Fejezet 1
**Cím: Miután szakított a szívtipróval, a fiatal farkas felemelkedik** A Kingston Egyetem tekintélyes matematika tanszékén Elena Starwood úgy tűnt ki, mint egy gyémánt. Magas és elegáns, könnyedén forgatta a fejeket, mindenki figyelmét magára vonta, beleértve sármos, ám vakmerő barátját, Henry Calistát is. Románcuk forgószélként tombolt, de alig egy év elteltével Elena felfedezte, hogy Henry hűtlen volt, és a szeme láttára kapták tetten egy másik férfival. A helyzetet tovább rontotta, hogy Luna Silverlight külföldről való visszatérése arra kényszerítette Henryt, hogy szembesüljön a valósággal, hogy ő csupán egy másik ember beugrója. Csalódottan és összetört szívvel Elena összeszedte a holmiját, és gyorsan távozott. Mögötte Henry felkiáltott: - Azt hiszed, hogy azok a dizájnerruhák máséi? Meg fogod bánni, hogy elhagytál!" Elena gúnyos mosollyal a férfi felé hajította a kabátját, és lendületet vett, egy ütést mérve a férfi arcára. "Mit szólnál készpénzhez vagy PayPalhoz?" - vágott vissza. A következő este a The Tavern of the Broken Swordban találta magát, ahol egy italt kortyolgatott a rajongók tömkelegében. Részegen és vakmerően belebotlott egy meleg ölelésbe. Homályos szemmel azt motyogta: "Ismerlek... Te vagy annak az idiótának a bátyja..." Samuel Calista játékos vigyorral közelebb hajolt. "Ismerkedjünk meg újra, Ms. Starwood. Már egy ideje üldözni akartam magát." Nem sokkal később egy nagyszabású estélyen Luna kétségbeesetten közeledett hozzá. "Elena, én őszintén szeretlek téged. Ezért tükröztem minden mozdulatodat. Kérlek, adj még egy esélyt." Henry pánikszerűen könyörgött: "Kérlek, gyere vissza, Elena! Bármit odaadok neked - a szívemet, ha kell!" Elena elkeverte az italát, nem hagyta magát lenyűgözni. "Egyáltalán mit kezdenék a szíveddel? Az mocskos, nem igaz?" Mögötte Samuel átkarolta a derekát, és birtoklási vágyat árasztott magából. "A nagy testvér térden áll, én meg itt vagyok, és most találkozom először a sógornőmmel, ilyen nagyszabású magamutogatással!" A távolságtartó báj és az átható értelem keverékével Elena a múltja és egy váratlan jövő között találta magát, amikor szívtelen exének jóképű, de pajkos fiatal bátyja világossá tette a szándékait. Elena fejezete még korántsem ért véget, hiszen magabiztosan lépett a reflektorfénybe, maga mögött hagyva a szívfájdalmat, hogy a fiatal farkassal az oldalán újrakezdhesse az újrakezdés csábítását.
Fejezet 2
Amint Elena Starwood kinyitotta a háza ajtaját, egy ismerős, halk nyögés ütötte meg a fülét, ami megrémítette. Eszméletlenül elengedte a bőröndje szorítását, nyugodt tekintete a padlón heverő fekete ruhacipőktől és fehér tornacipőktől az eldobott ingeken és kabátokon keresztül vándorolt, végül megpihent a nyitott hálószobaajtón. Általában nyugodt szemében undor villant fel. Kicsit rendmániás volt; az otthona mindig makulátlanul tiszta és rendezett volt. De most, a két férfi odabent láthatóan alig várta, hogy rögtön nekilásson, amint belépett. A ruhák mindenfelé szanaszét hevertek, és még arra sem vették a fáradságot, hogy becsukják maguk mögött az ajtót. "Ah... Henry Calista, te elképesztő vagy..." A hálószobából kiszűrődő hangok próbára tették Elena minden csepp nyugalmát. Abban a pillanatban még undorítóbb képek villantak fel ellenőrizetlenül az elméjében. Összeszorította a szemét, és kényszerítette magát, hogy eltaszítsa magától a régóta eltemetett emlékeket, amelyek azzal fenyegették, hogy felkavarják a gyomrát. Este 21 óra 21 perckor, alig egy perccel azután, hogy belépett az ajtón, Elena határozottan sarkon fordult, kisétált, és becsukta maga mögött az ajtót. Megállt az előszobában, és tárcsázta Henry Calista számát. Az elektronikus csipogás idegesítő volt, és éppen mielőtt megszakadt volna a kapcsolat, végre egy szuszogó hang szólalt meg. "Lo, bébi. Végeztél már?" Elena kissé megráncolta a homlokát, nem volt kedve üres fecsegéshez. "Az ajtóban vagyok. Három perced van, hogy felvedd a nadrágodat és kijöjj innen." "Micsoda?!" A pánikba esett hang a másik végén úgy hangzott, mintha valami súlyos dolog esett volna le, tompa puffanást adva ki. "Lo, mikor jöttél vissza..." Elena letette a kagylót. Kifejezéstelen arccal, erősen megragadta a bőrönd fogantyúját, az ujjbegyei elfehéredtek. Három órával korábban sietve szállt le a repülőgépről, miután visszautasította, hogy részt vegyen egy szeminárium utáni összejövetelen. Fél órával korábban barátságosan elbeszélgetett a taxisofőrrel egy meglepetésről, amit a partnerének tervezett ma estére. Ez a "meglepetés" valóban valami más volt. Nem kellett volna hallgatnia Sebastian Pharsalos szörnyű tanácsára... Gondolataiba merülve sietős lépteket hallott maga mögött, és azok megálltak az ajtó előtt. Egy pillanat múlva az ajtó belülről óvatosan nyikordult ki. "Lo..." Henry, aki most már felöltözött, laza mosolyt erőltetett magára, miközben ösztönösen a lány felé nyúlt. "Miért nem mondtad el nekem..." Egy éles "csattanással" a karjuk összeütközött, ami ropogós hangot adott ki. Elena hátrafordult. "Szólnom kell, hogy mikor jövök vissza?" Henry lélegzete elakadt. Még csak két hét telt el azóta, hogy utoljára látta, és a jóképű arca még mindig megdobogtatta a szívét. Sötét haja, hibátlan arcbőre és markáns orra kiegészítette homályos, mámorító szemét. De most ezt az ismerős melegséget jeges viselkedés váltotta fel a tekintetében. "Nem így értettem..." Henry dadogta, próbálta visszanyerni a nyugalmát. Ha előre szóltál volna, érted jöhettem volna. Elena elsöpörte a férfi mellett, egyre ingerültebben fürkészve a belső rendetlenséget. "Gyere ki!" "Mit keresel?" kérdezte Henry, és úgy tett, mintha nem tudná, miközben elállta az útját. "Igen" - vetett rá Elena egy oldalpillantást. "Azt keresem, akit hazahoztál... akivel megcsaltál."
Fejezet 3
Abban a pillanatban, amikor ezek a szavak a levegőben lógtak, a fürdőszoba ajtaja nyikorogva kinyílt, és kilépett a fiatal Walter, arca kipirult a szégyentől. E-E-Elena... Az ifjú Walter dadogva, csoszogva lépkedett, ahogy közeledett. Fogalmam sem volt róla, hogy te és Henry még mindig együtt vagytok... Azt hitte, hogy Henry Calista odakint éli az agglegényéletet, és nem törődött azzal, hogy valaha is Elena rovására fog egy rovátkát tenni az övére. Elvégre ő volt Elena Starwood. Henry úgy parádézott, mint egy páva, amikor elkapta, és most ez? Lo, meg kell hallgatnod - kiáltotta Henry kétségbeesetten, amikor előbukkant a fiatal Walter mögött, és először repedt meg a nyugalma. 'Ez nem az, amire gondolsz!' Elena nem mozdult, jeges tekintete Young Walterre szegeződött. 'Hányszor történt ez már?' A fiú gyorsan felnézett, arca ismét vörösre égett, mielőtt leengedte a tekintetét, és azt motyogta: - Nem tudom, hogy van-e még valaki, de ez volt az első alkalom Henryvel... Elég - csattant fel Henry, az aggodalom az arcára írva, miközben megragadta a fiatal Walter karját, és az ajtó felé húzta. 'Takarodj innen! Young Walter felugrott, szemében nyilvánvaló félelemmel, ahogy visszafordult Elena felé, hangja alig suttogott: - Annyira sajnálom, Lo. Tényleg nem tudtam...' Henry - vágott közbe élesen a lány, most már teljesen a férfira meredve. 'Mutass egy kis méltóságot. Csak azért, mert elkaptak, még nem kell úgy viselkedned, mint egy hisztis gyerek.' A némaságba kábult Henry egy pillanatra elengedte Young Waltert, de gyorsan visszanyerte a nyugalmát, és halk morgással az ajtó felé intett: - Kifelé! Soha többé nem akarlak látni.' Az ajtó becsapódott Young Walter mögött. Elena szó nélkül a hálószoba felé húzta a bőröndjét, hogy aztán a levegőbe (még mindig) belekapaszkodó áporodott illatok hulláma csapjon le. Elfojtva kellemetlen érzését, kinyitotta a szekrényt, hogy átválogassa a ruháit. Lo, mit csinálsz?" - kiáltott utána Henry a szobába lépve. A ruhái után nyúlt, hogy elragadja őket. 'Nem tudnál egy pillanatra rám figyelni?' 'Mit hallgatni?' - vágott vissza a lány, türelme fogytán, amikor végül ingerült tekintetét a férfira szegezte. 'Ó, nem is tudom - talán arra, hogy úgy viselkedtél, mint egy szánalmas kutya?' 'I...' Henry egy pillanatra tanácstalan volt, és igyekezett kifogást találni. 'Ma van a születésnapom! Azok az emberek leittak és bedrogoztak, és a kábulatomban én... én összetévesztettem őt veled!' Ezt hallva Elena érezte, hogy türelmének utolsó parazsa is dühbe gyullad. Megrúgta Henry térdét. 'Ugye csak viccelsz velem! Én két méter magas vagyok, az a kölyök pedig alig öt és hét. Azt hitted, úgy jöttem be a szobába, mint egy középiskolás?' Visszatántorodott, majdnem térdre esett, mégis riasztóan csillogott az öröm az arcán, amikor könyörgött: - Lo, kérlek! Ígérem, hogy nem csaltalak meg! Csak egyszer csókolt meg... Esküszöm, hogy ez volt az első és az utolsó alkalom, oké?' Elena egy pillanatra meghökkent, és szinte nevetett a szemérmetlenségén. De kényszerítette magát, hogy levegőt vegyen, és emlékeztette magát a mantrára: "Ne hagyd, hogy az idióta elkapjon". Visszafordult a csomagolásához. Elena - mondta, taktikát váltva -, miért kell ilyen makacsnak lenned? Ma van a születésnapom! Nem tudnál egy kicsit kevésbé drámai lenni? Hibáztam - csak egy kicsit! Azt akarod mondani, hogy ezt nem érdemes megbocsátani?' A nő még mindig nem volt hajlandó ránézni, és hidegen válaszolt: - Végeztünk, Henry. Lo- - Henry hangja zaklatottan felemelkedett, miközben kétségbeesetten rángatta kócos haját. Épp ekkor csöngettek be odakint, a csengő olyan megdöbbentő ellentétben állt a levegőben zúgó feszültséggel.
Fejezet 4
Elena Starwood nem akart belemenni, mégis megpróbált szót érteni Henry Calistával. 'Magának, az elmúlt egy évben egyszer sem mentem el szórakozni. Ma más a helyzet - ki a fene csengetett be?' Nem tudott kiabálni vele; a frusztráció, amely azóta gyűlt benne, hogy kinyitotta az ajtót, végre megtalálta a levezető utat. Henry félredobta a ruháit, és szigorú arcot vágott, miközben elment mellette, hogy kinyissa az ajtót. Amint az ajtó kilendült, egy meleg, vidám hang üdvözölte őket. Henry Calista, visszatértem! A tekintetük találkozott, és Albert Whitaker arcáról hirtelen eltűnt a mosoly. Elena... A férfi tátott szájjal, mandulavágású szemei szikrázva csillogtak a meglepetéstől, majdnem kicsúszott a lány neve az ajkán, de sikerült visszafognia magát. Elena kissé összeszűkítette a szemét, és diszkrét pillantást vetett az újonnan érkezettre. Talán látta valahol? Furcsán ismerősnek tűnt. Ki a fene áll ilyen későn az ajtóban - egy ingerült kiáltás zaja hirtelen félbeszakadt, amikor Henry a bejárat felé rohant, a hangját fékezhetetlen izgatottság öntötte el. Luna! Hogy jöttél vissza?' Elena elrejtette meglepettségét, amikor Henry figyelme teljesen elterelődött. A kedvenc ruháit könnyedén a bőröndjébe gyömöszölte, mielőtt kilépett volna a hálószobából. Albert a kanapén ült, egy pohár vizet bölcselkedett, és halkan beszélt, miközben Henry a karfán ült, arckifejezése gyengéd és figyelmes volt. Elena nem tudta megállni egy pillanatra. Henry Calistának ezt az oldalát ritkán látta. Két éve ismerték egymást, és több mint egy éve voltak együtt. Valahányszor Henry szembefordult vele, vagy nagyon akart megfelelni, vagy kissé frenetikus volt, de ez a mélyről jövő melegség és türelem ritkán fordult elő. Visszavezette a tekintetét Albert Whitakerre. Úgy tűnt, a férfi megérezte a lány vizsgálódását, mert Albert megfordult, hogy találkozzon a tekintetével. Elena állta a férfi tekintetét, gondosan vizsgálva a vonásait. Hirtelen villámcsapásként csapott le rá. Felismerte, miért tűnt olyan ismerősnek a férfi; az előtte álló arc feltűnően hasonlított a sajátjára a tükörben... "LoLo. Éppen ekkor vette észre Henry a lányt, és arckifejezése örömről dühre váltott. Felállt, és odasétált hozzá. Tedd azt vissza! Nem tudnád egyszer nem felhajtani magad?' Elena Starwood... - a lány kétségbeesetten kutatott az ehhez a névhez kapcsolódó emlékek között - Múlt hónapban, hetedikén berúgtál, és folyton róla motyogtál, ugye? Abban a pillanatban azt hitte, hogy a 'Luna' csak egy becenév, és nem is fáradozott azzal, hogy tovább kérdezzen, csak hogy rájöjjön, hogy egy valódi személyre utal. Milyen nevetséges. Ő, Elena Starwood, akaratlanul is egy idegen helyettesítését játszotta több mint egy éven át. "Ez egyáltalán nem igaz... Henry láthatóan nem számított rá, hogy a nő ilyen jelentéktelen részletekre emlékszik, és gyorsan tagadta. 'LoLo, menj vissza a szobádba. Beszélhetnénk később?' Elena mély levegőt vett, és lassan kifújta a levegőt. 'Rosszul vagyok tőled, Henry Calista'. A szavai éles tőrként csapódtak belé, és Henry felrobbant a dühtől. 'Elena Starwood! Mi a fenét akarsz ezzel mondani?' "Úgy értem, hogy rosszul vagyok tőled. Ismételte meg egyenesen, felhúzta a bőröndjét, és az ajtó felé lépkedett.
Fejezet 5
A szoba levegője fullasztó volt, és Elena Starwood attól tartott, hogy ha tovább marad, az egész padlóra hányni fog. "Elena, kérlek - könyörgött Albert Whitaker a kanapéról, a hangja lágy volt, ahogy felállt. "Megbeszélhetnénk ezt veszekedés nélkül?" "Mit tudsz te erről?" Elena szünetet tartott, és lenéző pillantást vetett a férfi irányába. "Mit gondolsz, ki vagy te?" Elena feltűnően szép és hideg volt, arisztokratikus viselkedését a magassága és a hosszú lábai még jobban kihangsúlyozták. Amikor lefelé emelte a tekintetét, hogy ránézzen valakire, az a felsőbbrendűség levegőjét árasztotta, amitől az illető nem érezte magát többnek, mint egy jelentéktelen rovarnak alatta. Nem csoda, hogy körülötte mindenki vagy meg akarta hódítani őt, vagy azt akarta, hogy meghódítsa őt. Albert elbizonytalanodott a tekintete alatt, de mielőtt válaszolhatott volna, Henry Calista, aki olyan volt, mint egy dühöngő oroszlán, kitört: "Elena, ne merészelj túl messzire menni!". "Azt hiszed, a dizájnerruháidat az égiek ajándékának tekinted? Azt hiszed, bárki tetszés szerint lehúzhatja a bankkártyádat?" Henry felrobbant, dühe kézzelfogható volt. "Ha ma elhagyod ezt a helyet, később letérdelhetsz előttem, és akkor sem foglak visszafogadni!" A nagy nappali döbbent csendbe burkolózott. Albert hitetlenkedve meredt a férfira, figyelte az előtte álló impozáns alakot, majd visszanézett a mozdulatlan Elenára. Frufruja a szemébe hullott, elrejtve arckifejezését a hosszú szempillák alatt, amelyek közömbösségre utaltak. "Ha." Néhány másodperccel később Elena hideg nevetést eresztett meg, és hosszú, karcsú karjait eltolta, hogy megrázza a rajta lévő trencsénkabátot. Ezt a kabátot Henry ajándékozta neki az évfordulójuk alkalmából. Annak ellenére, hogy nem kedvelte a stílust, a férfi kedvéért viselte, kényszerítve magát, hogy beleilleszkedjen egy olyan formába, amelyből keményen próbált kitörni. Egy éven és három hónapon át próbált változtatni magán, igyekezett kevésbé énközpontú és visszahúzódó lenni, és arra törekedett, hogy beolvadjon egy normális, mással megosztott életbe. De kiderült, hogy ez egyszerűen nem az ő világa. Ezzel a gondolattal Elena sarkon fordult, és a kabátot egyenesen a dühös férfi arca felé hajította. Aztán megforgatta a csuklóját, és odasétált a férfihez. Elena, mi a fene... - kezdte Henry, és ellökte magától a kabátot, amikor a nő egy olyan ütést eresztett el, amely váratlanul érte a férfit. A következő pillanatban a feje oldalra csattant az erőtől, és hátrafelé botlott, nekicsapódott a dohányzóasztalnak. Henry! Albert kiáltott, és odasietett, hogy segítsen neki talpon maradni. Add hozzá a kabát költségét az orvosi számláimhoz - mondta Elena, és kinyitotta a kezét, mintha lerázná magáról a piszkot. 'Készpénz vagy Venmo?' 'Elena Starwood, te...!' Henry teljesen megdöbbent, az ütéstől teljesen elkábult. Frusztráltan félrelökte Albertet, és fájdalmas üvöltéssel elrúgta a dohányzóasztalt. Elena nem akart tovább belegabalyodni a zűrzavarba, megragadta a bőröndjét, és az ajtó felé indult. Elena Starwood! Henry üvöltött, mint egy ordító oroszlán, és megismételte: - Meg fogod bánni, hogy itt hagytál! Elena nem nézett hátra, úgy tűnt, nem vesz róla tudomást, mint egy ugató kutyáról. Albert a lány feltűnő alakja után eredt, ahogy az kicsúszott a látóteréből, és egy valószínűtlen gondolat pezsgett a fejében: Olyan menő...
Itt csak korlátozott számú fejezet helyezhető el, kattintson a gombra a folytatáshoz "Szívfájdalmakból és második esélyekből felemelkedni"
(Amikor megnyitja az alkalmazást, automatikusan a könyvre ugrik).
❤️Kattintson ide több izgalmas tartalom olvasásához❤️