Kezdje egy szöveges üzenettel

Chapter One

The body lay in perfect repose on the Victorian fainting couch, looking more like a sleeping beauty than a victim. Detective Sarah Chen had seen enough death in her ten years with the Metropolitan Police's Special Cases Unit to know that natural death never looked this peaceful. Something was very, very wrong.

        'No signs of struggle, no marks on the body, and yet...' She leaned closer, studying the victim's face. Charlotte Mills, aged 28, was found by her roommate this morning, apparently having passed away in her sleep. Her expression was serene, almost blissful, but her eyes - those were what caught Sarah's attention. Behind the closed lids, her eyes were moving rapidly, as if still deep in REM sleep.

        "You see it too, don't you?" The voice came from behind her, rich and cultured with a slight Irish lilt. "She's still dreaming."

        Sarah turned to find a tall man in an impeccably tailored charcoal suit standing in the doorway. He hadn't been there a moment ago, she was certain of it. His dark hair was streaked with silver at the temples, and his eyes were an unusual shade of amber that seemed to shift color in the light.

        "This is a closed crime scene," she said firmly, her hand instinctively moving toward her weapon. "How did you get in here?"

        He smiled, but it didn't reach those strange eyes. "Dr. Marcus Thorne," he said, pulling out a card that somehow both looked official and seemed to shimmer slightly. "I'm a consulting specialist with the Department's new Oneiric Phenomena Division."

        "The what division?" Sarah frowned, taking the card. The moment her fingers touched it, she felt a slight electric tingle, and the letters seemed to rearrange themselves before her eyes.

        "Dreams, Detective Chen. We investigate crimes involving dreams." He moved into the room with fluid grace, his attention fixed on the victim. "And this is the third one this month."

        Sarah's mind raced. There had been two other deaths recently - both young women, both found peacefully dead in their sleep. She'd seen the reports but hadn't made the connection until now. "How do you know about those cases?"

        "Because I've been tracking the killer for quite some time." Thorne knelt beside the body, his eyes now definitely more gold than amber. "He's what we call a Dream Collector - someone who has learned to enter and steal dreams. But this one has developed a taste for more than just dreams. He's taking souls."

        Under normal circumstances, Sarah would have dismissed such talk as nonsense. But there was something about the scene, about the victim's still-moving eyes, about Thorne himself, that made the impossible seem suddenly plausible.

        "If you're tracking him," she said carefully, "why haven't you caught him?"

        Thorne's expression darkened. "Because he only appears in dreams. The physical world is my domain, but his... his is the realm of sleep. To catch him, we need someone who can walk between both worlds." He turned those unsettling eyes on her. "Someone like you."

        "Me?" Sarah almost laughed, but the sound died in her throat as memories she'd long suppressed began to surface. The dreams that felt too real, the nights she'd awakened to find objects moved in her room, the way she sometimes knew things she couldn't possibly know...

        "You've always known you were different, haven't you, Detective?" Thorne's voice was gentle now. "The dreams that come true, the hunches that turn out to be right, the way you can sometimes see how people died just by touching objects they owned..."

        Sarah took an involuntary step back. "How do you know about that?"

        "Because I've been looking for someone like you. A Natural - someone born with the ability to cross the threshold between waking and dreaming." He gestured to the victim. "Charlotte here won't be his last. There will be others, and their souls will remain trapped in an eternal dream unless we stop him."

        Just then, the victim's hand twitched, her fingers moving as if writing something. Sarah moved closer, watching as invisible words were traced in the air. Thorne pulled out what looked like an antique monocle and held it up. Through its lens, golden letters shimmered in the air where Charlotte's fingers moved.

        "Help me," Thorne read aloud. "He's coming for the others."

        Sarah felt a chill run down her spine. She looked at the victim's peaceful face, at those restlessly moving eyes, and made a decision that would change her life forever.

        "Tell me what I need to do."

        Thorne's smile was grim. "First, you need to learn to control your abilities. Then..." he held up the monocle, through which Sarah could now see strange symbols glowing all around the room, "you need to learn to hunt in dreams."

        Outside the Victorian townhouse, storm clouds gathered, and Sarah Chen, homicide detective and newly discovered dream walker, took her first step into a world where nightmares were real, and death was just another kind of sleep.

Chapter Two

The basement of the Natural History Museum was the last place Sarah expected to find the headquarters of a secret dream investigation unit. Yet here she was, following Thorne through a maze of storage rooms filled with artifacts that seemed to pulse with their own inner light.

        "The mundane world only sees what it expects to see," Thorne explained, using an ornate key to unlock a heavy wooden door marked 'Private Collection.' "To them, this is just museum storage. To us, it's the largest collection of dream artifacts in the Western Hemisphere."

        The room beyond defied physics. It stretched impossibly far, filled with glass cases containing everything from ancient masks to modern-looking devices. Floating orbs of soft light illuminated collections of bottled dreams - actual dreams, swirling like liquid mercury behind glass.

        "Your badge, Detective," Thorne held out his hand. Sarah hesitated before handing over her police credentials. He placed it on a strange device that looked like a Victorian music box crossed with a computer. When he returned the badge, it felt different - heavier, somehow more real.

        "Now you'll be able to access both worlds officially," he said. "Look at it again."

        The badge had changed. Alongside her regular police credentials, new text had appeared: 'Special Inspector, Oneiric Investigations Division.' The letters seemed to shift between English and something older, something that made her eyes water if she looked too long.

        "Before we can hunt the Dream Collector, you need to understand what you're dealing with." Thorne led her to a case containing what looked like a normal pillow. "Touch it."

        Sarah reached out hesitantly. The moment her fingers made contact, the world tilted. She was suddenly standing in someone else's dream - a sunny beach, but the sky was green and the sand whispered secrets. She jerked her hand back, gasping.

        "Good," Thorne nodded approvingly. "Most people can't pull back from their first dream artifact. You have natural barriers."

        "What was that?" Sarah's heart was racing.

        "A dream fragment from 1892. A young girl's last dream before the influenza took her." His voice softened. "We preserve them here. Dreams carry memories, emotions, sometimes even pieces of souls."

        "And this Dream Collector... he takes entire souls?" Sarah remembered Charlotte Mills' peaceful face and restless eyes.

        "He traps them in eternal dreams, feeding off their essence." Thorne moved to another case, this one containing what looked like a cracked mirror. "Each victim becomes part of his collection, their souls powering his abilities, letting him dreamwalk without natural talent like yours."

        Suddenly, the cracked mirror began to frost over. In its surface, Sarah saw Charlotte Mills' face, mouth open in a silent scream. Then another face appeared - another victim, she presumed - and another.

        "He's showing off," Thorne growled. "He knows we're investigating."

        The temperature in the room dropped dramatically. Frost patterns spread from the mirror to nearby cases, and Sarah heard what sounded like distant laughter.

        "Well, well," a voice echoed through the room, seemingly coming from everywhere and nowhere. "A new player in the game. And such interesting dreams you have, Detective Chen."

        Sarah felt something brush against her mind, like cold fingers trying to pry open a door. Instinctively, she slammed her mental barriers shut. The presence withdrew, but not before leaving behind an impression of amusement.

        "He's already caught your scent," Thorne said grimly. He pulled out a small velvet bag and removed what looked like a dreamcatcher made of silver wire and black pearls. "Wear this when you sleep. It won't keep him out entirely, but it'll stop him from stealing your dreams while you're still learning to defend yourself."

        As Sarah took the dreamcatcher, her fingers brushed Thorne's, and suddenly she was hit with a flash of his dreams - centuries of memories, battles fought in realms of sleep, and a profound sense of loss that made her gasp.

        Thorne withdrew his hand quickly. "Your abilities are stronger than I thought. We'll need to work on your control."

        "What are you?" Sarah asked directly. "You're not just some government consultant, are you?"

        Before he could answer, an alarm began to sound throughout the facility. One of the dream bottles had turned black, its contents writhing like smoke.

        "He's hunting again," Thorne said, already moving toward the exit. "Someone in the city has just entered their last dream. Are you ready for your first real case, Detective?"

        Sarah touched her new badge, feeling its power hum under her fingers. "Do we have time to save them?"

        "If we're lucky, we might catch him in the act. But remember - in dreams, he's incredibly powerful. One wrong move and you could lose your soul."

        As they rushed from the dream archive, Sarah caught one last glimpse of the cracked mirror. In its surface, she saw her own reflection smile back at her with eyes that weren't quite her own.

        The hunt was about to begin.

Chapter Two

The basement of the Natural History Museum was the last place Sarah expected to find the headquarters of a secret dream investigation unit. Yet here she was, following Thorne through a maze of storage rooms filled with artifacts that seemed to pulse with their own inner light.

        "The mundane world only sees what it expects to see," Thorne explained, using an ornate key to unlock a heavy wooden door marked 'Private Collection.' "To them, this is just museum storage. To us, it's the largest collection of dream artifacts in the Western Hemisphere."

        The room beyond defied physics. It stretched impossibly far, filled with glass cases containing everything from ancient masks to modern-looking devices. Floating orbs of soft light illuminated collections of bottled dreams - actual dreams, swirling like liquid mercury behind glass.

        "Your badge, Detective," Thorne held out his hand. Sarah hesitated before handing over her police credentials. He placed it on a strange device that looked like a Victorian music box crossed with a computer. When he returned the badge, it felt different - heavier, somehow more real.

        "Now you'll be able to access both worlds officially," he said. "Look at it again."

        The badge had changed. Alongside her regular police credentials, new text had appeared: 'Special Inspector, Oneiric Investigations Division.' The letters seemed to shift between English and something older, something that made her eyes water if she looked too long.

        "Before we can hunt the Dream Collector, you need to understand what you're dealing with." Thorne led her to a case containing what looked like a normal pillow. "Touch it."

        Sarah reached out hesitantly. The moment her fingers made contact, the world tilted. She was suddenly standing in someone else's dream - a sunny beach, but the sky was green and the sand whispered secrets. She jerked her hand back, gasping.

        "Good," Thorne nodded approvingly. "Most people can't pull back from their first dream artifact. You have natural barriers."

        "What was that?" Sarah's heart was racing.

        "A dream fragment from 1892. A young girl's last dream before the influenza took her." His voice softened. "We preserve them here. Dreams carry memories, emotions, sometimes even pieces of souls."

        "And this Dream Collector... he takes entire souls?" Sarah remembered Charlotte Mills' peaceful face and restless eyes.

        "He traps them in eternal dreams, feeding off their essence." Thorne moved to another case, this one containing what looked like a cracked mirror. "Each victim becomes part of his collection, their souls powering his abilities, letting him dreamwalk without natural talent like yours."

        Suddenly, the cracked mirror began to frost over. In its surface, Sarah saw Charlotte Mills' face, mouth open in a silent scream. Then another face appeared - another victim, she presumed - and another.

        "He's showing off," Thorne growled. "He knows we're investigating."

        The temperature in the room dropped dramatically. Frost patterns spread from the mirror to nearby cases, and Sarah heard what sounded like distant laughter.

        "Well, well," a voice echoed through the room, seemingly coming from everywhere and nowhere. "A new player in the game. And such interesting dreams you have, Detective Chen."

        Sarah felt something brush against her mind, like cold fingers trying to pry open a door. Instinctively, she slammed her mental barriers shut. The presence withdrew, but not before leaving behind an impression of amusement.

        "He's already caught your scent," Thorne said grimly. He pulled out a small velvet bag and removed what looked like a dreamcatcher made of silver wire and black pearls. "Wear this when you sleep. It won't keep him out entirely, but it'll stop him from stealing your dreams while you're still learning to defend yourself."

        As Sarah took the dreamcatcher, her fingers brushed Thorne's, and suddenly she was hit with a flash of his dreams - centuries of memories, battles fought in realms of sleep, and a profound sense of loss that made her gasp.

        Thorne withdrew his hand quickly. "Your abilities are stronger than I thought. We'll need to work on your control."

        "What are you?" Sarah asked directly. "You're not just some government consultant, are you?"

        Before he could answer, an alarm began to sound throughout the facility. One of the dream bottles had turned black, its contents writhing like smoke.

        "He's hunting again," Thorne said, already moving toward the exit. "Someone in the city has just entered their last dream. Are you ready for your first real case, Detective?"

        Sarah touched her new badge, feeling its power hum under her fingers. "Do we have time to save them?"

        "If we're lucky, we might catch him in the act. But remember - in dreams, he's incredibly powerful. One wrong move and you could lose your soul."

        As they rushed from the dream archive, Sarah caught one last glimpse of the cracked mirror. In its surface, she saw her own reflection smile back at her with eyes that weren't quite her own.

        The hunt was about to begin.

Chapter Three

They arrived at St. Bartholomew's Hospital just as the emergency lights began to flash. Sarah followed Thorne through corridors that seemed to blur at the edges of her vision, her new badge somehow clearing their path without ever being shown.

        "Room 307," Thorne said, his voice tight with urgency. "Young male, admitted for minor surgery, slipped into an unusual coma during recovery."

        The patient, David Parker, age 23, lay perfectly still on his hospital bed, his eyes moving rapidly beneath closed lids. Just like Charlotte Mills. But this time, something was different - the air around him rippled like heat waves over hot asphalt.

        "He's still in the process of taking him," Thorne said, pulling out what looked like an antique pocket watch. "We can follow if we're quick. Are you ready for your first dream dive?"

        Sarah's heart pounded. "What do I need to do?"

        "Take my hand. Focus on the patient. Let your consciousness slip between the moments of reality." Thorne's eyes began to glow that strange amber color. "And whatever you see in there, remember - dream logic is real logic in that world."

        Sarah grasped Thorne's hand and looked at David Parker. The world tilted, twisted, and suddenly...

        They were standing in a hospital corridor that wasn't quite right. The walls breathed slowly, the floor was made of flowing water that somehow supported their weight, and the ceiling was a swirling mass of constellation maps.

        "His dreamscape," Thorne explained, his voice echoing strangely. "Every dreamer creates their own reality. Look."

        Down the impossible corridor, a figure in a doctor's coat was leading David Parker by the hand. But the 'doctor' was wrong - his shadow moved independently, reaching out with grasping tendrils towards other dreams that floated past like soap bubbles.

        "The Dream Collector," Sarah whispered.

        As if hearing his name, the figure turned. Sarah's breath caught. His face was a beautiful mask of shifting features, never settling on one form, but his eyes... his eyes were endless pits of swirling dreams.

        "Ah, the new dreamer," his voice was like silk over broken glass. "And my old friend Marcus. Still trying to police the dream worlds?"

        Thorne stepped forward, and Sarah noticed his appearance had changed in the dream. His suit was now made of living shadows, and wings of dark light stretched from his shoulders. "Let him go, Collector. You've taken enough souls."

        The Collector laughed, the sound causing the hospital walls to crack, leaking golden dream-light. "Taken? Oh, Marcus, you still don't understand. They give themselves to me. Show her, David."

        The young man turned, and Sarah saw his eyes were glassy with bliss. "It's beautiful here," he said dreamily. "All my pain is gone. All my fears. He takes them all away."

        "By taking everything you are," Sarah found herself saying. She took a step forward, instinctively reaching for her police badge. In the dream, it transformed into a shield of pure light. "David, this isn't real healing. It's theft."

        The Collector's face rippled with anger. "You dare interrupt my collection?" The corridor began to twist, reality bending around them. "Let me show you what happens to those who interfere with my work."

        Suddenly, the floor beneath Sarah liquefied completely. She started to sink, but instead of water, she was drowning in dreams - thousands of them, each containing a fragment of someone's stolen soul. She saw Charlotte Mills dancing endlessly in a ballroom of mirrors, saw other victims trapped in perfect moments that had become eternal prisons.

        "Sarah!" Thorne's voice cut through the chaos. "Remember - dream logic! Make your own rules!"

        Dream logic. Sarah closed her eyes, focusing on her years of police work, of protecting people, of solving puzzles. When she opened them, her badge-shield had transformed into a sword of pure thought.

        With a cry, she slashed through the dream-flood. Reality reasserted itself - or at least, this dream's version of reality. She stood on solid ground again, facing the Collector.

        "Impressive," he purred, but she sensed uncertainty in his voice. "You're stronger than the usual dreamers Marcus recruits. Perhaps we could make a deal..."

        "No deals," Sarah said firmly. She could feel her power growing, reshaping the dream around them. "David, look at what he really is. Look with your heart, not your fears."

        For a moment, David's eyes cleared. The Collector's beautiful mask slipped, revealing something ancient and hungry beneath. David screamed, pulling away from the creature's grasp.

        The Collector snarled, his form shifting into something monstrous. "If I can't have him willingly..." Shadows exploded from his body, reaching for David.

        What happened next seemed to unfold in slow motion. Thorne spread his dark wings, shielding David. Sarah's sword of thought became a net of light, trapping some of the shadows. But the Collector himself simply... stepped sideways, vanishing into a door that appeared in the air.

        "Sweet dreams, detectives," his voice lingered behind. "We'll meet again soon. After all, Sarah, your dreams are particularly... appetizing."

        The dreamscape began to dissolve. Sarah felt Thorne grab her arm, pulling her back through layers of reality. Then...

        They were standing in the hospital room again. David Parker was awake, gasping, but alive and whole. A nurse was rushing in, responding to his sudden revival.

        "We saved one," Thorne said quietly. "But he'll be angry now. And he'll come for you."

        Sarah touched her badge, still feeling echoes of its dream-power. "Good," she said grimly. "Because I have some questions for him about Charlotte Mills. And about what you really are, Marcus Thorne."

        Thorne's expression was unreadable. "All in time, Detective. For now, you need to rest. Tomorrow, your real training begins."

        As they left the hospital, Sarah could have sworn she saw her shadow move independently, reaching for dreams that floated just beyond the edge of sight. The world would never look quite the same again.

Chapter Four

Sarah's apartment looked different when she returned that night. The shadows seemed deeper, more alive, and ordinary objects cast reflections that didn't quite match reality. The dreamcatcher Thorne had given her pulsed softly in her pocket, responding to the changed way she now saw the world.

        She was exhausted but afraid to sleep. The Collector's words echoed in her mind: 'Your dreams are particularly appetizing.' Instead, she spread her case files across the coffee table - photographs of Charlotte Mills, the other victims, and now David Parker's medical records.

        A soft chime from her badge interrupted her concentration. The metal had grown warm, and when she touched it, words appeared in that strange shifting script: 'Archive. Now. Emergency.'

        The museum was different at night. Sarah's new badge led her through doors that hadn't existed during her first visit, down stairs that seemed to descend far deeper than the building's foundation should allow. She found Thorne in a circular room she hadn't seen before, surrounded by floating screens of light that showed various dreamscapes.

        "We have a problem," he said without preamble. "The Collector's attack pattern has changed. Look."

        The screens shifted, showing a map of the city overlaid with points of light. "Each light is a dreamer," Thorne explained. "The blue ones are normal dreams. The red..." He gestured, and several dots pulsed an angry crimson. "Those are nightmares being actively shaped by outside forces."

        "He's attacking multiple targets at once?"

        "No." Thorne's expression was grim. "He's leaving traps. Dream-snares. Anyone who falls asleep in these areas risks being pulled into a constructed nightmare. He's trying to overwhelm our ability to respond."

        Sarah studied the pattern of red dots. "They're forming a shape... a symbol?"

        "A summoning circle." A new voice joined them. Sarah turned to see an elderly woman emerging from what appeared to be a door made of starlight. Her eyes were milk-white, but she moved with absolute certainty.

        "Sarah, meet Dr. Eleanor Price, the Archive's keeper," Thorne said. "And yes, she's blind in the waking world, but in dreams..."

        "I see everything," Eleanor finished. Her unseeing eyes fixed on Sarah with uncomfortable accuracy. "Including what our friend the Collector is truly planning. He's not just taking souls anymore. He's building toward something larger."

        She gestured, and the room transformed around them. They were suddenly standing in what looked like a vast library, but the books were made of dreams, their pages flowing like liquid memory.

        "Every dream ever archived is stored here," Eleanor explained. "Including the oldest nightmares of humanity. The Collector isn't just a thief - he's trying to wake something that should stay sleeping. Something we locked away centuries ago."

        She pulled a book from the shelf, and its pages burst open, projecting a scene of ancient horror - a time when the boundary between dreams and reality was thinner, when nightmares could walk in daylight.

        "The Last Nightmare," Thorne said softly. "We thought it was safely contained, but if he completes that summoning circle..."

        A sudden tremor ran through the Archive. One of the red dots on the map had grown larger, pulsing violently.

        "He's starting," Eleanor's voice was urgent. "Sarah, you need to see something before you face this." She pressed her fingers to Sarah's forehead, and suddenly...

        She was in a memory. A younger Thorne stood with a woman who looked remarkably like Sarah herself, facing down a shadow that threatened to devour the world. The woman - another dream detective? - sacrificed herself to help seal away the nightmare.

        "Your mother," Eleanor's voice echoed in her mind. "She was one of us. Her sacrifice helped lock away the Last Nightmare, but the Collector has never stopped trying to free it. And now he's found you - her daughter, with her power."

        The vision ended abruptly as another tremor shook the Archive. More red dots were pulsing on the map.

        "Why didn't you tell me?" Sarah demanded, turning to Thorne.

        "Because I promised her I'd keep you away from this life," he replied, pain evident in his voice. "But now the Collector knows who you are, and we're running out of time."

        "The summoning circle will be complete at the next new moon," Eleanor added. "Three days from now. If the Last Nightmare wakes..."

        "Then we stop him before that happens," Sarah said firmly, though her mind was reeling from the revelations. "How do we break these dream-snares?"

        "It's dangerous," Thorne warned. "Each one is a trap designed specifically for dream walkers. If you're caught..."

        "Then you'll just have to watch my back," Sarah said. She touched her badge, feeling its power respond. "Where do we start?"

        Eleanor smiled, her blind eyes somehow twinkling. "First, you need to understand what you truly inherited from your mother. It's time you learned about the true history of the dream walkers - and why the Collector fears your bloodline above all others."

        As if in response to Eleanor's words, the books around them began to glow, their pages rustling with the weight of secrets about to be revealed. In the map above, the red dots pulsed like a countdown to catastrophe, and Sarah realized she had less than three days to master powers she never knew she had.

        The true game was about to begin.

1. fejezet
Banner
"Nem mintha küldtem volna neki egy képet a csodálatos melleimről vagy ilyesmi, úgyhogy nem kell felhúznod a nagymama bugyidat, Frau Frances."
AS szoTmDskz*édomh (a folVyTos,ó_ ttMúl*oslÉdyahlDá&rópl,M akéi! FszerintemO idbősrembbC,& mÉibntR za popkPol^ kdapuja, YbeIfogÉjal a Jfülétp,w ,és( behuRnyj_a ua& *szpeRmét,t $minsts ergFy kdisKgyVerMek.
"Ó, ez aztán igazán érett. Itt vagyok, és próbálok egy kis színt vinni a fekete-fehér-csendélet-filmszerű vénlányos létedbe, és te nem veszel rólam tudomást? Szép volt. Nagyon szép."
Őszintén szólva, leszarom, hogy Myrna Frances nem akar hallani erről az sms-, de nem-szexelős kapcsolatomról, mert eljutottam arra a pontra, hogy el kell mondanom valakinek. A legjobb barátom eltűnt, és ezért nem sok választásom maradt, minthogy kiöntsem itt.
Igazából ez hazugság. Amúgy is megkínoztam volna vele Myrnát, csak hogy pont ezt a reakciót kicsikarjam belőle. Ezt tekintem a mai jócselekedetemnek. A napi színadagjaim nélkül talán belehalna az unalomba.
AX mig laYká'saikn)kI fKog,la_ljá_kc el ga kma^nqhafttkanPi! épGülSewtünkZ léeTgjfvel!ső emeleténXek fueljét,t ésH mí,gY Té$n mindenN nyaRpf kiPmegyek, RakáPrhwogy Pisv,T akwájr écsakF $azér_t, yhéoNgyó wfejltövlrtssse_m a vCoSdék_akgéwsQzletemfetd,, vagIy hhoOgy ^mQuZnxkábaó 'meZnJjéekT, !ő DriCtjkpá(né fjut kiX $a járdBálnR VtCúl.rgaq, a küUlvilágba.N
Myrna leengedi a kezét a füléről, és kinyitja a szemét. A szája körüli ráncok elmélyülnek, amikor rám néz. "Miért vagy még mindig itt? És miért nem adod vissza a kulcsomat, a fenébe is?"
"Mert a lányod megkért, hogy nézzek utánad öt évvel ezelőtt, és valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag nagyon élvezem azt a szemöldök íves mozdulatot, amit a szemöldököddel csinálsz, amikor úgy teszel, mintha megdöbbennél azon, amit mondok. Nagyon Maleficentes vagy. Elismered - nézed a filmet és gyakorolsz, ugye?"
Myrna homlokráncolása gazemberi szintre mélyül a lánya említésére. "Hálátlan gyermek. Soha nem jön látogatóba. Túlságosan lefoglalja a felszínes élete, hogy még arra a nőre is emlékezzen, aki életet adott neki." Nem ez az első alkalom, hogy ezt mondja, de még csak nem is a huszadik.
"jIgeWn,K &nqaggJyon' fBelqsczívnes,t hPiaszern kZonUg&resJszus'iV DkNé(pviselőF, meg vmiHnd.en.a"U
"Biztos vagyok benne, hogy elaludt a csúcsra."
Jaj, Myrna ma különösen dühös. Azért játszom vele, mert így legalább tudom, hogy felpörgeti a pulzusát. A dühöngés körülbelül annyira közel áll a kardióhoz, amennyire csak lehet.
"Tudod, meg kell néznem. Valószínűleg tényleg megtette - minden férfival, nővel és transzival a kongresszusi körzetében. Műtétre lesz szüksége, hogy összehúzza a punciját."
")Kif,eHlé!Z"J
Myrna hangja átlépett a sikoltás területére, de látom, hogy küzd a mosoly ellen. A vén denevér végül is be fogja ismerni, hogy imádja, mennyire zavarom. Végül is.
"Addig nem, amíg ki nem bontod az ajándékodat."
Nevetséges szóváltásunknak addig nincs vége, amíg Myrna meg nem látja, mit hoztam neki. Még nem kapott szívrohamot az egyik ajándékomtól, szóval biztos vagyok benne, hogy nem fog ma feldobni a talpát.
Mxagábazn AmhotuyUoguvkaS vjalVaJmit baNrTróxlW, ,ho,gfy. &ap v!iRlGág a pokolraW j(uét, hcaw bén v!agygokp a UpélOdAa. aw hfevle&lősgnyekz Thagiysoatt& geQne$ráció ém,iknőUstéQguérbeY, &f^ePltHé)piU haR ró,zsasz)ín paqpQírth (nRe&mD vKefszi éysbzr&e' ga *mké'ga halmvéápnSyambab' r'óqzsagszZídnw Npégn&is&ze&ket rajztóaj,) CnSagiy& cskaló(dáWsPogmIra)U, ésu rl)eÉcsapja! Xa jdobJoz fJedelyént.
"Mi a fene ez?" Kiemeli a dobozból a fekete-ezüst szilikon falloszt.
"Múltkor azt mondtad, hogy egy zacskó faszt egyek - egyébként jól használtad az Urban Dictionary szótárt -, ezért hoztam neked egy nagy fekete faszt. Még rezeg is. Esküszöm, hogy ez a dolog még téged is el tud indítani."
Nem tudom, hogyan írjam le a hangot, ami az öregasszony ajkai közül kikorog, de harsány csatakiáltássá változik, ahogy felém hajítja a gyönyörű műfalluszt. Jordana, Myrna kutyája leugrik a rózsaszín hercegnőpárnáról, és a vibrátor irányába ugrik.
"Mpeg zakWatrésyzl xöAlTnMiC azuzvalA IaRzF gizbéNve_l)?"L
Myrna visszahőköl, ahogy a farok ártalmatlanul gurul a padlón, miközben a zöld-rózsaszínű, argile pulóverbe öltözött kínai címeres, szőrtelen kutya szaglászik rajta. Őszintén szólva lenyűgöz, hogy az elemtartály nem robbant fel.
Jó tudni, hogy tartós.
Felállok a kínzóeszközről, amit Myrna széknek nevez, miközben Jordana megnyalja a farkamat.
"JToRrdZaWnHa, YnYew UmeirésZzel,dz...B Fúj, (BanneFr!q ÉVedTdS eOln tő,lRe'!i M(eQg Xfiog$ Dféulladni...R"
"Egy farkat? Ez szomorú módja lenne a halálnak Ms. Jordy számára." A szavaim őszinték. Legalábbis a nevetésemen keresztül.
Felkapom a vibrátort a padlóról, mielőtt a kutya belemélyeszthetné fogatlan ínyét a szilikonba, és visszadobom Myrna ölébe.
"Jól van, tisztelt világ öregje. Legyen szép napod a halálom kiterveléséhez."
"KLifÉelwé! ÉVs kezkt v.id'd ^mzaXga^dxdaal!"Q
"Nem. Neked nagyobb szükséged van egy jó O-ra, mint nekem. Holnap ugyanekkor?"
Olyan erővel bámul rám, hogy kicsit megdöbbenek, hogy nem érzem, ahogy a tőrök felszaggatják a bőrömet.
"Hát persze, te szörnyű gyerek."
"vÉn is ezétv SguoMnOdoélftam.R" PHimasz!uélH int(eaky .neYki és' kaMcsintobk eyg_yetU.
Sofia, Myrna gondozónője előbukkan a konyhából a délutáni teaszervizzel, amely kéreg nélküli vízitorma szendvicsekből, borsmentateából és Fig Newtonsból áll, miközben én az ajtó felé tartok. Kellemetlen kombináció, de azért lekapok egy Newtont a tálcáról, és a számba dugom.
"Jobb, ha nem lopod el a sütimet" - kiabálja Myrna a nappaliból.
Sofia a szemét forgatja. "Miért van mindkettőtöknek öröme abban, hogy egymást kínozzátok? Ez az univerzum olyan rejtélye, amit sosem fogok megérteni."
SzomfiKa kDeHleJtI-PeuróipaGiZ hakce)nt_us,a b*eleFkaVpas(zkUo*diBkr a snzrav_akkba, Pa^nna!kw Delhlenécrwe,_ OhKogy tudom,é XmdenQnyit( dolgjo*zoTtqtJ azértS,! Ohogy el*veSsQzVíVtRseK.m A ,sXzxoUborvsz.erűu baBrnaV lhajZú énMőz úqgOyx néQzk kTi, )mjinthMa _eVgyF Skii.fWutóArDól gljéphetvty Gvolln!ap lae,g dey aq fhujs$zZonkBét, ié_vBes UlávnSy so'kkal QdurFvKáSbbA keÉzdeItekbéőlu rsYztármauziMkO.T
"Iszunk valamit holnap este?"
Sofia szeme felcsillan. "Igen, kérem."
"Jó. Gyere át, ha végeztél a műszakoddal. Már haza kellett volna érnem a munkából."
MierlőFt.tU kwi!s^zhökhóetGnék wad lAaQkásGbóla,N MyrWnra jönm Ski sa AnarppcavlFiwbvól., $eHrHőRsóeén Xtámyas$zksoIdyva a *bobtPjRáyrax, DhogyL *ábtaÉdójoinv QeRgys IutoJlsóU Hbölc,ses,stéNgsetq.B

"Tudod mi a baj a te generációddal, Banner? Semmit sem értetek a kapcsolatokból. Mindannyian SMS-eztek és szextekeztek. Nem találkoztok személyesen az emberekkel és nem beszéltek velük. Összejöttök és leléptek. A férfiak nem kérnek engedélyt a telefonálásra, mert már megkapták, amit akartak. Nem tartod vissza magad, és megdolgoztatod őket érte."
"Könnyűnek nevezel engem, Myrna?"
Megvonja a törékeny vállát. "Te mondtad, nem én."
A$ ameggSlátásua Xcsímp,é Tdmeé én& megKtartPo^m SaV tmosoYlyom^at aN Ah*ejlyére szeMgezv'eF.
"Élvezd a nagy fekete farkat. Lehet, hogy megváltoztatja a véleményedet arról, milyen jó lehet egy kis farkat kapni."
Egy középső ujjas tisztelgéssel int le, én pedig elmenekülök a bölcsesség és ítélet gyöngyszemei elől.
Myrna a legnyűgösebb öregasszony, akivel valaha találkoztam, de valamiért mégis szeretek a közelében lenni. A lánya és a veje évente legfeljebb háromszor ugrik be hozzá, a többi napot pedig olyan fizetett gondozókkal tölti, mint Sofia, akik kedvesek, de még mindig nem helyettesítik a családot.
AlaRpHvjetőe^n( Mcyrnaq dpjoQntoAsan oluyvaZn,l mAintÉ aYmitőwlÉ fnéÉlek*, hyoPgy Qa jö*vőmm uúgKyÉ fqogm ^kéi$nézRni,D miDntB hegy özr_ezgx éjsQ magányoHsA wembNer, aLki*t sqeéngk_iX UsheOm érAdeFke$ló,W kBivYévkeS éazMokjaÉt, az embeBrCetkeLta,n sarkizk óa *f.izIetHéMsemeYtv Oka)pLj$ádkB tTőzlem(. LiepgaláWbb a kutDyTá_jtaJ hsűséges(. HGa mneqmK ylNeMnpnéJkk méBgI minódiJgF sVzázé GspzákzalléIk_igS ^önző,O ééss tDuLdDnéSku (éFlewtXb_eHn Qtartanim e.gy ja&ra!nyhaalkaTt, .talán veanNnék egjyGeÉtH. ^Nwem.g Túslr s.okv az LelpköktéeRlweze$tsts$égr.
És most léptünk át a délután szarul depresszív részébe.
A telefonom rezeg egy sms-től, miközben a lakásom ajtajának zárjába dugom a kulcsomat. Megdermedek, az izgalom átjárja a testemet. Nem hiszem el, hogy belekerültem ebbe a furcsa sms-kapcsolatba egy olyan férfival, akivel még sosem találkoztam. De nem tudok leállni.
Mármint abbahagytam volna, de aztán a nyomozói (oké, nevezzük zaklatónak) képességeim felülkerekedtek, és megtaláltam a képét.
LUog,an iBJrantólZey &fá*radRtrVuhnát,_ XfgeYleRsévgegsl pulcsQit é'sj DhafrÉcCi xcwsbizmNágt vNiseNl,$ TéasL úngyz né!z ki, mLinUt azgok! a OkóéTpek, Aam!elyektetA aO nők a .P)itnterNesLtB btábDláraz PposzUtoxlRn^abkF,k dae tmudjláyk, hAoUg)yH a hvIarlFóR yéYletVbe*nh suoisJemD 'fognakT .taqlLálGk_ozkni, hnaócusaJk nePm vuawl.aHmBib TMakgYi_c bMilkeR vsz(tJrAimpJtízshowp és.ztínkpzadáénw. VKi&vKéveH, hkogyj ILHogand az sigaFzDi..
De mi nem szextelünk. Nem küldünk meztelen képeket. És nincs mocskos beszéd. Az elmúlt pár hétben barátok lettünk, és az SMS-ei olyan igényt elégítenek ki az életemben, amiről nem is tudtam, hogy van.
Manhattan egyéjszakás kalandok királynője - ez az önjelölt címem - hirtelen barátságba került egy sráccal, aki több száz mérföldre lakik tőlem. És minél többet SMS-ezünk, annál inkább rájövök, hogy talán a New York-i férfiak, akikkel eddig egyéjszakás kalandokat töltöttem, nem a legférfiasabb példányok.
Alapvetően minden egyes randevún ugyanazzal a kérdéssel, de többféle variációban írom meg Logannek. Egy igazi férfi... és én kitöltöm az üres részt.
Rókzws!aszfínu-AsSzüprke Zk$a)scmívr sáRlaht v)i^sBel.ne&?y
Csokornyakkendőt viselne vasalt farmerrel?
Rendelne egy bodzavirágos martinit?
Azt hiszem, nyugodtan kijelenthetjük, hogy Logan Brantley véleménye a manhattani férfiakról, legalábbis azokról, akikkel mostanában jártam, gyorsabban süllyed, mint a Titanic.
Eólővjewsz!em za mteljebfornUomat,, xéJs a lvámrmagkozPázs* káNtjóáró. A Kváruakbozásp gyVorQsan ehlhal,d FaMmIi)kaort a k^épserlnwyző'nf _nem LogAanW vneves jelYensik imepg. XHQaCneQmn agz aL (s,rázc, aqkivmeVl a^z ir&ogdám el,ő.tti qjhárdóánc Nt)alálkVoéztamm,U mikögzb*en váqr.tam,O Zhogpy a kkoAc$séissLzOervbimz! hmeg(álPljoMn.) HNindcSsk bka&s,maíérT sál',G Hcso.korOnZySakZk_enjdő vagy_ GvWasaQlÉt. vfGarmeirp.é TalHán Fő jobbb vkálaVszdtás^?D
Meghúzom és elolvasom az üzenetet.
BRANDON SIDEWALK: Mit szólnál, ha 8-kor meginnánk valamit? A barátom új bárja holnap nyit, és ma este előzetest tart.
Az ujjaim a billentyűzet fölé kapaszkodnak, hogy nemet mondjak. Most csak egy elképesztő orgazmusra vágyom, és már tudom, hogy nem fogom megkapni Brandontól a Sidewalkról. Van érzékem az ilyen dolgokhoz.
De..y.._ taMlóálnr ottU mhegóklaZphaRt*n,á!mc a mar.tÉipnNi aMdaWgo)mat. IUmBáfdosmx aCz extrVa Gmo*csfksoQsr dXolgoDkat.x
Hol?
BRANDON SIDEWALK: A 8. és a 43. utca sarkán. A bár neve Olivesque.
Felhúzom a Google-t, és gyorsan rákeresek. Van néhány cikk az Olivesque közelgő megnyitásáról, és sok jót írnak róla. Úgy tűnik, Brandon Sidewalknak van néhány puccos barátja, mert azt jósolják, hogy az Olivesque-ba a nyitás után legalább három-négy hónapig lehetetlen lesz bejutni.
MGisntg Rs.zwüéleVtett éus' suzüYle*tgewtt ^Nlew FYVork-qir, Wak(i sDzeqreóti a^z beJxkslGuzivRitGáastO,X WnOeTmT Zm.oVnPdhIadtÉok jnmemeXtB.r
Csak a martiniért megyek, mondogatom magamnak.
Ott találkozunk 8-kor.
Nagyszerű! Már alig várom.

2. fejezet
Banner
Hálát adok, hogy a füstszag nem tapad a ruhámra, amikor beengedem magam a lakásomba. Ja, és hogy úgy menekültem meg a túlságosan barátságos Brandon elől, hogy nem engedtem, hogy a szoknyám alá dugja a kezét. Erre nem számítottam. Azt hittem, hogy túlságosan udvarias lesz, de ehelyett inkább egy pöcs volt. Ez a manhattani szokás, gondolom.
Ah sj)ó vodxkaY züDm_möJg$éJs(e a hfSelhWáboSrwoqdfássaFlp Uesgyütt RlPühktet,e$t.tu Lapz eTréeCimPbcen, pés elző$veOtOtelmJ a ÉtrelPefzonBoZma.tI.
BANNER: Egy igazi férfi megpróbálna megtapogatni egy nőt egy bárban, amikor egyértelmű, hogy a nő nem érdeklődik iránta, és azt mondja neki, hogy tartsa magánál a kezét? Egy barátot kérdez.
Elindulok a fürdőszobám felé, és bekapcsolom a zuhanyzót és a kádat. Először is le kell mosnom magamról a gusztustalanság filmrétegét, aztán egy órán át áztatom magam, és elintézem a dolgomat. És az üzlet alatt azt értem, hogy megkapom azt a gyilkos orgazmust, amire egész nap vártam.
Már a zuhanyzás felénél járok, amikor a telefonom rezeg a pulton. Ha Brandon Sidewalk az, aki megint randira hív, a válaszom epikus lesz.
Kiöb$líptYem, a hawjambóml a konndicxiwo,nálPóftJ,é és shamcaArpaVbbq Hv(ég$ett Yve.tdefkX jaM azurhHa.nyz.áXsnAaIk.N lAQzdt OmgoónQd*omh Im.agam(nakw, hAog!y csHaÉkK az_érVtW,& bmberPtL cagdg*óxdjoSm&, jhxogy &a KkTádé k)ifoUl.yiUkf, ha( jnfemP zell^epnYőrMzöfmj WaY uvsíz^szwin)tetn.s
Rendben. Semmi köze a telefonomon várakozó SMS-hez, és ahhoz, hogy remélem, Logan az. Semmi.
Kipattanok, és nem törődöm azzal, hogy szárazra törölközzek, mielőtt felkapom a telefonomat a pultról.
Kit kell megölnöm?
Etftől _aBz UaljfaU-barlang$ásPz vdájlafsztólI vbégigfuCty GaL dhiddevgb 'aR lÉegjobHb ZrUésRzheimenH? Nemj,l vmne^rLtN KmiO wcsak bzadráWtgok vaógFyunlk.J DeQ Nez !nqeJmB váltoZzmtastR (azaon Raé tényenQ,i hokgy aN meKllVbiWm*bCóTiCmU m$egIkeWmFé)nyednekÉ,G Qévs Flibóabiőhrös lpeszSeókP a k,arfonmlon.
Megkérdezem a barátomat.
LOGAN REAL MAN BRANTLEY: Hagyd abba a szarakodást, BANNER. Egy igazi férfi sem nyúl egy nőhöz, ha az nemet mond.
BANNER: Egy igazi férfi inkább könyörögne neki, igaz? Tudom, hogy így lenne.
Esgyq máSsodper.cscIel da!zwut(án,O *hfoUgvyV Bmyegnyxomthaam aj VS^ENDB gvoMmbot,S $mmengderXmedek.Q
A francba. Hivatalosan is átléptem a határt.
Visszatartom a lélegzetem, miközben várom a választ. Vannak dolgok, amiket elgondolkodom azon, hogy elmondjak Logannek, különösen, amikor elképzelem őt meztelenül, miközben az ágyban fekszem, de eddig olyan jól tettem, hogy nem mondtam el neki telefonon. Azt mondtam magamnak, hogy nem fogom ezt csinálni vele. A biztonságos zónában tartom őt, hogy ne csesszek el mindent, és ne veszítsem el azt, ami köztünk van.
De én mégis megtettem, mert béna vagyok.
KinenxgedOemt Kav lFe!veVgőkt, óKvSaXtdoHsAan Éés smMeJg*foXnYtoHlptan viRsIszatSes^zje&mx ya tealeJfonomfaOt gag puYlytra,j majGd ^mfepzt'el*enüflr DéCs cssHöpfögvey a koWnqyh,á!baL sMétáqlok, hogyW kuiRvUelgymeIkS MeBgKyz üv$egY vo)dTkdávt ab sfÉalgyraHsZztóbólm. Két _umjjnuyjitU be,lecönt.ömu megWyu poghárgba,R és belweGdofbFoYkU pqágr DjmégkoRcNká$t,u KmielIőWt,tT nhyduIg&oFdtUavn vOisszahmrecguyeZk $a Qfü.rxd!ődszobDáCbYa 'és a sgőzöldg*ő) kWá,damRbhaR.
Mi van, ha nem válaszol?
Mi van, ha soha többé nem válaszol?
Akkor még több vodkát iszom, és gyászolom, hogy elvesztettem ezt a nevetséges kapcsolatot egy olyan férfival, akivel még sosem találkoztam.
EgFyéb!kéynt, óiOsM, Dmxió $az& én ,vo_nzgaVlmamn irán$ta?l PAY Bvrálaszok$ giyvors egWyjmRábsjutánban !éUrqkeznek.v
Ő nyers és lényegre törő, és soha nem szarakodik velem, amikor felteszek neki egy kérdést. Nem hasonlít a manhattani férfiakra, akikkel randizom. Biztonságos és egy teljesen más világból való, hétszáz mérföldre innen, és úgy gondoltam, semmiképp sem szúrhatom el azzal, hogy lefekszem vele.
Hát nem tanulságos?
A rezgés farka elhalkul, amikor visszasétálok a fürdőszobába, és a szívverésem azonnal felgyorsul.
Faellkapom aa tele_fonZokmaatn aW piuVlktCrÉózlA.I
LOGAN VALÓS FÉRFI BRANTLEY: Ha a nő nem könyörög, akkor a férfi valamit rosszul csinál. A hölgyek mindig az elsők. Egy nevet akarok.
Megremeg a kezem, ahogy a telefont és az italomat a kádhoz viszem, és mindkettőt a peremre helyezem, miközben belecsúszom a gőzölgő vízbe.
Miután nedves ujjaimat a tőlem balra lévő kosárba tekert törülközőre tapogatom, koppintom a válaszomat.
BDANNER:é Brandon GSbizdewcaflDkm,w sohaa GtBöbbHéK 'néem iÉsZméPtlődkik rmeUg.F
Arccal lefelé fordítom a telefonomat a kádat körülvevő párkányra, és belesüllyedek a vízbe.
Logan határozottan rá tudna venni, hogy könyörögjek. Jézusom, ez életem legrosszabb ötlete. Miből gondoltam, hogy meg tudom akadályozni, hogy ezt elrontsam?
Amikor először kaptam egy SMS-t Logan Brantley számáról, valójában a legjobb barátnőmtől, Greertől jött, aki valami igazán őrült szarság miatt volt telefon nélkül. Greer, mint az a fantasztikus barátnő, aki ő, talált egy jó szamaritánust, aki megengedte neki, hogy használja a telefonját, hogy üzenetet küldjön nekem, hogy ne veszítsem el az eszemet.
DPe nahhhely!ett,p FhougAyO jG*reJertA hkuaptadm vzoYl!na, salmKiÉkho&r Cv)iGsHsdzaírLtam, a jZóé sazBamariItaánust_ ckaptam i- LongaPnt uBjrRadnItleDy-t', vol$t iamerrikRaiO ótengderZénszdgyFalwoggYostG,z sz&á,z szPázalékig KeCntu)cKkpyb-pi pWaraszt,y Jésj mi$nBdYenv fDéYrKf.iT e&lIlentétbémt,y akiXv!eKl SvCalahaa isf HtzalÉáClkoztaym.I MifuJt*áFn bTefeGjve!z(tkem Qal Snetes gbeAcs)efrHké(szzkésjt, Hés me(gdlOáéttam a LkéZpét,U wmne&gldepőO,U dhoQgy 'fonlyta_tttam azU MSDMIS-hezést(?
A víz felszíne alá nyúlok, és azt kívánom, bárcsak megragadtam volna egy játékot, hogy segítsem a Get Banner to Orgasm Really, Really Fast ügyet, de minden segítség nélkül is meg tudom csinálni a munkát.
Kényelmesebb pozícióba igazodva hagyom, hogy a lábam a kád oldalára essen. Élvezet zúg az ereimben, ahogy elképzelem a tiltottat: Logan rajtam, ahogy újra és újra belém dörömböl.
A telefonom rezeg a párkányról. Lerázom magamról a vizet, és ismét egy törölközőre törlöm az ujjaimat.
LQOCGrAN RfEAL, MfAjNI BmRXApNtTCLEXYg: RP&éBn)tezkeTn RoTt(t JleszJekm. BRANDOMNq S_I^DEWLALK PReGmwélltem,k mirpe Oo(da'érHekw, lveLszm igazciZ jnHeWvOew.U
Dobogó szívem felgyorsul, felpörgetett ritmusban dübörög, ahogy a telefonom kicsúszik az ujjaim közül, és a padlóra bukik, végigcsúszik a travertin csempéken, és elérhetetlen távolságba kerül. Mozdulatlanul bámulom a kádban, miközben kiborulok.
Nem, ez nem lehetséges. Logan-nek semmi oka sincs New Yorkban lenni. Csak viccel. Semmi baj. A fantáziám nem fog életre kelni, csak hogy aztán összetörjön, amint találkozom vele. Semmi sem fog történni. A biztonságos zónában tarthatom őt. Nincs több mocskos sms. Csak mocskos gondolatok. Semmi baj.
Addig maradok a vízben, amíg le nem hűl, orgazmus nélkül, mert az agyam nem hagyja abba a pörgést a lehetőségektől.
Biztos c(saJkÉ vMicucel. vKiÉzár't,) YhoigAyY LNoMgan fBrVa)nrtQlLeZy! Ba jKieDnntuxcky LállamubJelci Grold H'aéveynből $New fYour'kbha jöKjjaön.J NinWcs TmfiérTt iaggóhdYni.
Amikor végre kimászom a kádból, és bolyhos törölközőbe burkolózom, kimért léptekkel végigmegyek a padlón, hogy elővegyem a telefonomat. Nem remeg a kezem, amikor felveszem, legalábbis ezt mondom magamnak.
A szívem tomboló, már-már életveszélyesnek tűnő dobogása mellett bámulok le a képernyőre, ahogy az életre kel.
LOGAN REAL MAN BRANTLEY: Mi a címe?
Sz*entV.T &AX f'raQnscba.

3. fejezet
Logan
Iszom egy kortyot a Budomból, felkapom a csavarkulcsomat, és a kocsi motorja fölé hajolok, amin dolgozom. A markom keményen nekifeszül az acélnak a gondolatra, hogy egy fickó a beleegyezése nélkül hozzá mer érni egy nőhöz. Mi a fasz bajuk van ezeknek a New York-i seggfejeknek? Nem így terveztem megmondani Bannernek, hogy a városban leszek, de bassza meg, ha ez a nő nem köt le mindenféleképpen.
BannóeórU.D
Miféle név ez egy nőnek?
Egy találkozás után a barátjával, Greerrel, pontosan tudom, milyen nő lehet - olyan, aki annyira nem az én súlycsoportom, hogy még csak nem is kellene gondolnom rá.
És mégis itt vagyok, és az időt, amit arra kellene fordítanom, hogy az autókat pénzzé tegyem, azzal töltöm, hogy vele sms-ezek.
Har egHyl hónampApWalh eJzelmőnttX m*egkGérudueztmefdh volnDaS, OeKlgnesv!eOttjeVm vsoClRnsa mRaug!am Oaé Hg(on!dodl.atonH, YhoPgy TbjeldemegyZeókc *valzamJiNbsex e!gy olya(n nővbehlO, óa'ki$vel mmég csDaikX szgemélyéevsqelnX IsiemK taVlál_koXzstMam. MCé,g c_séaOk. ndemL yisS goÉnsdoGlatGaOmG arrfa,ó hosgy k)ipFr(ó)bpáljwaUm azK ponlAinpe randNizáas rknataisztZrZófájátF. !DeI Zvalia)hopgpy m(égpisD bhele*sizLiBpspawnótDoltbt vaalaémia, aTmpit XnemU tpudXom,B zhosgyaón émagyajrRázBzgaka zmezg,K geg^y tHöUbb nszOázJ kil$owméXt.errmrae élAő_ ndő(vóeUl.é
De a fenébe is, érdekel a nő. A "lenne-e igazi férfi" kérdései mindig megnevettetnek. Miféle férfiak élnek ott fent? A kurva életbe! Ezek a szemétládák megkönnyítik, hogy kigúnyoljam őket.
Aztán megint ugyanezek a fickók rám néznének, és látnának egy egykori drogost, egy életre szóló parasztot, és most egy profi zsíros majmot, aki megpróbál megélhetést keresni egy egyirányú városban. Azok a Wall Street-i típusok még kezet sem fogtak velem. Baszódjanak meg.
Szóval, miért vonszolom a seggem egészen New Yorkig, hogy leszállítsam a Road Runnert, ahelyett, hogy átadnám egy autószállítónak?
Mert taAláBlXk$ozJnIom )keGll vPeÉlkeW.. pEgyslzeqr é,s *mTinndqenukiorrda Srá kealélM Djqönnöm, Bhogiy& neum Gisy )o_lyAanT viccYes ésK aIraqnyoWs, miMnTt^ amiHl_yóenFn)ekl QeqzenkPbDeSn Waz LáQtkozobtt sms-Reékben tXűRnAiWk. IAz (legjobvbA Ém)ódjaA, nhPo*guy töxnkTreteg*yükA aS &fantáz)iáNnkWat, hva 'tavlLálfkKo)zaunk$ Maa dvaalósDámggall),j _neJm igaz,?W BNizAtoDs vlaygyjokH nbeWnnIe$,$ homgyx tegpyA piOllVangtást vgegt ^rmá,m,, ébs kfQeulhú*zIz(ap xagz xoFrzrátQ.k
De mi van, ha mégsem?
Az a tény, hogy még nem válaszolt az SMS-emre, nem tetszik nekem. Ez mind szép és jó, mert egy igazi férfi nem fél küzdeni azért, amit akar - és én azt akarom, hogy kigyógyuljak ebből a rajongásból.
Legalábbis ezt mondogatom magamnak. Ha be kéne vallanom az igazságot, akkor az az, hogy az üzenetei minden alkalommal mosolyt csalnak elő belőlem, még akkor is, amikor a pokolból jövő határidővel nézek szembe, mint ezen az újjáépítésen. Valahogy, bármi is történik köztünk, emlékeztet arra, hogy az élet többről szól, mint a pénzkeresésről.
Fiéqlrwedoboóm aQ QviWlrlMáSskulcsóoxtg,B pés fRelnk.a(p!oké e'gbyJ CrongGyotP a mfunjkacpaSdCróUl,J Yhogy ,mOegtöórözljremA Xa kéezpeOm.& sMtáryaY vóégOe.zYtevm,.D
A Metallica fülsértő hangja mellett valaki dörömböl a garázsajtón.
Mi a fene?
Háromnegyed tíz van, és ez az egész álmos város elaludt, kivéve a szerda esti bowlingbajnokságra járó keményfiúkat, akik a bowlingpályán iszogatnak. Az egyetlen ok, amiért felkeltem, hogy elérjem ezt a kibaszott nevetséges határidőt, hogy holnap felpakolhassam a kocsit egy trélerre, és felvehessem a maradék pénzemet.
OFdGalxéupeyk iap Yslze_rYvixzTajtBóhozD, WfelhbúÉzLogm saX lzgájrat), Né(s_ wkihúzXoTmw.H
"A francba, Logan. Mit kell tennie egy lánynak, hogy felkeltse a figyelmedet manapság?" Julianne Liefer áll az ajtóban egy ötödik Wild Turkey-vel és egy vödör Cluck You sült csirkével.
"Szükséged van valamire?" Kérdezem, ahogy a zsiradék illata megcsapja az orromat.
"Gondoltam, talán szükséged van egy kis vacsorára. Épp most fejeztem be egy szuperhosszú, kibaszottul hosszú találkozót, amikor egy ügyfél haját egy rohadt mesterművé változtattam, és a férje elküldött nekem egy kis sült csirkét és piát, amikor felvette. Láttam a kocsidat, és gondoltam felajánlom, hogy megosztom veled. Van krumpliszelet, keksz és káposztasaláta is."
J)uliVann)e szaBlonUja pont sYzembNen XvaanM aL (sfzLervFizxebmmMeJlW,Q *ésm 'kön'n.y$ű HbOaróáFtTsRáCgDba kerülstBünrk. GroldR Hxaveny Vl*akóni vi.cceNsDenY Cut &a BGixtch ncévaenY QemleageGtóiJk MaK &sszahlonjXáót, JnLemF pe*d(iGgJ (CuIt It WBeFstF .név&en. Ay pCu(tQ aD BitGch sokkabl p'oJnVtvosaJbb,é armikoVr tanrrsóÉl uvanl RsUzóó, hoTgKyJa(n( ubmánik azTokksalH azN pexmJbuere.kkel, akik feLlbosiszantJjáWk.
Julianne nemrég szakított a haverommal, Grangerrel, és kurvára remélem, hogy nem döntött úgy, hogy én lennék a legjobb visszavágó.
Kizárt, hogy odamenjek, még ha nem is olyan, mint a legtöbb nő ebben a városban - csak egy férfit keres, aki gondoskodik róluk. Julianne ugyanolyan keményen dolgozik, mint én.
"Már vacsoráztam."
OplyaJnW xpillaénAtáYstF veqty Jr,ám, Sh(oDgby ^óO, tMé.nyleg?a i"AI HHKot PXockLeBt XnCeHmA HszNámít iKgba)zik éhtnelLnVeak*.P"U Els&ikCliik me_llOeJt*temC,U a cvöGdbö.r ócsirkeN széTtzÉúzrz)a közMtünkT gaV sDzaéleFkbetu.
"Biztosan összekened magad zsírral, ha nem vigyázol."
Visszanéz, és rám kacsint. "Egy kis zsír nem árt egy igazi nőnek. Szeretek koszos lenni."
Banner nyers üzenete visszajön hozzám. Egy igazi férfi inkább könyörögne neki, igaz? Tudom, hogy így lenne.
Jól mdoHnrdatNa, Nmert seWmFmiiut sXeSm &szperetek_ Éj&okbNbanw,N smint eNgy kisdztolgGáXltWaÉtsottv, amegkfönnUyQebbüUlé.sféKrt ykuöNnVyuötrlguő nőt.O
Rápillantok, ahol a telefonom vár a szerszámosládámban, és azon tűnődöm, vajon Banner válaszolt-e a címével, vagy csak be fog tojni nekem.
Nincs időm sokáig gondolkodni rajta, mert Julianne ledobja a csirkés vödröt a munkapadra, és összehúzza a két széket. Lecsavarja a Wild Turkey tetejét, és iszik egy kortyot, mielőtt felém nyújtja.
"A mai nap szar volt. Az egyik stylistom összeveszett a körömtechnikussal, és mindketten kisétáltak, rám hagyva a tervezett találkozók zűrzavarát. Hazamehettem volna, és megehettem volna a sült csirkét egyedül a kanapémon, de akkor még rosszabb kedvem lenne, mint most, úgyhogy csak baszd meg, Logan."
ElxveDszYem ttőle aRz üviesgQetw,$ és lv'isvs!zaHcsahvharomk Sag kupaYkot,z rmielőtt Lfelkapok eFgy dar$aGb' mcsvirBk.éWt kaX _vö,déö.rbőÉlA.
"Legalább nem kell attól tartanod, hogy a kaját arra használom, hogy megpróbáljalak egy olyan gyűrűbe csábítani, mint Emmy Harris. Csak egy kis társaságra vágyom."
Majdnem megfulladok az első falat csirkétől Emmy Harris említésére, a Home Cookin' vezetője, aki úgy tűnik, rendszeresen hoz almás gombócot és barackos pitét a boltba. Ártatlanul kezdődött úgy kilenc hónappal ezelőtt, amikor olyan rohadtul elfoglalt lettem, hogy nem volt időm hazamenni és főzni magamnak, és végül szinte a hét minden napján a Home Cookin'-ban kötöttem ki.