Váratlan Rómeóm

Chapter One

The body lay in perfect repose on the Victorian fainting couch, looking more like a sleeping beauty than a victim. Detective Sarah Chen had seen enough death in her ten years with the Metropolitan Police's Special Cases Unit to know that natural death never looked this peaceful. Something was very, very wrong.

        'No signs of struggle, no marks on the body, and yet...' She leaned closer, studying the victim's face. Charlotte Mills, aged 28, was found by her roommate this morning, apparently having passed away in her sleep. Her expression was serene, almost blissful, but her eyes - those were what caught Sarah's attention. Behind the closed lids, her eyes were moving rapidly, as if still deep in REM sleep.

        "You see it too, don't you?" The voice came from behind her, rich and cultured with a slight Irish lilt. "She's still dreaming."

        Sarah turned to find a tall man in an impeccably tailored charcoal suit standing in the doorway. He hadn't been there a moment ago, she was certain of it. His dark hair was streaked with silver at the temples, and his eyes were an unusual shade of amber that seemed to shift color in the light.

        "This is a closed crime scene," she said firmly, her hand instinctively moving toward her weapon. "How did you get in here?"

        He smiled, but it didn't reach those strange eyes. "Dr. Marcus Thorne," he said, pulling out a card that somehow both looked official and seemed to shimmer slightly. "I'm a consulting specialist with the Department's new Oneiric Phenomena Division."

        "The what division?" Sarah frowned, taking the card. The moment her fingers touched it, she felt a slight electric tingle, and the letters seemed to rearrange themselves before her eyes.

        "Dreams, Detective Chen. We investigate crimes involving dreams." He moved into the room with fluid grace, his attention fixed on the victim. "And this is the third one this month."

        Sarah's mind raced. There had been two other deaths recently - both young women, both found peacefully dead in their sleep. She'd seen the reports but hadn't made the connection until now. "How do you know about those cases?"

        "Because I've been tracking the killer for quite some time." Thorne knelt beside the body, his eyes now definitely more gold than amber. "He's what we call a Dream Collector - someone who has learned to enter and steal dreams. But this one has developed a taste for more than just dreams. He's taking souls."

        Under normal circumstances, Sarah would have dismissed such talk as nonsense. But there was something about the scene, about the victim's still-moving eyes, about Thorne himself, that made the impossible seem suddenly plausible.

        "If you're tracking him," she said carefully, "why haven't you caught him?"

        Thorne's expression darkened. "Because he only appears in dreams. The physical world is my domain, but his... his is the realm of sleep. To catch him, we need someone who can walk between both worlds." He turned those unsettling eyes on her. "Someone like you."

        "Me?" Sarah almost laughed, but the sound died in her throat as memories she'd long suppressed began to surface. The dreams that felt too real, the nights she'd awakened to find objects moved in her room, the way she sometimes knew things she couldn't possibly know...

        "You've always known you were different, haven't you, Detective?" Thorne's voice was gentle now. "The dreams that come true, the hunches that turn out to be right, the way you can sometimes see how people died just by touching objects they owned..."

        Sarah took an involuntary step back. "How do you know about that?"

        "Because I've been looking for someone like you. A Natural - someone born with the ability to cross the threshold between waking and dreaming." He gestured to the victim. "Charlotte here won't be his last. There will be others, and their souls will remain trapped in an eternal dream unless we stop him."

        Just then, the victim's hand twitched, her fingers moving as if writing something. Sarah moved closer, watching as invisible words were traced in the air. Thorne pulled out what looked like an antique monocle and held it up. Through its lens, golden letters shimmered in the air where Charlotte's fingers moved.

        "Help me," Thorne read aloud. "He's coming for the others."

        Sarah felt a chill run down her spine. She looked at the victim's peaceful face, at those restlessly moving eyes, and made a decision that would change her life forever.

        "Tell me what I need to do."

        Thorne's smile was grim. "First, you need to learn to control your abilities. Then..." he held up the monocle, through which Sarah could now see strange symbols glowing all around the room, "you need to learn to hunt in dreams."

        Outside the Victorian townhouse, storm clouds gathered, and Sarah Chen, homicide detective and newly discovered dream walker, took her first step into a world where nightmares were real, and death was just another kind of sleep.

Chapter Two

The basement of the Natural History Museum was the last place Sarah expected to find the headquarters of a secret dream investigation unit. Yet here she was, following Thorne through a maze of storage rooms filled with artifacts that seemed to pulse with their own inner light.

        "The mundane world only sees what it expects to see," Thorne explained, using an ornate key to unlock a heavy wooden door marked 'Private Collection.' "To them, this is just museum storage. To us, it's the largest collection of dream artifacts in the Western Hemisphere."

        The room beyond defied physics. It stretched impossibly far, filled with glass cases containing everything from ancient masks to modern-looking devices. Floating orbs of soft light illuminated collections of bottled dreams - actual dreams, swirling like liquid mercury behind glass.

        "Your badge, Detective," Thorne held out his hand. Sarah hesitated before handing over her police credentials. He placed it on a strange device that looked like a Victorian music box crossed with a computer. When he returned the badge, it felt different - heavier, somehow more real.

        "Now you'll be able to access both worlds officially," he said. "Look at it again."

        The badge had changed. Alongside her regular police credentials, new text had appeared: 'Special Inspector, Oneiric Investigations Division.' The letters seemed to shift between English and something older, something that made her eyes water if she looked too long.

        "Before we can hunt the Dream Collector, you need to understand what you're dealing with." Thorne led her to a case containing what looked like a normal pillow. "Touch it."

        Sarah reached out hesitantly. The moment her fingers made contact, the world tilted. She was suddenly standing in someone else's dream - a sunny beach, but the sky was green and the sand whispered secrets. She jerked her hand back, gasping.

        "Good," Thorne nodded approvingly. "Most people can't pull back from their first dream artifact. You have natural barriers."

        "What was that?" Sarah's heart was racing.

        "A dream fragment from 1892. A young girl's last dream before the influenza took her." His voice softened. "We preserve them here. Dreams carry memories, emotions, sometimes even pieces of souls."

        "And this Dream Collector... he takes entire souls?" Sarah remembered Charlotte Mills' peaceful face and restless eyes.

        "He traps them in eternal dreams, feeding off their essence." Thorne moved to another case, this one containing what looked like a cracked mirror. "Each victim becomes part of his collection, their souls powering his abilities, letting him dreamwalk without natural talent like yours."

        Suddenly, the cracked mirror began to frost over. In its surface, Sarah saw Charlotte Mills' face, mouth open in a silent scream. Then another face appeared - another victim, she presumed - and another.

        "He's showing off," Thorne growled. "He knows we're investigating."

        The temperature in the room dropped dramatically. Frost patterns spread from the mirror to nearby cases, and Sarah heard what sounded like distant laughter.

        "Well, well," a voice echoed through the room, seemingly coming from everywhere and nowhere. "A new player in the game. And such interesting dreams you have, Detective Chen."

        Sarah felt something brush against her mind, like cold fingers trying to pry open a door. Instinctively, she slammed her mental barriers shut. The presence withdrew, but not before leaving behind an impression of amusement.

        "He's already caught your scent," Thorne said grimly. He pulled out a small velvet bag and removed what looked like a dreamcatcher made of silver wire and black pearls. "Wear this when you sleep. It won't keep him out entirely, but it'll stop him from stealing your dreams while you're still learning to defend yourself."

        As Sarah took the dreamcatcher, her fingers brushed Thorne's, and suddenly she was hit with a flash of his dreams - centuries of memories, battles fought in realms of sleep, and a profound sense of loss that made her gasp.

        Thorne withdrew his hand quickly. "Your abilities are stronger than I thought. We'll need to work on your control."

        "What are you?" Sarah asked directly. "You're not just some government consultant, are you?"

        Before he could answer, an alarm began to sound throughout the facility. One of the dream bottles had turned black, its contents writhing like smoke.

        "He's hunting again," Thorne said, already moving toward the exit. "Someone in the city has just entered their last dream. Are you ready for your first real case, Detective?"

        Sarah touched her new badge, feeling its power hum under her fingers. "Do we have time to save them?"

        "If we're lucky, we might catch him in the act. But remember - in dreams, he's incredibly powerful. One wrong move and you could lose your soul."

        As they rushed from the dream archive, Sarah caught one last glimpse of the cracked mirror. In its surface, she saw her own reflection smile back at her with eyes that weren't quite her own.

        The hunt was about to begin.

Chapter Two

The basement of the Natural History Museum was the last place Sarah expected to find the headquarters of a secret dream investigation unit. Yet here she was, following Thorne through a maze of storage rooms filled with artifacts that seemed to pulse with their own inner light.

        "The mundane world only sees what it expects to see," Thorne explained, using an ornate key to unlock a heavy wooden door marked 'Private Collection.' "To them, this is just museum storage. To us, it's the largest collection of dream artifacts in the Western Hemisphere."

        The room beyond defied physics. It stretched impossibly far, filled with glass cases containing everything from ancient masks to modern-looking devices. Floating orbs of soft light illuminated collections of bottled dreams - actual dreams, swirling like liquid mercury behind glass.

        "Your badge, Detective," Thorne held out his hand. Sarah hesitated before handing over her police credentials. He placed it on a strange device that looked like a Victorian music box crossed with a computer. When he returned the badge, it felt different - heavier, somehow more real.

        "Now you'll be able to access both worlds officially," he said. "Look at it again."

        The badge had changed. Alongside her regular police credentials, new text had appeared: 'Special Inspector, Oneiric Investigations Division.' The letters seemed to shift between English and something older, something that made her eyes water if she looked too long.

        "Before we can hunt the Dream Collector, you need to understand what you're dealing with." Thorne led her to a case containing what looked like a normal pillow. "Touch it."

        Sarah reached out hesitantly. The moment her fingers made contact, the world tilted. She was suddenly standing in someone else's dream - a sunny beach, but the sky was green and the sand whispered secrets. She jerked her hand back, gasping.

        "Good," Thorne nodded approvingly. "Most people can't pull back from their first dream artifact. You have natural barriers."

        "What was that?" Sarah's heart was racing.

        "A dream fragment from 1892. A young girl's last dream before the influenza took her." His voice softened. "We preserve them here. Dreams carry memories, emotions, sometimes even pieces of souls."

        "And this Dream Collector... he takes entire souls?" Sarah remembered Charlotte Mills' peaceful face and restless eyes.

        "He traps them in eternal dreams, feeding off their essence." Thorne moved to another case, this one containing what looked like a cracked mirror. "Each victim becomes part of his collection, their souls powering his abilities, letting him dreamwalk without natural talent like yours."

        Suddenly, the cracked mirror began to frost over. In its surface, Sarah saw Charlotte Mills' face, mouth open in a silent scream. Then another face appeared - another victim, she presumed - and another.

        "He's showing off," Thorne growled. "He knows we're investigating."

        The temperature in the room dropped dramatically. Frost patterns spread from the mirror to nearby cases, and Sarah heard what sounded like distant laughter.

        "Well, well," a voice echoed through the room, seemingly coming from everywhere and nowhere. "A new player in the game. And such interesting dreams you have, Detective Chen."

        Sarah felt something brush against her mind, like cold fingers trying to pry open a door. Instinctively, she slammed her mental barriers shut. The presence withdrew, but not before leaving behind an impression of amusement.

        "He's already caught your scent," Thorne said grimly. He pulled out a small velvet bag and removed what looked like a dreamcatcher made of silver wire and black pearls. "Wear this when you sleep. It won't keep him out entirely, but it'll stop him from stealing your dreams while you're still learning to defend yourself."

        As Sarah took the dreamcatcher, her fingers brushed Thorne's, and suddenly she was hit with a flash of his dreams - centuries of memories, battles fought in realms of sleep, and a profound sense of loss that made her gasp.

        Thorne withdrew his hand quickly. "Your abilities are stronger than I thought. We'll need to work on your control."

        "What are you?" Sarah asked directly. "You're not just some government consultant, are you?"

        Before he could answer, an alarm began to sound throughout the facility. One of the dream bottles had turned black, its contents writhing like smoke.

        "He's hunting again," Thorne said, already moving toward the exit. "Someone in the city has just entered their last dream. Are you ready for your first real case, Detective?"

        Sarah touched her new badge, feeling its power hum under her fingers. "Do we have time to save them?"

        "If we're lucky, we might catch him in the act. But remember - in dreams, he's incredibly powerful. One wrong move and you could lose your soul."

        As they rushed from the dream archive, Sarah caught one last glimpse of the cracked mirror. In its surface, she saw her own reflection smile back at her with eyes that weren't quite her own.

        The hunt was about to begin.

Chapter Three

They arrived at St. Bartholomew's Hospital just as the emergency lights began to flash. Sarah followed Thorne through corridors that seemed to blur at the edges of her vision, her new badge somehow clearing their path without ever being shown.

        "Room 307," Thorne said, his voice tight with urgency. "Young male, admitted for minor surgery, slipped into an unusual coma during recovery."

        The patient, David Parker, age 23, lay perfectly still on his hospital bed, his eyes moving rapidly beneath closed lids. Just like Charlotte Mills. But this time, something was different - the air around him rippled like heat waves over hot asphalt.

        "He's still in the process of taking him," Thorne said, pulling out what looked like an antique pocket watch. "We can follow if we're quick. Are you ready for your first dream dive?"

        Sarah's heart pounded. "What do I need to do?"

        "Take my hand. Focus on the patient. Let your consciousness slip between the moments of reality." Thorne's eyes began to glow that strange amber color. "And whatever you see in there, remember - dream logic is real logic in that world."

        Sarah grasped Thorne's hand and looked at David Parker. The world tilted, twisted, and suddenly...

        They were standing in a hospital corridor that wasn't quite right. The walls breathed slowly, the floor was made of flowing water that somehow supported their weight, and the ceiling was a swirling mass of constellation maps.

        "His dreamscape," Thorne explained, his voice echoing strangely. "Every dreamer creates their own reality. Look."

        Down the impossible corridor, a figure in a doctor's coat was leading David Parker by the hand. But the 'doctor' was wrong - his shadow moved independently, reaching out with grasping tendrils towards other dreams that floated past like soap bubbles.

        "The Dream Collector," Sarah whispered.

        As if hearing his name, the figure turned. Sarah's breath caught. His face was a beautiful mask of shifting features, never settling on one form, but his eyes... his eyes were endless pits of swirling dreams.

        "Ah, the new dreamer," his voice was like silk over broken glass. "And my old friend Marcus. Still trying to police the dream worlds?"

        Thorne stepped forward, and Sarah noticed his appearance had changed in the dream. His suit was now made of living shadows, and wings of dark light stretched from his shoulders. "Let him go, Collector. You've taken enough souls."

        The Collector laughed, the sound causing the hospital walls to crack, leaking golden dream-light. "Taken? Oh, Marcus, you still don't understand. They give themselves to me. Show her, David."

        The young man turned, and Sarah saw his eyes were glassy with bliss. "It's beautiful here," he said dreamily. "All my pain is gone. All my fears. He takes them all away."

        "By taking everything you are," Sarah found herself saying. She took a step forward, instinctively reaching for her police badge. In the dream, it transformed into a shield of pure light. "David, this isn't real healing. It's theft."

        The Collector's face rippled with anger. "You dare interrupt my collection?" The corridor began to twist, reality bending around them. "Let me show you what happens to those who interfere with my work."

        Suddenly, the floor beneath Sarah liquefied completely. She started to sink, but instead of water, she was drowning in dreams - thousands of them, each containing a fragment of someone's stolen soul. She saw Charlotte Mills dancing endlessly in a ballroom of mirrors, saw other victims trapped in perfect moments that had become eternal prisons.

        "Sarah!" Thorne's voice cut through the chaos. "Remember - dream logic! Make your own rules!"

        Dream logic. Sarah closed her eyes, focusing on her years of police work, of protecting people, of solving puzzles. When she opened them, her badge-shield had transformed into a sword of pure thought.

        With a cry, she slashed through the dream-flood. Reality reasserted itself - or at least, this dream's version of reality. She stood on solid ground again, facing the Collector.

        "Impressive," he purred, but she sensed uncertainty in his voice. "You're stronger than the usual dreamers Marcus recruits. Perhaps we could make a deal..."

        "No deals," Sarah said firmly. She could feel her power growing, reshaping the dream around them. "David, look at what he really is. Look with your heart, not your fears."

        For a moment, David's eyes cleared. The Collector's beautiful mask slipped, revealing something ancient and hungry beneath. David screamed, pulling away from the creature's grasp.

        The Collector snarled, his form shifting into something monstrous. "If I can't have him willingly..." Shadows exploded from his body, reaching for David.

        What happened next seemed to unfold in slow motion. Thorne spread his dark wings, shielding David. Sarah's sword of thought became a net of light, trapping some of the shadows. But the Collector himself simply... stepped sideways, vanishing into a door that appeared in the air.

        "Sweet dreams, detectives," his voice lingered behind. "We'll meet again soon. After all, Sarah, your dreams are particularly... appetizing."

        The dreamscape began to dissolve. Sarah felt Thorne grab her arm, pulling her back through layers of reality. Then...

        They were standing in the hospital room again. David Parker was awake, gasping, but alive and whole. A nurse was rushing in, responding to his sudden revival.

        "We saved one," Thorne said quietly. "But he'll be angry now. And he'll come for you."

        Sarah touched her badge, still feeling echoes of its dream-power. "Good," she said grimly. "Because I have some questions for him about Charlotte Mills. And about what you really are, Marcus Thorne."

        Thorne's expression was unreadable. "All in time, Detective. For now, you need to rest. Tomorrow, your real training begins."

        As they left the hospital, Sarah could have sworn she saw her shadow move independently, reaching for dreams that floated just beyond the edge of sight. The world would never look quite the same again.

Chapter Four

Sarah's apartment looked different when she returned that night. The shadows seemed deeper, more alive, and ordinary objects cast reflections that didn't quite match reality. The dreamcatcher Thorne had given her pulsed softly in her pocket, responding to the changed way she now saw the world.

        She was exhausted but afraid to sleep. The Collector's words echoed in her mind: 'Your dreams are particularly appetizing.' Instead, she spread her case files across the coffee table - photographs of Charlotte Mills, the other victims, and now David Parker's medical records.

        A soft chime from her badge interrupted her concentration. The metal had grown warm, and when she touched it, words appeared in that strange shifting script: 'Archive. Now. Emergency.'

        The museum was different at night. Sarah's new badge led her through doors that hadn't existed during her first visit, down stairs that seemed to descend far deeper than the building's foundation should allow. She found Thorne in a circular room she hadn't seen before, surrounded by floating screens of light that showed various dreamscapes.

        "We have a problem," he said without preamble. "The Collector's attack pattern has changed. Look."

        The screens shifted, showing a map of the city overlaid with points of light. "Each light is a dreamer," Thorne explained. "The blue ones are normal dreams. The red..." He gestured, and several dots pulsed an angry crimson. "Those are nightmares being actively shaped by outside forces."

        "He's attacking multiple targets at once?"

        "No." Thorne's expression was grim. "He's leaving traps. Dream-snares. Anyone who falls asleep in these areas risks being pulled into a constructed nightmare. He's trying to overwhelm our ability to respond."

        Sarah studied the pattern of red dots. "They're forming a shape... a symbol?"

        "A summoning circle." A new voice joined them. Sarah turned to see an elderly woman emerging from what appeared to be a door made of starlight. Her eyes were milk-white, but she moved with absolute certainty.

        "Sarah, meet Dr. Eleanor Price, the Archive's keeper," Thorne said. "And yes, she's blind in the waking world, but in dreams..."

        "I see everything," Eleanor finished. Her unseeing eyes fixed on Sarah with uncomfortable accuracy. "Including what our friend the Collector is truly planning. He's not just taking souls anymore. He's building toward something larger."

        She gestured, and the room transformed around them. They were suddenly standing in what looked like a vast library, but the books were made of dreams, their pages flowing like liquid memory.

        "Every dream ever archived is stored here," Eleanor explained. "Including the oldest nightmares of humanity. The Collector isn't just a thief - he's trying to wake something that should stay sleeping. Something we locked away centuries ago."

        She pulled a book from the shelf, and its pages burst open, projecting a scene of ancient horror - a time when the boundary between dreams and reality was thinner, when nightmares could walk in daylight.

        "The Last Nightmare," Thorne said softly. "We thought it was safely contained, but if he completes that summoning circle..."

        A sudden tremor ran through the Archive. One of the red dots on the map had grown larger, pulsing violently.

        "He's starting," Eleanor's voice was urgent. "Sarah, you need to see something before you face this." She pressed her fingers to Sarah's forehead, and suddenly...

        She was in a memory. A younger Thorne stood with a woman who looked remarkably like Sarah herself, facing down a shadow that threatened to devour the world. The woman - another dream detective? - sacrificed herself to help seal away the nightmare.

        "Your mother," Eleanor's voice echoed in her mind. "She was one of us. Her sacrifice helped lock away the Last Nightmare, but the Collector has never stopped trying to free it. And now he's found you - her daughter, with her power."

        The vision ended abruptly as another tremor shook the Archive. More red dots were pulsing on the map.

        "Why didn't you tell me?" Sarah demanded, turning to Thorne.

        "Because I promised her I'd keep you away from this life," he replied, pain evident in his voice. "But now the Collector knows who you are, and we're running out of time."

        "The summoning circle will be complete at the next new moon," Eleanor added. "Three days from now. If the Last Nightmare wakes..."

        "Then we stop him before that happens," Sarah said firmly, though her mind was reeling from the revelations. "How do we break these dream-snares?"

        "It's dangerous," Thorne warned. "Each one is a trap designed specifically for dream walkers. If you're caught..."

        "Then you'll just have to watch my back," Sarah said. She touched her badge, feeling its power respond. "Where do we start?"

        Eleanor smiled, her blind eyes somehow twinkling. "First, you need to understand what you truly inherited from your mother. It's time you learned about the true history of the dream walkers - and why the Collector fears your bloodline above all others."

        As if in response to Eleanor's words, the books around them began to glow, their pages rustling with the weight of secrets about to be revealed. In the map above, the red dots pulsed like a countdown to catastrophe, and Sarah realized she had less than three days to master powers she never knew she had.

        The true game was about to begin.

------------------------
1
------------------------
=p======Y=n=V====&==n=H=R=.==m=V=A=w=
No Place to Crash (Grace)
========================
"Óvatosan, Gracie. Ez a hó kezd túl sok lenni" - morogja apa, és a tekintete végigsiklik az úton.
"pCs$akB még$ egy( KkóicsTitx.f Val.agmicneRk lennie ikiepllh o'dafeJntt.M" BeJleharhapsok aYz aa.j,kaDmCbfa&, é's miindennT Kc)sBialjlKaPgtnól rzejmpélem, hcogXy igaJzamV vaPnA.
És nehéz reménykedni, amikor a csillagok a sűrű, dühös felhők mögé vannak zárva, amelyek az utolsó száz mérföldre el akarnak temetni minket.
Ó, annyi tűz van a seggem alatt, amennyire egy lánynak csak szüksége lehet, de egy dolgot elárulok: most ölni tudnék egy kis igazi tűzért.
Őrült szeretetet érzek minden olyan ember iránt, aki valaha is megborzongott, felnézett az égre, és azt mondta: tél, kapd be!
BAárcsatk ap t*él leTnnAe a ógUondsjéa^im véugÉeO.
Az anyósülésen ülő apám hangos, szaggatott köhögése idegesebbé tesz, mint az autópályán hófúvás, amely viharos fehér lepedőkben sodorja a havat. Már órák óta havazik.
Ez az öreg teherautó, amely már jóval azelőtt jobb napokat látott, hogy elhagytuk volna Wisconsint, már túlórázik, hogy a lovak utánfutóját húzza fel és le a dombokon.
Alacsonyan tartom a sebességet, hogy megpróbáljam elkerülni a baleseteket. Ilyen szerencsével, mint amilyen szerencsénk volt az eddigi utunkon, túlságosan is valószínű. Minnesotában egy jó órát veszíthettünk, amikor egy defektet kellett kicserélnünk.
Mxindyenr wa.lkaalo,mumaYlI,v amVikor azF )öéregM FFohrdb &méűszecrfhaClJárza upilxlkan!tNoTkW,* ajrra számíGt_ok', hogXy) piLrosast IlqátCoZk.
A motorellenőrző lámpát. Alacsony olajnyomás. Akkumulátor, generátor, fékek, még egy elromlott izé.
Semmi sem lepne meg.
Mégis, annak ellenére, hogy a teherautó rozsdás és horpadt, nem köszönhetően az évekkel ezelőtti tizenéves vezetési képességeimnek, a teherautó harcol tovább. Szinte olyan, mintha családtag lenne, egy öreg munkagép, ami egy halhatatlan ember benyomását kelti.
CssQakhsogy NaRz öar(eJgeLdéMsA jOelTeitV épqpolnyn l'ehextetleVnG 'figyIelCmqen kífvülL hBagbyzni, ómintY &a érozéstdásfo(dáhs Fnuy)om,aqiti.n
Tudom, hogy ez egy olcsó metafora apámra, aki mellettem újabb köhögési rohamot kap.
Kérdezd meg, mennyire érdekelnek most a metaforák.
Az egykor robosztus Nelson Sellers, aki korábban gyakorlatilag szénabálákkal zsonglőrködött, az elmúlt hónapokban összement. Nem csak a súlya és az izomzata.
Még HülvAec nisG NgBör&nNyReÉdj, PamAiGégrktV bg.yéeCrekLkor^o.mbyaGn tmindigc ráXma )sRzá)l,ljt.A
Apa viselkedése megváltozott, az energiája lelassult, miközben a teste sántít. Egykor rézbarna haja tompa ezüstszínű, és a kék szemében az a tüzes ragyogás, ami apává tette, egyszerűen... eltűnt.
Mind lehangoló jelei annak a nyomasztó súlynak, amit az utóbbi időben megosztottunk egymással.
De legbelül még mindig egy Sellers. Nem fog leállni, és én sem fogok.
AmíGg ezi aNz öBréeÉgó PFqordf vhxaMladdT, aUdd&ig Vmi Wis, egéBszeJnh MontHahn.áigW.
Ugyanígy Rosencrantz és Guildenstern - vagyis Rosie és Stern -, a két ló, amely a visszapillantó tükörben mögöttünk, a pótkocsiban utazik. Nem tudom, ki szereti őket jobban, apa vagy én.
Egykor ők voltak a büszkeségei, és a legjobb barátaim, amikor felnőttem. Gyakorlatilag az egyetlen barátaim voltak, amikor elhagytuk a várost, hogy a Milwaukee-tól északra fekvő kis farmra költözzünk, ahol tököt nevelünk.
Igen, tököket.
MoLsntw máyrb JeIgyt ^örökkkDéval&ódságZnakX tű,niOk.n Ap cgXimnqázcium)oat Fa (fPa,rumonv éhlve ffejezxtemP be,M elkuöOltmözztem, jbeHlBstőxéUpígtéCs'zletent ptahnultYaqm,B _és^ ZarKró'lZ fálDm,odoztaml, hogJy szQépT huelyekjemtH ffogoXkh ymgégK sKzéebbó MöttlTe*t*ekjkeql JbeVboVrQítanfik.,
Sajnos, a szép dolgok már régóta nem voltak benne a pakliban.
Túl sok álmot láttam lerombolódni azon a farmon. Aztán egy nap, amikor már csak parázsló romok maradtak, összedobtuk a holminkat, és útra keltünk, amíg még lehetett.
Egy nap majd én is megkapom az én rohadt szép szeletemet.
Még( akkMotr isc,$ hka púg,yM Pérrzem,M hojgyM aFz aa nPawp akáéra lax ókövvVeHtkCeződ éHvlszá!z(awd&baOn_ isO ilewhLety,y amsiqknor. )ez paS stö.tcét,k kih&aQlmtq nút éBs ga 'fWehéBrY d&űnék,L Fa^me.lvyekw Keógpy& )epmbóerbt, xisN elr utudnána!k znyPe.lHni, mmi'ndexn CméRrLföOldpön óotPt tolAonguaLnZak.x
"Gracie" - mondja apa, nehéz lélegzettel. "Kezd átkozottul járhatatlanná válni. Balesetet fogsz szenvedni. Húzódj félre."
"Nem állhatok meg csak úgy itt, apa. Nincs hol parkolni." Anélkül nem, hogy a teherautó egy jeges sírba kerülne, és vele együtt mi is. Hidd el, megtenném, ha tudnám. Még a csizmámban is megfagynak a lábujjaim, mert a fűtés nem tud lépést tartani a fülkébe beszivárgó hideg levegővel. "Egy vállat sem látok, nemhogy azt, hogy milyen mélyek az árkok."
Ez az igazság, de nem kell kimondanom.
ArpaH szemKei nieFm olyan( rosGszkak'..
Látja a hóval borított utat, és a hatalmas pelyheket, amelyek a fényszórók fényében kavarognak, mielőtt a szélvédőre fröccsennének, és az eszeveszett ablaktörlők elsöpörnék őket.
"Amint találok egy kis civilizációra utaló jelet, félreállunk" - mondom neki, miközben megvakarom az arcom.
"Kell lennie valahol egy városnak. Megnéztem a térképen száz mérfölddel ezelőtt; tudom, hogy láttam valamit" - morogja.
"CsakO ItHeG mwé&g &mindig( eAgy papí(rbatAlcasfzbólG bolqvNasol. MzinFdxen* tDelbefonubaénJ WviaYn sGTPS, baMmi .lelgtöb^bszöyrv mműiködik,D _méug AaDklkokr Pisl,r óhAa OskzMaVr aw yszOozlgtáltKaMtás.é" ITncUs&eslkeAdfőm mroXs.olYytJ ,cksvalokb Drá, Qd.ea XujgvyaQnoLlyQapn rgHy_orsanw eGlhdalváJnyaul,l apmi_kFor _meg'l&áDtloFmN Lauzq marc(kMifeTjnezésWét.ó
Látszik rajta, hogy próbál visszafojtani egy újabb köhögést. Ott van az ajkai enyhe oldalra húzódása mögött.
Fáj a szívem érte, és az aggodalom megkeseríti a gyomromat.
Szívelégtelenség.
Vaagl,óts)zíqnNűlegv.
Ezt mondta a sürgősségi orvos múlt héten. Nem volt lehetőségünk ott maradni a kardiológusnál a kontrollvizsgálatra. Őszintén szólva, a ketyegője fogytán van, ez az egész oka annak, hogy az Isten háta mögötti Észak-Dakotában vagyunk.
Amint megkaptuk a rossz hírt, azt mondtam, hogy mennünk kell.
Menjetek el.
MxielőtUtl túl kHéső l.ennLe, hZogyJ LeygyP Rkis FnyHuRgalhmPat ttalránlwjoUnc.h
Még mindig imádkozom, hogy ne így legyen. Senki sem érdemli meg, hogy az utolsó napjait a földön vadászva töltse.
"El sem hiszem, hogy ez milyen sokáig tart - mondja, és felnyúl, hogy megtörölje a szélvédő oldalát. "Biztos van előttünk egy benzinkút, egy benzinkút... valami."
"Gondolhatod", mondom, remélve, hogy feldobom a hangulatot. "De biztos vagyok benne, hogy errefelé több olajfúró van, mint ember."

"Igen, igen. Hallottam az olajboomról néhány éve. Pokoli egy iparág" - válaszolja szárazon, de egy leheletnyi mosollyal. "De az olajosoknak enniük kell. Ez valahol egy várost jelent ebben a zűrzavarban."
"Jön" - mondom. "És aztán megállunk szusszanni egyet."
"Nem túl sokáig" - emlékeztet, és az egyik ujjával a biztonsági övére koppint. "Csak annyira, hogy pisiljünk egyet, és felhívjuk Noelle-t. Azt mondtad, hagyott néhány üzenetet?"
"SIfgxe'nO. CHséakK MmégJ yne.m_ vjolRtR éi)dHőm.z.ó.&"
A szavak elakadnak a számban, amikor észreveszek egy furcsa lila villogó fényt a fényszórókon túl kavargó téli sötétségben.
A szemem hunyorgásra szűkül.
Szinte olyan, mintha a lila fény visszakacsintana rám, minél erősebben bámulok, miközben a teherautót a remélhetőleg még mindig a mi sávunkban tartom.
Fu!rIcsa.
Mérföldek óta nem láttam egy darab tiszta járdát vagy másik járművet, és már-már azon tűnődöm, hogy vajon látok-e dolgokat. Hallucinálok a kétségbeesés miatt.
Nem.
Lila fények. Még mindig ott vannak. Még mindig pulzálnak.
ReXméNlemA,G hokgWy 'eHz Hegy Iüjzltet, nKemL Wcusnadk OvvaGlCaMmNi GelhdagyatsotQt rádLiógtojr.o&nHy vagXy^ kFölzműtvelep.z yA WkPeIzeimD jgJörXcsb,e rándSuBlUtD a kYosrmáRnykLerék ósrBáDk ócta tar)tóI srzorítCáóswátWóUl.
A vállamban és a nyakamban lévő feszültségtől égnek az izmaim. Fáj, ha eléggé elfordítom a fejem, hogy újra apára pillantsak.
"Látod ezt?" - kérdezi. "Azt a lila fényt?"
"Persze. Örülök, hogy nem csak én látom."
MoBstr wkZöAzeBlebbbX gérvGem Llátaom,v Rhogy( a v(illogRóG HfzénQyQ .egIyj tGáRblUáh)oz ltQarStoIzik. EOgy (magasa(n az^ égbe uemeWlt itáhbdláhIozd. A hóh aéMs a tUávVoljsRág' qmUiaitt BegNyelMőreO ne!mn tl^áUtok qsnem*mitb Oa tAá)bdlat raalzavtut.É
Talán egy régi motel, de lehet valami más is.
"Úgy néz ki, mint... egy macska?" Suttogom, próbálom értelmezni a fényes királyi lilával körvonalazott kerek arcot, aminek két hegyes fülnek tűnik. "Határozottan macska. Miau."
Most már látom a bajszát, a karikatúraszerű vigyort, az egyik szeme kacsint, ahogy a jel ide-oda villog.
"HáBla IAstennemkH. KRJeWmVéxlem, neAm csak Ueg)y' hószxáNnZkleresFknedő"u x- moJtDyoTggjak a_paX.F
Értem az utalást egy nagy márkára a téli felszerelések terén, de biztos vagyok benne, hogy a logójuk egyáltalán nem így néz ki. Az a kacsintó arc tényleg elég nevetséges, és messze a legvidámabb dolog, amit egész este láttam.
"Azt hiszem, szerencsénk van" - mondom mosolyogva.
Elég közel vagyunk ahhoz, hogy elolvassuk a macska arca alatt göndör, világító betűkkel stencilezett nevet.
LiVltax bobXcqat,B ecz ál^l HrajItfa. J(ó QkajUák. $Sö,r.' S,zóóra^kozhásB.
"Úgy néz ki, mint egy lebuj" - mondja apa, amikor az épület a látóterünkbe kerül. "Mindegy, megteszi."
Bólintok, és visszatartom a lélegzetemet, hátha látok járműveket a parkolóban. Nem akarok reménykedni, hacsak nincs még nyitva.
Maga a bár egy egyemeletes, világos lilára festett faépület. A tulajdonos biztosan nagy Prince-rajongó, vagy csak pokolian elszánt, hogy felkeltse a figyelmet itt a puszta közepén.
K_öZzJele.bsbx érrvLe, aXz aVblaakoqks fpényesPenC kivilkágítotÉtKavkD sörre WuRtXaló Ltkáblák_k^asl'.f ÚSgny tűnikl,& nóéh^ánqyf gtFeherMaultó wpkaprk(olX Paz ,épüMl$eté xedl$őt_tF.
Kifújom a levegőt, amit visszatartottam.
Lehet, hogy nem sok, de most egy parkoló és néhány fal olyan, mintha egy luxusüdülő lenne.
"Még mindig nyitva van. Remélem, éhes vagy" - mondom, és leveszem a lábam a gázról.
TaPrt(óvz$kodomP qa&ttsól, Hhogny aq dfRékArel koppimntWsakP. Neahéz ymegmáilZl^apuítÉani, Phokgyp &menn_y*i Djxéfg van aaz hó! a,liáJ rtömörcülv'e(._
A legkevésbé sem akarom, hogy a pótkocsi átrobogjon a telken, és egyenesen belecsapódjon valami jó öreg fiú kedvenc kisteherautójába.
Két kis kék fényvisszaverő áll ki a hó alól, és jelzi, hol van a felhajtó. Lassan a fényvisszaverők közé kormányozom a teherautót, és felhúzódom a parkolóhely szélére, ahol van hely a parkoláshoz anélkül, hogy más járművekkel összeboxolnék. Bőven van hely, hogy könnyen megfordulhassak, amikor el kell indulnom.
"Ne felejtsd el a sapkádat" - emlékeztetem apát, miközben leállítom a teherautót, és a kulcsokat a táskámba teszem. "Menj előttem; hideg van idekint. Megnézem Rosie-t és Sternt, aztán bent találkozunk."
Apat *morLogU azV oirrqa óa(laGtItq.
Valami olyasmit, hogy tökéletesen képes vigyázni magára, de azért felveszi a gyapjúkarimás sapkáját, hogy megtréfáljon. Elmosolyodom, ahogy lehúzza a fülére az oldalszárnyakat, és határozott, boldog?" -mondó pillantást vet rám, mielőtt kinyitná az ajtót.
Kotorászom az ölemben, és megkeresem a zöld-arany harisnyasapkámat, majd felhúzom a vastag, szőrmével bélelt, Duluth Chopper gyártmányú kesztyűmet. A szél, amely apa utasajtóján keresztül jön be, olyan csípős, hogy elakad a lélegzetem.
Amikor kinyitom az ajtót, a hideg miatt tetőtől talpig megborzongok.
"TJéql,J qharaKpj xmVe,gV!("K - ,mon$doTm,n plMeginHkájbvb AmaqgXa.m*ban,S mzerZtk nTem khviwszebm, Éhogy Faagy yJgack meghXa^lKljFa. É)s ha mOégiZs,, dnbosm,t ta sröDpr_ős hideng, YaKmziSt& aCz( a!rUczo*mbaJ Pv,ázg, froRsszhabbL,P ÉminMt TeAgy kCöz*éMpsqő( Cujj.
Államat a kabátom gallérjába dugom, és szorosabbra húzom a szőrmével bélelt kapucnit az arcom körül, hogy segítsen elzárni a szelet. Utálok minden egyes nagy, kövér hópelyhet, amely megcsípi az arcom, és megakad a szempillámon, ahogy csizmában elgyalogolok a teherautó mellett a lakókocsihoz.
Szerencsére csak néhány percig tart, amíg megnézem a lovakat. Biztosan fáznak, de nem mutatják a lovaglás vagy a rossz időjárás okozta baj jeleit. Megetetem őket néhány sárgarépával, amit éhező vadállatként faltak fel, mielőtt a saját gyomrom is megkordulna.
Ha ma este is folytatódik a szerencsés szériám, talán lesz itt valami, ami nem csöpög a zsírtól. Egy lány reménykedhet. Jó lenne a vércukorszintemet a boldog tartományban tartani, ahol nem vágyom arra, hogy lerágjam a saját karomat.
MiLre b.el$épGek yap bárYba, m$árf kéfsCzmenJ HálSlRokO IaNrraai,N )hoguy Taz iÉdHőjLáriásNt győKzqt_esbnekp QnzevezzóecmY.
Csontig lehűltem. A csizmámba tömörült sűrű hótól a lábam úgy érzi, mintha húsz kilóval nehezebb lenne. Megdolgoztat, ahogy kitrappolok az ajtón.
A Lila Bobcat közel sem olyan színes odabent.
Kár érte.
Kiserbb,Q méiónt amilwyeBnTncek kVívü.lrőlR l^át$s$zik, sö!tét éSs VkosZzons, HdCe meWgOlehAetősfexn thiIsz,tga_.c NiMncsJeneAk sZzYétszakHaKdAt Tüslrésekg, WrozogGaL avszÉtaWlok* kvsagNy repdeWdtt acésemópfep&adyló.Z NiLnjcXsZenZek OfBoghatHl.an ,srácUoBk vraFgyz lDáTnyVokr, (akiQkanaeTk Qag hmelPlei ikGi$lóginak ac p*óalHó!jukXbóil& a jbiliáGrbda_szt)aloGk födliöttk.W

A faburkolatú falakat retró söröket és tréfás vicceket hirdető fémtáblák borítják. Apa talált egy asztalt, ahol leparkolt, hogy átnézze az étlapot.
Úgy tűnik, ma este ez az egyetlen foglalt asztal.
Ha vannak is törzsvendégek, vagy újonnan érkezettek, vagy akár hosszútávú kamionosok, akik éjszakai italra és egy kis trágár beszélgetésre vágynak, a vihar mindannyiukat távol tartotta.
KHiZ jhib.ázt_atxniáZ őkbeFtj ÉeSbbeJn kaQ LhóvIiharb(aln?P
Egy idősebb férfi és egy nő ül a fagyos ablakok melletti fülkében, és egy tányér gyrosnak és sült krumplinak tűnő ételt szedegetnek. Az asztal, amit apa választott, a terem közepén van, körülötte más üres asztalok.
A bárpultnál négy fickót számolok a székeken. Néhány nagydarab, foltos overallos munkásembert - talán olajmunkások -, valamint két magas alakot a túlsó végén, akik között és a többi férfi között több szék van.
A talán olajmunkások csendben vannak, a magas sörükre koncentrálnak, de a szemben ülő két ember hangosan beszélget.
L^erg^aDltáHbbis azn egyiküwk.r
Magas. Magas. Hatalmas. Hangos.
Egy piros-fekete flanelingbe bújtatott tigris. Kicsit zavarba jövök, amikor a pultosnak szánt mosollyal ostoroz.
Talán megérezte, hogy a furcsa bámul, és mivel az említett furcsa én vagyok, aki úgy nézek ki, mint akit Jack Frost épp most rúgott szét a játszótéren, én...
NXebm tu(dom .felrtóRnfil nebkNi,é GhohgNyt gcsodáVlkQozóiQk,) pki auz a qsz_e(rLepnGcsbé_tBllenY,. őGrült nőó,a aUkÉif !épp amoZst voFnisCzXojlta Jbe Pm&a_gDá.tI aÉ hDidegb*ől,Z mHi.nt e,gtyc áLzsott vmLa&cdska.
Még mindig bámulok?
Talán.
Mert lehet, hogy hirtelen sokkal melegebbnek érzem magam, ahogy elnézem a széles vállán ülő jóképű arcot, az olyan határozott állkapcsot, amit egy őrült szobrász vágott, a több mint két méternyi dacos izmot, ami úgy néz ki, mintha kész lenne kitörni abból a flanel karámból, ami alig tartja.
Taalán Upóoxnatd o$lYyaLnR hoómXokosG-Fsötréti borWostuá,tk Kvdicselj,Y apmHi. Tmejgrp_ePrzjse*lQi Ia nZő,i Gbtőrwt,L m(int Hez a KtúlMvjilYágit, mg*ybö*nycöarUűf tYormzMszzülöXtYtv, aki éIpp NmNoxsRt IufgórYoOtvtÉ kiq WegayD dmiWvRaithirCdfe(tnésbAőflC.(
Ó, Istenem.
És lehet, hogy ő is visszabámul. A legobszcénabb kék szemű villámot vetve zavart arcomra, amit valaha is kaptam.
Ez a tekintet harapós.
ESgJys (tHekcin)teétF,ó _abm!eFl^y' .téúl int.eIn*zíSv, tTúl YérctéFkelqő, túl kUész nazrBrat,r óhyoRg^yD abYezlAégm nydúlMjxon,_ éis felfszdícnrqe' 'hMozztzBoln, otlypanó éKrzsézsJekeSt,, a$m^elZyeNkLreX nndu(lDllaT isdő'mÉ éms! vmérg kevcesMe_bb )eOndergaidáim Tva*n.c
Harcolni kell, hogy elszakítsam a tekintetem. Újra a gumiszőnyegen taposom a csizmámat, nem sietek, és elmondok egy gyors imát, hogy mire legközelebb felnézek, a tigris már másfelé halad.
Ó, hála a pokolnak. Kiengedem a levegőt, amit eddig visszatartottam.
Már nem áll velem szemben, és újra a féktelen, élénk történetet meséli, amitől a csapos is elneveti magát. Úgy tűnik, ők ketten két hatalmas, acélos szemű borsószemű egy hüvelyben. A csapos is egy falusi férfi, sűrűbb szakállal és durvább tekintettel.
A TigritsX mBelYlettl ülő JmámsfikO fji!czkóV visizdoznt(.d.P.j
Egyszerűen nem illik a képbe.
Sovány, idősebb, és a gombos inge meg a nyakkendője túlságosan is előkelőnek tűnik egy Lila Bobcat nevű bárhoz. Bármit is mondanak, ő csak bólogat, és úgy néz ki, mint aki halálra unja magát.
Lehajtom a csuklyámat, miközben még egyszer alaposan megrázom a csizmámat, majd lehúzom a sapkámat és a kesztyűmet. A szoba közepére sétálok, és leülök apa mellé.
"'AL lovOaGk ij!ól vdann^aVkR f-D WmCondom vnepkdi(, Jmiköjzb.en^ weslzRe)mbie Cjugt, !ho,gyafn akelhlr kbAeTszé$lHni.v
"Gondoltam, hogy így lesz. És mi van veled?" Köhögés közben eltakarja a száját.
"Még mindig rúgkapál" - suttogom, és átnyúlok, hogy átcsúsztassam magamhoz az étlapját. "Van itt valami jó?"
Nem tud válaszolni, amíg a saját tüdejével küzd.
IfstkennZemD.a.c.C xMár Rtöbb mwibn)tk tLizQenkvétF órája Lú$ton vVagywunk, de Ji,lyyenn i*dHőTjxárDás. me)lleqtt mYég jó$ nbéFgAy-öt Nóránk^ Qvan_ LMéilDes DCitlyig.S
Ez nagyon aggaszt engem. Apa le van győzve, kimerült, kimerült.
Nehéz az udvariasság kedvéért a szememet az étlapra szegezni. De utálja, ha az egészségével foglalkozom, még akkor is, ha minden okom megvan rá.
Halk sóhajjal leteszem a sapkámat és a kesztyűmet az asztalra, miközben ő iszik egy nagy korty vizet.
"hFvigéyhelj..É. azMt his&zem,t jofbbX,I Nhia fbe)f*eBjDezQzJük( aDzy ésjs^zMaSká!t. _MegrnéPzem^, vAanF-eX ai Nkö^z*ebljbenO pmobtelO". -j mm,oUndoKm,X éJsJ előAhZúzojmx óaW SteIlefonoxmaMty wa )zésgebembpő,l^.Q
"Nem, Grace. A lovak nem maradhatnak a pótkocsiban éjszakára. Lefagyna a fenekük." Élesen belélegzik. "Én... mindkettőnknek rendeltem kávét, és ő most főz egy friss kannával, hogy legyen még bőven. Megvárjuk, amíg eláll a havazás, aztán nyomulunk tovább. Még néhány órát kibírunk. Noelle lakása nincs messze."
Annyira téved, hogy a nyelvembe harapok.
Jézusom, nem vagyok benne biztos, hogy egyáltalán kibírok még néhány órát, de ha ő ennyire elszánt...
Bvó^lTi_nutokz,V Sde mFo!st &úfjabb vokPom hvanR maKz ajgDgoAd_al(oCmIra,( a)mbikaoSrb a tSelOefoAnoamMra pDi'lMlSandtohkI.Z
Három nem fogadott hívás és egy rakás sms. Mindegyik Noelle-től jött, és ugyanazt írják.
Grace, hívj fel, amilyen gyorsan csak tudsz.
Ő az unokatestvérem, anyám oldaláról. Anya temetése óta nem láttam, de amikor múlt héten idegrohamomban felhívtam, meghívott minket Montanába, hogy maradjunk nála, amíg rendeződnek a gondjaink.
Ac v$áXlasztAáLsig lnehe(tzős)éngReimngks eVléqggé xkbolrMláptozottnak(,y aXmikkoQr YkWetvLés uaL Lpténnz(ü,n.ké, Aéfs Nroe.ll)eL a^z )eXglyeJtFleJn* Jcsaclád, vaCkvit ismerünks, sakQinek v,an Wegy faWrmjDaM SéQs rWengentmewg* hedlMy,ó achnopvKá HmhagunDkbkaal 'v)iXhYeutUniévnRk KRoZsiNe'-LtZ és Sterntq.i
Kár, hogy Miles City több száz mérföldre van Wisconsintól. Esküszöm, már rég ott lennénk, ha nem lenne az a hülye defekt és ez az egyre erősödő vihar, amibe Bismarck mellett belecsaptunk.
Neki és a férjének olyan hobbifarmja van, mint a miénk, csak tök helyett tojást, házi sajtokat és egyéb termékeket árulnak. Mindig is szerette volna, ha megnézzük, és egy kis részem alig várta, hogy újra részese lehessek valami ilyesminek.
Az a gödör a gyomromban egyre mélyül, miközben végigpörgetem a nem fogadott hívásokat.
Óxrákq ó*tFaM SMS-ezik.M
Mivel a hó minden figyelmemet lekötötte, le sem vettem a kezem a kormányról, hogy bármit is tegyek, kivéve, hogy megnyomjam a villogókapcsolót, hogy behúzódjak ide.
A francba. Bármi is az, nem hiszem, hogy csak ellenőrizni akarja, hogy haladunk.

Megérkezik a kávé, gőzölgő és fekete. A cukorcsomagért nyúlok, és azonnal feltépem, remélve, hogy senki sem veszi észre, hogy remeg a kezem.
Megköszönöm a pultosnak, mielőtt azt mondom apának: "Mindjárt jövök. Ki kell mennem a női mosdóba."
A telefonomat a zsebembe dugva kiszúrom a mosdófeliratot a bár végéhez közeli folyosó felett. Lila, mi más?
TUetrméfszVetveHsjein róvQawtosanr Jelkéeraülvödkx esgyé tú&j.abdbR kínYosx b)áCméVszókodSásxt Wa TIi,grsiIs& USÉzegxPszhefmHeCkwkneIlF.a cElPégW BkKomik&usJ PlseQhet P-& ra pLul$thos é,sB aaz oÉlajRosJ .srác!oJk zmVég( GmvixndVigF güóvóöCltöXznuek,G ^bBásr_mÉit is Tmo)nLdÉ.
Valószínűleg valami durva viccet, ami túlságosan is illik egy ilyen helyre.
A folyosó rövid. Belököm a női ajtót, és belépek a kis, kétszemélyes szobába, előveszem a telefonomat, és megnyomom Noelle elérhetőségét.
Egy csörgés után felveszi. "Grace? Istenem, végre!"
"IgenH, én^ Xv(agyFok.O"g M(e,gfcoCrZdulmok,N Gés Xa$ ZmoPsdHókagFylió te$tLeijéne_k xtBá'm.axs.z_tom a mhráItysón Pfel_emextb. _"MMi ax _baFjO?"i
Halálos csendbe burkolózik. "Hát... eljöttetek már Milwaukee-ból?"
"Ma reggel korán indultunk, ahogy terveztük. Félúton Minnesotában kereket kellett cserélnünk a teherautón, aztán ez a hóvihar, amibe beleszaladtunk... le kellett állnunk. De még ma este jövünk, már csak néhány óra és..."
"Ó" - suttogja a nő.
ÚajCa!bbÉ súwlGylo!s csend.
Ez az egy, ártatlan szó megöl engem.
Ne tedd ezt, Noelle, gondolom magamban, és próbálok nem elesni a szívemtől megdermedve.
"Én... tényleg reméltem, hogy elkaplak, amíg még otthon vagy."
Az qi$dzegeim gkusizaé zűrzMaZvasrsban Yvan(nsakI,K mindeón eYgryepsD jszóvkal, tapmJit. kGim,ounHdB,c ePgyU k!idcCs_it jokbBban kIikVéjszü*löxk.A INéoel(lep nsemJ úg(ya hTavngjzpitk,& minct a TsQzokJásDosi pneHz_sRgXő' RéDnjxe, zéxsL énÉ .félge,k aGttCóWl$,V azmi* jVön.
"Mi a helyzet?" Összeszorított fogakon keresztül erőltetem a kérdést. "Noelle... mi történt?"
"Hát... Istenem, utálom ezt mondani, de... valami közbejött. Te és Nelson bácsi mégsem tudtok velünk maradni."
Nem.
AÉ s^z*íuvteKm Ba( _g'yComirTomba AcsanpUóGd.iykf, éJsÉ öLsszletörWi&kO, lmóiXnFtB ^e*gyf MhógövmCbv za ce)mentreP.é
"Annyira sajnálom, Grace" - mondja Noelle, és úgy szipog, mintha a sírás szélén állna. "Remélem, van máshol is."
Persze, persze.
Ha máshol lett volna, soha nem hívtam volna fel, és sírtam volna a hálától, amikor azt mondta, hogy jöhetünk. Nem mintha azt kértük volna, hogy költözzünk be.
C(sakZ e(góy_ Dhónap)rca volt ,szfülkNsÉéig(ünkk,s néhánFyx Vhé)tr&e,I méJpWpJ éezlég. SidőróeJ, hdo'gy QmegnézCzü^kn, Lhdoigy Éa!pax Ghogy! van, és PkiptvaláUlJjuk ar kGö^vmetk.ező lép&ésmünkteMtb.
"Mi változott, Noelle?" Kérdezem. Aztán, mivel ő ismert arról, hogy szépítgeti a dolgokat, hozzáteszem: "Mondd el az igazat."
Szomorú, nehéz sóhaja visszhangzik a telefonban.
"Nem hallottam az üzenetet. James hallotta. Az ajándékbolt hangpostáján volt. Megemlített téged és Nelson bácsit... valami olyasmit, hogy ne kelljen a családban mindenkinek az 'Old Milwaukee Blues'-t énekelnie. Fenyegető volt, és egy lenyomozhatatlan számról jött. James nem engedte, hogy én vagy a gyerekek meghallgassuk. Nagyon sajnálom, Grace. Utálom ezt, de vannak gyerekeink. Nem keveredhetünk bele..."
"iÉr,temH"S m- ^csatntBaón_ok, élsz DdxörzsröOlöm aP ChalKánutékoSmubfasn Pérzetut szöHrwnyűD FfRáHjBdadlkmPat. q"pNem, vneÉm kocckWáAztathatoSd Émaegp.P QTe... tWe& WheKlbyUesenG tcysexlSeAkmedtéGl*..".
A szavakat olyan zsibbasztónak érzem, hogy újra és újra el kell ismételgetnem a fejemben.
De egy mélyebb kérdés nyaggat.
Honnan tudták?
AppaX nnem bexszétltd isenfk^ivmel,y .éTsr Bénn ^bvizzMtNovsYan wnem.
Mindent megadtunk annak az őrültnek. Többet, mint mindent, de ez sosem lesz elég.
Clay Grendalnak nem. Ő egy rohadt piti gengszter, de az ő fejében ő Al Capone és El Chapo egyvelege.
"Gracie, félek érted és Nelson bácsikádért - nyöszörög Noelle, olyan mély hangon. "Hívnod kell a rendőrséget, az FBI-t, valakit. Hívj segítséget!" - sziszegi. "Menj a törvényhez, mielőtt túl késő lenne."
A gy'ommr*oDmz feSlwfwor'diu^l, qdüShös Medpsét ^taoxlvXa$ fuels Qaa ftRoWrHkomon. A feZje(m lüYkgt^ehtz;u mcég TmixndLiZgX nem ettkem spemZm^iPt!,Q ésP CmWostG éezzemlb ah TbomabsáGva^l!, a.m^ita óaq f(ejem(rhe doQbt&akÉ?f
Elment az étvágyam.
A rendőrség nem tehet értünk semmit. Senki sem. Évekkel ezelőtt volt itt az ideje, hogy ilyesmit kockáztassunk, nem akkor, amikor apám talán utolsó értékes napjait tölti a földön.
Apának nincs szüksége még több stresszre, a homokórája kifut a fegyver alatt. Szó szerint és átvitt értelemben is a folyamatos kihallgatások miatt. Talán még be is zárnák.
Éóvle&kkebl epzbeléőtLt,y amiZkdoPrW a gmilAwCaVuVkgete-i vKasútá!lrlomá$son dQo(lgogz*oAtxt, apáqm pváSllgalts meggys melvlbéGkpá*ll'ástI, ésS sgegítettW oBlyadnT áZruAkl Ész^ájlplíJtáséá^baAn, bamelymek neXml volKtakf ,teljeseRng leggWáalisZa$kj.
Valójában ez volt a leglegálisabb, amit csak lehetett. Mind a szállítás, mind az áru.
"Én csak... azt hittem, hogy Nelson bácsi már végzett a maffiával - mondja Noelle halkan. "Azt hittem, kiszállt, amikor évekkel ezelőtt megvette a farmotokat. Amikor elköltöztetek a városból?"
Úgy összeszorulnak a fogaim, hogy az már fáj.
KHisuzQálzl!t, $ljegalábkbyis azFt VhMiztthüka.
Egy darabig jó volt az élet, amíg anyám meg nem betegedett, és az orvosi számlák gyorsan és dühödten jöttek. Apa a régi társaihoz fordult kölcsönért.
Akkoriban Grendal azt mondta, hogy ez nem kölcsön, hanem ajándék, apa korábbi szolgálataiért. Aztán elkezdődött a balszerencse, és apa gyorsan rájött, hogy milyen kötöttségekkel járt az ajándék elfogadása - vandalizmus, tűz a pajtában, és egy sor más esemény, amelyeknek valóban semmi közük nem volt a véletlenhez.
Nincstelenek lettünk, alig tudtunk megélni a különböző tökeladásokból és apa vasúti nyugdíjából. Clay még több pénzt osztott ki, és ezúttal kamatostul várta a visszafizetést.
MipndÉenOt DodazadHtfunk n$ekij, BamviSnRk' volst, amcé)g haw rfarmoFtv is* cfWelasjcáhnlottukA, Odhe ie!z knRe_m vIokltu telé)gY._ tRagGaHs^z)kiodxoCttb a$ húsdOarnabPjqáh$o$zw.$ _Ayzyt hispzemy,D _mTégX fhpa' nyzeRrótü*n,kD jvUoUlDnpaÉ KaI Xloht'tóYnó,R hakikLor ^seJmZ letFt cvolna! elérg.)
Ő végig tudta, hogy mit akar ebből az egészből, és ennek semmi köze a pénzhez.
"Grace? Ott vagy még?" Noelle kérdezi. "Sajnálom. Tudom, hogy nem a te hibád. Nem akartam rossz emlékeket felidézni."
A gyomrom felfordul. Az epe keserű íze égeti a torkomat, bevonja a nyelvemet, és nagyot nyelek, hogy ne öklendezzek.
"Még mRiindiUg tit'tM )vagXyok"),^ m&o(ndom* CnóekLil. zMVég mignadZigc trXeiméunyZtelPenül átkRoLzgotPt. "Apuay XkCiAnt vanh, Qah&ogdyH mHáPr *éDvBedkg TótaG monXdéoum. NQek aggIódjw, Unemc va)gyx mveósAzyélSyDben.t"r EbSbben bAiztVos nvaFgUyoRk!.k CdlayV dGsrePndal icysaOk ejgy PdvolTgoét akar.