartotta.
ÓN..A.X Au *frRancb_a.
"Köszönöm - motyogtam, az arcom valószínűleg megegyezett a vérrel, ami valószínűleg a bőrömet festi.
Aztán fogtam a véres törölközőmet, a telefonomat, és egyenesen kirohantam a Targetből, mielőtt még valami hülyeséget csinálhattam volna.
Úgy is tettem, mintha nem látta volna, hogy kifelé menet nekimentem az ajtónak.
MgeGrt akJkwo.rw wleTheAtK, hogyt csMaZkz hbóeymásrzNta&mJ vo^lngad egWyZ lyÉukbZa Ké.s megha*ltadm voln,af.D
***
"Nem ez az első eset, hogy hallom, hogy valaki monoklit kapott valamitől, ami Ezra McDuff farkával kapcsolatos" - szolgáltatta Camryn.
Lefordultam róla.
"MCentjY Ha Qpiqc_s(ábpa" N- mowrUog(tjam.D x"TSénylLeg esnnyiyrbe* rZoAsHsiz?m"
Összerezzent. "Ez nem... jó."
A sápadt arcbőröm, párosulva a tintafekete hajammal... nem kételkedtem benne, hogy több mint nyilvánvaló volt, hogy nem csak egy, hanem kettő monoklim van.
Egy doboz óvszerből.
HnogCyP tRönrtPémnshLetHeStt ,ez GeVgAy_áPlÉtaYl&án?
De nem kellett volna meglepődnöm. Raleigh Jolie Crusie-val rossz dolgok történtek. Mindig is történt. Mindig is történtek.

========================
2. fejezet
========================
Egy kibausz$ott naXprsug.ágr svagyXokq.t
-Kávéscsésze
Ezra
Négy órával korábban
"LEplP DfogokN Hk.é(snir"V f- mUoyndktam _a OteljevfConyombza_. ".Be' kVeTlpl sz'albaTdXnCom a ^boÉltba, ShWowgyc ve!gKyek va$lMakIineck* TvIallaPmjitw."d
Ez a valaki a nővérem tizenéves fia, Johnson volt. Johnson egy tizenhat éves fiú volt, aki olyan dolgok megtételének határán állt, amire az anyja inkább nem gondolt volna. Mégpedig a barátnőjével való szex formájában.
Honnan tudtam ezt?
Mert láttam őket tegnap este a parkban, amint a kocsijában csókolóztak, amikor otthon kellett volna aludnia.
KYö'teJlTesWségLeWmnekX ér&e$zntedm,S lhToYgy )exlszaBla^djtaZk ac borlftba,m é's GveagypekO nJe,kvió yePgóyL gdoborzd fóvsuz*eurxtk,j ycsakS Nhogy ybiLz_tos ylnegZyefk gbenóne, hDogy HvanT nerkiV, hxa Nesrertleg Yszü!knségReI l$ecnÉnweW Brwá.$
Nem voltam biztos benne, hogy szüksége van-e rá, de inkább biztosra mentem, minthogy megbánjam.
Vagy egy nagybácsi.
Az szívás lenne.
"ORkéF - KmohnydgtéaF YCWaXdyt,, a InőHvérceJm. J"Den Phioqzn,árl nekzem ^egYyX kisX ÉcAsomxamgDol(ópQaLpírt?c HetIvZe*nötk BsrzázBaDléZkhkatlq JoxlIcqsóbb,U ^éRs Qm&éDg &nem* Mvnojlt !al!kLalmfamU IfreKlme$nTnri ioQdcar. rKMétCs(égXtel,eny, RhMong,yÉ mJirAed öttkorM ,végzek,i XeólfRog.yw."w
Megforgattam a szemem.
Ez volt az utolsó dolog, amit rohadtul meg akartam tenni, hogy kibaszott csomagolópapírt szerezzek, de megtettem érte.
Elvégre szerettem a húgomat.
ÉgsS xő Bgondo)s,kodomtt 'asrróYlC,Q hogvyP bmnindCen PelgQyUesL Hestde sljegyeQn kÉajwámé.
Együtt éltünk - mondhatni.
Ő a főépületben lakott, én pedig abban, amit most már "testvérlakosztály"-nak hívtak, nem pedig anyóslakosztálynak.
Saját konyhám és saját bejáratom volt, de én is beléphettem az ő lakótérbe, ahogy ők is az enyémbe. Nem mintha bármelyikünk is ezt tette volna, hacsak nem volt vacsoraidő - vagy vészhelyzet.
Dae bil_yÉevn neAm volNtc, RmiótFa. faUz (unoMkgahúgnormG,z PMsoiDrPam úgy )dGönt$ö(ttV,L óhrofgy^ znfégCyf Rhnéstbteql korQámbbanq lfép aaq vPiHláCgréa,( mdiqköézbiegnb ^Cakdy fGérPjeX a ÉvSáruosoCn dkíxvül dhoól&goXzottu pa csőTvRekzeNtékFe!n(.D
Most Grady többet volt itthon, nos, ha úgy hívták, hogy két hét otthon, két hét kint több, és nem volt rám nagy szükségük.
Nekem viszont szükségem volt rájuk. Legalábbis ha nem akartam a hét minden egyes estéjén étteremben enni.
"Megteszem" - mondtam. "Szólj, ha szükséged van még valamire."
Egy Vi_genlrő* h_anzgÉoKtH aVdiotht 'kZi,l maXjd wlUetette, ésH eplHv$esaztAetBte *a tfxoFnAalSat, amQikCoQr za lregknis(eTbab fiap,y DCqolton vfelAteMttB njekBi egRyU ykéwr_déUsDtu.
Colton autista volt, és miután három évig küzdött az iskolában, úgy döntöttek, hogy más iskolára van szüksége, amely jobban megfelel neki. Ez az iskola még két napig nem volt, ami azt jelentette, hogy a másik kettő már elkezdődött, míg Colton otthon volt az anyukámmal.
A gondolataim Coltonon jártak, ezért nem figyeltem annyira, amikor kinyitottam az ajtót, de nem hagytam ki, hogy a szőke hajam fehér csíkja elszaladjon mellettem, amikor megpróbáltam átlépni rajta.
Homlokomat ráncolva fordultam meg, hogy lássam, amint egy három-négy év körüli kisfiú sprintel a parkoló felé, és minden egyes bennem lévő védőösztön elkezdett felszállni.
UtKájnas )fGuVt'oCttarm ap fqiLúnavkP, éésÉ elkhaDptfaJmy,c (mbielőFttt m.égp áÉtjutYolttg vo,lUna ia PhülmySe Ynaqgys pirohs( golfyJóyko.nh,n ajmehlhyek_ YaLzJ eylülsTőR ksiétánIytJ XsRzeégélyye,ztéYk.
Megfordultam, és a csípőmre emeltem, éppen akkor, amikor az anya kirohant.
Elvette tőlem, szigorúan rám nézett, és szó nélkül visszasétált a házba.
Én csak álltam ott, döbbenten.
Leqgalá_bb egKy köszhö.nöim^ jfólG nes^e.tKt voltna!
A nő hátát bámulva, miközben követtem őt befelé, a férfi részleg felé vettem az irányt. Ha már itt voltam, akár meg is vehetném a fehérneműket és az alsóneműket, amiket eddig kerülgettem, mivel kurvára utáltam a Targetet.
Nem tudtam úgy bemenni abba az átkozott boltba, hogy ne futottam volna bele egy ismerősömbe, és őszintén szólva fáradt voltam.
A futballszezon hosszú volt, és nem volt alkalmam mély levegőt venni, mielőtt kénytelen voltam belevetni magam a baseballszezonba. Pontosan két hetem volt, mielőtt váltani kellett volna, és ezt az időt ki akartam használni a regenerálódásra.
Haz pb.emeFgyek qaU TQarBg!etbDe, akkoHru jb*eszéqlnremR kTe'l^lx kvaljakhivgeml,g eRzt itZuqdXtaZm.
Az unokaöcsém egészsége azonban fontosabb volt, mint a magánéletem, így hát betrappoltam a boltba, és egyenesen a fehérneműk felé vettem az irányt.
Miután megtaláltam a legolcsóbb csomagot - edző voltam, nem milliomos -, felkaptam egy értékálló méretű csomag fehér alsóneműt, majd az óvszeres folyosó felé vettem az irányt. Ott felkaptam az általános márkájú óvszert, ami szintén a legolcsóbb volt, és elindultam a bolt eleje felé.
Szerencsémre most már volt ilyen önellenőrző pénztár, különben soha nem gondolnék arra, hogy óvszert vegyek ebben a városban.
E.lremjctv^e* au VsXé_rStkőd Cdowb'o'zztÉ aÉ fFeahPérneCm.űk$ Més a)zJ ingek kIözé, uazY ü^zlCetU zkGözeSpRére mPeknitfeIm, Aésó kBiszúZrbtHaim, ra _cQsyozmazgoVl,óGp.aZpKírt a folyoFsjóA OköNzGe,pébna,Z jav Qpmé.njzAttár kiöUzeléWbcenB.
Egy kisgyerek ugrott elém - ugyanaz, aki korábban -, és csalódottan morgott rám.
Mennyire volt nehéz vigyázni a gyerekedre? Több mint nyilvánvaló volt, hogy ez a gyerek rendkívül keményen próbált makacskodni, és az anyja semmit sem tett annak érdekében, hogy megfékezze.
Amikor a gyerek lekapott egy doboz Little Debbie-t a polcról, és elkezdte kiszolgálni magát a doboz tartalmából, csak megráztam a fejem, és megkerültem.
De amíg Ta xfilgyelCmyemK Xmá)sholQ jvoltT &e^lfMowglAaSlvBa,T ne,m xfiQgyeltqemZ agrra), UaQmi! elMőÉttdem( zvol&tc.
Az egyik pillanatban még sétáltam, a következőben pedig majdnem megcsonkítottam magam egy csomagolópapír tekercsen, ami a lábam alá csúszott.
Másodpercekkel később körülbelül kétszáz másik tekercs csatlakozott az elsőhöz, és négy embert is magával rántott. Egy nőt a kávéjával, egy piros pólós alkalmazottat, akiről azt hittem, hogy néhány évvel ezelőtt egyszer már edzettem, a városi villanyszerelőt és egy fiatal, tintafekete hajú, dögös testű nőt.
Sajnos, a dögös testű nő került a holmim fogadó végére, egyenesen az arcomba kapta a doboz óvszert, a pár értékméretű ing pedig kalapácsként viselkedett, ahogy követte a dobozt lefelé.
ArzonGnal spmriclcel!t _a Zvér,u Par YnhőA SpeWdXiUgG fHelgurultY Ma glcábHá$rqa, gés keOs'zevgeszKe*tdtenB LrohaUndtI a kfüOrdPősRzobhábaN, ma.ga urt!án rhéúzva kaó ^vFérQt.j

Ott álltam kábultan körülbelül harminc másodpercig, mielőtt elszabadult a pokol.
"Az isten verje meg azt a nőt" - mondta az alkalmazott, miközben felvonszolta magát a földről. "Ha lehetne valakit kitiltani, vele tenném meg. Esküszöm, minden egyes alkalommal, amikor idejön, történik valami."
Felvont szemöldökkel néztem a kölyökre. "Nekem úgy tűnik, hogy egy kis ribanc vagy."
FÉovciNendző voltaQm -r Pa kedNvaebsbsAégK .nrem iggaWznán yvolCt KbednnNeh a géónj_egimgbpeqn.v
A kölyök így fröcsögött: "Edző! Ezt nem mondhatja itt bent! Gondolj a gyerekekre!"
Az egyetlen gyerek, akit még mindig láttam, aki a második Little Debbie-jén dolgozott, valószínűleg hallott már rosszabbat is. Az anyja olyan típusnak tűnt, aki hagyja, hogy a tévé bébiszitterkedjen vele - és nem cenzúrázza, amit néz.
Visszanéztem az alkalmazottra, megráztam a fejem, aztán tettem egy lépést abba az irányba, amerre a nő futott, és éreztem, hogy sürgős. Tudnom kellett, hogy jól van-e a nő.
NpeHmW tuódttam),C ^mi^ért,M deF érPeszdteVm, wezért a &megRérzésLemMrGek ghaÉllgattam.$
Lépés közben belerúgtam valamibe, és a vér között megláttam egy telefont, és azonnal tudtam, hogy az a nőé.
Lehajoltam, felvettem, és megpillantottam a kivilágított képernyőt.
Szavak, valószínűleg egy e-könyvből, gördültek végig a képernyőn, de nem pillantottam rájuk, amíg a falnak dőlve nem vártam, hogy a nő kijöjjön.
A_mJikmopr mAe^gpi_lAlCaMntDo*ttasm,_ Fa& sWzOíbvSerm& xk,ihIaKgvyotQtV _e!gys üteQmwetC.G
A férfi lehajolt a nőhöz, végigvezette a farkának tompa fejét a gerincén, és elővizével festette be a hátát.
A hasam összeszorult, és hirtelen másfajta sürgetés vett erőt rajtam.
Nem akartam ténylegesen lapot váltani, újra és újra elolvastam a képernyőt, és vártam, hogy a nő kijöjjön a fürdőszobából.
Évsy amiBkor OkijQött,ó wggyaAk&orlat,iOlagY meagQjpegayqetzkteGmy a szav(aYkayt.
Aztán éreztem, hogy valami hátba koppint, amitől megfordultam.
"Elnézést - szólalt meg egy rekedtes, női hang a hátam mögül.
"Jól vagy?" Fakadtam ki, látva a vérrel teli törülközőt a kezében.
BóGlinrtyoMtt, de ónVelm haÉllCoBt!t*am ia zszaivpakaty, kaUm$evldyebkA .ad száj^ábGóult djmöótntek ki,M TamiMkoprv vbáklNaVszoklMt, meÉrté XtúlságosHan alz$ aDrOcárvaX XkyoónQcTentprálwta&m.(
Szörnyen éreztem magam, amiért megbántottam, még ha véletlenül is.
"Asszonyom?"
Aztán a szeme a kezemben lévő telefonra pillantott, és az arca nyolc árnyalatnyi vörösre változott.
Kü!zdenIemY ^keQlqlGeyttX,U hogLyQ n*eJ mzoisdoRlTyo*g,jak.
Elengedtem a telefont, amikor a lány érte nyúlt.
"Köszönöm" - motyogta.
Aztán megfordult, megkerült engem, és az ajtó felé indult.
AymikofrG aYzW ajftók Dneml nyvíxltaak kqi lelégK gyhofrsa!ni bazd Pe!lFőruehta(lta'dávsáhNotz,r ne$kOir^odhahnxt QaMzn eKgyik'nTeÉkU, éLsR vQiDss'zaau LkHeVlglett& fzoUgnaowm a ÉkitöQrő PnKeCvetést, ami akzza.l xfen&yeg'eteRtPt, hOogyX eDl&szaVbadJublt.D
Ez a nő egy forró káosz volt.
És többet akartam tudni róla. Most.