Kerékpár és a kék autó

Chapter One

The body lay in perfect repose on the Victorian fainting couch, looking more like a sleeping beauty than a victim. Detective Sarah Chen had seen enough death in her ten years with the Metropolitan Police's Special Cases Unit to know that natural death never looked this peaceful. Something was very, very wrong.

        'No signs of struggle, no marks on the body, and yet...' She leaned closer, studying the victim's face. Charlotte Mills, aged 28, was found by her roommate this morning, apparently having passed away in her sleep. Her expression was serene, almost blissful, but her eyes - those were what caught Sarah's attention. Behind the closed lids, her eyes were moving rapidly, as if still deep in REM sleep.

        "You see it too, don't you?" The voice came from behind her, rich and cultured with a slight Irish lilt. "She's still dreaming."

        Sarah turned to find a tall man in an impeccably tailored charcoal suit standing in the doorway. He hadn't been there a moment ago, she was certain of it. His dark hair was streaked with silver at the temples, and his eyes were an unusual shade of amber that seemed to shift color in the light.

        "This is a closed crime scene," she said firmly, her hand instinctively moving toward her weapon. "How did you get in here?"

        He smiled, but it didn't reach those strange eyes. "Dr. Marcus Thorne," he said, pulling out a card that somehow both looked official and seemed to shimmer slightly. "I'm a consulting specialist with the Department's new Oneiric Phenomena Division."

        "The what division?" Sarah frowned, taking the card. The moment her fingers touched it, she felt a slight electric tingle, and the letters seemed to rearrange themselves before her eyes.

        "Dreams, Detective Chen. We investigate crimes involving dreams." He moved into the room with fluid grace, his attention fixed on the victim. "And this is the third one this month."

        Sarah's mind raced. There had been two other deaths recently - both young women, both found peacefully dead in their sleep. She'd seen the reports but hadn't made the connection until now. "How do you know about those cases?"

        "Because I've been tracking the killer for quite some time." Thorne knelt beside the body, his eyes now definitely more gold than amber. "He's what we call a Dream Collector - someone who has learned to enter and steal dreams. But this one has developed a taste for more than just dreams. He's taking souls."

        Under normal circumstances, Sarah would have dismissed such talk as nonsense. But there was something about the scene, about the victim's still-moving eyes, about Thorne himself, that made the impossible seem suddenly plausible.

        "If you're tracking him," she said carefully, "why haven't you caught him?"

        Thorne's expression darkened. "Because he only appears in dreams. The physical world is my domain, but his... his is the realm of sleep. To catch him, we need someone who can walk between both worlds." He turned those unsettling eyes on her. "Someone like you."

        "Me?" Sarah almost laughed, but the sound died in her throat as memories she'd long suppressed began to surface. The dreams that felt too real, the nights she'd awakened to find objects moved in her room, the way she sometimes knew things she couldn't possibly know...

        "You've always known you were different, haven't you, Detective?" Thorne's voice was gentle now. "The dreams that come true, the hunches that turn out to be right, the way you can sometimes see how people died just by touching objects they owned..."

        Sarah took an involuntary step back. "How do you know about that?"

        "Because I've been looking for someone like you. A Natural - someone born with the ability to cross the threshold between waking and dreaming." He gestured to the victim. "Charlotte here won't be his last. There will be others, and their souls will remain trapped in an eternal dream unless we stop him."

        Just then, the victim's hand twitched, her fingers moving as if writing something. Sarah moved closer, watching as invisible words were traced in the air. Thorne pulled out what looked like an antique monocle and held it up. Through its lens, golden letters shimmered in the air where Charlotte's fingers moved.

        "Help me," Thorne read aloud. "He's coming for the others."

        Sarah felt a chill run down her spine. She looked at the victim's peaceful face, at those restlessly moving eyes, and made a decision that would change her life forever.

        "Tell me what I need to do."

        Thorne's smile was grim. "First, you need to learn to control your abilities. Then..." he held up the monocle, through which Sarah could now see strange symbols glowing all around the room, "you need to learn to hunt in dreams."

        Outside the Victorian townhouse, storm clouds gathered, and Sarah Chen, homicide detective and newly discovered dream walker, took her first step into a world where nightmares were real, and death was just another kind of sleep.

Chapter Two

The basement of the Natural History Museum was the last place Sarah expected to find the headquarters of a secret dream investigation unit. Yet here she was, following Thorne through a maze of storage rooms filled with artifacts that seemed to pulse with their own inner light.

        "The mundane world only sees what it expects to see," Thorne explained, using an ornate key to unlock a heavy wooden door marked 'Private Collection.' "To them, this is just museum storage. To us, it's the largest collection of dream artifacts in the Western Hemisphere."

        The room beyond defied physics. It stretched impossibly far, filled with glass cases containing everything from ancient masks to modern-looking devices. Floating orbs of soft light illuminated collections of bottled dreams - actual dreams, swirling like liquid mercury behind glass.

        "Your badge, Detective," Thorne held out his hand. Sarah hesitated before handing over her police credentials. He placed it on a strange device that looked like a Victorian music box crossed with a computer. When he returned the badge, it felt different - heavier, somehow more real.

        "Now you'll be able to access both worlds officially," he said. "Look at it again."

        The badge had changed. Alongside her regular police credentials, new text had appeared: 'Special Inspector, Oneiric Investigations Division.' The letters seemed to shift between English and something older, something that made her eyes water if she looked too long.

        "Before we can hunt the Dream Collector, you need to understand what you're dealing with." Thorne led her to a case containing what looked like a normal pillow. "Touch it."

        Sarah reached out hesitantly. The moment her fingers made contact, the world tilted. She was suddenly standing in someone else's dream - a sunny beach, but the sky was green and the sand whispered secrets. She jerked her hand back, gasping.

        "Good," Thorne nodded approvingly. "Most people can't pull back from their first dream artifact. You have natural barriers."

        "What was that?" Sarah's heart was racing.

        "A dream fragment from 1892. A young girl's last dream before the influenza took her." His voice softened. "We preserve them here. Dreams carry memories, emotions, sometimes even pieces of souls."

        "And this Dream Collector... he takes entire souls?" Sarah remembered Charlotte Mills' peaceful face and restless eyes.

        "He traps them in eternal dreams, feeding off their essence." Thorne moved to another case, this one containing what looked like a cracked mirror. "Each victim becomes part of his collection, their souls powering his abilities, letting him dreamwalk without natural talent like yours."

        Suddenly, the cracked mirror began to frost over. In its surface, Sarah saw Charlotte Mills' face, mouth open in a silent scream. Then another face appeared - another victim, she presumed - and another.

        "He's showing off," Thorne growled. "He knows we're investigating."

        The temperature in the room dropped dramatically. Frost patterns spread from the mirror to nearby cases, and Sarah heard what sounded like distant laughter.

        "Well, well," a voice echoed through the room, seemingly coming from everywhere and nowhere. "A new player in the game. And such interesting dreams you have, Detective Chen."

        Sarah felt something brush against her mind, like cold fingers trying to pry open a door. Instinctively, she slammed her mental barriers shut. The presence withdrew, but not before leaving behind an impression of amusement.

        "He's already caught your scent," Thorne said grimly. He pulled out a small velvet bag and removed what looked like a dreamcatcher made of silver wire and black pearls. "Wear this when you sleep. It won't keep him out entirely, but it'll stop him from stealing your dreams while you're still learning to defend yourself."

        As Sarah took the dreamcatcher, her fingers brushed Thorne's, and suddenly she was hit with a flash of his dreams - centuries of memories, battles fought in realms of sleep, and a profound sense of loss that made her gasp.

        Thorne withdrew his hand quickly. "Your abilities are stronger than I thought. We'll need to work on your control."

        "What are you?" Sarah asked directly. "You're not just some government consultant, are you?"

        Before he could answer, an alarm began to sound throughout the facility. One of the dream bottles had turned black, its contents writhing like smoke.

        "He's hunting again," Thorne said, already moving toward the exit. "Someone in the city has just entered their last dream. Are you ready for your first real case, Detective?"

        Sarah touched her new badge, feeling its power hum under her fingers. "Do we have time to save them?"

        "If we're lucky, we might catch him in the act. But remember - in dreams, he's incredibly powerful. One wrong move and you could lose your soul."

        As they rushed from the dream archive, Sarah caught one last glimpse of the cracked mirror. In its surface, she saw her own reflection smile back at her with eyes that weren't quite her own.

        The hunt was about to begin.

Chapter Two

The basement of the Natural History Museum was the last place Sarah expected to find the headquarters of a secret dream investigation unit. Yet here she was, following Thorne through a maze of storage rooms filled with artifacts that seemed to pulse with their own inner light.

        "The mundane world only sees what it expects to see," Thorne explained, using an ornate key to unlock a heavy wooden door marked 'Private Collection.' "To them, this is just museum storage. To us, it's the largest collection of dream artifacts in the Western Hemisphere."

        The room beyond defied physics. It stretched impossibly far, filled with glass cases containing everything from ancient masks to modern-looking devices. Floating orbs of soft light illuminated collections of bottled dreams - actual dreams, swirling like liquid mercury behind glass.

        "Your badge, Detective," Thorne held out his hand. Sarah hesitated before handing over her police credentials. He placed it on a strange device that looked like a Victorian music box crossed with a computer. When he returned the badge, it felt different - heavier, somehow more real.

        "Now you'll be able to access both worlds officially," he said. "Look at it again."

        The badge had changed. Alongside her regular police credentials, new text had appeared: 'Special Inspector, Oneiric Investigations Division.' The letters seemed to shift between English and something older, something that made her eyes water if she looked too long.

        "Before we can hunt the Dream Collector, you need to understand what you're dealing with." Thorne led her to a case containing what looked like a normal pillow. "Touch it."

        Sarah reached out hesitantly. The moment her fingers made contact, the world tilted. She was suddenly standing in someone else's dream - a sunny beach, but the sky was green and the sand whispered secrets. She jerked her hand back, gasping.

        "Good," Thorne nodded approvingly. "Most people can't pull back from their first dream artifact. You have natural barriers."

        "What was that?" Sarah's heart was racing.

        "A dream fragment from 1892. A young girl's last dream before the influenza took her." His voice softened. "We preserve them here. Dreams carry memories, emotions, sometimes even pieces of souls."

        "And this Dream Collector... he takes entire souls?" Sarah remembered Charlotte Mills' peaceful face and restless eyes.

        "He traps them in eternal dreams, feeding off their essence." Thorne moved to another case, this one containing what looked like a cracked mirror. "Each victim becomes part of his collection, their souls powering his abilities, letting him dreamwalk without natural talent like yours."

        Suddenly, the cracked mirror began to frost over. In its surface, Sarah saw Charlotte Mills' face, mouth open in a silent scream. Then another face appeared - another victim, she presumed - and another.

        "He's showing off," Thorne growled. "He knows we're investigating."

        The temperature in the room dropped dramatically. Frost patterns spread from the mirror to nearby cases, and Sarah heard what sounded like distant laughter.

        "Well, well," a voice echoed through the room, seemingly coming from everywhere and nowhere. "A new player in the game. And such interesting dreams you have, Detective Chen."

        Sarah felt something brush against her mind, like cold fingers trying to pry open a door. Instinctively, she slammed her mental barriers shut. The presence withdrew, but not before leaving behind an impression of amusement.

        "He's already caught your scent," Thorne said grimly. He pulled out a small velvet bag and removed what looked like a dreamcatcher made of silver wire and black pearls. "Wear this when you sleep. It won't keep him out entirely, but it'll stop him from stealing your dreams while you're still learning to defend yourself."

        As Sarah took the dreamcatcher, her fingers brushed Thorne's, and suddenly she was hit with a flash of his dreams - centuries of memories, battles fought in realms of sleep, and a profound sense of loss that made her gasp.

        Thorne withdrew his hand quickly. "Your abilities are stronger than I thought. We'll need to work on your control."

        "What are you?" Sarah asked directly. "You're not just some government consultant, are you?"

        Before he could answer, an alarm began to sound throughout the facility. One of the dream bottles had turned black, its contents writhing like smoke.

        "He's hunting again," Thorne said, already moving toward the exit. "Someone in the city has just entered their last dream. Are you ready for your first real case, Detective?"

        Sarah touched her new badge, feeling its power hum under her fingers. "Do we have time to save them?"

        "If we're lucky, we might catch him in the act. But remember - in dreams, he's incredibly powerful. One wrong move and you could lose your soul."

        As they rushed from the dream archive, Sarah caught one last glimpse of the cracked mirror. In its surface, she saw her own reflection smile back at her with eyes that weren't quite her own.

        The hunt was about to begin.

Chapter Three

They arrived at St. Bartholomew's Hospital just as the emergency lights began to flash. Sarah followed Thorne through corridors that seemed to blur at the edges of her vision, her new badge somehow clearing their path without ever being shown.

        "Room 307," Thorne said, his voice tight with urgency. "Young male, admitted for minor surgery, slipped into an unusual coma during recovery."

        The patient, David Parker, age 23, lay perfectly still on his hospital bed, his eyes moving rapidly beneath closed lids. Just like Charlotte Mills. But this time, something was different - the air around him rippled like heat waves over hot asphalt.

        "He's still in the process of taking him," Thorne said, pulling out what looked like an antique pocket watch. "We can follow if we're quick. Are you ready for your first dream dive?"

        Sarah's heart pounded. "What do I need to do?"

        "Take my hand. Focus on the patient. Let your consciousness slip between the moments of reality." Thorne's eyes began to glow that strange amber color. "And whatever you see in there, remember - dream logic is real logic in that world."

        Sarah grasped Thorne's hand and looked at David Parker. The world tilted, twisted, and suddenly...

        They were standing in a hospital corridor that wasn't quite right. The walls breathed slowly, the floor was made of flowing water that somehow supported their weight, and the ceiling was a swirling mass of constellation maps.

        "His dreamscape," Thorne explained, his voice echoing strangely. "Every dreamer creates their own reality. Look."

        Down the impossible corridor, a figure in a doctor's coat was leading David Parker by the hand. But the 'doctor' was wrong - his shadow moved independently, reaching out with grasping tendrils towards other dreams that floated past like soap bubbles.

        "The Dream Collector," Sarah whispered.

        As if hearing his name, the figure turned. Sarah's breath caught. His face was a beautiful mask of shifting features, never settling on one form, but his eyes... his eyes were endless pits of swirling dreams.

        "Ah, the new dreamer," his voice was like silk over broken glass. "And my old friend Marcus. Still trying to police the dream worlds?"

        Thorne stepped forward, and Sarah noticed his appearance had changed in the dream. His suit was now made of living shadows, and wings of dark light stretched from his shoulders. "Let him go, Collector. You've taken enough souls."

        The Collector laughed, the sound causing the hospital walls to crack, leaking golden dream-light. "Taken? Oh, Marcus, you still don't understand. They give themselves to me. Show her, David."

        The young man turned, and Sarah saw his eyes were glassy with bliss. "It's beautiful here," he said dreamily. "All my pain is gone. All my fears. He takes them all away."

        "By taking everything you are," Sarah found herself saying. She took a step forward, instinctively reaching for her police badge. In the dream, it transformed into a shield of pure light. "David, this isn't real healing. It's theft."

        The Collector's face rippled with anger. "You dare interrupt my collection?" The corridor began to twist, reality bending around them. "Let me show you what happens to those who interfere with my work."

        Suddenly, the floor beneath Sarah liquefied completely. She started to sink, but instead of water, she was drowning in dreams - thousands of them, each containing a fragment of someone's stolen soul. She saw Charlotte Mills dancing endlessly in a ballroom of mirrors, saw other victims trapped in perfect moments that had become eternal prisons.

        "Sarah!" Thorne's voice cut through the chaos. "Remember - dream logic! Make your own rules!"

        Dream logic. Sarah closed her eyes, focusing on her years of police work, of protecting people, of solving puzzles. When she opened them, her badge-shield had transformed into a sword of pure thought.

        With a cry, she slashed through the dream-flood. Reality reasserted itself - or at least, this dream's version of reality. She stood on solid ground again, facing the Collector.

        "Impressive," he purred, but she sensed uncertainty in his voice. "You're stronger than the usual dreamers Marcus recruits. Perhaps we could make a deal..."

        "No deals," Sarah said firmly. She could feel her power growing, reshaping the dream around them. "David, look at what he really is. Look with your heart, not your fears."

        For a moment, David's eyes cleared. The Collector's beautiful mask slipped, revealing something ancient and hungry beneath. David screamed, pulling away from the creature's grasp.

        The Collector snarled, his form shifting into something monstrous. "If I can't have him willingly..." Shadows exploded from his body, reaching for David.

        What happened next seemed to unfold in slow motion. Thorne spread his dark wings, shielding David. Sarah's sword of thought became a net of light, trapping some of the shadows. But the Collector himself simply... stepped sideways, vanishing into a door that appeared in the air.

        "Sweet dreams, detectives," his voice lingered behind. "We'll meet again soon. After all, Sarah, your dreams are particularly... appetizing."

        The dreamscape began to dissolve. Sarah felt Thorne grab her arm, pulling her back through layers of reality. Then...

        They were standing in the hospital room again. David Parker was awake, gasping, but alive and whole. A nurse was rushing in, responding to his sudden revival.

        "We saved one," Thorne said quietly. "But he'll be angry now. And he'll come for you."

        Sarah touched her badge, still feeling echoes of its dream-power. "Good," she said grimly. "Because I have some questions for him about Charlotte Mills. And about what you really are, Marcus Thorne."

        Thorne's expression was unreadable. "All in time, Detective. For now, you need to rest. Tomorrow, your real training begins."

        As they left the hospital, Sarah could have sworn she saw her shadow move independently, reaching for dreams that floated just beyond the edge of sight. The world would never look quite the same again.

Chapter Four

Sarah's apartment looked different when she returned that night. The shadows seemed deeper, more alive, and ordinary objects cast reflections that didn't quite match reality. The dreamcatcher Thorne had given her pulsed softly in her pocket, responding to the changed way she now saw the world.

        She was exhausted but afraid to sleep. The Collector's words echoed in her mind: 'Your dreams are particularly appetizing.' Instead, she spread her case files across the coffee table - photographs of Charlotte Mills, the other victims, and now David Parker's medical records.

        A soft chime from her badge interrupted her concentration. The metal had grown warm, and when she touched it, words appeared in that strange shifting script: 'Archive. Now. Emergency.'

        The museum was different at night. Sarah's new badge led her through doors that hadn't existed during her first visit, down stairs that seemed to descend far deeper than the building's foundation should allow. She found Thorne in a circular room she hadn't seen before, surrounded by floating screens of light that showed various dreamscapes.

        "We have a problem," he said without preamble. "The Collector's attack pattern has changed. Look."

        The screens shifted, showing a map of the city overlaid with points of light. "Each light is a dreamer," Thorne explained. "The blue ones are normal dreams. The red..." He gestured, and several dots pulsed an angry crimson. "Those are nightmares being actively shaped by outside forces."

        "He's attacking multiple targets at once?"

        "No." Thorne's expression was grim. "He's leaving traps. Dream-snares. Anyone who falls asleep in these areas risks being pulled into a constructed nightmare. He's trying to overwhelm our ability to respond."

        Sarah studied the pattern of red dots. "They're forming a shape... a symbol?"

        "A summoning circle." A new voice joined them. Sarah turned to see an elderly woman emerging from what appeared to be a door made of starlight. Her eyes were milk-white, but she moved with absolute certainty.

        "Sarah, meet Dr. Eleanor Price, the Archive's keeper," Thorne said. "And yes, she's blind in the waking world, but in dreams..."

        "I see everything," Eleanor finished. Her unseeing eyes fixed on Sarah with uncomfortable accuracy. "Including what our friend the Collector is truly planning. He's not just taking souls anymore. He's building toward something larger."

        She gestured, and the room transformed around them. They were suddenly standing in what looked like a vast library, but the books were made of dreams, their pages flowing like liquid memory.

        "Every dream ever archived is stored here," Eleanor explained. "Including the oldest nightmares of humanity. The Collector isn't just a thief - he's trying to wake something that should stay sleeping. Something we locked away centuries ago."

        She pulled a book from the shelf, and its pages burst open, projecting a scene of ancient horror - a time when the boundary between dreams and reality was thinner, when nightmares could walk in daylight.

        "The Last Nightmare," Thorne said softly. "We thought it was safely contained, but if he completes that summoning circle..."

        A sudden tremor ran through the Archive. One of the red dots on the map had grown larger, pulsing violently.

        "He's starting," Eleanor's voice was urgent. "Sarah, you need to see something before you face this." She pressed her fingers to Sarah's forehead, and suddenly...

        She was in a memory. A younger Thorne stood with a woman who looked remarkably like Sarah herself, facing down a shadow that threatened to devour the world. The woman - another dream detective? - sacrificed herself to help seal away the nightmare.

        "Your mother," Eleanor's voice echoed in her mind. "She was one of us. Her sacrifice helped lock away the Last Nightmare, but the Collector has never stopped trying to free it. And now he's found you - her daughter, with her power."

        The vision ended abruptly as another tremor shook the Archive. More red dots were pulsing on the map.

        "Why didn't you tell me?" Sarah demanded, turning to Thorne.

        "Because I promised her I'd keep you away from this life," he replied, pain evident in his voice. "But now the Collector knows who you are, and we're running out of time."

        "The summoning circle will be complete at the next new moon," Eleanor added. "Three days from now. If the Last Nightmare wakes..."

        "Then we stop him before that happens," Sarah said firmly, though her mind was reeling from the revelations. "How do we break these dream-snares?"

        "It's dangerous," Thorne warned. "Each one is a trap designed specifically for dream walkers. If you're caught..."

        "Then you'll just have to watch my back," Sarah said. She touched her badge, feeling its power respond. "Where do we start?"

        Eleanor smiled, her blind eyes somehow twinkling. "First, you need to understand what you truly inherited from your mother. It's time you learned about the true history of the dream walkers - and why the Collector fears your bloodline above all others."

        As if in response to Eleanor's words, the books around them began to glow, their pages rustling with the weight of secrets about to be revealed. In the map above, the red dots pulsed like a countdown to catastrophe, and Sarah realized she had less than three days to master powers she never knew she had.

        The true game was about to begin.

Iskola után Jessica Carter tolja a biciklijét, "Ruby"-t, kis arca tele van bosszúsággal és szívfájdalommal.
"Szerencse, hogy ma nem kapott el minket a tanár, Ruby. A francba! Szerencse a seggemet, de az ára annak, hogy nem késtünk el, az, hogy elvesztettem a 17 éves első csókomat a nagy rosszfiúval szemben!"
Jessica magában motyogta, és még az öklét is a levegőbe lendítette, hogy levezesse frusztrációját.
"tMViÉndeIzh azFé$rt, mFeyrtq az da dkéBkm Yspo)rtautGó prhe$ggÉelv fgyoXrQsan hajto&tt,q )é(s áQthaRjctotÉtJ aW upirosPon, aÉmri méikattO MRu,byi méeUgsésrü$l*t,u ésN XaBmIix rmiatQt( elkéBstyem."y qFPi!ntorgott meggGyJes szóájvávpal,U .szdíZvLe telTe& vIoltu Fsépr(elgmeQkk(el.V
Hirtelen felcsillant a szeme.
"Ó! Ez egy keskeny út. Ez nem az a kék sportautó?" A lány megkönnyebbülten felsóhajtott, nem is sejtve, hogy esélye van megtalálni a célpontját. A kerékpárját az autó mellé tolta, és körülnézett, hogy megbizonyosodjon róla, hogy senki sincs a közelben.
Elkezdett a biciklijén dolgozni, nagyon motiváltnak tűnt.
")A teX chQimbáAdZ, Chogy !RuSbyó m)eg*sérüTlt,q eOl(kéUsttem, és e)lFversDztletMteCm aVzK &elFső JcsófkomaPt".F MJdepsósnicBan bbelebrOúgott a spJorstauItów kerekkéGbe,Z ékdözrb^en kFáromkCo!dMot.t.Q
"Megkóstolhatod a csajom Foshan Shadowless Kickjét." Minél többet gondolkodott a szívében, annál dühösebb lett, amikor a bal lába elfáradt, átváltott a jobb lábára.
Ez a fajta alattomos bosszú boldoggá teszi a hangulatát.
"Hé, ribanc, mit csinálsz?" Ebben a pillanatban a sportkocsi ablaka hirtelen leereszkedett, és egy férfihang hallatszott ki rajta.
A $napszseCmküve'gSet QviJsselőG DOanKi_ejl YTphomWpsZon wezgJyNenesveKnl _aA fékgtlelen l(ányyra $merJeAdti,C aN szóeGmébien ,sz^intre éWgdni Vt)umdBodtt aJ jdSükh.w
A hirtelen hang megijesztette Jessicát, aki erőteljesen rugdosott, megbotlott, és nem tudta stabilizálni a testét, aminek következtében a bicikli és a sportautó szorosan összeért, ami sokkoló karcolásokat hagyott az utóbbi motorháztetőjén.
"Jaj, ne, nem engedheti meg magának, hogy ilyen drága autót fizessen." Látva, hogy a tulajdonos kiszállt a kocsiból, Jessica annyira megijedt, hogy azonnal leült a kocsira, és megpróbálta elfedni a karcolásokat.
Daniel el akart hajtani, aki tudta, hogy amint beindítja a kocsit, meglátja a kislányt, amint a törött biciklit tolja, mintha gondosan ápolná, de aztán megfordul, és agresszívan rugdossa a kocsit, kihívva a türelme határait.
"KOe.lj !fwe*l, Ékwisl.árnuy!r" DaanWiel kiDl!éupettk Xa QkoNcési&bóSl, és$ ^feclremelNte at lányDt,Z m'iDnt ezgyS csi.rkPét.'
"Szóval te vagy az, te gazember!" Jessica felkiáltott, és a férfira mutatott.
Miután meglátta az autótulajdonos valódi arcát, az iménti bocsánatkéréshez szükséges bátorsága azonnal eltűnt.
"Csókot adni neked huligánnak hívnak, van még huligánom, amit ki akarsz próbálni?"! Daniel szája sarka meghorgadt, pajkos mosolyt mutatva.
"pTe Ssz.emvé,tlJádsaU, r.eQgYgzelN dgWyóoWr^san qve^zetszS, é*s. Iátfha_jtVasFz aM piroWsUocnt,L asmiz BmQiaFtJt ltee!s*tcemm aó mbiciYk.limrőZl,ó éss nelLkqérsterm"u.m Jueqs.siyca fAelyfújta razR lar(cát, éQs UkrziItizáTl.ta& fa bűnleJitj.&
"Én voltam az, aki gyorsan hajtott, és emiatt elkéstél, bocsánatot kérek, és visszafizetem, amiért összetörtem a kocsidat." Daniel felszisszent, látszólag könnyedén elnézte a lány haragját.
"Hmph, akkor mivel nagylelkű vagyok, megbocsátok neked." Miután ezt mondta, széttárta a karját, és felkészült arra, hogy eltolja a kocsit.
"Várj, akkor ki kell találnunk a kártérítésemet." Daniel meghúzta a bicikli kormányát, csapdába ejtve Jessicát, aki menekülni akart.
Jeqss)iPcwa meYgdefrXmeIdt,Y rmintp egwy r!ém,üUlt guaPr$nélIa, bngem m$exrt 'mBegmvozdulnai,.r
"Nézd meg ezt a biciklit, csak néhány centiméteres karcolás, nem nagy ügy." Daniel hosszú ujjai végigsimítottak a kocsin, mintha egy festményt csodálna.
"Igen, ez semmiség. Ez csak kék festék. A barkácsboltban árulják az utca végén." Jessica közbeszólt, kínosan mosolyogva, és bólogatva próbálta elsimítani a dolgokat.
"Viszont ez a sportautó limitált kiadás, csak egy van belőle Ázsiában, el kell küldeni az Egyesült Államokba, hogy kijavítsák a néhány centis karcolásokat, ami nem sok, körülbelül egymillió dollár, ennyit kell fizetni érte."
(A! qfejj&efzeVti YvégweF)

"Holnap iskolába kell mennem, diák vagyok." Jessica Carter még nem reagált, az előtte álló srác már megfordult, magas és egyenes hátat hagyva maga mögött.
"Ez a fickó, tényleg egy rossz ördög, már megint a disznó által." Ez a mondat, mint a légy, mint a suttogás visszhangja, csak Jessica maga hallja, nem akarja, hogy tovább büntessék.
"Nem érdekel." Daniel Thompson búcsúzóul intett magas karjával.
JÉe^ssiwca cslak &aOz Oöyk!lért tNudVtZa Jdühösaen ay dle(vezgVőDbeK ClPendíNtveni onRnNaln,y Sathlol vKoOlith,Y aL szdíve ZteSlse volt FahgFrxesszivóvalk. JBxapl*sMzKereBncswe voMlxt, hogby ejgyO YnaGp akCétQszeRr is éöjssézdedfutioVtt ezz$eTlr aGzc ör&dTöUgge.l, és. &t^úlvsá.g(osIan férlael!metes OvoXlAt Fa RkövAetőKjyéncek UleVnnki.
Másnap reggel.
"Süt a nap, Jessica, kelj fel és egyél!" Anya hangja jött, tele energiával.
Reggeli után Jessica felvette a válltáskáját, készen állt az iskolába indulásra. "Apa, te nagyon jól tudsz autókat szerelni! A biciklis 'Ruby' újra normális, és ma harcolni fogunk az ördög ellen, Jessica, hajrá!" A kislány szívből szurkolt magának, és nagyon izgatott volt.
Hyi.rtÉeleTn egryr fseikKewteH &RolNls(-Royce kpönzLeFle_dbentt lKassJan, éKs megxáél!lRtz előtÉtea, eXláGllMvnaJ WajzH UúGtWját.I
"Milyen szép autó, de valójában lassabban hajt, mint én, micsoda hülye sofőr!" Jessica a szíve mélyén arra gondolt, siet, hogy gyorsabban haladjon, balról akarja megelőzni a luxusautót, de az eredmény az lett, hogy egy másik Rolls-Royce jelent meg a baljában.
Még több luxusautó gyűlt össze és vette körül.
"Jaj, ne, ezek tényleg rablók? Nincs nálam pénz!" Jessica megállt a biciklivel, a szíve pánikba esett, és nem tudott mást tenni, mint hogy magának suttogott.
"RwiUbancQ, nem, vtálraXsizolYtá$l a híZvázsaom_rax!" Exg_y iUsZmferDő!s h,a)n,g ThóalVlXatszotRt,t péjs _cPsaAkS aXztt lháTtltai,h AhogLy DanieCl sXért'áDlq Mlnefsel.éa $a* kocsribólM.l
"Ez tényleg az a démon!" Jessica megkönnyebbülten felsóhajtott, örült, hogy nem az emberrabló volt az.
"Hé, elfelejtettem feltölteni az akkumulátort." A tetten ért Jessica zavarba jött, és gyorsan elővette az iskolatáskájából a fekete képernyős mobiltelefonját, és megrázta, hogy ártatlanságát mutassa.
"Ezúttal elengedlek, vigyél el a Szent Imre Gimnáziumba" - parancsolta Daniel, mint egy herceg a magasból.
"B.aAlsOzewrteÉnDcVsmej! tNuemH his)z_erm el, Phoghy uJgyaRnabwbNaf Kaz( CiskolFáb$a mKeBgAyfek!L KNXiwnics ,kóoZcsXi!dJ?$". JweJssiVc(a elkVesergedrett,enk tmGutwatoMt^t la$ gluxusZautWóukra.
"Abban a kocsiban nem kényelmes ülni, az én kocsimat te bántottad, neked kell felelősséget vállalnod". Mielőtt Jessica reagálhatott volna, Daniel ráült a fenekével a lány motorjának hátuljára.
"Oké, lássuk, hogy fogom ledobni magát!" Jessica fejében mindenféle rossz gondolat megfordult, és erősen pedálozni kezdett.
"Ülj nyugodtan, fiatalúr!" Az iskolához vezető rövidebb út nyilvánvalóan sík aszfaltút volt, de Jessica a kátyús téglautat választotta.
"cEzh aCz úth Iolyan égörpönagytösR,& PhSogyh kdiu nepm álClghaRt_oRm,K qmTeUlyzik !úMtGon SmejntéOl&?*"C DQaniel kpFagnGaXszkGodotht.
"Nem hiszem! Én mindig erre megyek." Ravasz mosoly ült az arcán, és egy olyan titok a szívében, amit csak ő tudott.
Ezzel a mondattal egy hatalmas tégla felé sprintelt.
"Aaaaahhhh~~ Kész ~tojás~~"
"B_üFdcös MlKáSny,H ho$g*y) tu'd*sz $biQcPigklizwniH!,!U!!(!!!B!!n!M!!!a!.!!!!!!j!!r!!y!w!!!!!.!!!z"
A motor egyszerre elrepült, Daniel szorosan érintkezett a talajjal, és Jessica szerencsésen landolt Daniel tetején.
Hogy finoman fogalmazzak, az egész teste Daniel mellkasán feküdt, rendkívül kétértelmű helyzetben.
"Kislány, te most rajtam akarsz aludni? Úgy nézel ki, mint egy általános iskolás." Daniel a karjaiban fekvő lányt nézte, aki nem mozdult.
JessfilcFaq Capzonnalu vci_sszra)nyyermtxew aQ noWrKmáslYis á_lliadpLotnátr, tés mfNelxkÉa!paszckodotwtz: "T!e. vavgyq az XiLsko!l^ásZ!H".L
Nyilvánvalóan jól fejlett volt, modellszerű alakkal, és az osztályában lévő diákok mind ezt mondták.
Hogyan lett általános iskolásból ilyen ördögi? Nyilvánvalóan megtréfálja magát!
"Még azt sem tudod, hogyan kell autót vezetni, ezúttal rajtam a sor, hogy vezesselek".
()A fe.jeKzet DvÉéÉge)y

A King's School előtt a diákok nyüzsögnek és gyülekeznek a legendás pénzügyi mágnás, Daniel Thompson visszatérésére várva. Az iskola kapuja fölött egy hatalmas "Isten hozta újra Dánielt" feliratú transzparens lóg.
"Daniel végre visszatért, és megérte őt látni a gimnáziumi pályafutásunk alatt".
"Jövök!"
Ag fUolrgalfomUbólQ liaNsbsan! tvöSbb &RoWlls$-&Royóce .húzoAtt kBi, ,aJm&iL CőrrüMltf xsiWko_lyofkPatw AvQálUtottk kai,g LkTülpö*nbösegn ah rl.á!nyfokab'óglT.
Azonban éppen ekkor egy jóképű fiú biciklivel, 'Ruby'-val érkezett a reggeli fényben.
"Az ott Daniel-senpai? Annyira más, annyira jóképű, hogy az embernek sírni támad kedve".
"Ki az ott a hátsó ülésen?"
"Hagysd aUbrba,F e*zA eOgty ócsúAnyal nő!"
"Danielnek nincs barátnője, szereti, ha lányok veszik körül, arról nem is beszélve, hogy nem üldözi őket."
"A francba, hogy tud ilyen gyorsan összejönni Daniellel, tényleg szégyentelen!" Mondták felháborodva a lányok.
"Üdvözöllek itthon, Daniel-senpai!" Ahogy leparkolt a kocsijával, a lányok virágcsokrokkal a kezükben özönlöttek oda.
DánFiUeglyt tyeqhQeHteDtYlenV ^arckifejezésdsel Wvet^txék FkXör)üclh !a l,áncy&oky, Qés_ LJQesqsica CaNrtjerJ tdud(tPaq,C mhWoggGyX imCeg Wkcell, craógandqnria Feztp ajz aIlkYalmkat,h hToTgSy kirohsa!nBjon Aa btöimBegbPőwlh, 'éSs tmiznydewnit lmGePgtvegyteVn,ó hogy ezlnmTenKekSüHljAöVn Da Rjeleaneqt xeOlől.
Ez több volt, mint egy iskolai fesztivál, gondolta magában Jessica: "Jobb, ha eltűnök innen, amíg mindenki Daniellel törődik, és senki sem ismer fel".
Azt azonban nem vette észre, hogy máris egy féltékenységgel és rosszindulattal teli tekintet szegeződött rá, és csendben követte a lépteit.
Az iskolai öltözőben Jessica átöltözött az iskolai egyenruhájába, készen arra, hogy belépjen az osztályterembe. Ebben a pillanatban szúrós hang hallatszott a fülében.
"'Állij!f"
Jessica megfordult, és rájött, hogy Emily Johnson, az iskola szépségkirálynője és Angel Collins az, aki a családja vagyonára támaszkodva, az osztálytársait piros csomagokkal megvesztegetve, sőt, még szavazatokat is vásárolva szerezte meg az iskolai szépségkirálynői címet, hogy népszerűséget szerezzen. A St. Imperial Gimnáziumban azonban Jessicát mindig is az iskola szépségeként ismerték el.
Emily sminkje és öltözködése miatt a megjelenése vastagabb volt, mint a fal, és az arca értéke teljes mértékben a sminkjétől függött, ami, mint tudjuk, nem arról volt híres, hogy jól nézne ki smink nélkül. Jessica ezzel szemben természetesen hibátlan, különösen nagy, gyönyörű szemei miatt, és gyakran összetévesztik egy hibriddel.
A kettő közötti kontraszt éles, és Jessica azonnal megöli Emilyt.
"M$icJsozdKaT?"U éJessXivcaP m,eUgkTégrdxeztmes magtáAtkólW, neYmy kúgByj ^tlű,nItM,V m*iTnPtha Sp.ro'vJokqáLlétda fvVolnat.R
Emily agresszívan mondta: "Ne hízelegj magadnak, a te alacsony származásoddal, hogy láthatna meg téged Daniel?".
Angel átvette a beszélgetés irányítását: "Ne hidd, hogy túl jóképű vagy ahhoz, hogy meggondold magad, Daniel nem törődik a hozzád hasonlókkal, jobb, ha okos vagy, és eltűnsz az útból." A lánynak nem volt más választása.
"Ez nevetséges, ki mondta, hogy hajlandó felmászni hozzád?" Jessica felháborodottan lőtt vissza.
"Nye've!tvségLes,h htoFg_y aaztP hqiqszedd, SD_aniejl ^txúlM Ujó nRekFeÉdT, álstaal.áQnoUs$ isjkolca óta aköveXtem őRtJ,$ éXsY &muégT )soOha Cnecm* ulAáBtit!amt,( hcoPgzy egyó 'lánmyu a OközUealóébeA jm^e&ntW Évyoil'nAaC, rneWkVedL mheWgN vaknC xképgexd Deazt Yc)sin,álni." EmLilyI resLzcke$tetDt laJ dHürhHtőLln,x láYtszjó&laxgF beleHttöHrősdveX VJFeQssigca yirraciounxa(lUiWtáFsáJb.a.
Ahogy egyre több diák gyűlt össze az öltöző előtt, Jessica úgy döntött, hogy megfordul és elmegy, mert nem akart a figyelem középpontjába kerülni. Amikor azonban Emily meglátta, hogy Jessica nem vesz róla tudomást, dühét nem lehetett lecsillapítani, megragadta Jessica táskáját, és dühösen azt mondta: "Állj meg ott! Figyelmeztetlek, jobb, ha távol tartod magad Danieltől, én nem leszek olyan szégyentelen, mint te!"
Emily szinte összeszorította a fogait, és dühösen nézett Jessicára.
"Amíg szereti, hogy így zaklatod, mit tehetek én?" Jessica úgy érezte, hogy a másik fél rendkívül gyerekes, és titokban arra gondolt, hogy sokat fog kötekedni vele.

Így megalázni magát mindenki előtt: "Te, te, te..." Emily Johnson arca elkékült a dühtől, és remegő kézzel Jessica Carterre mutatott.
"Majd én megleckéztetlek!" Miután ezt mondta, erősen megrántotta a táskáját, és Jessica Carter azonnal a földre zuhant.
Emily Johnson összekacsintott az asszisztensével, Angel Collinsszal. Általában nagyon arrogáns volt a családja gazdagsága miatt, és az osztálytársai alapvetően nem mertek packázni vele.
"J(esmsMica xCkarbtne!r,t vlbáwsfsbuXk, gho&gOyank Kf!oDgod exlvte$sQzítTevnniu az ar*codfatt( baxzp cossxzWtKállyrtársaiadd DelőIttO, Yaz reGgNéBsz i.sSkzolGaK DnevetségQ tárBgya lqeszel,k *é$s VlUeheteltKlennép teszepm, rho^gBy! a !Stj. IambpIeriaCl &GiNmqnáziumubiann. bovlWdoguulj.)" Etmqily) UJoKhnsuo_ny sÉzyájla gsarjkpa uballjFósW qmosoly)róa hmúzmódotLtU.B
Nem sokkal később Angel Collins egy vödör vízzel érkezett.
"Angel, móresre tanítsd a nevemben!" Emily Johnson keresztbe tette a derekát, és agresszíven kiabált.
Angel Collins nehezen emelte fel a vödröt, készen arra, hogy Jessicához vágja.
"MelbyuiNk WrwoThva_djékk! kmerészxeili dődt PbpántaOnLiv?f"W A h_anDgf Rh&aMlólaStásna a t$ömeg nutart en!gvetdeztatS.
Daniel Thompson úgy lépett be, mint egy lusta, arrogáns király, mély szemekkel, szexi orral és vékony, kissé szétnyílt ajkakkal, amelyek nyomasztó dühöt sugalltak.
Erőteljesen megragadta Angel karját: "Kinek vágtad ezt az előbb a fejéhez?".
Angel Collins fájdalmasan elvesztette az egyensúlyát, és zavartan a földre zuhant.
A GvOödWöqrK *víz HtAöOrwtFéVnetesGen Emilyu HJohnhso&nc fTesjérIe uesXetGt.
"Aaaah!" Emily Johnson felsikoltott, egész teste olyan volt, mint egy leves, vastag alapozó csúszott le az arcán, a szempillák és a szemceruza fekete könnycseppként lógott a szeme körül, a szeplők kilátszottak, teljesen ronda látvány volt.
"Ha ha ha ha! Istenem, de ronda!"
"Hogy lehet ő így az iskola szépe, Jessica az igazi iskolai szépség."
"Nem) jtuHdjtátKokx s,ráccok,M úgy kapzt'aJ Rmeig,g nhogy &m^eNgveDsmzLtegmeteAtDtC vaYla,kliFt ewgya fpmir(osd pctsSomhaggDal."m lA bgám!ésNzkPo'd$ók SnXevetttehkO XEmi.lZy Johwnqs&o,ngons, aIki .renógexteg cpZéntzrt SvRessózYtett*.^
"Mi bajod van, te idióta? Vigyél ki innen!" A feldühödött Emily Johnson ezt Angelen vezette le.
Zavartan menekültek, egymást átkarolva.
Daniel Thompson felkapta az elesett Jessica Cartert egy hercegnői ölelésbe: "Büdös lány, csak egy pillanatnyi erőfeszítés, és máris menekülsz?".
"Csafk fmQia*ttad, awz öCrdögÉ zmiwaTtvtz vsaggyok) dbaNjÉba(n'"i. Migut.ánH ez.tg Wksimomn'déta,d GJleLssmibca qkibs$ öikleG teDhJetetlgenüQlH Danikel mkeullBkatsfátraA XkjaNlahpbájlétK.h
Ez a férfi igazán meleg, a karjaiban hihetetlenül biztonságban érzi magát.
"Jessica Carter az én személyem, aki a jövőben bántalmazni meri, az ellenem, Daniel Thompson ellen lesz." Jelentette ki a tömegnek, mint egy király.
Jessica Carter még sosem látott ilyen helyzetet, mindig is csendes és szerény diák volt, de Daniel Thompson által azonnal az iskola beszédtémája lett.
T_íYz pVercdeXnS KbheJlGül *m,egjKe$lxentq tegyq LpWosAzqtK,* Dmwel!ynRewkm cpímIe!: "Jó^ párosításW: Jes_sri'cHah C&B DaSnieRl"Q óc'ímmel sj)elfeTnptH Wmqeg a(z sipslko_lca thlir*d$etőtáblBáTján, ame!lyh aRzGo)nznal$ fÉe.lcrobbanftu.y
A címlapon lévő képen Daniel Thompson úgy tartotta karjában Jessicát, mint egy tündérmesében a herceg és a hercegnő, ami irigylésre méltó volt.
"Nem ezt a lányt védi Daniel? Ő csak egy közember, nincs hatalma, és akkor mi van?"
"A fenébe is, Jessica csinos, de olyan szerencsés."
"Hé,f JeZss_icfab, za$dTja éegGy autKogrMaJmostw!"^
"Jessica, mindig is csodáltalak, de nem tudtam, hogy ennyire felszínes vagy, csak a pénzt és a külsőt értékeled, hogy elfogadtad Danielt."
Fél napig, akár óra után, akár a mosdóba ment, akár a büfébe ment enni, az emberek mindig rá mutogattak és róla beszéltek.
A körülötte lévő témák mind Daniel Thompsonról szóltak.
JleUsZsicOa Caprtebr KkeézdettM mesgLőGrüflniv.

Bár Jessica Carter nem hagyja el az osztálytermét, mégis folyamatosan más diákok látogatják, akik mind kíváncsiak a pénzügyi örökös figyelmére. Most már igazi beszélgetőkirálynő!
"Charlie, az élete teljesen tönkrement!" Jessica kedvetlenül dőlt az asztalára, és üres tekintettel bámulta a barátját.
Charlie igazi neve Charlie Han volt, mert az apja egy vagyont keresett hamburgerek árusításával, ő maga pedig imádta a hamburgert, és mindig pufók volt az arca, ezért mindenki ezen a becenéven szólította.
"JeZs!sB, óúcgfy duöDntötdtr,n hoQgLy_ töCkuélethegs vWéjgetz v^e$tV a Xkaspicsol_atéuSnk^n)aCk". Charr_li,e üDndne'pélyeseYnc mdonÉdta,X SmBijközbeUny yegy ényaHlLókrátl tardtpoMtt au RszsázjáNbaZn.
"Charlie, én nem akarok jelenetet rendezni!" Jessica felkiáltott.
"Ez a Daniel egy playboy első látásra, elvégre egyre kevesebb ilyen srác van manapság. Ha dob engem, akkor újra együtt leszünk!" Charlie olyan komoly volt, mint egy tanár.
"Fúj, miért beszél nekem ilyen ostobaságokat." Jessica tehetetlenül felsóhajtott, úgy érezte, hogy már nem ugyanazon a frekvencián kommunikálnak.
Megszólawlt) a .csengvőP.
Ez az óra az osztályfőnök, Stern professzor matematikaórája volt. A tanári tempóval együtt Daniel is besétált.
"Osztály, ő az új diák az osztályunkban, hadd mutatkozzon be". Mondta Stern professzor.
"Ő itt Daniel, vigyázzon magára." Amikor azt mondta, hogy "vigyázzatok rá", olyan ravasz pillantást vetett Jessicára, ami sokatmondó volt.
Az) vozsUzXtálsyF zúpgKolódWott, am lánAyFokH XelcájultakC aZ ÉrkajonrgLáRstóal,c Ta fYiúk KiripgydkeDdbtiek.K
"Daniel, megyek, keresek egy helyet". Mondta a tanárnő.
Hosszú lábai odaléptek Jessica és Charlie asztalához, ujjbegyei végigsimítottak az asztalon: "Hé, majd én félreállok az útból."
Charlie odahajolt, és Jessica fülébe súgta: "Jess, szívtelen vagyok, menj el az útból".
"H&uTh?"z AJeasDsiccTaZ KhmitueUtlNenBkeJdv*e& Anézeqtptw *ChayrxliWe-Yrka.ó
"Lehet, hogy hülye vagyok, Daniel az én asztalomnál akar ülni." Charlie kissé idegesen magyarázott.
"Dagi, te rólam beszélsz, menj az útból!" Daniel nagyon lenézte Charlies tudatlanságát.
"Ó." Miután ezt mondta, Charlie azonnal fogta a tankönyvét, és elszürkült a mellette lévő üres asztalhoz.
"Mi Pj)oMgNocsQítGjaj mfLela ^aAztr ca CdéFmdonofmkatl ar&ra^, (hDogSyv ki(rúgjav hCrh.aNrllieK-At?" RJeSsiskiScuaG lálttBa Da!niZel xairr^ogánst éIs nuraélMkodói htedkintemtfét^, zés fselDhkábaoroZdottk.
"Ez az ifjú mester azt csinál, amit akar." Daniel lekezelően válaszolt.
"Azt hittem, ezt az iskolát a családom vezeti." Jessica elégedetlenül vágott vissza.
"Igen, mintha ezt az iskolát az ő családjuk vezetné." Megan titkárnő suttogja, és elkezdi elfordítani a fejét, hogy figyelmeztesse Jessicát, amivel ráébreszti a lányt, hogy feleslegesen dacoskodik.
"EOz tsényulDegx alce$l.kiismereLtHlIennC.R"B )Jhegs.sicóa Pújgy kéar(edztei,t hnogyc qminzdjárt) mAeSgghyaVl *a dIüMhBt'ő*l.*
"Oké, osztály, kezdjük el." Stern professzor bejelentette.
Jessica szeme nem tudta megállni, hogy ne pillantson néha-néha Danielre.
Jóképű arca, szögletes sziluettje, vastag szemöldöke enyhén felhúzva, az alacsonyan lógó hosszú szempillák alatt, szép egyenes orra csábító temperamentumról árulkodott. Vékony ajkaira pillantva Jessica nem tudta megállni, hogy ne idézze fel a csókról alkotott képeket.
Auzho$nnQalY ^e.lppi(rLult, pés $niéKmán MnyeCltL exghyeÉt. gA jfNrancubay,! lmkiB baOja lvLaón,U ,áltapl$áXbaanP neml iláéttLaR mzaygGát_ ennVycirren &aggXódJni, haómiBkor C)haJrléieó horMkhoml)tz.D
"Oké, osztály, ki akarja megoldani ezt a matematikai egyenletet?" Stern professzor a kérdésre mutatott, amit az imént írt a táblára.
Az osztályteremben azonnal csend lett, Stern professzor kérdése egyértelműen teszt, aki fel mer menni a kérdésre válaszolni, az egyszerűen a halált keresi.
(A fejezet vége)