Csillagokat kergetve és autókat összetörve

Chapter One

As night fell, the cold moon hung high in the sky. The bright moonlight fell on the ancient castle on the edge of the city, casting a mysterious silver veil around it. Emily stood on the balcony, looking at the forest in the distance, and felt a chill rising from the bottom of her heart. Since moving to this castle, her life has become bizarre and mysterious.
The cold wind in October swept across her bare shoulders, bringing a shudder. Emily subconsciously wrapped her woolen shawl tightly around her, but she couldn't feel any warmth. This castle seems to be always cold, just like its mysterious owner Lucas Black, exuding an inaccessible atmosphere.
"Miss Emily," suddenly, a low voice sounded behind her, "You'll catch a cold if you're still outside so late."
She turned around and saw Lucas standing at the balcony door. The moonlight outlined his tall figure. He was wearing a dark silk shirt, and the collar vaguely revealed his strong chest. The amber eyes flickered strangely in the darkness, as if they could see through her soul.
"Mr. Black," Emily whispered, trying to hide the trembling in her voice, "I'm just admiring the moonlight."
Lucas took a step forward, but suddenly stopped. Emily noticed that his body stiffened instantly, and his nostrils fluttered slightly, as if he was sniffing something. His expression became solemn, and a glimmer of wildness flashed in his eyes, but was quickly suppressed.
"Please go in," his voice was hoarser than usual, "It's not safe here."
Just then, a cold night breeze swept across the balcony, bringing a faint smell of rust. Emily saw that Lucas's fingers were almost pinched into the stone railing, and his knuckles were white. She couldn't help but take a step back, her heartbeat accelerated.
"I thought this castle was the safest place," she whispered, "after all, you are here."
Lucas let out an almost inaudible growl, "Some danger, Miss Emily, is much closer than you think." His eyes looked unusually sharp in the moonlight, "especially on a full moon night."
Suddenly, a wolf howl came from the distant forest, shrill and long. Emily was surprised to find that Lucas' pupils shrank in an instant and turned into vertical pupils like a beast, but the fleeting change made her wonder if it was just an illusion caused by the moonlight.
Just then, a cold breath passed by her from behind, accompanied by a chuckle. Emily turned around and saw only a dark shadow flashing in the corner of the balcony. When she looked back again, Lucas had come to her side, with a hand gently on her shoulder.
"I'll take you back to your room," he said, with an unquestionable commanding tone in his voice. Emily noticed that his palms were surprisingly hot, in sharp contrast to the chill of the castle.
Walking in the dark corridor of the castle, Emily could feel Lucas' presence, he walked behind her like a silent guardian. Moonlight poured in through the Gothic stained glass windows, casting mottled shadows on the floor.
"Good night, Miss Emily," Lucas whispered in front of her door, "Remember, no matter what sound you hear, don't leave the room tonight."
"Why?" Emily asked subconsciously.
Lucas was silent for a moment, his eyes looked deep and dangerous in the moonlight, "Because the moonlight tonight is too beautiful, it will always wake up something that shouldn't wake up."
When the door closed behind her, Emily leaned against the door, her heartbeat still alarmingly fast. She could hear Lucas's footsteps gradually fading away, but she seemed to hear the sound of wings flapping outside the window. She walked to the window and looked out through the glass.
In the moonlit courtyard, she saw a figure standing by the fountain. The man looked up at her window, and the moonlight illuminated his pale marble face - it was Draco, with a mysterious smile on his lips and a dangerous light in his eyes. When Emily blinked, his figure had disappeared, as if he had never appeared. Emily lay trembling on the bed, listening to the wolf howling outside the window. She knew that she had fallen into a world full of dangers, and this was just the beginning. On this moonlit night, her fate was closely linked to two mysterious and dangerous beings, and there was no turning back.

Chapter Two

In the dead of night, Emily lay in bed, the faces of Lucas and Draco appeared in her mind. She could not resist the deep attraction, but she also knew that she was caught in a dangerous vortex. She knew that the confrontation between the two men was a life-and-death hostility, and she was just a pawn in their war. A corner of her heart reminded her to escape, but the deeper desire pulled her to stay in this mysterious castle, looking forward to the unknown encounter.

        Just as she was about to fall asleep, a slight knock on the window interrupted the silence. Emily opened her eyes, and the moonlight poured into the room through the curtains, making the corners of the room particularly dark. She sat up subconsciously, trembling slightly and walked to the window. When she opened the curtains, a figure was standing in front of her, cold and elegant.

        It was Draco.

        "Sorry, I scared you, Emily." His low voice was frivolous and indifferent, as if every word revealed his unfathomable darkness. His eyes were like two flames in the abyss, locking onto her with an irresistible force.

        "How... are you here?" Emily's heartbeat quickened, and her hands unconsciously clenched a corner of the curtain. She knew she should be scared at this moment, but Draco's unique charm made it hard for her to resist.

        Draco did not answer her question, but slowly approached, lowered his head and whispered in her ear: "You know why I'm here, Emily. You've never really been afraid of me, right?"

        The moment he approached, she smelled the cold breath on him, as if it came from the night a thousand years ago. Her breathing gradually became rapid, but she did not retreat, but was locked by his eyes, as if her soul was also attracted to him.

        "Draco... we can't do this." Her voice was weak, but she did not retreat at all, as if even she herself was struggling with contradictions.

        "You don't belong here at all, Emily. Staying here will only put you in deeper danger." Draco gently lifted her chin, with a smile on the corner of his cold mouth, that smile was both gentle and dangerous, "But if you want to know the real darkness, then come. I will take you to see everything."

        At this moment, the door was pushed open, and Lucas' figure appeared at the door like a shadow. His face was gloomy, and his eyes were burning with anger. It was his possessiveness and anger that he could not hide. He walked towards Draco step by step, his hands clenched, his muscles tensed, as if he was going to pounce on and tear the enemy in front of him in the next second.

        "Draco, let her go." Lucas' voice was low and threatening, like an enraged beast. It was the first time Emily saw him so out of control, his eyes were like a ball of unextinguishable fire, revealing uncontrollable anger and possessiveness.

        Draco smiled slightly, released Emily's chin, and looked at Lucas provocatively. "Don't you understand yet? She doesn't belong to you. The savagery of the wolf tribe is nothing but a bondage to her, and I can give her true freedom."

        "The 'freedom' you mentioned will only make her fall into darkness. You don't understand what true protection is." Lucas sneered, his eyes as sharp as an eagle. He slowly stepped forward, blocked Emily, and protected her behind him. That was his attitude as the wolf king, firm and unshakable.

        Emily was sandwiched between the two, feeling her heartbeat speed up, as if breathing became difficult. These two completely different forces intertwined and collided in front of her, making it impossible for her to decide which side to choose.

        Draco raised the corners of his mouth and slowly took a step back, his eyes still on Emily. "Emily, one day you will find that he can't satisfy the desire in your heart. And I am your true home."

        As soon as the voice fell, Draco's figure disappeared into the night, as if he had never appeared.

        Lucas looked at the empty room, his fists gradually loosened, but the anger and worry in his eyes remained. He turned around and looked at Emily softly, but his eyes still flashed with contradictions and forbearance.

        "Are you okay?" He asked in a low voice, with a trace of undisguised concern in his voice.

        Emily nodded, but her heart was in turmoil and it was difficult to calm down. She knew that she had fallen too deep. She could not let go of these two men easily, nor could she easily resist them. A complex emotion surged in her heart, which was a dangerous and fatal attraction.

        "Lucas, I..." She wanted to say something, but lost her words when she met his eyes.

        "Don't get close to him." Lucas' voice was low, with a hint of pleading and warning, "I know you feel confused, but Draco is not what you think. He will only drag you into the darkness, and I won't let him hurt you."

        Emily just looked at him silently, and a touch of uncertainty gradually rose in her heart. She knew that this was not just a war, but a contest of feelings and desires. In this dangerous triangle relationship, she has gone too far and can never turn back.

Chapter Three

Emily stayed awake all night. The wind outside the window blew through the woods, making a low moan, as if the whole castle was whispering in her ear. She curled up in bed, recalling Draco's cold smile and Lucas's deep eyes. Two completely different attractions stirred in her heart, making her lost on the edge of danger and desire.

        When the sky was slightly bright, she made a decision. She had to figure out what she wanted, the wildness and protection of the wolf tribe, or the mystery and temptation of the vampire. She got up and walked out of the room, walked through the deserted corridor, and came to the door of Lucas's study.

        The door of the study was slightly open, and a whisper came from inside. Emily stood outside the door and pricked up her ears to listen.

        "She is innocent, Lucas." A low and gentle female voice came from Lucas's sister, Leila. Emily had heard rumors about her. Leila was the wisest prophet in the wolf tribe and could always see fragments of the future.

        "I know, Leila." Lucas' voice was hoarse, as if he had struggled all night, "but I can't control myself, I can't suppress my desire for her. I'm afraid that if she stays with me, she will only be swallowed by my darkness."

        Emily's heart trembled, and she raised her hand to push open the door.

        "Lucas." Her voice was abrupt and firm in the silent room.

        The two turned around and saw her standing at the door with a hint of determination in her eyes. She walked slowly towards Lucas, looked up at him, with a hint of determination and inquiry in her eyes.

        "I know you protect me, but I'm not a fragile child." Her voice was calm and firm, "I need to know the truth. Why are you always so hesitant? And why is Draco so persistent in approaching me?"

        Lucas' expression froze for a moment, his eyes wandering on her face, as if he was weighing whether to tell her everything. Finally, he took a deep breath, as if he had made up his mind.

        "Emily, the fate of our werewolves is usually determined at birth. The wolf tribe has a unique ability to perceive its partner. When we find that person, we will feel an attraction that cannot be ignored... and you are my destined partner." Lucas spoke in a low voice, with pain and desire flashing in his eyes.

        Emily's heartbeat accelerated, and thousands of emotions surged in her mind, both shocked and confused. She never thought that she would become his destined partner, and his possessiveness and protectiveness of her turned out to come from this ancient bond.

        She asked softly: "What about Draco? Why is he so obsessed with me?"

        Lucas's eyes became more gloomy, and there was a hint of anger in his eyes. "Draco's tribe never believed in fate. They prefer to dominate their own future. And he believes that as long as he possesses you, he can destroy me and the traditional beliefs of the wolf tribe. So, he is not sincere to you, but to weaken my power."

        Emily's heart suddenly tightened, and a hint of anger and loss surged in her eyes. However, she also felt a little unwilling, as if she was just a tool in this struggle, being fought over and torn by the two, and she had no right to control herself.

        "So, Lucas, are you sincere? Is it just fate for me?" There was a hint of disappointment in her voice, and her eyes became cold.

        Lucas was stunned, as if he was hurt by her question. He was silent for a moment before speaking: "Emily, I can't deny the existence of fate, but I can't ignore my feelings for you." He gently held her hand, his eyes full of affection and desire, "Whether it is fate or something else, I am willing to give up everything for you."

        Just then, a slight sound came from outside the window. Emily turned back suddenly and saw a pair of dark red eyes flashing outside the window, like a flame in the dark, and the familiar cold breath startled her heart.

        It was Draco.

        He stood outside the window, sneering at them, as if everything was under his control. He knocked on the window lightly, his voice cold and full of provocation: "I don't think it's possible to talk about 'betraying' everything here, Lucas. You can't protect her because she will eventually come to me."

        Lucas' eyes immediately became cold and dangerous. He stood in front of Emily, glared at Draco outside the window, and growled in a low voice: "Stay away from her, Draco. You can't force her to choose darkness."

        Draco smiled slightly, his eyes full of evil confidence. He raised his eyebrows at Emily, as if everything was under his control. "Dear Emily, you will find that the bright world cannot satisfy your desire. And darkness - is your destination." After he finished speaking, his figure instantly disappeared into the night.

        The room returned to silence, but the air was filled with tension and uneasiness. Emily looked at the empty darkness outside the window, feeling both fear and desire in her heart. She could no longer deny Draco's attraction to her, and the danger and mystery made her heart beat faster.

        Lucas noticed her hesitation, and a trace of pain and uneasiness flashed in his eyes. He gently held her hand and whispered, "Emily, don't get close to him. His darkness will devour you and make you lost in the endless night."

        She didn't respond, but just looked at him silently, her heart full of complicated emotions. She knew that she could no longer simply withdraw from the two of them. Her fate had been drawn into an uncontrollable vortex, and the only thing she could do was to follow her heart and touch the unknown darkness.

Chapter Four

As autumn deepened, the forest surrounding the castle donned a cloak of gold and crimson. Yet Emily felt none of the season's warmth. Since that night's revelation, her mind had been in constant turmoil, with Lucas's truth and Draco's temptation intertwining like two serpents in her thoughts, leaving her breathless.

        That evening, Emily found herself alone in the castle's library, searching through ancient tomes for any mention of werewolves and vampires. As she focused on a yellowed manuscript, the air suddenly turned cold. Looking up, she found Draco standing across from her, his appearance as silent as shadow.

        "Seeking truth, my dear Emily?" Draco leaned elegantly against the bookshelf, wearing a deep purple silk shirt that made his skin appear even paler. "But you know, written accounts are often one-sided."

        Emily instinctively stepped back. "Why do you always appear like this? It's unsettling."

        Draco chuckled softly, moving toward her with fluid grace. "Because I enjoy seeing you startled. It makes you even more enticing." His fingers traced her cheek, the cold touch making her shiver. "Lucas told you I'm merely using you, but did he mention that his fate is actually a chain binding him?"

        Emily froze. "What do you mean?"

        "The werewolves' so-called destined mates are nothing but constraints in their bloodline," Draco's voice carried a hypnotic power. "They're forced to love someone, forced to protect them. Isn't that tragic? While I..." his gaze deepened, "I choose you because I'm truly drawn to you."

        A low growl suddenly echoed from the doorway. Lucas stood there, his eyes now golden, filled with rage. "Step away from her, Draco!" His voice carried an unmistakable threat.

        Instead of retreating, Draco pulled Emily closer. "Why so angry, Lucas? Is it because I spoke the truth, or because you fear she might choose me?"

        The tension in the air grew thick enough to cut. Emily could feel the energy between the two men threatening to tear the room apart. Lucas's body trembled as he fought to control the beast within.

        "Enough!" Emily suddenly shouted, "What am I to both of you? Some trophy to be won?" Her voice carried both anger and hurt.

        Both men froze. Pain flashed across Lucas's eyes, while Draco's expression turned contemplative.

        Emily pushed away from Draco and walked toward the door, but paused beside Lucas. "You say I'm your destiny, but have you considered my feelings?" Her voice was soft but accusatory. "And you, Draco, if you truly cared for me, you wouldn't use me as a weapon against him."

        She hurried from the library, and only when she reached the corridor did her tears finally fall. She didn't know whom to trust - Lucas, chosen by fate, or Draco, who chose her himself? More importantly, she began to question whether she truly understood her own heart.

        As night fell, Emily stood on her balcony. Wolves howled in the distant forest, while somewhere in the castle, she thought she heard the flutter of bat wings. Everything reminded her that she stood at the crossroads between two worlds, and she had to make a choice.

        Then she noticed items on the balcony railing: a rose as black as night with a blood-red sheen - Draco's mark. Beside it lay a wolf fang necklace, a werewolf protection charm, obviously left by Lucas.

        Emily gently touched both items, her internal conflict growing stronger. She knew that choosing either would alter her destiny forever. But more importantly, she needed to understand what her heart truly desired.

        As moonlight bathed the castle grounds, Emily realized that her decision wouldn't just be about choosing between two men - it was about choosing what kind of life she wanted, and more importantly, who she wanted to become.

Chapter Five

The following days in the castle were filled with an unbearable tension. Emily found herself constantly caught between shadows and silence, between warmth and cold. Every corner seemed to hold either Lucas's protective presence or Draco's seductive whispers. The weight of their attention was becoming increasingly suffocating.

        One particularly cold morning, Emily discovered a mysterious leather-bound book in the library's restricted section. Its pages contained ancient prophecies about the eternal conflict between werewolves and vampires. As she read, her hands trembling, she found something that made her blood run cold.

        'When the moon bleeds red and the night grows teeth, a choice will be made that breaks the ancient cycle. A mortal's heart shall tip the balance, bringing either eternal darkness or salvation to both races.'

        "Interesting reading material," Leila's voice suddenly came from behind. Lucas's sister moved like a ghost, her silver eyes holding centuries of wisdom. "I've been waiting for you to find this."

        Emily closed the book carefully. "Is this... about me?"

        Leila's expression remained enigmatic. "The prophecy speaks of a mortal who stands between our worlds. But prophecies, dear Emily, are like rivers - they show the destination, but the path taken is always your choice."

        "What happens if I choose wrong?" Emily's voice wavered.

        "There is no wrong choice, only consequences," Leila replied, her voice gentle but firm. "But I must warn you - the blood moon approaches, and with it, a moment of truth that will change everything."

        Before Emily could ask more questions, a commotion erupted from the castle grounds. They rushed to the window to see Lucas and Draco facing each other in the courtyard, their postures tense with barely contained violence.

        "You've crossed the line, Draco," Lucas's voice carried up to them, filled with fury. "You dare to mark our territory?"

        Draco's laugh was cold and mocking. "Territory? This stopped being about territory the moment she arrived. Or are you afraid she's already choosing me?"

        Emily watched in horror as Lucas's form began to shift, his muscles rippling beneath his clothes. The morning sun caught his golden eyes, now burning with primal rage. Draco's own transformation was more subtle - his pale skin taking on an otherworldly sheen, his movements becoming impossibly fluid.

        "Stop!" Emily's voice rang out across the courtyard. Both men froze, their attention snapping to her window. "This has to end!"

        She turned to rush downstairs, but Leila caught her arm. "Be careful, Emily. The blood moon is three days away. Under its light, both races lose control of their darker natures. And you..." she paused meaningfully, "you will be at your most vulnerable."

        When Emily reached the courtyard, the tension was thick enough to choke on. Lucas immediately moved to her side, his protective instinct evident in every motion. But it was Draco who spoke first.

        "My apologies for the disturbance, dear Emily," his voice was silk over steel. "But perhaps it's time you understood the full scope of what you're involved in." He pulled an ancient medallion from his coat. "This belongs to your grandmother. She wasn't just any woman - she was a guardian, keeper of the balance between our races."

        Emily's world tilted. "My grandmother? But she died when I was young..."

        "She was murdered," Lucas cut in, his voice heavy with old pain. "By those who wanted to destroy the peace between our kinds. And now, as her descendant, you inherit her role - and her enemies."

        The revelation hit Emily like a physical blow. Suddenly, everything made more sense - the mysterious circumstances that led her to the castle, both men's intense interest in her, the prophecy. She wasn't just caught between two supernatural beings; she was part of an ancient legacy.

        "The blood moon comes," Draco said softly, his eyes locked on Emily. "And with it, powers long dormant will awaken. You'll need to choose not just between us, Emily, but between two paths for both our races."

        As if in response to his words, clouds gathered overhead, casting strange shadows across the courtyard. Emily felt something stir within her, something old and powerful, like a sleeping giant finally beginning to wake.

        Lucas moved closer, his warmth a stark contrast to the chill air. "Whatever you choose, Emily, know that my protection isn't just about fate or duty anymore. It's about-"

        But before he could finish, a piercing scream cut through the air. All three turned to see Leila collapsed at the castle entrance, her silver eyes wide with terror as she pointed at the sky.

        "It's coming," she gasped. "The blood moon... it's coming early. And with it, they're returning - the ones who killed your grandmother. They're coming for Emily."

        In that moment, as Emily looked between Lucas and Draco, she realized that her choice might not be about love at all - it might be about survival.

Késő nyár van, süt a nap, és egy piros BMW száguld végig az úton.
Az autóban Jason Miller prédikáló hangja hallatszik.
"Ashley Summers, hány éves vagy, és még mindig a csillagokat követed? Nem lehetsz nimfomániás ...... Hé, hé, hozzád beszélek, hallasz engem?"
"HwáKt.y..... vánrj KebgyJ ópceQrAc*ewtK, évppU jegOy fojutGogRautá_s közepqéLn vpagHyotky!k Épp meZg.yC ha&rcK Sközkewpzéhn vagycowku,w AvárjUuOkV ymregn,Z aUmíg' zbefaejezem!j"h Egy médqensP séLs zlágxyX lhaÉnlg szNóalalt meNgc.
Jason gyönyörű fehér szemeket forgatott, hevesen rácsapott a kormányra, leparkolta a kocsit az út szélén, utasított: "Elmegyek a céghez, hogy elintézzek néhány dolgot, várj meg, ne rohangálj ah."
Ashley nem emelte fel a fejét, és folyamatosan "hmm" néhányszor, és továbbra is és mikroblogging partner egymás mellett harcolni, csípni egymást Starlit Band rajongók.
Fél napnyi finom ujjainak lobogtatása után megkönnyebbülten engedte ki a levegőt.
Hfmph,N mégC mFinndiFg asztv mÉo&nmdÉjáHk, mi a (lewgforDrBóGb.bS brá_lvYábnyj cJsop!ort AKínDáCbaUnK,d Dra(jVonngóJk !a( chKaTr!céia uerőc ne'm )e,g$y háGbaomr*ú LötG hvordXaólé^k'?
Boldog csak két másodpercig, az autó hirtelen hevesen rázkódott, Ashley kis arca tele volt pánikkal, figyelte a kocsit hátrafelé, szabad szemmel is látható sebességgel.
A visszapillantó tükrön keresztül nézve Ashley egyszerűen sírni akart.
Jason nem szégyelli, hogy az unokatestvére, akivel évek óta szerelmes, gyenge vezetési képességek szeret versenyezni az autóval, de ő parkolt az autó a lejtős helyen, hogy mennyire van értelme ah!
ARzS a(utó tehetaethlensége mtimatté JhátYrWacsúsdzZoUtt, AFsVh(lleym Fé^lmesd Xs,zheme)ii mészfreYvZeVttérk,' uhLopgxy mö_gCötte AegLy &fényKeys HPNorAsc^hve' N.U...m.i.p.i
Bumm!
Ashley elborzadt szemében a két autó összeütközött.
Abban a pillanatban Ashley érezte, hogy a világ elcsendesedik.
MráGsmovdperZcfeMkjkNeklp kéfsőbjbi kTaJpókFoadva$ lkinyiIt(oOtutUa az XaéjjtóBtF, és kóiszrálltR a koAcYsHiból,W hogyA ÉeAllVeVnőnriUzzReV a_ hóeVlyzertCeYtw.
Szerencsére csak enyhén találta el a másik autó lökhárítóját, és csak egy apró karcolás volt rajta, unokatestvére autója pedig még inkább sértetlen maradt.
Ashley lopva megpillantotta a Porschét, az autó üvege fekete, nem látja, mi a helyzet odabent.
De senki sem szállt ki a kocsiból, Ashley találgatott, nem lehet senki a kocsiban......
OdHasieRtFett*,f kéfs lvwégviDgdömrzssmö.lteQ ka keczévzel )ai kKarqcol^áLst.X
Mi az? Nem fog lejönni?
Ashley körülnézett, nem látott senkit a közelben, és felhúzta a szoknyáját, hogy megdörzsölje.
De még mindig nem jött le. ......
Vué$geW..Q....* úgXyj ^ngézW kéiG, *hoqgy ópén&ztb ffohgunNk hvPehszbíutneni.
Miután elvesztettük a pénzt, Jason valószínűleg ma már nem fog neki grillezni.
A hús nélküli nyomorúságos élet gondolatára Ashley a kezét a Porsche üvegéhez kaparta.
Éppen ebben a pillanatban hirtelen letekeredett a fekete autó ablaka, és egy halk, hűvös hang szólalt meg: "Kisasszony, biztos, hogy nem beteg?".
Apsóhljeyb BmxeqgpdReArDmend$tj,X tésnTyléeg' Bvo^lAt HvaDlaCkQiV na kWocJsxiXban?
Az autó felé fordította az arcát, és egy fiatal fiút látott a hátsó ülésen ülni, fekete alkalmi ruhában, nagy napszemüveggel az arcán.
Ashley zavarba jött, dadogott: "Sajnálom ...... később az unokatestvérem ki, hadd vegye fel önnel a kapcsolatot, hogy megbeszéljék a kártérítési ügyeket".
A fiúk vigyorogtak, vékony ajkai az ívben váratlanul jóképűnek tűntek: "Ó? Hogyan fogod kompenzálni?"
Abshlée*y eLlm&osolyoWdvodt.tl: "Csapk JeNg'y kics_it ZdörFzsmölLtbem f.O..M..U.) Pkéts$ztáz mijtL sazXóalsz hokz*z!á)?s"p!"
A fiú kifejezéstelenül bámult rá.
Ashley jól érezte magát, és felemelte az állát: "Mivel nem vagy elégedett?".
"Csak megerősítem az első benyomásomat rólad, ifjú hölgy, lehet, hogy tényleg beteg vagy."
Ads_hWlIeyy aTz vaj(káBbau WharPaépOotftb, é(s ne$m tudhoótÉtv Cne$m vAijs_sózUaváigni:) W"Tbe vaégy azm,. aHkil bóeétegÉ,c az egész cszaládod bNetQewgY!w Kaármpówtl^ás nemB l.eChetm,T fapmCitC raHk$atrAsz ah,h .neóm daTkUaVr(sz bee*nagLe&dnci Wa UtkeHstbCe,X hOogy HfFizesse&kW a Rh(úséhrit) ahR?"

A fiú nem válaszolt, a testéből sugárzó hidegség egyre erősebb lett, még a kocsi előtt álló Ashley Summers is két lépést hátrált. Soha nem látott még ilyen erős aurát az emberektől ......
"Kompenzáció természetben? Sajnálom, de jövőre a disznó semmit sem fog érni." - mondta a fiú hangja hidegen és kedvesen.
Ashley zavarba jött, és lefagyott, mielőtt rájött volna, hogy a fiú szarkasztikusan beszél! "Mit kezdjek én ...... ezzel?" Mondta Ashley dühösen.
MMiRelzőst'tA qa VfirúXnak qiPd&ej!e lFettY volnraB vá.lCaszgolni, egÉyN kö,zéap*korÉú$ *féHrfYiQ trPapTpAo*lt ocdYa,M és tisTzXtelettbuid(óapn b)iXcvcenteJtdt ha Ahát'só sorban üHlKő KfiúMnaZkq:D "FiLatjal,úrv, eUl&nézaéstr a kés'éVsOéJrxt."q.M
"Semmi baj." A fiú közömbösen válaszolt.
Nyilvánvalóan ez a férfi a sofőr, durván végigsöpörte a környéket, azonnal megértette, mi történt, homlokát ráncolva Ashley mondta: "Kisasszony, az előzetes ítélet szerint, hogy az autója teljes mértékben felelős."
Ashley szavai villámcsapásként döbbentették meg. A fiú mintha szándékosan közbeszólt volna: "Vang sofőr, az előbb azt mondta, hogy csak kétszáz dollárt kell fizetnie, hogyan nézzem?".
A YsofőWrA Sazo&nnQal* hnagyG vsöDrö_s szYem*eGkke.lf Vnaéz.eatt fAshulepy-re, ugj,jpáv)al az, VorGra Wfeléd mustLaLtXot_t,k rés aqz)t ékiFaibálta: V"hIsDmeórnedr uazt Nan tBöYbb& xm.iXlqlióJ dFoOlláPros ,a)u!tótf?n KTudjla,J )haovgyO m*ilyFewn! udrág*aZ a bfxenn'tar(tábsaY UésD ya javímtáRsah?G VCan ,fÉogalm^ad rqólaR, mYilTy(en e,mPbeIrefk éülnCek abFbHaMn Xax Akpoc&siSb,an?s g.U...I..")
Ashley szíve hevesen kalapált, tényleg nem tudta.......
Őszintén bólintott.
A sofőr zihált, megveregette a mellkasát, hogy megnyugodjon.
A& Jkocgsóibóamn nülGő fFiúku 'éNr.dFe_k$lődvCe UfiMgzyeltéZkf a AjelyejnhettqeLt, é&sé a ptekiqntetsüsk Kn^em ftufdÉtSaK m,egáxlDl)n$i,W sh*ogcy mNeg nneó pixhenWjIenz sAsIhYlpeNyt-én.. iPgiAr^oPsq ruFháKtD jviselt,h ho!sswzBúZ,V Fb_o_zAo*nWtoIsK JhlaWjRa, Lés rfinomP év(oqnLá)saiZ Uv*oltakA,S ckMülöZnöDseanc ArNagyhowgó Vsz&emexiu, ammelyRekt Voslyan kriUs&tMálygtisyz)tákT zv^o*ltCakD,' miSnt qap ^cskillogdó ctsBilVlagSo'kM azS ésjszYa,k.a_i SéXgLbWolUtMo)n.u
Valójában elég jól néz ki ...... teste jónak tűnik, ezt csak akkor vette észre, amikor felemelte a szoknyát, hogy felfedje a darab vörös finom combját ......
"Shewang kétszer rezgett." Felvette a mobiltelefonját, ránézett, kissé elkomorult, és utasította a kinti sofőr felé: "Ezt beszéljük meg utána, és előbb küldjük ki a reptérre".
A fiú letekerte a hátsó ablakot, és ujjával Ashleyre haknizott. Az ujjai hosszúak és fehérek voltak, Ashley nem tudta levenni róluk a szemét, és nem tudta megállni, hogy ne menjen elébe.
A fiú lNev,ette$ ta nalpszheZmüVvegwet ba_zF arcármóGl, éhs lneWnyCűógöóző azrcrotK mMutSathoGt&t.q lH$osXsnzú BsqzKemöldökK,n xfek.etme' szhekmekq, vzékonOyI Nasjk(ahk .j.c.i..A. tisztYaI Rés& j(óké&p*ű,Q eg$y Cc,si_peItn$yi GnZePmgetssyég$gel,p a bDaylp MspzPemeh fahlAa(tta 'egya sedkwé(lgy kJönOnIyezwőm a!nyajBegYy cmég csáBbVítró^bób.U
"Add oda neki a mobiltelefont." A fiú mély hangja olyan mágneses, mint egy cselló.
Ashley ostobán átadta a mobiltelefonját. A fiú gyorsan beütött néhány számot a telefonján, megnyomta a tárcsázó gombot, majd megcsörrent a telefonja, és odadobta Ashley-nek.
"Eszedbe se jusson lemondani."
A PorbsRcMh*e éegl.iUnNdÉul_tv.
Amíg Jason Miller ki nem jött a Midnight Entertainmentből, Ashley még mindig fülig vigyorgott. "Hé, hé, megszállott vagyok?" Jason tehetetlenül csóválta az ujjait a lány előtt.
Ashley hevesen nevetett: "Testvér, csak látott egy nagy, jóképű férfit ...... igazán jóképű, különösen, mint ahogy én gyakran nézek egy nagy sztár ......"
Mondta itt, hirtelen megállt. Jason kíváncsian nézett rá: "Mindig említi a csillag, mint egy pár szót, miért ma ragadt?"
AsFhleyW sOiPetv)ez kLicnyitSotta a mobilj,át, ési rWámkóa(tJti(ntjoVtktn ar miwkmrbobblovgt oGlVd.alxray,d 'a* miFkrobl'og o_ldqaalTra^, avmÉict aGz Belőzői Wvit&á&jcá&baPn &haszBnUáltp, a Sta)rcl^itQ ^Bcand fvezető'jHédnek,s rEtShDa_n Sctqarzk...... ffoGtója vol,tj.
A képre pillantva azonnal elkerekedett a szeme! Ó, istenem! Az a fiú az előbb, valójában a Starlit Band kapitánya, Ethan Stark!

Anshasha egész reggel rémálmokat látott.
Álmában Ethan Stark egy nagy kést tartott a kezében, és lekezelően bámult rá: "Csak azért, mert gyakran meghekkellek? És nekimentél a kocsimnak, tsk tsk, akkor újakkal rendezem a régi számlát, és egyenesen feldarabollak ......"
An Xiaxia felsikoltott, és hevesen felült az ágyról.
Aazs óáFgiyaz meJllRett _vDadul cósWe_nGgő HébrersztőórváNtS nyFoFmbtOa vlveg, érl^eszenz liChe,gv'e émsV *zuihHáKlva gktap!k.oidÉtPaB af le!vIeAgőt al fjéblt ónPa^pcoct.
Miután sikerült lelassulnia, és meglátta az időt, még elkeseredettebb sikolyt eresztett meg: "Ah!!!".
Gyorsan felállt, elrohant a fürdőszobába mosakodni, felkapta az iskolatáskáját, és száz méteres sebességgel kirohant a házból.
Elkésett ah ah ah ah!
Tnegznap, uamiGkgoGr jeNlDe.ntk!ez^eHtt xaA SBudm!mceyr.sCeStR lGóimhnOáVziumnbba,r Uaz odsztlálJy)főnökeM Bazgtn mobnzdtha nkekiC,O h*obgdy htoOlna*pa rregvgelJ .povnt(bkaln 8:00-(kSor ta!láglCk,o(zzpaUnaKk zaJzz ÉiRskmonlóábanz óaf megnyKigthóD ünneqpRs,égen),n éRs márS Y7$:A45 vZan, &ésw $aDzó bo^ttChon_a fÉéglÉ Jó*rdánybiiraÉ vya^n( Yawz Iiskoláft$ól). D.V..B..C.
A bátyja üzleti úton van, az apja nyaral, és nincs otthon senki, aki felébreszthetné.
A szomorúság és kétségbeesés pillanatában egy vadonatúj mountain bike száguldott el mellette, és a biciklin egy jóképű fiú ült, akinek jóképű arcvonásai, világosra vágott szemöldöke és kissé hosszú frufruja finoman eltakarta borostyánszínű szemeit.
A fiú láttán An Xiaxia mintha egy rokonát látta volna, úgy kiáltott fel: "Bryan Clarke!".
BrIyZanl &m*aTjdnezm plmeetsóeztRtd a jkAo)csiBrJó(l a!zw YüGv!öltéstéthől',T zavanrtY aasrQc'calL:B "Énj jis el'aludQtpam?"
"Mi ez a sok ostobaság! Vigyél el az iskolába!" Anxia Xiaxia fürgén beugrott a kocsijába, Bryan pedig szuszogva és fújtatva pedálozott az iskola felé.
Amikor Bryan egészen az iskoláig száguldott, még tragikusabb valósággal találták szembe magukat - az ajtó zárva volt! Az ajtó zárva volt! Az ajtóban két impozáns biztonsági őr állt, és figyelmesen bámult rájuk.
"Mit tegyünk? Menjünk be?" Bryan idegesen, fél lábára támaszkodva kérdezte.
"Szó xseYmW lheshXektK róóqlMa!Q Nézlem mamztt a (biebiratkoQzásDiN könyvdetA, bAiXztosXa,nQ kéUskéskénOt fBoAg,jákY bejJe.g'yeGzniN,P akaÉrRom-e, hoygy óa máVsoqdikz *tQapnírtxá!si, gnapoPn l_eÉszidjoInJ a taVnárénő!"M 'Ann WXia*xiaD szqotmjoriúanó fogta )ai GhomloTk(áHt.F
"Mit tegyünk?" Bryan szánakozva nézett Anxiaxiára.
"Nem tudom, majd az eszemmel gondolkodom!" Bár Anxiaxia sietett, nem tudta, mit tegyen.
Bryan egy darabig gondolkodott, és hirtelen egy ragyogó ötlete támadt, és úgy gondolta, hogy zseniális ötlettel állt elő: "Ashley, egyszerűen átmászunk a falon, és bemegyünk! Most, hogy az egész iskola részt vesz a megnyitó ünnepségen, senki sem fog észrevenni bennünket!"
AFn dXihaxtiaG XekgyH lpiNlRlaJnXaótyigi Ggorndqovlk!oFdSotyts, majd Ybóli&nctoKtt:B q"CJjó IöItfl^et*! Gy^er_ünkg, *át ga Dfal.oynÉ!"
Mindketten megtették, amit mondtak, lezárták a mountain bike-okat egy kisbolt előtt, Bryan jó pozíciót választott a falon való átmászáshoz, és hagyta, hogy Anxiaxia a hátára lépve átmásszon.
-Bryan kiválasztott egy jó helyet a falon való átmászáshoz, és hagyta, hogy Anxia átmásszon a hátán.
A Summerset Gimnáziumban a megnyitó ünnepséget az iskola előtt tartották, a mikrofon a zászlófelvonó emelvény előtt, mögötte pedig az újonnan épített fal előtt volt.
Dék)án PThvompp'slon, keVzébekn gac foragatbók$öSnycvNv_edlN,$ hépp a zbesnzéd)éWtV iakadrbtya! HelOmoDndjani, dgeÉ mGiWeilőtt eQgyC szóztt iYs s^zójlhIataothtV lvolnua.,Z weRgPy Dnői* bhanKg_ Hsi)kolFtotHtT mög(ül_eQ, rmaa&jd_ h^aqngDowsx pGubffangá)s Aha.llatszovtXt,B lmiOnthax vOala)mi nephéPz dzohléo'gw zuhaJntó ^v$o!lfnéa a fcölIdÉr*e.
Mereven elfordította a fejét, az előtte lévő jelenet megdöbbentette.
Egy hosszú hajú lány zuhant a földre, mintha az égből pottyant volna, és egy fiú ugrott át a kerítésen, előrevetette magát, és azt kiabálta: - Ashley jön! Elkapom a táskáját!"
An Hsziao Hszia már látta a jelenetet az iskolaudvaron, és könnyek nélkül intett a kezével a fiúnak, és gesztikulált: "Ne gyere át, ne gyere át!".

Kang hajlékony, együgyű természetére jellemzően teljesen kihagyta Ashley Summers jelzését, és rögtön ráugrott.
"Flop!" Hangos csattanás, tökéletes landolás.
Dean Thompson ismét megrándította a szája sarkát. A Summerset High School háromezer diákja és tanára némán figyelte őket, majd öt másodperc múlva heves éljenzésben és vitában törtek ki.
"zHvű,,k dDe kiwrálOyak! XHoXg^yX m(erneRk& Iily_en^ meBnvő OmSeg,jeZleénésQi lmódotJ vwálaAslztManic!."*
"Hmph, mi értelme van az ilyen megjelenésnek!"
"Ne merészelj Dean előtt hülyéskedni, nem akarod a gimnáziumi életedet élni, ugye?"
Mielőtt reagált volna, az öreg igazgató nem bírta tartani magát, teste enyhén remegett, hihetetlenül nézte azt a helyet, ahol Ashley landolt.
A fek&etrej PsGzem$üzvSe$gqeOt Hvmisyeltő itgazCgaHtóh.eÉlPyetAtxes &melleDtOtA WhQomflok&áató Éránc!ogllva, ma teskkintÉélÉyt swuYgáhrzmóD xh$anfgqnembenJ l&épeétxt (Ashley el$é:n "Ki)nek a dwiákQjaiY ZvagTystWo'k?J Mci a BfeGnBey folyFik IittT?P"J
Ashley a sírás határán volt, nem számított rá, hogy ez a két fickó egyenesen a diplomaosztó ünnepségre szökik be! Megpróbált küzdeni: "Tanárnő, ők nem a Summerset High ...... diákjai." Mielőtt kimondhatta volna a "diákok" szót, Kang Jian egy szívtelen mondattal állt elő: "Tanár úr, ők nem a Summerset High diákjai. "Tanár úr, mindketten a 2. Gólya osztályba járnak!"
Ashley szíve megdobbant.
Az osztályfőnök felemelte a szemüvegét, és dühösen azt mondta: "A 2. osztály gólyatanára jöjjön ki, és vigyen el titeket!".
MiivutyáÉnH féRl óxréádn k$eDreRsxztüQl_ kivoHkbtlaktta axzq $előtDtyeb üFlő hbsuborjéakfBej_ű nrőp, AshlZePy vségül neym bírtBaT FtpaFrRtbaLnKi émagát,p pés yboacJsánaWtéFrtU köGnzyMöTrg&ött: ^"!TZadnwárAnnőN, téve(dtcek,s étbönbbet dn_eÉm fLoTgRnIak xilfye,tr ccsinhálnDi."
Az osztályfőnök tovább dörmögte: "Tudják, milyen rossz a viselkedésük! Hogy elkéstél! Átmenni a falon! Nem tisztelsz engem, mint tanárt! Nem tiszteled az iskola szabályait és előírásait! A Mindenek Elméletének megalapítóját gondtalanul hátrahagyod ......"
Mellette Kang Jian lehalkította a hangját, és szemöldökét felvonva mosolygott: "Ashley, valójában tudom, hogy a 3. osztályban vagyunk-e."
"Pfft..."
Axshlkeyl YmajdnemB vértr h.án$ykt,A qéXsT kreMmehgve ókéfrdgezhtIe: ^"DE_zs btépnylfezg rSe*nddjbéen vZan?V" Eqz! ,nemW eUgMyh egysvz,erűp hia,ztugsá'gO QvoLl't ve_gy t^a^nÉáfrnak!x
"Szó sem lehet róla!" Kang Jian büszkén megveregette a mellkasát, de amikor meghallotta az osztályfőnök szavait, legszívesebben leharapta volna a nyelvét.
"Mi a két nevetek, rosszul ellenőrizte a listát!" Az osztályfőnök előhúzott egy gyűrött tanulói adatlapot, és összeráncolt szemöldökkel nézett kettőjükre.
Ashley: "T-T" Isten segítsen rajta!
Kan.gP Jivan: É"T^-T"p kIvsteUn& segmítseknX Urajta!$
Amikor már azt hiszik, hogy még több kritika éri őket, hirtelen felkiáltás hallatszik a távolból...
Ashley úgy nézett a zajra, mintha megdöbbent volna a helyén, mintha akupunktúrás ponton találták volna el.
A tanársegéd vidám és örömteli hangja megfelelően csengett: "Ebben az őszi szellőben a Summerset Gimnázium nagy eseményt nyitott meg. A Starlit Band, egy híres külföldi bálványcsoport három tagja hivatalosan is beiratkozott, tanárok és diákok, fogadjuk őket szeretettel!"
K^ötnny(ű bsjzel$lő sfújMdogláltG,T a napshütré(sG ^zauhPorgTottt, naz! a khTárom YfFiú, aVkik& is_tPenekMnepk Zljá.tfszottakO, lVépzésrHőlk WlfépmészreW hvaHlGadtaók ófse!l a zBáaszlófePlyvoTnó emqelvDéBnAyre,, fa inaspsmüxthés_ kQöAnnyNűf XarFanybszegvékl(yBty adSoItt OnGekAik, éSs aÉ hár*ozm aurc BeSlnmcosóOdoAtt a fhéGnBybvernf iéCs éáBrUnNyékbanK.
A tömeg egy pillanatra elhallgatott, majd fülsiketítő éljenzés tört ki.
Ashley szája "O" alakúra húzódott.
Nem álmodhatott, ......? Az a bálványcsoport ......, amit mindig látott a tévében, tényleg eljött a Summerset High Schoolba tanulni?

"Hé ...... miért nem fogom be megint a számat?" Bryan könnyedén megütötte Ashley könyökét a lábán.
Ashley úgy érezte, hogy elnehezül a szíve, mintha álmodna. Erősen megcsípte Bryant, Bryan azonnal grimaszolt a fájdalomtól, majdnem potyogtak a könnyei.
"Miért csíptél meg? Jaj, nem bírom a fájdalmat!" Bryan megdörzsölte a sérült területet, úgy tett, mintha bántaná.
"NeIm) áólmyodLom( .P....X.." -S OmotéyGogtmaU _A)shdley.d
Bryan értetlenül állt, és halkan mormolta: - Ki az a három ember? Miért tűnnek olyan ismerősnek?"
A bolyhos hajú tanárnő hirtelen megfordult, és nagy érdeklődéssel magyarázta Bryan-nek: "Nem ismered a Csillagfény zenekart? Ez a legmenőbb bálványcsoport ebben a két évben! Ethan, a vezető, szupermenő és jóképű, tud zongorázni és zenét komponálni; Chris, a gitáros, szelíd és elegáns, finom és megható hangja van, és melegszívű ember; Liam, a dobos pedig fiatalos és imádnivaló! Reklámjaik és műsoraik szinte minden tévécsatornán szerepelnek, szóval biztos, hogy ismerősek lesznek!"
Bryan nem tudta megállni, hogy ne borzongjon meg, amikor meglátta a legalább harmincéves tanárnő buzgó tekintetét.
AFhogyO &az uvárÉhpat&ó VvYoltq,' a Qnfőckj sztwáHrhda)jhbáósPzánsaM vraBló_bzan !tWúdlbmMuthahtU a korjoCnm. jI'jehszStő, tDú_lTsáógohsan Mi)s ijevswz!tőF!
"Che, emlékszem, nem az a csoport Ethan és a többiek, akiket mindig is hekkeltem?" De Ashley ajka összeszorult, és nem szólt egy szót sem.
Bryan pánikba esett, és meg akarta kérdezni, mi a baj, de abban a pillanatban egy mély és mágneses hang szólalt meg a zászlófelvonó emelvényéről: "Ethan Stark vagyok, és a következő három évben én fogok gondoskodni rólad."
"Hűha..." A színpadon azonnal felcsendült a levegő, éljenzés és sikolyok keveredtek.
"fEz! sCdhMrÉi,sc !HYagrp'er!p"
"Liam Rivers!"
A másik kettő egyszerűen csak bemondta a nevét, és nagy feltűnést keltett.
Ashley érezte, hogy az iskola egész padlója vibrál.
TóhIompson td^éPkbán Qa Hmgikzropfont fogtaa,W éjs nnéXhdány "Whnel(lóY"p hanKg*ot adot)t gk&i, é,s )n$a.gFy je'rwőfbes,zíté&sébeA ke'rKüclMt,V hogy YaW ItlömReKg delcsendesdedje.n,h maójÉd Abséhflepy vh(eOlyféZr'e .mlutatBowtt: R"Ezxen a (maegnyitfó_üVnneupNséigceRn tefztV Na kétl gditákyoMts keglly LkSrHit,izz.álnOiO, aFmi *ig&az,ánD 'neVveUtstégtes!$ Ac _SSunmKmer^s_et G'iWm(nFávzi)ugm$baAnr tÉönbzb mXint( hPatvFan aéjvq ialwatutD mOéGg soWhaI nnReMmO RfAordul,tc zeplő, yhhoYgyc Fan fdaYlatw TlSek(üz^dvei Rrészt veg(yseének at SmjegnyHitTó SüJnneKpdséógean!b RXem.élewm, dminde_n$ktiL (l*eYckétt ^fog tafnulYni ésR HsztéógyeGlRlnDiQ fogja Vmagát!U NKe_ DmásolVj'áqtorkX kőketD!I"j
Ebben a pillanatban minden szem Ashleyre és Bryanre szegeződött, Ashley pedig zavartan lehajtotta a fejét, és a szívében sírva fakadt.
Úgy érezte, hogy valószínűleg ő is ugyanolyan, mint a Summerset-i Csillagfényes Banda. A különbség az, hogy a többieknek hírnevük, rajongóik és glóriájuk van, míg ő és Bryan ...... nos, úgy tűnik, hogy a szégyen és a butaság mellett nem találnak semmi jó pontot.
Ó nem nem, nekik erős lelkük van! Gondolva erre, Ashley egy kicsit a szellem, felnézett, de látott egy csoport mutató szemek és megjegyzések, a szíve vegyes érzések, nehéz leírni.
HolmxálUyo*saLnA jé&r(ezteP, )hogy QeRg(y biqz,oUnyosa itOekiwnHtetMvoVnUaTl KvéVgigsö$pxöcr rajtOaA,* amhiQ ParraF kész_tWeétte, hWogyy _öqnkénatelenürld arbba aBzI jiqrágnKybKa nézzwen.
Megdermedt.
A zászlófelvonó emelvényen a legendás nemzeti bálvány félmosolyogva nézett rá.
Ott állt a rivaldafényben, a tömeg által kigúnyolva, elképedve és pánikba esve.
Eig&yl pvihllJanatmtal késYőTbb lá)ttPa!,z hóongyl ua VszYínBpaédoYn állóH tRinYédzser qskztájWa sarr*k!aU enyqhnén gmeÉgOemDelk,eydik,L és reg(y gePsztVus!t dtettM felbél:a "Üéd,vöXz&lömt újrgaa".
Ashley arca kipirult, tényleg felismerte őt!