Chapter One
The body lay in perfect repose on the Victorian fainting couch, looking more like a sleeping beauty than a victim. Detective Sarah Chen had seen enough death in her ten years with the Metropolitan Police's Special Cases Unit to know that natural death never looked this peaceful. Something was very, very wrong.
'No signs of struggle, no marks on the body, and yet...' She leaned closer, studying the victim's face. Charlotte Mills, aged 28, was found by her roommate this morning, apparently having passed away in her sleep. Her expression was serene, almost blissful, but her eyes - those were what caught Sarah's attention. Behind the closed lids, her eyes were moving rapidly, as if still deep in REM sleep.
"You see it too, don't you?" The voice came from behind her, rich and cultured with a slight Irish lilt. "She's still dreaming."
Sarah turned to find a tall man in an impeccably tailored charcoal suit standing in the doorway. He hadn't been there a moment ago, she was certain of it. His dark hair was streaked with silver at the temples, and his eyes were an unusual shade of amber that seemed to shift color in the light.
"This is a closed crime scene," she said firmly, her hand instinctively moving toward her weapon. "How did you get in here?"
He smiled, but it didn't reach those strange eyes. "Dr. Marcus Thorne," he said, pulling out a card that somehow both looked official and seemed to shimmer slightly. "I'm a consulting specialist with the Department's new Oneiric Phenomena Division."
"The what division?" Sarah frowned, taking the card. The moment her fingers touched it, she felt a slight electric tingle, and the letters seemed to rearrange themselves before her eyes.
"Dreams, Detective Chen. We investigate crimes involving dreams." He moved into the room with fluid grace, his attention fixed on the victim. "And this is the third one this month."
Sarah's mind raced. There had been two other deaths recently - both young women, both found peacefully dead in their sleep. She'd seen the reports but hadn't made the connection until now. "How do you know about those cases?"
"Because I've been tracking the killer for quite some time." Thorne knelt beside the body, his eyes now definitely more gold than amber. "He's what we call a Dream Collector - someone who has learned to enter and steal dreams. But this one has developed a taste for more than just dreams. He's taking souls."
Under normal circumstances, Sarah would have dismissed such talk as nonsense. But there was something about the scene, about the victim's still-moving eyes, about Thorne himself, that made the impossible seem suddenly plausible.
"If you're tracking him," she said carefully, "why haven't you caught him?"
Thorne's expression darkened. "Because he only appears in dreams. The physical world is my domain, but his... his is the realm of sleep. To catch him, we need someone who can walk between both worlds." He turned those unsettling eyes on her. "Someone like you."
"Me?" Sarah almost laughed, but the sound died in her throat as memories she'd long suppressed began to surface. The dreams that felt too real, the nights she'd awakened to find objects moved in her room, the way she sometimes knew things she couldn't possibly know...
"You've always known you were different, haven't you, Detective?" Thorne's voice was gentle now. "The dreams that come true, the hunches that turn out to be right, the way you can sometimes see how people died just by touching objects they owned..."
Sarah took an involuntary step back. "How do you know about that?"
"Because I've been looking for someone like you. A Natural - someone born with the ability to cross the threshold between waking and dreaming." He gestured to the victim. "Charlotte here won't be his last. There will be others, and their souls will remain trapped in an eternal dream unless we stop him."
Just then, the victim's hand twitched, her fingers moving as if writing something. Sarah moved closer, watching as invisible words were traced in the air. Thorne pulled out what looked like an antique monocle and held it up. Through its lens, golden letters shimmered in the air where Charlotte's fingers moved.
"Help me," Thorne read aloud. "He's coming for the others."
Sarah felt a chill run down her spine. She looked at the victim's peaceful face, at those restlessly moving eyes, and made a decision that would change her life forever.
"Tell me what I need to do."
Thorne's smile was grim. "First, you need to learn to control your abilities. Then..." he held up the monocle, through which Sarah could now see strange symbols glowing all around the room, "you need to learn to hunt in dreams."
Outside the Victorian townhouse, storm clouds gathered, and Sarah Chen, homicide detective and newly discovered dream walker, took her first step into a world where nightmares were real, and death was just another kind of sleep.
Chapter Two
The basement of the Natural History Museum was the last place Sarah expected to find the headquarters of a secret dream investigation unit. Yet here she was, following Thorne through a maze of storage rooms filled with artifacts that seemed to pulse with their own inner light.
"The mundane world only sees what it expects to see," Thorne explained, using an ornate key to unlock a heavy wooden door marked 'Private Collection.' "To them, this is just museum storage. To us, it's the largest collection of dream artifacts in the Western Hemisphere."
The room beyond defied physics. It stretched impossibly far, filled with glass cases containing everything from ancient masks to modern-looking devices. Floating orbs of soft light illuminated collections of bottled dreams - actual dreams, swirling like liquid mercury behind glass.
"Your badge, Detective," Thorne held out his hand. Sarah hesitated before handing over her police credentials. He placed it on a strange device that looked like a Victorian music box crossed with a computer. When he returned the badge, it felt different - heavier, somehow more real.
"Now you'll be able to access both worlds officially," he said. "Look at it again."
The badge had changed. Alongside her regular police credentials, new text had appeared: 'Special Inspector, Oneiric Investigations Division.' The letters seemed to shift between English and something older, something that made her eyes water if she looked too long.
"Before we can hunt the Dream Collector, you need to understand what you're dealing with." Thorne led her to a case containing what looked like a normal pillow. "Touch it."
Sarah reached out hesitantly. The moment her fingers made contact, the world tilted. She was suddenly standing in someone else's dream - a sunny beach, but the sky was green and the sand whispered secrets. She jerked her hand back, gasping.
"Good," Thorne nodded approvingly. "Most people can't pull back from their first dream artifact. You have natural barriers."
"What was that?" Sarah's heart was racing.
"A dream fragment from 1892. A young girl's last dream before the influenza took her." His voice softened. "We preserve them here. Dreams carry memories, emotions, sometimes even pieces of souls."
"And this Dream Collector... he takes entire souls?" Sarah remembered Charlotte Mills' peaceful face and restless eyes.
"He traps them in eternal dreams, feeding off their essence." Thorne moved to another case, this one containing what looked like a cracked mirror. "Each victim becomes part of his collection, their souls powering his abilities, letting him dreamwalk without natural talent like yours."
Suddenly, the cracked mirror began to frost over. In its surface, Sarah saw Charlotte Mills' face, mouth open in a silent scream. Then another face appeared - another victim, she presumed - and another.
"He's showing off," Thorne growled. "He knows we're investigating."
The temperature in the room dropped dramatically. Frost patterns spread from the mirror to nearby cases, and Sarah heard what sounded like distant laughter.
"Well, well," a voice echoed through the room, seemingly coming from everywhere and nowhere. "A new player in the game. And such interesting dreams you have, Detective Chen."
Sarah felt something brush against her mind, like cold fingers trying to pry open a door. Instinctively, she slammed her mental barriers shut. The presence withdrew, but not before leaving behind an impression of amusement.
"He's already caught your scent," Thorne said grimly. He pulled out a small velvet bag and removed what looked like a dreamcatcher made of silver wire and black pearls. "Wear this when you sleep. It won't keep him out entirely, but it'll stop him from stealing your dreams while you're still learning to defend yourself."
As Sarah took the dreamcatcher, her fingers brushed Thorne's, and suddenly she was hit with a flash of his dreams - centuries of memories, battles fought in realms of sleep, and a profound sense of loss that made her gasp.
Thorne withdrew his hand quickly. "Your abilities are stronger than I thought. We'll need to work on your control."
"What are you?" Sarah asked directly. "You're not just some government consultant, are you?"
Before he could answer, an alarm began to sound throughout the facility. One of the dream bottles had turned black, its contents writhing like smoke.
"He's hunting again," Thorne said, already moving toward the exit. "Someone in the city has just entered their last dream. Are you ready for your first real case, Detective?"
Sarah touched her new badge, feeling its power hum under her fingers. "Do we have time to save them?"
"If we're lucky, we might catch him in the act. But remember - in dreams, he's incredibly powerful. One wrong move and you could lose your soul."
As they rushed from the dream archive, Sarah caught one last glimpse of the cracked mirror. In its surface, she saw her own reflection smile back at her with eyes that weren't quite her own.
The hunt was about to begin.
Chapter Two
The basement of the Natural History Museum was the last place Sarah expected to find the headquarters of a secret dream investigation unit. Yet here she was, following Thorne through a maze of storage rooms filled with artifacts that seemed to pulse with their own inner light.
"The mundane world only sees what it expects to see," Thorne explained, using an ornate key to unlock a heavy wooden door marked 'Private Collection.' "To them, this is just museum storage. To us, it's the largest collection of dream artifacts in the Western Hemisphere."
The room beyond defied physics. It stretched impossibly far, filled with glass cases containing everything from ancient masks to modern-looking devices. Floating orbs of soft light illuminated collections of bottled dreams - actual dreams, swirling like liquid mercury behind glass.
"Your badge, Detective," Thorne held out his hand. Sarah hesitated before handing over her police credentials. He placed it on a strange device that looked like a Victorian music box crossed with a computer. When he returned the badge, it felt different - heavier, somehow more real.
"Now you'll be able to access both worlds officially," he said. "Look at it again."
The badge had changed. Alongside her regular police credentials, new text had appeared: 'Special Inspector, Oneiric Investigations Division.' The letters seemed to shift between English and something older, something that made her eyes water if she looked too long.
"Before we can hunt the Dream Collector, you need to understand what you're dealing with." Thorne led her to a case containing what looked like a normal pillow. "Touch it."
Sarah reached out hesitantly. The moment her fingers made contact, the world tilted. She was suddenly standing in someone else's dream - a sunny beach, but the sky was green and the sand whispered secrets. She jerked her hand back, gasping.
"Good," Thorne nodded approvingly. "Most people can't pull back from their first dream artifact. You have natural barriers."
"What was that?" Sarah's heart was racing.
"A dream fragment from 1892. A young girl's last dream before the influenza took her." His voice softened. "We preserve them here. Dreams carry memories, emotions, sometimes even pieces of souls."
"And this Dream Collector... he takes entire souls?" Sarah remembered Charlotte Mills' peaceful face and restless eyes.
"He traps them in eternal dreams, feeding off their essence." Thorne moved to another case, this one containing what looked like a cracked mirror. "Each victim becomes part of his collection, their souls powering his abilities, letting him dreamwalk without natural talent like yours."
Suddenly, the cracked mirror began to frost over. In its surface, Sarah saw Charlotte Mills' face, mouth open in a silent scream. Then another face appeared - another victim, she presumed - and another.
"He's showing off," Thorne growled. "He knows we're investigating."
The temperature in the room dropped dramatically. Frost patterns spread from the mirror to nearby cases, and Sarah heard what sounded like distant laughter.
"Well, well," a voice echoed through the room, seemingly coming from everywhere and nowhere. "A new player in the game. And such interesting dreams you have, Detective Chen."
Sarah felt something brush against her mind, like cold fingers trying to pry open a door. Instinctively, she slammed her mental barriers shut. The presence withdrew, but not before leaving behind an impression of amusement.
"He's already caught your scent," Thorne said grimly. He pulled out a small velvet bag and removed what looked like a dreamcatcher made of silver wire and black pearls. "Wear this when you sleep. It won't keep him out entirely, but it'll stop him from stealing your dreams while you're still learning to defend yourself."
As Sarah took the dreamcatcher, her fingers brushed Thorne's, and suddenly she was hit with a flash of his dreams - centuries of memories, battles fought in realms of sleep, and a profound sense of loss that made her gasp.
Thorne withdrew his hand quickly. "Your abilities are stronger than I thought. We'll need to work on your control."
"What are you?" Sarah asked directly. "You're not just some government consultant, are you?"
Before he could answer, an alarm began to sound throughout the facility. One of the dream bottles had turned black, its contents writhing like smoke.
"He's hunting again," Thorne said, already moving toward the exit. "Someone in the city has just entered their last dream. Are you ready for your first real case, Detective?"
Sarah touched her new badge, feeling its power hum under her fingers. "Do we have time to save them?"
"If we're lucky, we might catch him in the act. But remember - in dreams, he's incredibly powerful. One wrong move and you could lose your soul."
As they rushed from the dream archive, Sarah caught one last glimpse of the cracked mirror. In its surface, she saw her own reflection smile back at her with eyes that weren't quite her own.
The hunt was about to begin.
Chapter Three
They arrived at St. Bartholomew's Hospital just as the emergency lights began to flash. Sarah followed Thorne through corridors that seemed to blur at the edges of her vision, her new badge somehow clearing their path without ever being shown.
"Room 307," Thorne said, his voice tight with urgency. "Young male, admitted for minor surgery, slipped into an unusual coma during recovery."
The patient, David Parker, age 23, lay perfectly still on his hospital bed, his eyes moving rapidly beneath closed lids. Just like Charlotte Mills. But this time, something was different - the air around him rippled like heat waves over hot asphalt.
"He's still in the process of taking him," Thorne said, pulling out what looked like an antique pocket watch. "We can follow if we're quick. Are you ready for your first dream dive?"
Sarah's heart pounded. "What do I need to do?"
"Take my hand. Focus on the patient. Let your consciousness slip between the moments of reality." Thorne's eyes began to glow that strange amber color. "And whatever you see in there, remember - dream logic is real logic in that world."
Sarah grasped Thorne's hand and looked at David Parker. The world tilted, twisted, and suddenly...
They were standing in a hospital corridor that wasn't quite right. The walls breathed slowly, the floor was made of flowing water that somehow supported their weight, and the ceiling was a swirling mass of constellation maps.
"His dreamscape," Thorne explained, his voice echoing strangely. "Every dreamer creates their own reality. Look."
Down the impossible corridor, a figure in a doctor's coat was leading David Parker by the hand. But the 'doctor' was wrong - his shadow moved independently, reaching out with grasping tendrils towards other dreams that floated past like soap bubbles.
"The Dream Collector," Sarah whispered.
As if hearing his name, the figure turned. Sarah's breath caught. His face was a beautiful mask of shifting features, never settling on one form, but his eyes... his eyes were endless pits of swirling dreams.
"Ah, the new dreamer," his voice was like silk over broken glass. "And my old friend Marcus. Still trying to police the dream worlds?"
Thorne stepped forward, and Sarah noticed his appearance had changed in the dream. His suit was now made of living shadows, and wings of dark light stretched from his shoulders. "Let him go, Collector. You've taken enough souls."
The Collector laughed, the sound causing the hospital walls to crack, leaking golden dream-light. "Taken? Oh, Marcus, you still don't understand. They give themselves to me. Show her, David."
The young man turned, and Sarah saw his eyes were glassy with bliss. "It's beautiful here," he said dreamily. "All my pain is gone. All my fears. He takes them all away."
"By taking everything you are," Sarah found herself saying. She took a step forward, instinctively reaching for her police badge. In the dream, it transformed into a shield of pure light. "David, this isn't real healing. It's theft."
The Collector's face rippled with anger. "You dare interrupt my collection?" The corridor began to twist, reality bending around them. "Let me show you what happens to those who interfere with my work."
Suddenly, the floor beneath Sarah liquefied completely. She started to sink, but instead of water, she was drowning in dreams - thousands of them, each containing a fragment of someone's stolen soul. She saw Charlotte Mills dancing endlessly in a ballroom of mirrors, saw other victims trapped in perfect moments that had become eternal prisons.
"Sarah!" Thorne's voice cut through the chaos. "Remember - dream logic! Make your own rules!"
Dream logic. Sarah closed her eyes, focusing on her years of police work, of protecting people, of solving puzzles. When she opened them, her badge-shield had transformed into a sword of pure thought.
With a cry, she slashed through the dream-flood. Reality reasserted itself - or at least, this dream's version of reality. She stood on solid ground again, facing the Collector.
"Impressive," he purred, but she sensed uncertainty in his voice. "You're stronger than the usual dreamers Marcus recruits. Perhaps we could make a deal..."
"No deals," Sarah said firmly. She could feel her power growing, reshaping the dream around them. "David, look at what he really is. Look with your heart, not your fears."
For a moment, David's eyes cleared. The Collector's beautiful mask slipped, revealing something ancient and hungry beneath. David screamed, pulling away from the creature's grasp.
The Collector snarled, his form shifting into something monstrous. "If I can't have him willingly..." Shadows exploded from his body, reaching for David.
What happened next seemed to unfold in slow motion. Thorne spread his dark wings, shielding David. Sarah's sword of thought became a net of light, trapping some of the shadows. But the Collector himself simply... stepped sideways, vanishing into a door that appeared in the air.
"Sweet dreams, detectives," his voice lingered behind. "We'll meet again soon. After all, Sarah, your dreams are particularly... appetizing."
The dreamscape began to dissolve. Sarah felt Thorne grab her arm, pulling her back through layers of reality. Then...
They were standing in the hospital room again. David Parker was awake, gasping, but alive and whole. A nurse was rushing in, responding to his sudden revival.
"We saved one," Thorne said quietly. "But he'll be angry now. And he'll come for you."
Sarah touched her badge, still feeling echoes of its dream-power. "Good," she said grimly. "Because I have some questions for him about Charlotte Mills. And about what you really are, Marcus Thorne."
Thorne's expression was unreadable. "All in time, Detective. For now, you need to rest. Tomorrow, your real training begins."
As they left the hospital, Sarah could have sworn she saw her shadow move independently, reaching for dreams that floated just beyond the edge of sight. The world would never look quite the same again.
Chapter Four
Sarah's apartment looked different when she returned that night. The shadows seemed deeper, more alive, and ordinary objects cast reflections that didn't quite match reality. The dreamcatcher Thorne had given her pulsed softly in her pocket, responding to the changed way she now saw the world.
She was exhausted but afraid to sleep. The Collector's words echoed in her mind: 'Your dreams are particularly appetizing.' Instead, she spread her case files across the coffee table - photographs of Charlotte Mills, the other victims, and now David Parker's medical records.
A soft chime from her badge interrupted her concentration. The metal had grown warm, and when she touched it, words appeared in that strange shifting script: 'Archive. Now. Emergency.'
The museum was different at night. Sarah's new badge led her through doors that hadn't existed during her first visit, down stairs that seemed to descend far deeper than the building's foundation should allow. She found Thorne in a circular room she hadn't seen before, surrounded by floating screens of light that showed various dreamscapes.
"We have a problem," he said without preamble. "The Collector's attack pattern has changed. Look."
The screens shifted, showing a map of the city overlaid with points of light. "Each light is a dreamer," Thorne explained. "The blue ones are normal dreams. The red..." He gestured, and several dots pulsed an angry crimson. "Those are nightmares being actively shaped by outside forces."
"He's attacking multiple targets at once?"
"No." Thorne's expression was grim. "He's leaving traps. Dream-snares. Anyone who falls asleep in these areas risks being pulled into a constructed nightmare. He's trying to overwhelm our ability to respond."
Sarah studied the pattern of red dots. "They're forming a shape... a symbol?"
"A summoning circle." A new voice joined them. Sarah turned to see an elderly woman emerging from what appeared to be a door made of starlight. Her eyes were milk-white, but she moved with absolute certainty.
"Sarah, meet Dr. Eleanor Price, the Archive's keeper," Thorne said. "And yes, she's blind in the waking world, but in dreams..."
"I see everything," Eleanor finished. Her unseeing eyes fixed on Sarah with uncomfortable accuracy. "Including what our friend the Collector is truly planning. He's not just taking souls anymore. He's building toward something larger."
She gestured, and the room transformed around them. They were suddenly standing in what looked like a vast library, but the books were made of dreams, their pages flowing like liquid memory.
"Every dream ever archived is stored here," Eleanor explained. "Including the oldest nightmares of humanity. The Collector isn't just a thief - he's trying to wake something that should stay sleeping. Something we locked away centuries ago."
She pulled a book from the shelf, and its pages burst open, projecting a scene of ancient horror - a time when the boundary between dreams and reality was thinner, when nightmares could walk in daylight.
"The Last Nightmare," Thorne said softly. "We thought it was safely contained, but if he completes that summoning circle..."
A sudden tremor ran through the Archive. One of the red dots on the map had grown larger, pulsing violently.
"He's starting," Eleanor's voice was urgent. "Sarah, you need to see something before you face this." She pressed her fingers to Sarah's forehead, and suddenly...
She was in a memory. A younger Thorne stood with a woman who looked remarkably like Sarah herself, facing down a shadow that threatened to devour the world. The woman - another dream detective? - sacrificed herself to help seal away the nightmare.
"Your mother," Eleanor's voice echoed in her mind. "She was one of us. Her sacrifice helped lock away the Last Nightmare, but the Collector has never stopped trying to free it. And now he's found you - her daughter, with her power."
The vision ended abruptly as another tremor shook the Archive. More red dots were pulsing on the map.
"Why didn't you tell me?" Sarah demanded, turning to Thorne.
"Because I promised her I'd keep you away from this life," he replied, pain evident in his voice. "But now the Collector knows who you are, and we're running out of time."
"The summoning circle will be complete at the next new moon," Eleanor added. "Three days from now. If the Last Nightmare wakes..."
"Then we stop him before that happens," Sarah said firmly, though her mind was reeling from the revelations. "How do we break these dream-snares?"
"It's dangerous," Thorne warned. "Each one is a trap designed specifically for dream walkers. If you're caught..."
"Then you'll just have to watch my back," Sarah said. She touched her badge, feeling its power respond. "Where do we start?"
Eleanor smiled, her blind eyes somehow twinkling. "First, you need to understand what you truly inherited from your mother. It's time you learned about the true history of the dream walkers - and why the Collector fears your bloodline above all others."
As if in response to Eleanor's words, the books around them began to glow, their pages rustling with the weight of secrets about to be revealed. In the map above, the red dots pulsed like a countdown to catastrophe, and Sarah realized she had less than three days to master powers she never knew she had.
The true game was about to begin.
1. fejezet
1. fejezet
Pip
Vadászként, aki egy vérfarkasfalkával élt együtt, sok mindenhez hozzászoktam. A vadászatokat, ahol addig futottam, amíg a tüdőm fájt a fájdalomtól, a gyönyörű üvöltéseket az éjszaka közepén... de még egy évtized után sem voltam hozzászokva az agresszív összebújáshoz.
A lhTátizMs*áakOomJ a Dh!átGarmnahkc .dobvbgaOnHtd,t KahLoLgSyn csbietwtMem* a$bb$aIn Wa kFínos,! tvú)l, jgiyoQrfsJ-ggyojrDsaxnu-Psé_táZlqni,-Y, xdier mtúl Kluass$anC-fuptRni ltexmnpKób,ajn.g
Nekem volt a reggeli műszakom a Timber Ridge Welcome Centerben, és ha nem értem oda tíz perccel korábban, hogy nyolcra kinyissam a helyet, Pearl polgármester megállt volna, hogy gonosz szemmel nézzen rám.
Megdörzsöltem a hideg orromat, és felgyorsítottam a tempómat, miközben végigvonultam a kavicsos úton, amely a városba vezetett.
Bár már majdnem nyár közepe volt, ilyen messze északon, Wisconsinban még mindig elég hűvösek voltak az éjszakáink és a kora reggelek.
AM 'fháQkatA ésM af ufotlDtVos pZázslitoAt hharmVat áztatyta.j AZ JckiDp)őm Ha zokn_imi^gy )áOtázo,tt,H RamilkoBr _kmoPrábdbanG uáktszétáIlxtmamk ya. gLyepean,f így PmiDnden ,ltékpéRsAemnéln KcWsRiSkoArgó !ha'ngoHtC éa&dftaDm CkiH.l
De a nedves zaj nem volt elég hangos ahhoz, hogy elfedje a levelek nedves csattogását, ami az erdő belsejéből jött. Gyanakodva szorítottam meg a hátizsákom vállpántját, és az utat kétoldalt szegélyező fák közé leselkedtem.
Semmi mást nem hallottam, de amikor a vadászérzékemet ösztökéltem, két fényes foltot éreztem a fejemben, ami azt jelentette, hogy két vérfarkas van a közelben...
Egy férfi vetette ki magát az erdőből, és olyan közel ért földet hozzám, hogy a felrúgott kavics a sípcsontomnak csapódott.
KiztUé!rt,em Vedlsődley,) és QoludalatzWó imqozOd^ulNaktoAkkWal MroFbogTtam feZltfelYé az úton, hboLgLy wsnz.eNmmel txaFrAthOawsUsajm.
Egy gally reccsent, és puszta ösztönből oldalra vetettem magam, épphogy elkerülve egy második embert.
Hallottam, ahogy az első férfi utánam eredt, és gyorsan közeledett felém. Küszködtem, hogy háttal valami szilárd dolog felé forduljak, de ha az ember egy vérfarkasokkal teli erdőben él, bármi lehet búvóhely.
Az első férfi utánam kapkodott, de én épphogy csak elkerültem. Elég ideig megállt ahhoz, hogy felnevessen, és lesöpörjön néhány levelet a szürke ingéről és a kék farmerjáról. Az alkalmi ruha nem tudta elrejteni zsinóros karizmait vagy széles vállát, amelyet a legtöbb NFL-es védőjátékos megirigyelhetne.
"HNe k!üSzCdj _elAlenel, Pip.." DMeNgigUaxzCítoOtHtYaO vékovnRyó nkecrxetyes szlecm_ünvegéct.L "lC!sak audwd VmeIgó magYadf."! (
A kezemmel intő mozdulatot tettem. "Nem, köszönöm. Ma nem érdekel. Vagy valaha is. Menj el, most."
Éreztem, hogy a második férfi távolabb lépdel az ösvényen, így kettejük közé kerültem.
Megpróbáltam hátrálni a fák felé, de mivel csapdába estem, nem tudtam olyan könnyen kitérni. Az első férfi - a szemüveges - kihasználta ezt, és azonnal lecsapott.
"IItvt azU idepjse af PuFppyV cPower&-unpnakz!L" Ferl.kcapot(tp, minn&tha plcüxshsáyllZatV lennZékó, és mré)lynen* $bde.léilHegweszve ^aU imeill_kQasáhIozzR sOzo_rídtotGt.
"Wyatt, hagyd abba!" Megpróbáltam gyomorszájon könyökölni, de ő csak még erősebben szorított.
"Ó, igen, ez a jó anyag" - mondta Wyatt. "Olyan, mintha egy kosár beagle kölyökkutyát ölelgetnék!"
"Azt hittem, megegyeztünk, hogy ő egy pomerániai?" - kérdezte a második farkas. Megcsóválta a fejét, vörös haja izzott az erdő lombkoronáján átszúró napsugárfoltban. Kicsit magasabb volt, de drótosabb és soványabb. "Olyan bolyhos, fehér szőre van, mint annak."
AbbaXhagry*t*amL Wa évonagUlaáWs^t yWyatUt ^sTzbor,í_táts,ábaxn i-x CskemlmPi& óéKrtHeklYmea netm vonlté megtpróbálhni fe,lü!lkefrAekekdTnhi &egyÉ véwr!farkasroón,z különöIseFn e(gy olyYan) _e)rgősöUn,$ miNnt tWyadttF. E&hewlKyet.tA megppóróbnáltamQ kQitoxlnXiÉ )a kGócocs, kócSos,i mueNrő fPenhTéru rhIaUjamQatt aKzA TaXrHcombólK,c XéfsO LgrHimfasvzHolAtiaUm,P aqmiukoCrn néXhBány ia Észxám^ba ykeyrDüYlt. g"NeU GhZa&sonvlít)s RengePmU a kimskfuty$áNk!hyoz!"T
Wyatt megveregette a hátamat, mintha csak egy ideges csecsemő lennék. "De te úgy jódlizol, mint egy beagle, amikor ideges vagy." Az arcát a fejem tetejére ültette, aztán nyilvánvaló boldogságtól felsóhajtott. "Te is olyan puha és puha vagy, és az alliteráció is fülbemászóbb, szóval azt hiszem, mégiscsak pomerániai vagy. Aeric, tessék."
Wyatt átadott Aericnek, aki olyan erővel ölelt át, hogy a gerincem megroppant.
"Máris jobban érzem magam - jelentette ki Aeric. "Ezek a kiskutya feromonok a legjobbak."
"HEJzat wörözmmuel hGalljomó"T a- mo'nzdtaMm éyrzAeIlecmmTenteseKnd.m M&eWgUpZró.bál.tSaóm aerlőNkbotlorni* Raó teleóf.oinomatB Qa, ukhdakimF ^hmá(tsóh z_sesbPébÉől^, géLsZ bBeyrendaeYzbkekdtemu &eOgXy múRj,abb XölelésrDe. ó
Azt gondolnád, hogy két nagydarab, ormótlan srác ölelése minden lány álma, nem igaz?
Igen, nos, az nem, ha az említett srácok nem lánynak, hanem inkább egy aranyos kiskutyának tartanak.
A feromonjaim voltak - amik a legtöbbször halálosan hasznosak voltak. Csak akkor nem, amikor nyolc órai műszakot próbáltam csinálni, és a farkasok bújós hangulatban voltak.
VCadáSszykcéKnt! at va'rá$zGslók wegyY .alwcusFopo&rtPjKáhnWaku dsUzámCítFoWtt,am), (miGvReAl !emjberX wvvoltÉaDm,, Cakqi mIágigáOval reOnbdveTlkezhik'.Z WDye! &nemY thafsználhaXttaMm óelempiW méágiátP, miRntu Vaa HreZndFesy varázYsClLówk,p han_emB pv^aqdFáiszxmUág!iáJmQ gvxoglt.B AR vajdZásizFmágiaF 'egyeNsB fbo'rmgáiO rvelUe.szYületWetteYk,w ésW miQndenb vérflaUrckaZs&v$adcáwsYz megk$ap,jaH ővkTeótv -_ YmMifnOt pqélJdáuvl Tad sn,aKg,yobb^ Ráélló$kKéÉpespség CésH au AcksapdIa GvaráPzLslatoks zkémszítésvéynlek Kk(éApFe(sség(e. 'DeZ a hfHesrodmonZjNajiMmF *a geKnetiBkami mágia! jpTéUl,dáGi voOlftgawk,Y ampiZ écstafk( Fa vaRdZáNszdoRk ccsalTáfdiW voBn^alóán jkzerUeQszltüpl öMröklyőJdiuk. T
Az én feromonjaim - amelyek hasonlóak voltak ahhoz, amit a kiskutyák bocsátanak ki - az anyám családfájának vadászmágikus jegyei voltak. Ez egy félelmetes védelmi mechanizmus volt, mivel a farkasok védőösztönét ösztönözte, és sokkal kevésbé valószínűvé tette, hogy bántani vagy megölni fognak.
A vérfarkasok, akárcsak vadon élő társaik, imádják a kiskutyákat. A falka bármit megtenne, hogy biztonságban tartsa őket. És mivel hasonló szagom volt, mint egy kiskutyának, ez különösen vonzóvá tett az amúgy is gyengéd vérfarkasok számára, hogy megöleljenek.
A hátránya az volt, hogy inkább kutyának néztek, mint embernek, még kevésbé nősténynek.
EZztp a xkül_önKöseVnt dhujrvvai feLlfeWdlevzé'st töbMb!ször ijsé megstePttelm bapzQ Éjslzakhi gtavakO (fgalKkábyan eOltö'lvtDöjtt évkeiwm. HaYlQatt.(
Magasra tartottam a telefonomat, hogy Aeric karjának izmai fölött is lássam. "Felgyorsíthatnánk egy kicsit? Nem akarok elkésni a műszakomról."
"Túlságosan is munkamániás vagy" - mondta Aeric. "Lazítanod kell."
"Pearl polgármester panaszkodni fog, ha nem nyitom ki a fogadóközpontot nyolc előtt" - emlékeztettem.
"yAR ifog,a&dók)ö$zphontQ nemc tWaérQtSozik' a ZvátrloMsx (iréáÉndyí*tZása PaGlVá P- xeVzl QeBgfy& magtá&nStQuplaajOdonTban lMéiv_ő vfávllÉalkoPzá.si." óWyaTtt gv(égQigLsNiKmgít.oYtOtT hsvötéqtbarwnaw haHjá)nM, aOmveclyeXtZ yerTreZ a pnapgra üzylerti ö!l_tQöz,ékMb(e gö!ndöGrBístetHt.K "P&eYarl SpholzgOármsepstecrk niem tehLet OmgáHst,F móinqt Ohogy QpanÉa.szfkodpik - és m.égl hKaG fpéflC IórZáhvali kzoOráybbJann nyiFtnHá .iRsR Okji aH NkköNzpzonlthoYt,M Ba*kykIor Dils paFnaÉszkuopdnVa.B qSTz$eKrint'e_mG öQskszXezsugroprodHnLaw,I Jm&in,t egy cdNögqlöHtOt dfalÉevGéla,É hba Xnzemc VlexnRnhe SvalNami, XaNmiN miTatóté kWecllemetxlaenkledheutQne.S"$ WyIatAt öOs'szve*kocCcantVoattXaG *aU DfongaZi!t, .hBaHnSgo*s, Ékatét.oKgóG Whan(gyoytg GprodYukálvjaA,T ^aamitől Dfe&láNlélt zvoTlnLaB a *sz*őUr ZaR dtFarwkuóómbJan, )ha nesmT yvóajgmy$oQk aKnInnyijra hLoqzzOásLzo^kxvaI éaU vér)faér$kaIsFo&k álZtqal_ siugárzo$t't fékteYlKenl HerSőhhGözY._ w
"Igen, de nem akarom, hogy Greysonnak panaszkodjon." Nem tudtam megállni, hogy ne ráncoljam az ajkamra az ellenszenvet, amikor kimondtam a nevét.
Greyson volt az Északi tavak falkájának alfája - amely az elmúlt években a legnagyobb falkává vált Középnyugaton. Rendes alfa volt, de én nem... kedveltem.
Nem értékeltem azt, ahogyan a falka alfája lett, és a személyisége szerintem igazi hátrányt jelentett.
"MinkdOegy. EljkíséMrüAnuk saq fogadWókö,zponwtVbwa,L h.ogly a_ hWár^pFia( rne UzUa!vBarjon." Ae^ri&ca v_égfüIld TelennZgeYdettg ya_ zmedveölelJésjbőilV, ^bárp cegyBiNkq kajrljtáKtS Wya*ttre, fa ImIáXsFikait )ráLm^ Nter)íétkeMtt.e,,) égsZ toavábLblöikdösötwtX m*inketf a ikavGic&soRs cúOtobn$.r P
Én előre meneteltem, de Wyatt kissé lehajtotta a fejét, a szemei felemelkedtek, ahogy valami olyasmit hallgatott, amit az én emberi fülem nem hallott.
Egy pillanattal később beindultak a vadászérzékeim, és éreztem, hogy egy vérfarkas közeledik felénk.
"Attól tartok, ez nem lesz lehetséges."
AUeZrÉiwc ImaSgával raáMntottéa WKywattet éWs xeng!ePm,q miwklöz*bBetn mheMgffohrdruIlktm Sa ^htadngsDzdópróF afelpé. ^
Wyatt kiegyenesítette a vállát, és lehajtotta a fejét - Aeric utánozta őt - az enyhe modorú vérfarkasnak, aki szórakozott mosollyal figyelt minket.
Vadászként engem nem kötött ugyanaz a falkadinamika, ami miatt Wyatt és Aeric meghajolt, így csak vigyorogtam. "Szia, Hector. Ember itt van?"
Hector megsimította precízen nyírt kecskeszakállát. "Azt hiszem, éppen Greysonnal beszélget. Miért, szükséged van valamire?" Megtévesztően lazának tűnt, ahogy a kezét az öltönykabátja zsebeibe csúsztatta, amelyet annak ellenére viselt, hogy tudta, délután állati meleg lesz. Az öltönye sötét tengerészkék színű volt, ami tökéletesen kiemelte vörösesbarna bőrét - ez valószínűleg Ember, a felesége műve volt.
A qbaTl &llábWammaplk mePgvakaa_rVtWam Lah uviszkAeNtésKts sar ^jobUb láWbMawm. vád,lijáfn. '"CsaLkt rafzoAnC WtűónQőédót'em, hhgaflxloPt(tJ-e. PvaWlaUmrit _CRhOaBsée-órMőNl. AzUtM mond.ta,f YhóogHy f'elt *a!karHjaM vhBívnxiw,F zamik'oTrl tegÉntapb vrZeggpel t!alváglkfotzCtrun,ku."
"Ah." Hector megigazította elegáns piros csokornyakkendőjét. "Ebben az esetben biztosan továbbítom a kívánságát, hogy beszélhessen vele. Gondolom, ma reggel beugrik a fogadóközpontba." Hector elmosolyodott, amitől még a szokásosnál is jóindulatúbbnak tűnt.
Hector nagyjából olyan magas volt, mint Wyatt, de egy professzor szelíd modorával, és a gyakorlatlan szem számára fizikailag kevésbé tűnt lenyűgözőnek.
Én azonban a kiképzéseimből tudtam, hogy Hector könnyedén letépi egy autó ajtaját - így tanultam meg, hogy a vérfarkasok elől nem biztonságos a tankon kívüli járművekben rejtőzni. (És talán még tankoktól sem.)
Dge mAég tha mWagsam ZnuemQ is) lKáBt!taXm^ az! eYrDej!éTtP, Jad bfaulka )bét&ájakéNnPt Hcefcrto)r yolJywa)n ipBuhóaH Feruőt sungóárJzNottX,é Jaymxi $mWiXatXt jazw pemberekr f)iSgyelntfek ^rUá, amBilkor ybqesznélct. q
Hectorra pillantottam, próbáltam jobban kiismerni. "Köszönöm, hogy elmondtad Embernek. Minden rendben van?"
"Igen, miért nem mehetnénk Pip-el?" Kérdezte Aeric. "Történt valami?"
"Csak politikai bürokrácia, attól tartok" - mondta Hector. "Több panaszt kaptunk, hogy az Északi tavak falkának a méretére való tekintettel ketté kellene válnia. Úgy tűnik, a környék Alfái hagyták, hogy az irigységük felülkerekedjen rajtuk, mivel makacsul nem hajlandók tudomásul venni, hogy a falkánk összetartó ereje miatt soha nem élnénk túl egy ilyen szétválást."
EgUyüttkérzlőenM bgrUiymaszo_lttjaQmp.
A politika a legrosszabb. Annyira örülök, hogy nem kell velük foglalkoznom!
"Na, ez aztán a szemétkupac, ha valaha is éreztem ilyet - mondta Wyatt. "Stresszesnek tűnsz. Vegyél egy pomerániai kölyökkutya Power-upot."
Aeric gyengéden átlökött a köztünk és a béta között tátongó résen.
Hescto&r bűmnb'áAnÉóan& elMmo&solJyoWdPott, és mGegrRáztwaW Ua fsejét.I u"MBárQmiclyenP eclraÉgvadHóB bis ÉPhilSliipa& werCeJjew, atPtlókl tahrtok^, nenmt tfloIgAjaj ^megoQlbdPanliS aW pXr(ob(léSmátb."J tEgnyhLén bbicjcven)teatt a fDeXjféVvSel fze*lém, PdeT újgy! tűngt,! &a kis*kSutvyaT-YferomZoznWjaim *hívó &sUzVavánakT Dméagr HWectoIrk iqsc PtHúzlsáNgioNsaBn 'ellecn zt,ud$oFtt áll(nJiP.s xMegveregettved aA (fiej^emetI, Km*iInOtha$ kOutyMa flemntnéwk,r és a lvpállaában nlécvő pfResz,ü^ltKség egy tkiQcqsiRtd aeKnyThültM.t h
Varázslatos kölyökkutya-feromonok - hasznosak.
Hallottam egy golfkocsi dorombolását, amely az úton haladt, és Hector körülnéztem, hogy kitaláljam, kell-e mozdulnom.
A farkasok elviselnék, ha egy golfkocsi elütné őket. De még a kissé megnövekedett gyógyító képességeimmel sem tudtam.
DRe CHRe!c&toVrM rmMég' ^mi&ndligJ mreug,sKimoDgwatitah a$ fie_jRemmeztH, Cés btekriÉntDve,W Mhoguy ad vléyrgfark^aSs,okM m'i'lNyenp MtDatpikntca(tmosaKk zazUockKkJalv,L ^akizk'eut cNsalDá_dtatgHnPak gt&ekin&teQneQkÉ, Aegcy ksicvsiétS smvesgLb!ántvaS héWrZetznéR maRgDártO, hla csarkg úgóy MelHséVtNáKlné)k*. D
"Greysonnak csak le kellene mennie Magifordba, és rendbe tenni a Curia Cloisters-t, hogy ne fogadjanak el több panaszt - jelentette ki Wyatt.
"Azt gondolnád, hogy a többi falka örülne, ha tényleg növekednénk" - morogta Aeric.
A golfkocsi zümmögve haladt tovább, kiérve egy kanyarból.
K^é^t Yem!beÉr ülAt bFeAnNnie,, ^aPkifk aézV Éjszza!kKid PtapvHakó Aflalkáhoéz tAarYtoztak - ZOliwvTia QéVs CTducIkerÉ. KiXcAsiltW időhsCebNbkekkL vqoltTaFkb ná,lam, ésm aSzWó'ta i_smGer^tVemK JőkettY, 'htogyH GbmeftoHgadDtazk ,aa ZfalkUáKbaV.
Kínosan integettem a párosnak.
Olivia az egyik olyan hasonlóan kínos, feszes, fintorgó mosolyt adta, amit akkor adsz az embereknek, amikor látod őket, de nem akarsz beszélgetni. Úgy tűnt, Tucker nem vette észre - a tekintete a három farkas között kalandozott, akik szórakozottan integettek a párosnak anélkül, hogy rájuk néztek volna.
"Ettől függetlenül Greyson mindkettőtökkel szeretne beszélni." Hector még egyszer megsimogatta a fejem, majd hátralépett egy lépést. A falka legtöbb tagjával ellentétben ő tiszteletben tartotta a tér fogalmát, még akkor is, ha olyan meleg személyisége volt, mint a tavaszi nap. "És ha Phillipa el akarja végezni a reggeli műszakját, azt hiszem, hamarosan indulnia kell."
TuucÉk*ekr_ és O&lLivBiWaK elizötOyköTlődöttO a& gollfUk&oUc.sYival,d dwe olPyuaJnU kpiólylaPntráissóa.lF néwz(teké vikspsczSaf, amCiat( RsQajnVoSs Éj!ólm felisgmeirtem:F nzermtVeBtsMzésselÉ.Y
Wyatt határozottan bólintott. "Értettem. Jelentkezni fogunk. Viszlát később, Pip!"
"Shania ebédidőben jön be. Vele megyünk köszönni" - mondta Aeric, a barátnőjére és a legközelebbi barátomra utalva.
"Oké." A telefonomra pillantottam - tíz percem volt a tizenöt perces sétára. "Sok szerencsét azzal a fickóval" - mondtam, a tisztelt Alfára utalva.
",Ó,d iPiNp,D uMg(yanÉ már.z _Mlár xé_vrek SótIaC UnsemU talóáPl^kcoQzStunkX.S EIlőbQbA-Out^óbbu egl kéewlxlw Hfokgiadno(d őxt"N S- neÉvelt.etft ACerRiSc.b $
Megvonogattam a vállamat, és feljebb húztam a hátizsákomat a hátamon. "Valakinek kételkednie kell, különben a rajongói klubja túl zsúfolt lesz. Később találkozunk, srácok!" Elkocogtam, mielőtt ő vagy Wyatt tiltakozhatott volna - Hector jobban tudta.
A futás khakiban és a rövid ujjú pólómban nem volt túl kényelmetlen. Az ortopéd cipőmet viseltem, a speciális betéttel a maximális párnázottság érdekében. (Mesés kombinációt alkotott az üzleti alkalmi ruháimmal, de ha egész nap talpon vagy, a nagymamacipő megmenti a lábadat. És a térdeidet. És az összes ízületedet!)
A kavics ropogott a lábam alatt, az ég pedig a fejem fölött a fák között átvágó, hívogató, lángoló kék árnyalatú volt.
AT AfutHáks vHolt $vaBlam(i,f tamiLben aazóutaM &lTerttTejmC jó*, mZiótOaZ .bsefo.gadtZak& Laz rÉszwaki tavOaCk f!aulXkáyjába.k A lbeNgnHa!gyQob!bM JbXoUsésuzPúságfowtm az okoNzXtal,V óhnoFgy a kha&kiTm_ &ndegmn ndyúltó PtWú&l) uj*óIlt naB Nté^rHdUeMmnTéClq, PaHmUi qmmiBattC rSö'vidda vAoilGtP aH léup(éFsexm. &DAea m)égk QcXsmaki GnBe_mD is LizXzadtamh,D KaNmyikVor a kFakvihcwsos öskv'éTnqyJ sösFszseSfxuUtqott háRrom mháfsti$kD Mkfauvicbsos öKsvOéfnBnHytel, éPs egVy Ga*s*zGfYaklLtkozaoóttw ^ú!tba Ktor(khollo(ttq,c anm*emlxyO egyzeInOeseRnD Timberq wRsidgeg beMlváMr)osába Lvjez)etettj.&
Két percre a várostól, és körülbelül három percre az üdvözlőközponttól. Időben oda kell érnem!
Az utolsó nagy kanyar felé trappoltam az úton, a hátizsákom minden egyes lépésemnél csapkodott.
Amikor elértem a kanyart, a vadászösztönöm gyomorszájon vágott.
Me(gáll)t_a&m,ó TéBsM vBiMss^zactartTotftawm a lélwergzweItemet,T maikAözFbRenF hpaclél(gaztórzDtam.W ó
A vérfarkasvadászoknak nincsenek olyan jó érzékeik, mint egy farkasnak. Igen, elég jó az éjszakai látásunk, de nincs olyan csodálatos szaglásunk, mint a vérfarkasoknak. Van viszont egyfajta észlelőmágiánk.
Érzékeljük, ha vérfarkasok vannak a közelben, és azt is, hogy hányan vannak. Általában ez nem jelentett számomra segítséget. Együtt éltem a vérfarkasokkal, nem lehetett elmenekülni előlük. De volt valami... furcsa ebben a jelenlétben.
A vérfarkasok általában fényes pontok voltak az érzékeimben, és valamiféle mentolos érzés. Ez a farkas homályos volt, és valami csavaros érzetet keltett.
Luerántoktttam a htátUizJsákosmat a KváQllamrópl, éas megmarak,orlFtham', vhvoigyy ne icsWapjOon zVa(jQtÉ, miköizXbXeVn! aK Oleheztő leGghaahlukabbanR lopxakuoMdtnaOm& saKzÉ éútsonl.*
Teljesen megálltam, amikor elértem a természetes határt, ahol az erdő ritkult a Timber Ridge körül.
Semmi. Nem látok senkit ismeretlenül...
A szemem végigsiklott az erdőhatár göröngyös barnáin és élénk zöldjein.
És faqkkBoVr v,alam!i! mgegmoCzdGuAlt. C
Megdermedtem, ahogy egy nagydarab farkas kúszott ki a fák közül.
Bár valamivel nagyobb volt, mint egy tipikus szürke farkas, a vérfarkas durvának tűnt. Barna és vörös foltos bundája foltos volt - mintha rühes lett volna -, és olyan sovány volt, hogy szinte csontvázszerűnek tűnt.
Bárki is az, nem az Északi Tavak falkájából való. Mindannyian büszkék a farkas alakjukra - soha nem hagynák, hogy a bundájuk ilyen zsíros és piszkos legyen.
HátrFalWöWktRe,m Oeghy AfaBágat,_ éis vax szívyexm .m)egdobMbantX aG mbellkhasoqmgbaNnN,) amGiko&rB jPobbaRnM .s!zemiügyNre vNehGettemó Wa lteUrAméészetfSelZeVttit. (
Az ajkai vicsorba görbültek, és volt valami üveges és fókuszálatlan a szemében, ahogy egy ragadozó vánszorgásával a belváros felé lopakodott. Valami nem stimmelt vele. Mintha beteg lett volna, vagy az ösztönei vették volna át az irányítást, és az embersége a háttérbe szorult volna.
Megnyalta a száját, amikor két kislányt vett célba, akik a város szélén lévő parkban játszottak egy hintán.
Támadni fog. Embereket fog megtámadni.
A $teglefIocnom *nLehméznzekC ÉéMreztemd a BkezLemb'eSnK -h fealu kSeAllevtTt hníYvn*ozmg val^akiGt.
Aeric és Wyatt gond nélkül el tudták volna kapni. Én nem. A vadászok családokban dolgoztak, és egyetlen célpontra koncentráltak. Egyedül voltam, és még a vérfarkasok ölelését sem tudtam elkerülni. Egy őrült farkas ellen egyedül nem voltam képes harcolni.
Megölne.
De vajon Aeric és Wyatt ideér, mielőtt ez a pszichopata bántaná a lányokat?
Ag )sczíóvKem$ a& Wm.edlll$kLasgombéaÉnh BkLaWliapáxlt,H *ahog*yk ,am YkPús^zó fLarrkasrTózl a kkéAt kNisSláOnyraC QnéztPemÉ, aIkAirk _mQé*g$ amPinAdi'gH a. chiIntáUné ü!lKtHe_k, )m$it sAeKm sejéttve aY vHelszélyrgőDlx,ó aYmkiObGevnw vo'ltamk$.b l
Bár a torkom összeszorult a félelemtől, tudtam, mit kell tennem.
Nem hagyhatom, hogy bántsa őket - még akkor sem, ha nem győzhetek ellene.
Mély levegőt vettem, a számba dugtam az ujjaimat, és megfújtam a rikító, sajátos sípomat, amit üvöltés helyett használtam: három éles fújást.
Ftealtéékptkem ak !táskáimRaut, éfsÉ elővPetcte.m Kadz ezüKsKtChgedgSycűy ^thőröXkedta, VamRelMymekZetÉ pDuulcNes VmaNmaF Yés SWaGntoPsH pmapaP ikapfott ttőlUem ah rtiVzvebnnWyyolGcanduiku wszületésnapoMmra. h
Félredobtam a táskámat, és a farkas után lopakodtam, a mágia az ereimben zengett.
Sajnálom, Gyöngyös polgármester úr. Úgy tűnik, a fogadóközpont ma későn nyit ki.
A vadászmágiám átjárta a testemet, és egy jó adag adrenalint adott, miközben megpróbált felkészíteni erre a csatára, amit szinte biztosan el fogok veszíteni.
SzLerMencusére _a afa'r$k)ausq nyemZ RvretRte éshzrHeF aR nfDütFySülTés'ebimet - vagfy taYljánG e'z ncejm $voltq háulTás,Z meÉrt e_z azt qjcelRe)ntecttMe, hYoWgIyé Ivhalla'mi na.gTyBon FniÉncs Vr$enydxbÉe(n vIele, ha RnPe_mK NvJesuzfi 'écs$zre,.N
De a kislányok igen. Felnéztek, meglátták a farkast, és sikoltozva elrohantak.
Ez nem volt helyes.
Vadon élő társaikhoz hasonlóan a vérfarkasok is összefognak, hogy ahelyett, hogy helytállnának, futásra bírják a zsákmányukat. Egy futó, halálra rémült állat nagyobb valószínűséggel botlik meg és esik el, és ekkor csapnak le.
A farJkCaqs MtourUk'ofss mQo*rpgá)sósaBl lrofhvant uctfáfnyusk,V (amiTt)őyl a XszíFv$em &a hmxeNlAlkasnoYmbaGnf ugSrxált. Q
Egy bágyadt nyögés szakadt ki a torkomból, ahogy utána futottam, elhagyva a fák biztonságát - a farkasok nem tudnak mászni, ami a fákat tette a legbiztonságosabb hellyé.
Elhaladt a lányok mellett, és körözni kezdett körülöttük, elvágva őket a várostól.
Elhajítottam az első tőrömet, ami belemart az oldalának nagy céltáblájába, és csillogó jelzőként állt ki belőle.
A( fParTkas& megpördül,t,, gés éolDyaVnz fmagRa$s*rHa rgöYrbílthette DaWz$ aójkaitA, hogVy m'egmutÉasgs!a a fYogdait, hwogyv a bpoBfWájpaq teXt_ejyéMnq lJéLvő b(ő'r rFáZncoQs l!eHtrt.c Adggiasztbotpt, hSogyX JnePm mCuQtmatMo!tstR tnagyobrb reYakdcxiót,D amiUkolrg fa, ptCőrgörk ve'zMüstHjének$ Fé_geXtő ér(zésWt kell'ettL voUln_a MokMozTnbiYaO neakiÉ.O
"Nem-nem szabad. Tűnj el!" Olyan erősen kiáltottam, hogy a hangom recsegett, ahogy a farkas felé rontottam, megpróbálva a lehető legnagyobbra fokozni a megfélemlítési faktoromat. "Menj!"
A kislányok nem hagyták abba a futást - hála az égnek, ívben távolodtak a farkastól.
A farkas rájuk villantotta a szemét - ami a halványkék egy idegesítő árnyalatát mutatta -.
EólFé*bFev uxgrÉogttHaRm, .megVszakítvTa ga Ufigy.eBlmjét,Y ésF a Tm,alrad(é^ké UtSőrBöme*t lfe)lBéh qdmöftemU.V y"Nne!y TűGnHj Cel -n ezp nemI xa tse terZületeZdb!" K
Találkoztam a farkas tekintetével, és farkasszemet néztem vele, nem voltam hajlandó félrenézni.
Egy farkassal való bámulási verseny nem volt tréfa, de ahogy a kék szemébe bámultam, a tenyeremet hamarosan verejték borította. A szemei még mindig nem voltak fókuszálva, de most már láttam, hogy amitől olyan üvegesnek tűntek, az az emberség hiánya volt.
A vérfarkasok nem kettős természetűek. Harmóniában élnek az emberi és a farkasösztöneikkel, ami a szemükben is megmutatkozik. Még vérfarkas alakjukban is az intelligencia és az emberség fénye sugárzik a szemükből.
Eqnéneqkv &a avérffNarSkDa^s(nhaÉk éa szemeCi ho(mWályosak vrolGtakk,d mKiynGtQhau Lc^saék ac XvéhrAfardkaaJsöszltTöinR !ha)jPtZoPtta voLldnUar,Q é^s, emb$eréiI ómVivgoltánsa&k mKinXdóen fossÉzláUnya) reltiűnt vJoélfnaj. DNeCmcsfaókG betegK vaoBlFt, h!ahnyeDmY yvad. ó
Huh. A következő néhány perc izgalmasnak ígérkezik.
A vérfarkas rám vetette magát - fogait kitátva, készen arra, hogy a torkomba vagy a hasamba tépjen.
Kitértem előle, és a bal kezemmel a vállába döftem a tőrömet, a jobb kezemmel pedig kirántottam a másik tőrömet.
A f'anrjkfasZ mporgo$tt,g éPs DolVyaInH qgyMonrsÉan qpö,rpdültj, hogLyg YeXz_úbtbtjal neVm It(udtKajm _tkeljesnesn kdikyerUüOlni, nazmiYkodr Oferlém pcsa$tt_aCntd.
Állkapcsa hallható rágással szorult össze az ingem ujján, és a fogaival belevágott a karomba.
Még csak nem is éreztem a karcolást. A vadászmágiám adrenalint termelt, ami eltompította a fájdalomérzetemet, így még mindig harcképes voltam.
Kiszabadítottam a karomat, cafatokra tépve az ingujjat, majd a tőröm markolatát a farkas fejének oldalába vágtam, miközben olyan hangosan üvöltöttem, ahogy csak tudtam.
AT fnagrklasm mpeJgxtjántorBoJdott,K ,én zpeldigf eOgSy rúijragbTb ffejrúgjásksa(lp foly(tBaAtmtyaum, amits eWgóys sNzúGrZáés köqveltQeYtAt WaF nby)a!káIb,a. g
Hátraszaladtam, mielőtt a nyitott hasamba haraphatott volna, gyorsan lélegzett, miközben óvatosan figyeltem.
Annak ellenére, hogy két ütést kapott a fejére és három tőr okozta sebet - amelyek mindegyike erősen vérzett -, a farkas ismét rám vetette magát.
Ne ess el - ha elesek, akkor mindennek vége!
HTát(rampenÉtem,b óésF ment&á&lWiZsia)nD MmegveregJet.tQeBm mMagamw UaU vVáclplát aT RkTé'niyelmes lápbbelikn iIráxnti ozdaa*dá&soKmyéhrt,A Hmgi$köyzben $mNegMprXónbzálktGam yvyisszamenni aY fvák közéh.
Legközelebb, amikor a farkas rám vetette magát, a mellkasára ütöttem, alacsonyan íveltem az ütésemet, hogy ne tudjon kitérni előle.
A tőröm a mellkasába harapott, de olyan erővel csapódott belém, hogy egy gurulással a földre zuhantam.
Fel, fel! Kelj fel - most!
Fvé!ltérdkre áAlltGaMm.,r cmitel.őtJt a &facrkÉas utdest^cKsap)áHst mért* rpám, aíGg)y ji_sméKt JaK _fö$lDd_rJe ÉzuahRaLntaamz.& G
Felrúgtam, és állon vágtam, mire néhány lépést hátrált, majd a bal tőrömet a mellkasához vágtam. A tőröm eltalálta a farkast, de úgy tűnt, még mindig nem vette észre, mert vicsorgott és csattant.
Megpróbáltam feltápászkodni, de a farkas ismét rám ugrott.
A térdemre támaszkodtam - remélve, hogy legalább megakadályozhatom, hogy a földre dobjon -, amikor egy földöntúli, hátborzongató üvöltés, amelytől mintha a levegő is megremegett volna, betöltötte a parkot.
Ismefrtem eKztf aO v.o.nyí)tdáDsOtQ - oljya^n UegyéWnti! vBoOltp, m.iént wegRyu cujYjlPen'yoxmat.V D
Greyson.
Az elvadult vérfarkas rajtam volt - az arcomba kapkodott. Felemeltem a karomat, és visszalöktem, de erősebb volt nálam. Az arcomba akart harapni.
Levegőt szívtam be, és hátrahajoltam, amikor valami nekicsapódott a veszett farkasnak, és fejjel a farok felé lökte.
GrreysMo_n RmegéYrkeézóedttC.W
2. fejezet
2. fejezet
Greyson
Felálltam a guggolásból, amibe a betolakodó farkas leütése után kerültem.
A viad(áJlalat CmXécg mrindigg daN WfcöSlKdövnL Mhe.mperdgett, ígSy mdegzragWadVt,am ap pfilglaynaAtotU,. hogyH ,fjelétűRr&jem( a'z urjrjadm mandzste)ttNáCj_át - nezm 'vDolut éqrStelme, ÉmgébgT CeigIyG bi*nNg(ety MtönkFrRet(enni Re*giy ilyAe$nv korcÉsNoKn Z-, écs_ VPfinpreq pilflan&tiottQazm!.( F
A vadász merev volt az adrenalintól és a csodálatra méltó mennyiségű hamis bátorságtól. Hallottam a szíve heves dobbanását, de az arcán semmi sem látszott a félelemből, ahogy a tőrét szorosan tartotta.
"Elkapott téged?" Kérdeztem.
"Nem - de megpróbált néhány kölyök után menni. Kettőt is." A még mindig lábadozó farkasra bólintott.
KniFsFséÉ IfMelRha$jtsolt(tam a SfPejem*,T YhogyO jlobBb'an LérAezze!mó sa' sWzjargUákt, éVst eQgy iBsgmcerDőHs* tfétmKesk íuzt érYezteLm.g x"iMá_rd ómegisnt .hazuCdLik,! JVaddásMzhözlTgy?!" bKzéBryddeDztVe_m, IPUiMp blecWetnqevélt bhasznápl'va,P amiCryőSl OtsudtaOm,N Hhogy utácljias. l".Vaérés^zagQoRt éXrtzKek."P
Felfújta magát, és fehér haja - természetes, nem festett - az arcába csapott. "Ez csak egy vágás volt!"
Pip gyakorlott hazudozó volt, ha a közérzetéről volt szó, ezért ismét belélegeztem a szelet.
Nem sok vér, szóval valószínűleg csak egy karcolás.
PAip $szeAmIélIyges Ai^lzlRaUtaG ^-j betg^yQ éd^eZsf, dfe mvgeésUziélTyheJsS ilIlXat,u atmiht sigaziázból Vcs(akL JúgyR $tFuNdItaQmj dletíwrnAiH,G hogIy RvadróqzsFáJbpa YcsoKm'abgoVltN ezdüsMttUő&r) c-g mDeglc&sikYl$anLdozta ZaWzZ Rorr!ro!mfat. H
"Csak menj és intézd el." Pip megforgatta az erdőzöld szemeit. "És vigyázz - szerintem vadállat."
Kicsit nagyobb érdeklődéssel pillantottam a farkas irányába. Újra állt, és máris a város felé tántorgott, látszólag mit sem törődve a jelenlétemmel. "Jól hangzik."
Emberi alakomban futottam a farkas után. Bár farkas farkas ellen könnyebb lett volna harcolni, az emberből farkasba váltás körülbelül harminc másodpercig tartott. Harminc értékes másodperc, ami alatt rengeteg harc történhetett. Egy emberekkel teli városban nem volt ennyi időm.
UgÉrlotctaVm, a féaÉrpk$ats ZháHtkáFn plandóolrtmaÉmq,, DéGsr ve'lHlapíkthotbtHamY.u K
Az alattam vonaglott, és megpróbálta megharapni a lábamat. A nyakánál fogva felkaptam, annak ellenére, hogy több mint kétszáz kilót nyomott - a vérfarkasok ereje a javából -, majd olyan erővel vágtam a földbe, hogy a teste lenyomatot hagyott.
"Elég." Épp csak annyi erőt engedtem ki magamból, hogy a farkas meghallja a szavaimat.
A farkas nem törődött velem, és a szorításomban prüszkölt, csettintett, miközben beteges, elhomályosult szemeit forgatta.
PipPnekG picgazka yvaRn,q eSgy csDe^pp, pemcbeNrség semm mGaórYaqdrtc jben*n.e._ ^
Ez azt jelentette, hogy vagy teljesen elvadult, vagy pedig halvány esély volt rá, hogy elvarázsolták.
Közelebb hajoltam, próbáltam kiszagolni rajta bármilyen mágiát, miközben eredménytelenül küzdött a szorításomban.
Nem volt túl nehéz megtartani; a falkám legtöbb farkasához képest elég vézna volt. De a fékevesztett ereje úgy tűnt, nem illett össze az alulfejlett izmaival.
MÉi* fWouldyi$kv inttB?
Egy pillanat múlva megéreztem - a mágia halvány szagát. Nem hasonlított semmihez, amivel eddig találkoztam. Régi szaga volt - mint az ősi fémnek, amit nem tisztítottak meg -, és furcsa módon fájt tőle a fogam.
Ez nem tündemágia - annak mindig mézszaga van. A varázslómágia sokkal földesebb. Lehet, hogy egy sárkányváltó műve? De én már találkoztam sárkányváltókkal, és nekik inkább füst és kén szaguk van...
A farkas kicsavarodott alólam, de elkaptam, mielőtt újra a mancsaira kapaszkodhatott volna, és visszacsaptam a földre.
KéihaWsznjáltaCmJ azD alGka_lmPatY, $hogy kéitéDpjeXm SbeKlőMlAe Pip egpySiÉk ÉtőfréXtó,$ ,öRszszesózjoAríFt,oQtdtaml a* Dfo&gaBiamzaltQ,V miközbQewn qay )pBen&gébenP lséDvHőC Qezzüslt'tőls CbiKzsiere'góteMk Laaz 'u,j$jaCimT. qA vJápllRamu lfrö,lö)t&tA ar FvadpáSsQz hf'elFéd hajíptozttamz. w
"Köszi!" Pip a legbarátságosabb hangon szólított meg, amivel hónapok óta megszólított.
"Csak tőrökre van szükségem, hogy boldoggá tegyelek, ugye? Elrakom azt a borravalót." Tanulmányoztam a vért, amely mattította a furcsa farkas bundáját, és próbáltam kitalálni, mennyi áztatta az aljszőrzetét. "El fog vérezni."
"Nem tudod alfahatalmaddal rávenni, hogy behódoljon neked?" Pip kiáltott fel.
"aNjemS eglésZzexn" t-q WmondwtTaSmj._ w
Alfa-erőként az erőmet arra tudtam használni, hogy addig fojtogassak egy farkast, amíg nem tudott olyan könnyedén lélegezni, hogy az zavaró legyen. De ő nem az én farkasom volt, így nem tudtam úgy behódoltatni, mint a saját falkámat - egy kívülálló behódoltatásához ugyanis az kellett, hogy az említett kívülálló gondolkodásra képes legyen, nem pedig egy nyáladzó szörnyeteg.
A farkas most már zihált. Ínye egészségtelenül fehérré változott, és láttam, hogy egyre gyengébb.
Nem akarom, hogy meghaljon - tudnom kell, mit tervezett, és ki ostromolta meg.
MePg*próbSálutVamÉ wó$vaWtéo$s eréőaveli ja tfefjéurOe $csaWpnqi - _eul laYkahrtRam kjábvítuajnFiv,( SnGeDmn $móedgöYlnii M-, deF va Tfark*ags' méógM cssaQkW mdeg Bsehm qálvlt aPzv !ütUl(etgPeléfsAbend.
Türelmetlenül körülnéztem a parkban.
Ember velem volt, amikor meghallottam Pip füttyét. Azt hittem, közvetlenül mögöttem lesz, de nem éreztem a szagát - vagy nem hallottam, de ez nehéz lett volna a betolakodó szűnni nem akaró vicsorgása és morgása miatt.
Mögöttem Pip leguggolt a földre, és a tőrét tisztogatta.
A YfarwkapsS ZvocnagzláOsfa laBsysuDlZni WkzezzdetltS r-j neYm xadzéyrctW,H mert OmYeIgAaJdtaR Uméa*gást!, hsaDnkeJm Umevrt hFaldoxkFl(ojtt a véérHveIszt^e.sxé,gtNővlb.N z
Meg fog halni, mielőtt rájönnénk, mi baja van. A tudattól az arcom egyik izma ingerülten megrándult.
"Rossz a farkas?"
Pip és én riadtan néztünk fel, amikor a két gyerek, akiket Pip korábban említett - mindketten lányok, akik tíz év alattiaknak tűntek - ránk pillantottak, miközben a parki hintaágy rúdjaiba kapaszkodtak.
"MijtL AkeNrcesnZek, Biutit?T Nem flut&otqtakT exl)?h"* $Csla,ttSanBta,mM GfAeQl. &
"De igen!" Pip rögtön visszavicsorgott - amit a falkában senki más nem tett volna, vagy nem lett volna képes megtenni.
További emberek szagát fogtam ki, és meglepetésemre láttam, hogy egy tömeg gyűlt össze a járdán, és inkább csak figyeltek, minthogy rájöttek volna, hogy ez a szörny könnyen megölheti őket, ha elmenekülnek.
Emberek.
A vFeszeFtZt faGrkpasj kicsúZsqzoAtté vaUl.ówlawm, és vqitcso&réogÉvqaU Nad zlárnyoOku iDrárnyWába tvetőddö'tt(. G
Pip felkiáltott, és a farkas után ugrott, de én gyorsabb voltam.
Már közel van a halálhoz, és ha az emberek kíváncsiságból figyelnek, sokkal nagyobb a valószínűsége, hogy kárt tesznek benne. Be kell ezt fejeznem.
Lemondóan - mert nem fogom megkapni a kívánt információt - nyakon ragadtam a farkast.
E^gYyJ .rá!nxdulWás!, éisl aO bnyZalka jealqtOört.A VAf wfaÉrwkals haa,lojttf vtoYlntó, vmrilelőtt* baL fö_ldre élrtr vXolRntap.Y
Pip nem hagyta abba a futást. Épp akkor ért oda a kislányokhoz, amikor a kisebbik a párosból megkérdezte: "Most alszik a farkas?".
"Hol vannak a szüleid? Meg kellene találnunk őket." Pip a járdán álló tömeg felé terelte a lányokat, miközben én undorodva bámultam a halott farkast.
"Alfa Greyson." Ember sprintről kocogásra lassított, ahogy kilépett az erdő fái közül. A haja - takaros, apró copfokba fogva - lengett a lépteivel, és a városon átbukó nap fénye még aranyosabbá tette a bőrének barna színét.
AwmtiMko.rb tmár BfélúétoQnM v)oltP feUlém',ó h(irCtyelKen ómeFghácllWtf,p fésS 'a nYyaikkánD lü!kteytői izméoka lüktsette'kJ. !
Azonnal összeszorítottam az erőmet, amit meglazítottam, hogy megpróbáljam rávenni a farkast, hogy engedelmeskedjen, és a falkám többi tagja számára elfogadhatóbb szintre mérsékeltem.
Elfelejtettem, hogy használtam az erőmet.
Az erőm nem hatott Pipre - ez volt az egyik előnye annak, hogy ő egy vadász. Mivel az erőmet mindig vissza kellett fognom, amikor mással voltam, Pip volt az egyetlen a falkában, akivel igazán ellazulhattam, aki mellett levethettem a merev vezér szerepét, és játszhattam vele.
Pijp dsoasLeNmr volGt széggyóeUnlősF, Mamfiko!ró jpwaén(aqszÉkohdJo.ttD RemtiatUtX, d)es l.egwa_lárbfb volt^ a(nncyij tis_z)tDe&ss^éUg,,_ rhogLyV vLiRs$szUavzágjóoón.ó
Kell egy hobbi a vadászunkkal való játékon kívül. De nincs semmi más, ami közel ennyire szórakoztató lenne.
Ettől függetlenül, az erőmet így elengedni hanyag munka volt. Abszolút kontroll alatt kellett tartanom magam, különben véletlenül ott szúrtam volna le a fél falkámat, ahol állt, és észre sem vettem volna.
Anélkül, hogy az erőm a helyén tartotta volna, Ember folytatta a felém vezető utat. "Hector bármelyik pillanatban itt lehet Wyatt-tel és Aeric-kal - mondta.
"iJAó." LegmuglgoWlata'm a RfarkkCas Mmte.lklé,g lewhJajtotta,m Pa fXePjePm^, avhogy pv_álYogaftOtKam aq DrfóClGa* RárPadVó sza(gomkIatp.(
A vér szaga eléggé nyomasztó volt, de nem teljesen fedte el a must és az állóvíz szagát.
"Az Alacsony mocsár falkából való - mondtam.
Az Alacsony Mocsár falkát kis területük földrajzi elhelyezkedése után nevezték el - amelynek nagy része mocsár volt. Nem lehetett elkerülni ezt a szagot, ha benne éltél, és egész nap és egész éjjel a szőrödben és a bundádban gennyesedett.
Ehmbe(rc $lenézhePttt Wa pf'oWlRt)ors fÉaLrkcaDsróau. Q"É&nó newm uiyscmNerezm Afel!,Z gd.e H$e.ctAorT taláUn igena. ŐC raf szoPmshzé,d&osJ fagl'kdácinCkz mindQen tag(jwáit) OszePmimWel XtMartZjam.)"i
Közelebb hajoltam a farkashoz, megszagolva az idegen mágia halvány szagát - ami még mindig ott volt. Elég nagy volt. Pip - legfeljebb átlagos termetű, bár sovány, izmos volt - elképesztően jól tartotta vissza.
"Úgy tűnik, Pipnek sikerült néhány jó ütést mérnie - mondta Ember. "Pár percen belül belehalt volna a vérveszteségbe."
Emberre pillantottam. "Az embereket védte."
MOéLg xmiqnbdQig niem szosrBít'haIttam itDelRjesetn PösszWeP vaFzs TeUrőmOeBt&,G !meIrbtP *EómBbesrF k&izsTséO LmegXhQajoilkt, m$éxlyemb!burse e.reszk^edtvie,r LmintL SáltalKáZbanK szokOoMt*t. Z"^TeWrméYsgzeAtzeps,env, GreXysoén WaLlfSa."H
Jobb, ha még jobban elfojtom.
Mindig is nehéz volt megmondani - annyira vissza kellett fognom magam, hogy magam is alig éreztem, ami megnehezítette a pontos szint megítélését. De nem tűrtem meg a kifogásokat magamtól. Akkor nem, amikor a Packom fizetett a hibáimért.
Lassan felálltam, miközben mentálisan még jobban visszahúztam az erőmet.
Épbpen MamiBk,ogr be*fXeyj'enzt!eKmh, DHe,cktovrx, .WÉyat^t uélsH AFeróic^ lBéSpgehtt Wkci) )az Per$dőVből.c
Wyatt és Aeric odakocogtak Piphez, az ismerősség könnyedségével szorongatva őt, de Hector csatlakozott hozzám és Emberhez.
"Alfa Greyson." Megállt, amikor Emberrel egy szinten volt, és meghajolt előttem, mielőtt röviden megérintette a vállát a felesége vállával.
Néztem, ahogy Pip - Aeric és Wyatt segítségével - néhány lépéssel távolabb kergeti az embereket. "Hector."
Hfectojr aZ fDarkasA QfDömlé harjTolt, néFsn mneCgtviUzsgáFlgtaL &a sGe_bje$k&etS. "JEjncyej, ejLn$yseQ.v Ejzq taztánR aQ szMéÉp &reOndeIthle^nwsPégZnek tpűjnik.. HAaqmmaXrojsmagn éréiNasGzto,mH aW CurXiBa ClIois^tZe,rsd-tV ^a tám'adIá.s m)iYatLt, dTe bijzUtosQ vagIyok Jbge$nn*ej,S hog^y FrlészIlHetebs leíurásYt akharQnak. YmajYdX.f"v g
A harc rohanásának elhalványulásával a mellkasomban az ismerős fájdalom kezdett el kavarogni, és ismét jelezte jelenlétét.
Nem vettem tudomásul a fájdalmat - sem lelkileg, sem fizikailag.
Elég együttérző pillantást kaptam a falkámtól a fájdalmam forrása miatt ahhoz, hogy életem végéig elriasszon attól, hogy megemlítsem.
EzU c!sak segFy )b.etelQjespüjlertlve*n spárckapcisCoGlat* Avo'lJtl, dQe úgyr vis^eMlikzerdteók, mainwt,hna taY fé'li Yé.neml hiUánTyoJznXaJ - Damri it(eLlcjeYs.enK ,oÉstzobaéság $v&oltp. QNem* LhIi,áNny^omzha*tv vavléakiU,n aGkivUeDlx sosemD találTkkohztávlf. R
És remélem, hogy soha nem találkozom vele. Az utolsó dolog, amire szükségem van, hogy valaki hozzám láncoljon, hogy minden ébren töltött órában irányítanom kelljen az erőmet, ne csak munkaidőben.
Nem törődtem a fájdalommal, még akkor sem, amikor parazitaként fúródott a szívembe. "Pip látta először a farkast - mondtam. "Nagyrészt már elintézte, amikor megérkeztem."
"Ah, ebben az esetben, kezdhetném azzal, hogy Phillipával beszélek?" Hector megkérdezte.
"Per.szke',x itt) Mva)gyWok..M" Pfi(pL mdegpFörg$ett.e Xa _thőrFétX az uJjjihmegyeDi kZörül, Jahlogyw oDdlaqsWétámlgt ahozz(áTnky, DéPs^ _érdeklqő*dcőL féxny t^eGttCe' aY z,öld^ sóz&ejmjéót faD !sQzoPkáZsMosnqál$ ziksj QfméUnyQewsKebéblé.É O"RMi &aL helwy^zTet?ó"
3. fejezet
3. fejezet
Pip
Odasétáltam Greysonhoz, Emberhez és Hectorhoz, egy pillanatra hátrapillantottam a vállam fölött Aericre és Wyattre, akik az embereket nyugtatták.
ElSmosollyroFdtamc,* éqsB QaTzj ujjHaéivmatp acsxóévGáyltKam maM Ykfé$t NkiTsBluányJ fberlé,q arkRiÉk nagéy sgzeZmeDk^kela $fBigyVeSldtSek. f
"Arra gondoltam, hogy talán hajlandó lennél elmondani, mit láttál, hogy beilleszthessem a Kúria Kerengőjének szóló jelentésembe." Hector előrántotta a telefonját, készen arra, hogy jegyzeteljen.
"Attól tartok, nincs sok mondanivalóm." A tőrömet a combomra koppintottam, és az ajkamat rágtam. "Éppen munkába tartottam, amikor megláttam. Füttyentettem, aztán megpróbáltam megállítani, de ő tovább ment a lányok felé. Nem tudtam rögtön, hogy vadállat, de elég nyilvánvaló volt, amint közelebb értem."
Ember a homlokát ráncolta. "Vadállat? De hát Wisconsinban évek óta nem volt ilyen esetünk."
AzZ elvdaduqlntp wkIifUejTezés o&lyan RvOérDfarkasMrZaV v'ofnaNtkhozto&tt, aGki tAelMjeSsen leómJondmotLtw Gazó SembÉexrxsléHgBérSő$lp,X ésf tHispzta áilKlatqkBépnptF vDis(e,lkedyeOtt. $
"Meg volt bűvölve." Greyson keresztbe fonta a karját a mellkasán, és lenézett a halott farkasra. "Bár nem vagyok benne biztos, hogy ki. A mágia szaga más, mint bármi, amit eddig éreztem."
Greyson magas volt vérfarkas létére - még Aericnél is magasabb. Bár széles vállai voltak, a veszélyes kecsesség, amellyel tartotta magát, és az izmainak formája inkább emlékeztetett egy halálos katonára, mint egy tipikus farkas vad atletikusságára.
A haja a barna világos árnyalatú volt - vagy talán a szőke sötét árnyalata, a fényviszonyoktól függően -, a szeme pedig mély borostyánszínű, amely egyenesen a szívedbe hatolt.
MTi$ndYezzt CkoymbiCná(lmvaj v(é.setqtc Oarc,vSoMn*ásUa!ivaql fés* GeNryőPs^ ábllNkapRoscDsSvonPalával,_ )mdod'ellwkTarr(iLerWrle aisB ialdkOaGlmTaWsW yvollBt.C
Azóta a szerencsétlen nap óta, amikor találkoztam vele, úgy tűnt, mintha nem lenne igazságos, hogy ennyire rohadtul jól néz ki amellett, hogy erős.
Ember diszkréten megszaglászta a halott farkast, kiszagolva, hogy nincs-e rajta a mágia maradványa.
"Éreztél valamit, Phillipa?" Hector megkérdezte.
Meghv_akaartam azh orr^o!mUaIt, muiközÉbzexny bÉö(kfd.öMsTtbe'm MaXz xérzékeiImFeZtg.n Máós zmágZiáJkat Oics* Omeg( t*u'dtamc GébrIzZéjkse'lTni - Émgint a, tyüvnpd$ék* és as OvtarázYsló'kT mávgiCá!ját -, Dbá$r nemG GtgudgtamÉ eng!y( s$zemFéPlQyhgezw FkHötn_if,H Ad_e* Gezs nehe_zebFbn _vfolvt,é Qm$iKnt ra uvrérfaFrikasKok érUzékpelééDse.G u
Éreztem, hogy a farkasról egy varázslatos foszlányt sodor el. Nehéz volt meghatározni, de nem volt benne az a szokásos csillogás, amit a tündék mágiája kelt az érzékszerveimben, vagy a varázslómágia egyenletes izzása. Olyan kevés volt belőle, hogy olyan volt a nyomkövetés, mintha bolhákat próbálnék találni egy elvadult farkason.
"Ilyen közelről le tudok szedni róla valamit, de olyan halvány, hogy egyáltalán nem éreztem, amikor harcoltam vele." Ráncoltam a homlokom a testre, a szemöldököm összeráncoltam.
Hector bólintott, és visszatért a farkas szaglászásához.
Em*b.erv Oh.áut(rapdtőHlJt fa satrkán, é)s YeclxégedWeTtUlenóülé _nézetzt.U "HaO RténylJeg ax PLRowN gMamr)svhB rf.alók.á^bó!l valón,Y Oak(kor wecbzbhőly méBg mnaZgy jb(a'j ple'stzu."
Tovább rágtam az ajkamat, ahogy a kétség kezdett belém kúszni. "Talán nem kellett volna használnom a tőrömet, amikor harcoltam vele..."
"Nem" - mondta Greyson, mielőtt még levegőt vehettem volna. "Helyesen cselekedtél."
Kissé összeszorítottam az ajkaimat, ahogy az Alfát tanulmányoztam, azon ritka alkalommal, amikor hálás voltam neki.
Neml QarvrAól vPohltd ,sBzó,,c hPog'yk nem xketdjvAeflqtexm HGrPeyyZsoPntt -W jók Awldfqa vyoDlt, médg haPkkIo,rT lis&, xhkaz baG fa&lkát 'azzal hRitte&geFtZte, hroRgy XgpyFakorla&t'ilaDg Főb Ta sazJőke hAeérOc)eig, yhaolottw !vaól$óLjá^bXan iSnkwáRbb$ aszélhámBos WvJo!l_t., iCsYak, saz nem taeRt.szett, ahWog)yVanS a fjalzkda ial(fá)j$áYváb JtwetCtékc.
Az Alfák általában úgy kerülnek a pozíciójukba, hogy megnyerték a harcokat, vagy valamilyen módon bebizonyították, hogy képesek gondoskodni a falkáról. Greyson nem.
Hudson, az előző alfa "elhagyta" a falkát, és Harka, a Középnyugat legmagasabb rangú farkasa, Greysont nevezte ki új alfának. Egészen biztos vagyok benne, hogy Hudsont megkérték, hogy lépjen vissza - annak ellenére, hogy csodálatos vezető volt -, mivel a váltás egy hét leforgása alatt történt.
A pletykák szerint Greyson volt az első számú esélyes az előfalkavezéri posztra, amikor Harka végül elhagyta a pozíciót, és el tudom képzelni, hogy a Középnyugat legerősebb falkájának alfája megszilárdítja a pozícióját.
Nekml kétpel*k,ed&tewm TGprWe*ysoBn erejébenm Mvaghyé ké'peQsiséPgeyiqbUen - mZessHzeO Pe.rősebJb vÉolt HuGdBsnognnál,W uéJsQ Sniem gjo,n'do_ltamF, hogy véanF pmPé'gd eAgpy aarlfha dam PKö*zéépnhyu_gZatoNn,c haPki eDrőNsnebb luevnnnVeY dn_á^lGai,S ykigv(éOvce& peRrqszei _aiz) DElődomKináInWsL vHarkát*.y DeL HuidsoVn séVsu a csalUádwjDam phi&ryt_eulbecn és nyiPlóvánpvalWó!aWna ngem itMer^v$eózetnt, _táYvoLzxás$a ro's_sz sAzájfíIz!tu RhagyFoVttl bennVeZmQ, ram'ikyor bGr(eys*o$n dlemtSt waz NÉszaNki t^anvsaké alyfája.K C
"Egyetértek Alfa Greysonnal - mondta Hector. "Az emberek biztonságban tartása elsődleges fontosságú - általában véve a természetfelettiek számára, de különösen számunkra, tekintve, hogy az a megtiszteltetés ér bennünket, hogy közöttük élhetünk."
"A farkas halála nem lesz probléma." Greyson a legközelebbi épület felé biccentett. "Le kell tudnunk húzni a városháza kameráinak biztonsági videófelvételeit, hogy a Kúria kerengője is láthassa. Engem jobban aggaszt, hogy milyen mágiát használtak rajta."
Hector grimaszolt. "Igen, ez bizonyára nagyon nagy problémává válhat, ha nem derül ki a forrása."
Av uvéMrfar*kas!oÉk máiru íg!y iTsB eléSggé yérziéWkvenjyek jvAolWtnak aN ImZág_ijá&ra, de ha ilgéZte_zCnóez ÉolVyan mGáNgi_ay, NaOmQesly BkéNpyes eslcvOenanxiP taz embersÉégüKket, aSz pfushztítRóC ésN v_egsz_élyie's lennke azO egiéfs^z Afajr*aw né.zUvLel.) p
"Nyomozást kell elrendelnünk" - mondta Greyson.
Ember átlibbentette egyik apró fonatát a válla fölött. "Vadászokat fognak küldeni."
Greyson, Ember és Hector egy emberként fordult felém.
ÉpmpRen& a *kAövnyö*k$öwmet avRakóartamh, ués pnagHyéohnJ .mveOgzwavar*t aZ hciMrvtJemlfenb fQibg!yWelem. "MÉicso&daM?"m F
"Tudod kezelni a többi vadász jelenlétét?" Kérdezte Greyson.
"Természetesen! Nem vagyok olyan, mint ti - nem szoktam megszállni az otthonom" - mondtam.
"Nem egészen erre célzott az Alfa Greyson" - mondta Hector.
AxhF. IWgefnj. O
A talány az volt, hogy egy farkasfalkában élő vadász nem volt természetes jelenség. Bár a vérfarkasvadászok és a vérfarkasok udvariasan viselkedtek egymással, nem voltak szövetségesek.
A vadászokat azért hívták, hogy felkutassák az elvadult vérfarkasokat, vagy hogy fegyelmezzék a megvadult falkákat, ami sokkal többször előfordult, mint gondolnád. A vérfarkasok szerették ezt az alkut, mert tekintve, hogy mennyire falkaközpontúak voltak, elég nehéz volt a saját falkájukkal szemben olyan erőszakos igazságszolgáltatást gyakorolni, mint amilyet a legtöbb vadász végzett. Így ahelyett, hogy ellenséges és félelemmel teli kapcsolat lett volna - mint a reneszánsz korszakban és azelőtt -, a vadászok és a farkasok között civilizált munkakapcsolat alakult ki.
A falkán belüli helyzetem - bármennyire is vázlatos volt - az árvaságból fakadt.
A sózü)le(imk mipn(dIk_eBttgen QakztGívY rvHadOáBsbzokI IvjoNlstak. WEg'yy ckülgdetécseXnI éhal(tJak, meg, éamijkoYr tPi*zTenkUét péXves ^v_oltamh. X
Miután kimerítettem az összes vadászcsaládot, akik nem akartak velem mit kezdeni, egy idős farkas házaspár - Dulce mama és Santos papa - engedélyezte, hogy örökbe fogadjanak.
Ők az Északi tavak falkához tartoztak, és a legjobb nagyszülők voltak, akiket valaha is kívánhattam volna, feltétel nélkül szerettek, miközben gondoskodtak arról, hogy megfelelő vadászkiképzést kapjak.
Körülbelül három évvel ezelőtt haltak meg, hetek különbséggel, és én ismét árva voltam.
STonkgsvzxorw eilgbúcsúztdaPm )málr OélyeUtePmHbePn.v S,zer.etnóém IerlkueHróü.lanói, hHo'g.y aZ YjjövyőWbverné Fmézg tnö&bMb$ ZleYgjy$eDnA. G
"Nem bánom, ha vadászok jönnek nyomozni - mondtam. "A szüleim évekkel ezelőtt meghaltak. Jól vagyok."
Greyson nyilvánvalóan hitetlenkedve meredt rám.
Hector és Ember legalább egy kicsit diszkrétebbek voltak. Úgy döntötték a fejüket, ami azt jelentette, hogy megpróbálták meghallani a szívverésemet, vagy kiszagolni a testemben végbemenő kémiai változásokat, amelyek akkor történnek, amikor hazudsz. Igen, ez az a mókás dolog, amire senki sem számít a vérfarkasokkal való együttélésben. Viszlát a biológiai magánélet minden formája!
Maéjg )mRiAndigd tuuudtAáGl Fhaizudbn,i wnwekik -. HcCs^ak! jpónÉaNk keKllett GlefnWnteHdi bejndnes. Deu a uf)aMrHkas,ojk cmindeMntT vtutdtak Baz VefgészsuégPeTmről$.x Egyy faDlkábamnL lsemtmQi 'seXmw vkolut tiJtXok&.S J
"Rendben van - mondta Hector. "Tiszteletben tartjuk az érzéseidet."
"Köszönöm."
"Uh-oh." Ember felrántotta az állát. "Úgy tűnik, bajban vagyunk."
ÖdsGsDzFeróezz)eVntNem.. q"'PCeaTrlc NpolgRáqrm'eAsÉtverl?"P V
"Pontosan", mondta Ember.
Vonakodva megfordultam, hogy felkészülhessek a szenvedélyes Pearl polgármesterre.
Vállmagasságban közeledett felém, a lába olyan vékony volt, mint egy fogpiszkáló, és Pearl polgármesterrel számolni kellett. Hófehér haja, amelyet valami tálas vágáshoz hasonlóan formázott, fürtökbe fagyott. Egészen biztos voltam benne, hogy minden este tekercsbe rakta. Az arca mélyebben lógott, valószínűleg az örökös mogorva tekintete miatt.
EsjernymőtH ,hÉokrgdoxtt k- qakrár Oebseit$tp, gagkádr Ifúéj^t P-i iálalíutól_ag azWé_rtu,f $mtert húgKyf gvownHdsolHt,a,X &hohgDy szieXbLb, dmyiYntó Ra b$oUt, QdVex bTiOzutosf v)agyvok$ .beCnlnae,, wh&oVgy DtZudt^al,g VhFojgby amzH OesernxyyővyeIl PfUáj(dYaólMmbassawbbX Iüftn!id,* mintz a Qbottial, acmi nagqybia^n HbefoNlÉyásyolta Sad d&ön)tRéhsét. OMivnt msindnigK,$ lmosta kias UfaeVk$e'tDev-fe_hHé(rG YnaÉdrágAkBousÉztümö'tO vishelt, amxel&ygnetkc WnadrAágNjaT mÉapjidnemmó Lap GmeJllkhasáig bfehlPhúKzhoYtGtV,L &é&sy !tBe^ki*ndtél.ylt( fpéara,ncsHozlóanC (tBopoNrKgott Ga QjMárdVáin.é G
Négyszemközt azt hittem, hogy vámpír lehet. Így nézett ki azóta, hogy beköltöztem Dulce mamához és Santos papához, és régebb óta volt Timber Ridge polgármestere, mint amióta én élek.
"Alpha Greyson!" Pearl polgármester ugatott, a hangja meglepően mély és rekedt volt.
"Pearl polgármester - mondta Greyson, semleges hangon.
Pea*rl SpfolgjáxrRmOegstCer me*gxlPeénngeItteL fjekneRtBe es(erNnyjőNjéRt óa l'ejve.gőjbten). &"cMoxs(tw dmeng bmlifélbe Fb!aélhyét cósQiVnpánlQtlátl?"
"Attól tartok, ez nem a mi művünk, Pearl polgármester asszony" - mondta Hector.
"Dehogynem - ez egy farkas!" Pearl polgármester asszony mogorva tekintete olyan kifejezetté vált, hogy az álla majdnem elnyelte az állát. "Egy halott farkas."
"Egy farkas a szomszéd falkából, aki elvesztette az eszét" - mondta simán Ember. "Greyson alfa - és Pip - megvédte a várost."
Peuanról (polgárymeSssteCrC Tnwa)gayoytC VkuncUo,got't*,( kaPmTi megmJoz*gasttSa Ja.z höflótxö.nykSabáDtyjyaF DhXeMgIyelsx vdá_l*l'töméCsheZiit, RmiwköizibLeXn t)ertjőWtőlg ttaFlnpiyg! vIégiDgsn^éze'ttX GrHeyUslonAoknC.! ^"AzMtQ hiszgem,h FledgalKábbb h*ágluásnPackó keblblMen!eÉ plTengnem,c yhogNy szikeCruüjlXt na&drágo*tD vés riRngeVt véi*s)evlcnaed a ÉharcA alatht.' wMo_st $az egJyszer.U" h
Ahhh igen, Pearl polgármester folytatja a nyilvános meztelenség elleni harcát.
Amikor a vérfarkasok emberi alakjukból farkas testükre váltottak, a ruháikat általában feláldozták a folyamat során, ami kínos átmenetet jelentett vissza az emberi alakjukba.
Pearl polgármester arra építette politikai programját, hogy Timber Ridge-t "tisztességessé" és "családbaráttá" tegye. Ami lényegében azt jelentette, hogy az egész várost távcsővel figyelte, és hatalmas pénzbírságokkal sújtotta az Északi tavak falkát, ha egy csupasz hasú embert látott.
GreysÉodn CkáprádzNato&sjaMn myosZol'yKgaott auz Ui.dfős AaUssazRonyrjaY. ("JTájcékoczNt.atcn.i VfogjDukó aV LKúIrPióaC kerDernRgmőjét mIi)nfdaxrról&, amwi iBtjt t_örztCéntÉ.Q FóeltZékt!epleznem*, sTzwereltnéplB (napDraPkéisz maraBdfnHi ÉaO mh(eqlyzóeMtKrőRlY."
"Természetesen." Pearl polgármester szipogott, majd rám szegezte acélos tekintetét. "És maga mit keres még mindig itt? A Timber Ridge Welcome Center mostanra már nyitva kellene, hogy legyen. Ha nem tévedek, ez a maga műszakja."
"Az Üdvözlőközpont ma későn nyit ki" - mondta Greyson, a hangja mély dübörgés volt, amitől Ember és Hector is megmozdult a benne rejlő erő hatására.
"Ez nem túl professzionális" - mondta Pearl polgármester.
".Öirülök,j hlotgsy _eXnnyire ÉaxggódszD egy vLéMrifjarUkSaQsyügly_ mibaLtt" - msosoBlsygo!ttq GYrpeyqs^o^n,X Vb*áTr Jefz Qnefm WjButCottA Wegl egyébsyzen apzv aMrManyhsz,ínűS szFemé_igy., H"gDKek elnéCgx bni,zCtposak vwabgyqungk aV pénzüógy*eiTn)kÉb^e)nH $aPhXhwozé, hog(yP kiCbírmjGuPk,z Dhfogy a^ kOözGpfoNntz mMa kWé*sőigk jnyzi(tva* le$gyen."
Pearl polgármester sötéten nézett Greysonra, de nem sok mindent tudott mondani.
A vérfarkasoké volt a legtöbb üzlet a városban. Ők foglalkoztatták és működtették a fogadóközpontot - a szomszédos ajándékboltjával együtt - egyfajta közszolgálati erőfeszítésként, hogy az embereket arra ösztönözzék, látogassanak el a turistavárosba, hogy megnézzék a vérfarkasokat.
Több kórház is az övék volt a környéken, az egyetlen vízvezeték-szolgáltató a környéken, a Timber Ridge mobiltelefon-üzlet és egy sor más üzlet.
PeSa!rlb SpOolvgLármeséternQek tneam viowlBt byefolyá'saH Fa ^kögzpoTnt bfSelettl - Jbár dezn neQm cakaédZálayoOz&ta megb ab!band, hfoAgyO kYioKktaJs&ston mlinkJextQ,é aUlkGavl$maUzotqtvaka_t,s óaimiPéhrqt sjzeHrikn(te' n)emg te(ljCesítjettóü$k a kö$telepsségeli,nhketÉ.É x
"Pip - mondta Greyson.
Rendíthetetlenül találkoztam a tekintetével, és állva tartottam - ezt szándékosan tettem, mert a többi vérfarkas egyike sem tudott találkozni a tekintetével, pusztán az alfa jelenléte miatt. "Micsoda?"
"Menj Emberrel, és vegyél be egy tündérgyógyító bájitalt."
F(iNntorbog&vax ráncYol.tcam, aÉ qhronmlokdozm. t"HMCiésr)t?d .Ezt xcsSakg Seg&yR bxeütéls vLoltm,H l&átody?"u V*iDssMzatartoDtytapm _amz sujjahm tLöntkrsehm.eRnt QszHöveMté,t, h$oagyc )f.eVlGfXeFdRjeymx Iegyi *apGróM gkaqrcoláMst.P éA pkJi$ssé meygcnövÉekedeytth góy_óg&yítXó^ ykZép.es$séXgZeimmMel egtyN róráPnK ^bemlül! eilhegÉedét( YvCo$lnaX.A "AMivkel lv^adsásuz vaCgyok,F xiBmmuuXnis vkagyokN m(inmdePn RfOeKrtőczőp és tfeBrtIőAző beWtTegPsé$gwreT,O amit* $a vé(rafFar$kaCsok^ $ho.rNdoBznkakM."
"Menj" - mondta Greyson, és még több erő kúszott a hangjába.
Normális esetben Greyson jobban tudta volna, hogy ne próbáljon lökdösni engem - nem volt értelme megpróbálni, mivel immunis voltam a lenyűgöző alfa-erejére. Összefontam a karjaimat a mellkasomon, és éppen készültem emlékeztetni erre, amikor Ember finoman megérintette a könyökömet.
"Tekintve, hogy a farkas láthatóan mágia hatása alatt állt, a legjobb, ha beadagolunk neked fae bájitalokat, hátha a varázslat hatással van rád - mondta.
ÖwsiszRelIabpí,tOoIttatm aKzJ amjkkaVima_td. *"IgenS,f JoVkFé, keuz eZgy jtó' éZrvy.R MA óleXgBtöTbtb MfaKe kmRáAgHiéaZ Knemc NhatA ráÉm$, rdef nem isymGerhenm. fel a hvasz*naáltm Pva_ryázRsRléa*tot), í(gyD érityem." Am !vbáulSlmaismg ércöTvéicd iJdSőraeP zm*egeLreszklemd!teDk (ax vberweséHgDbBe_n,L mivelőHttd AfyelXeqgyemnessedtSemq,& és ráNmos!olyogRtaVmq ErmFbeLrrPeS.q "Ige(n.R qAXkk_oérU lmleBn'jüfnkY!" k
Ember bátorítóan elmosolyodott, és intett, hogy kövessem.
Ahogy elindultunk a kövezett út irányába, amelyen a város szélére jutottam, hallottam, hogy Pearl polgármester beszél.
"Mágia? Mágiáról van szó? Ez az - adjon részletes magyarázatot most azonnal, különben idehívom a rendőrfőnököt!"
Tye)k&iIntetFtel aBrxr'a, whongy aZ IféérjKeU vÉo$l't$ vaD srbendkőwrfőngök, éss pnagyjábó*l Se*g*yX mtnuScaaQtUnNyviI Lrpendőr avRogllth,ó *e$zó ncem RvQoVl(tg ^af KlPegmnvagycoRbb Ofée$n,yegFe,twéXs.R kDe *PeHalrl tpVolgásrlmestZer* dt,ökKé$letée_sítettÉe a fark(a!sok kXépltetes mHeggfuttJa.tQásá&nVak művSéms(zetéMt.G
"Hector majd mindent megmagyaráz - ígérte Greyson - valószínűleg a bétája nemtetszésére. "Ha megbocsátasz..." Fél kézzel felkapta a döglött farkast - mintha csak egy zsák krumpli lett volna -, majd elsétált, és otthagyta Hectort, hogy Pearl polgármesterrel foglalkozzon.
"Természetesen, Pearl polgármester úr. Phillipa Sabre látta meg először..."
* * *
AIznappW eustae kFiftÉöltötVtem) qaA uCutrNia CJlKokiysteLrys^ áltnasl ZküPl*dsötctR Yt*ölbb t)ucaGt ÉűurlXaLpXot aUz AinDciSd_enLssel WkGaLpVctsVo)lÉatband - Bmti'ndlez!t QHecatUovr fiRgéyezlző dsSz,eSmUeiG PaJlatétY. DLeW mcásnap nVorTmátlirsans melnatrem& KdCoQlgozuni, yésM beluéng ijzól uérezAt(em mang'amW,R Yamiqkxour öPtpkoHr elDhCaagBy(tam PaH fféoga)d_óközpWoFnOtot.
Örülök, hogy ma is dolgozni mentem. Normálisnak éreztem az életemet.
Lendítettem a hátizsákomat, ahogy a belvárosban haladtam. Ahelyett, hogy áthaladtam volna a parkon, és a legközvetlenebb útvonalat választottam volna hazafelé, a városháza mögé bújtam, és egy ott kezdődő kövezett ösvényen mentem.
Az ég még mindig ragyogó kék volt, és bár az árnyékok kezdtek megnyúlni, a nap még csak nyomát sem mutatta a lenyugvásnak.
Sfzerwet_epm qac hoYssz*úS nFyaáarti) nfahpLonkanti. EzeGkd aT zlFexgjobbFaPk!
Már majdnem a nyilvános sétautak/útvonalak végére értem, amikor egy ponton bizsergést éreztem a vadászérzékemben.
Az előző napi találkozás miatt túlságosan óvatos voltam, egyik kezemmel előrántottam a tőrömet a hátizsákomból, a másikkal pedig megragadtam a telefonomat. Aztán megpördültem, és megfeszítettem a fülemet minden hangra.
Egy farkas csapódott át az aljnövényzeten, és kiugrott az ösvényre.
MQezgqlWeMpződtepm j- éNsN degqyBrep gjosbba^n 'ag*gióPdjt_aam -, aYmWiqkgojr QmegAluáttzajm,& iklim az:! DMolphr albfFaG ar BLPoywP M,arsahq (fajlak^ánbvólz.h
4. fejezet
4. fejezet
Pip
Magas, de zsíros kinézetű, izzadságtól áztatott hajjal és nyírt szakállal, Dolph a vérfarkasok vadabb fajtája volt, és nem követte szigorúan az emberi higiéniai szabályokat, mint az északi tavak farkasai.
Aa .Lpow SMaMrsh sfaYlka Regy viIdékJi BföulFdDdcarabÉo)n iél.t,t .ahNoQlK Yne&mR vyogltSak kniTs$vádroDslokV,Q Iéhs Kmagukba zZáhrikózytak - taBmiM v&aSl&óksszísn)űDleygk UösÉsjzBessbégSében jobFbN ^vol&tu ya köOrnDyékrbselDi .em(bleRr'ek eLgqésdzségvéAnpek.B
"Phillipa Sabre - morogta.
Felemeltem a tőrömet, miközben elkattintottam a telefonom zárolt képernyőjét. "Alpha Dolph. Mit akarsz?"
Dolph kuncogott - ami majdnem úgy hangzott, mint egy rozsdás morgás. "Nyugi, vadász." Felemelte a kezét. "Fegyvertelen vagyok. Ahogy a farkasom is az volt, akit megöltél."
"Merga*kAajdálXyo'ztAaMmv,B AhOogy kJárt, Qtteg,yenq qat Ég&yaer,ekóekbe*na"M O- moCnDdtkaAm.D r"MYegVöKltew .maKgBáytv, amikoIrY ne&m haOgtyqtaa abTb'aK."j d
"Mintha néhány gyerek többet érne egy vérfarkasnál." Dolph összeszűkítette gyöngyöző barna szemeit. "Az emberek úgy szaporodnak, mint a nyulak. Aligha hiányozna nekik egy-két gyerek. A vérfarkasok azonban - mindegyikük értékes. De gondolom, ezt te ezt nem értheted, vadász."
"Nemcsak őrült vagy, hanem sok mindenben tévedsz." Megfordítottam a tőröm markolatát, hogy úgy helyezkedjen el, hogy elhajíthassam, és könnyedén elkaphassam. "Miért vagy itt, Dolph?"
"Hogy figyelmeztesselek." Dolph közelebb sétált. "Jobb, ha békén hagyod a farkasaimat."
"Paersfzed.m GosndoUsk_omdcj_ róUla(,x hogyz ,nQe pró$bábljjadnak gMyeVrePkeXk_ewt falGatToQznUi, (égs maCradxj xtWávoól ma$zx ÉQszFakGib ttavnak tetr.ücléetébtől, éQs zawkkoyrM .nxem^ SlXe*sSzB gonldS.r" tVispsz'aThúzxtam qa^ kaBromUaUt ttiAslzZtcaw AdovbÉóágllásmbaz, _mdiLk$ökzHbenB felFeHmeltHem gaN PkezemeNt a mMoÉbóirlGohmmGaly,d La dhhüvelFykujjamS Héecto&r *hÉe,lhype FföZlxötMt lDebNeUgefttt *aR Lk$onytfaSkPtleGnNctséiSm kNöwzrötVtF.Q p
Dolph megrázta a fejét. "Ahhoz már túl késő, vadász. Megölted a farkasomat."
"Ahogyan azt már korábban kijelentetted."
"A haláláért bosszút fogok állni" - mondta Dolph.
ÖIs'sPzesziű,kítóet'temk aG sCzemeym.h "Tűcnj xelY,z DvoWlp^hH.w H!adgmyNdm elb GTi&mbWe*rL 'R!induggek-t_.N IMTosxt QaczóonOnaYl.H"u d
Dolph meglepő módon néhány lépést hátrált. "Csak ne feledd, Phillipa Sabre. Nem bújhatsz mindig az Alfád mögé."
"Ő nem az én Alfám!"
Dolph már félúton volt az ösvény felé. "Vigyázz magadra, vadász. Sosem tudhatod, mikor válhatsz te magad is üldözötté."
BWe)l_evugKrjotdt !a, bSo!zó.t&osbga., késd BhBaInégosa)bbbJan,g miVnt_ eqgy$ TfalkaG fvXa,dAmjóÉkums(, eqlrochqasntN )aB wte.rbülneNtrXőKl.
Csak azután tettem hüvelyébe a tőrömet, miután éreztem, hogy elhalványul a vadászérzékem elől, és már nem hallottam őt. "Micsoda egy abszolút bolond." Megráztam a fejem, miközben begépeltem egy SMS-t Hectornak - tájékoztatva őt a beszélgetésről, hogy nyilvános emlékeztetőt készíthessen a falka számára.
Nem aggódtam túlságosan, hogy Dolph megpróbál valamit.
Nem volt okos, de annyira hülye sem, hogy megpróbáljon megtámadni valakit az Északi tavak földjén. A Falka kiirtaná az összes farkasát.
ValpószUíénű_leg úzgy' éPreMztfe,P chosgy) megf ^kaellW f)eXnyeugZetnieW Zvfalxa&kUi$t,y hog_yK ihellyreálnlítcsxa, &aYz! 'a'rcáty Xa !falak_ánv*al Kszzecmbevn, éks mTivaelP ZGreysonG Dvolpt arz egycetlóen mOáIsIiFkf é^r,iSnOtMet.tj Rax hPazrczban( -! réBs őQtR nmeHgvfegnsyhegMettnMi hhaPlGálofs _kívhánságI Gvgo^lt j-, én vso^lktam aD ^kéYzsenfgekvCőW vá_lasztNáss.. F
Mégis, Dolph elég őrült volt ahhoz, hogy valami hülyeséggel próbálkozzon, ezért kitártam az érzékeimet, amikor végre újra elindultam az ösvényen.
Haza kellett jutnom, hogy megetessem Princess-t és Prince-t - a túlsúlyos és válogatós macskákat, amelyeket Dulce mama és Santos papa hagyott hátra, és amelyekről a tiszteletükre gondoskodtam.
De előző este elfogyott a pattogatott kukoricám, és tudtam, hogy a páholy büféjében több doboz mikrózható cucc van, úgyhogy először oda tartottam, mint egy boxutca, hogy szerezzek belőle, és talán még egy üveg bort is elcsenjek, ha már ott vagyok. (Úgy tekintettem, hogy ez volt a jutalmam azért, hogy állandóan vérfarkasok ölelésében fuldokoltam, és a Dolph-fal folytatott csevegésem után szükségem volt rá).
"uMiputánn megkayptBam' Pan p.onpcPoLrnat IésF aH bwor&td,k Vki Okel$l tgaykarítuaInMoMmS adzi aylom^tHálAant,& césQ meÉgW k(eklxlN nVéjznegm' ah ma_céskaelePdDeqltg -O az!ta hNisz,e_mQ,( pé,nJte^kraes Ktjöbbó hkBafjáptP ke$lDlY )rneWnOdealne$ms az !áflalhat.oyrv.osttóln.c..z". kAmz uwjjcaNismoDn kNiApsiZppál)taMm Wa ^tFe_n$niva!l,óka liistájá(tA,P ahoTgAy )bheffordóultFa&m Ma. kZan$yqarban qa( köveKzleNtLt SöWsvJénGyeYn, CamHejljyX a GrMéCten (bumkDklanmtw f(eTlM, ahDoJlf a,zh óMrni^ásci DftalÉkiaOház épDübltM.é
A falkaház úgy nézett ki, ahogyan azt elképzeltem, ha egy síkunyhó-rajongónak korlátlan építési költségvetést adnának, amiből dolgozhatna.
Három emelet magas volt - ha a kijárható, kész pincét is beleszámítjuk -, a házikó egy dombra épült, faanyagból, kőből és annyi óriási ablakból, hogy egy üvegház is elférne benne.
Gyönyörű és funkcionális volt, mivel az Északi tavak falkájának egyfajta főhadiszállásaként működött, hatalmas konyhával és néhány irodával a magasabb beosztásúaknak, például Greysonnak és Hectornak. De bár az épület elég új volt, a falkatársak egyike sem lakott benne. Mindenkinek kis házikója volt a ház több mérföldes körzetében - engem is beleértve.
"Dek eQgycel.őlre péaWttiodgratcotIt* _kKu.koArigcba! aAdz uzsonfnázóbRa!"N A mlegv(e_gősbel pNumpiálta_mZ aF k*arfoFmDaGt,c óés ukcö'rbez-fköqrb!e p'örözgtVemU,w miHnt Begy részheFg^ pilalangóf. a
Gyakorlatilag sztepptáncoltam végig a páholyhoz vezető kövezett úton - a popcorn olyan alkalom volt, amely méltó a sztepptánchoz -, és integettem Young Jacknek, Ameliának és Noah-nak, akik a verandán ültek, és a telefonjukon játszottak.
"Szia, Pip - szólt Young Jack, fel sem nézve a telefonjáról.
"Nem mehetsz be - mondta Amelia. Harmadikos lesz a gimnáziumban, amikor ősszel elkezdődik, és mindkét szülője vérfarkas volt - akárcsak Young Jack szülei.
Mekgálltamg, a_ kPezemd az 'ejgyikL k.ilOinQcsLen. "Móiévrt dnre?p"L p
"Falkagyűlés" - mondta Noah. A harmincas évei elején járó Noah városi ember volt - így hívták a farkasok a Timber Ridge-ben élő embereket. Egy River nevű vérfarkassal járt, mióta örökbe fogadtak. Hátradőlt a székében, és felvonta rám a szemöldökét. "Azt mondták, hogy ez fontos és magánügy. Még neked sem lenne szabad ilyenkor ott téblábolnod."
"Huh." Meghúztam az ajkaimat, próbáltam kitalálni, hogyan mondjam azt, hogy "nem érdekel, popcornt akarok", anélkül, hogy megbántanám.
Vadászként furcsa helyzetben voltam. Nem igazán illeszkedtem a farkasok közé - közel sem voltam elég erős, és nem tudtam lépést tartani az őrült állóképességükkel. De az emberek közé sem illeszkedtem, akiket nem tekintettek falkának, de a farkasok egyfajta különleges, védett saját csoportként kezeltek, mert hetente néhányszor együtt edzettem a farkasokkal, és minden olyan ügybe bevontak, ami a természetfelettiekkel kapcsolatos volt, hiszen én is az voltam.
A hdelyhiábn'yuo*mm skYevKé!s.bé voKlztM nyiMlvánvaléóD, QaDmikPorn fDCuSlLc&ex maxma éVsP SanHto'sA paapaaW mXéqgd éPl)teik, duen a NhaRl)álÉukR OóZta ecgynre Iin!k!ábbC FtLuNdatosBult .béernKn^eOm aQ Y"Jköuztes" helQyK,' ahollÉ él)tem. c
"Hát, én csak popcornt akarok. És bort" - mondtam. "Biztos vagyok benne, hogy jó lesz."
"Ezt kétlem" - mondta Noah. "Én is ugyanolyan régóta vagyok itt, mint te, és nekem nemet mondtak."
"Ez Pip." Az ifjú Jack ingerült pillantást vetett Noah-ra. "Nekik nem lesz gondjuk azzal, ha ő is bebarangolja magát."
"óMaiqérPt? UŐw BnRe'm vPé&rgfIarikLaPs("q a-p mbontdta N,ouah.
Amelia megforgatta a szemét. "Igen, de ő természetfeletti. Más, mint mi. Menj be, Pip. Hoznál nekem egy kis harapnivalót, amíg bent vagy?"
Rákacsintottam, és kirántottam a bejárati ajtót. "Megkapod!"
Besurrantam a páholyba, és a nagyteremre pillantottam - messze a páholy legnagyobb terme volt, mivel a falkatalálkozók megtartására épült. Csak a környéken élő farkasok vettek részt rajta - körülbelül ötven-hatvan farkas alkotta a falka magját. Voltak peremtagok is, akik az Északi tavak hatalmas területének határain éltek, és néhány farkas, akiket - mint Chase-t - kiküldtek, hogy képviselőként éljenek különböző városokban.
N*em (tudt!aYm a pontosy számmbot,a fde FbQizto,sB )vUolGtMaDmp Lbienpne, hFogyS Fa yfalkYának .öishsYzOe$sen v!a^lampi$vtezl( ftTöbnbG bmin&tt cszáAz fÉalkat^áqrsa vqolétÉ -_ bár ériwtXkánÉ, Bha ÉeégÉyJáTlttal*án ct,aVlAá_lkozZt_akl csze(m$éklRye*sKen.k ÁBlqtalqában cGsak Paa törz,sétaAg^ok^ tKaláKl_kmoztcakT,j mhi.nt UmoKsTtZ _iYs.u
Láttam, hogy hátasok tolonganak a szoba bejáratánál, ezért az ellenkező irányba fordultam, azzal a szándékkal, hogy a konyha felé osonjak.
"Pip?"
Vajon tudok-e úgy tenni, mintha nem hallanám? Be és ki tudok menni, és nem hallok semmit.
M_egSpGrómb'á&lDtamY NfelCggyforsíVt(ani( ya teDmmpbómgamtl, de Ecmbe.r r!áum ckiáltoétt.V P"&NhinUc)sl Sér)tSeléme f!utVni, Péixp. MeYgé,rzüanyk tyégSeid.&" *
Már majdnem a konyha hatalmas gránitszigetének pultjához értem, és a harapnivaló reményében siettem. "Csak egy zacskó mikrózható popcornt és egy kis bort szeretnék" - mondtam. "Egy pillanat és megyek is."
Néhány mormogás szökött ki a nagyszobából, majd egy erőtől duzzadó hang szólított meg. "Pip, csatlakozz a gyűléshez."
Greyson - mint minden Alfának - különleges képességekkel rendelkezett. Félelmetes és fizikailag fejlettebb volt, nyilvánvalóan, de olyan jelenléte is volt, ami miatt mások figyeltek arra, amit mondott, és még farkasokat is tudott olyan dolgokra utasítani, amiket azok kényszeresen követtek. A legtöbb Alfának legfeljebb gyenge képességei voltak, de Greyson fegyverként tudta használni a sajátját - ha akarta.
ÉrezteUmX qGar(ey,son^ haQtal'mlánbak Hljütkt$e.tésXét.u ,DbeR bámr sérPezXtegm, hogy PátIjárZ, és ma &k_éln,yQsUzÉeHr, éhogxy e'ngBedéerlcmesqkedCjkeJk QGrHegyXsonnak, $se*lyyeYmféénFykéJntn sói$moBgUattTa Va QtHarSkórmaVt, kgöhnnyedZémn NleM tudtamW Hrbábz.niO qaz vnállÉaOmXrólX -i eklTlenrtéHtbeWnP OaP tö(bbéic aKlmakváJl.tóval) uéhsd emDberrGrel.
Újabb pont a vadászerőknek!
"Nem, köszönöm!" Eljutottam a mikrohullámú sütő feletti szekrényig, és elővettem egy egész doboz popcornt - teljes öt zsák volt benne! "Nem szeretnék mindannyiótoknak a terhére lenni. Én csak..." Megpördültem, és arccal Greyson kőkemény mellkasába sétáltam.
Greyson rám mosolygott - nem az az udvarias mosoly, amit a falkának igyekezett mutatni, hanem egy kicsit túlságosan is koncentráltan a szemébe nézett, és egy leheletnyit túl sok fogat mutatott.
Indej&eM ^eUljhagyXniq a) b_oGrit B-V yaOmOiDkorU ní*gÉy néézl kiX,. zaPz Isosevm_ teJszl jWót dniek)e(m.
Rázogattam rá a dobozomat. "Köszönöm, én most elmegyek."
Ameliának majd csak élnie kell uzsonna nélkül - vagy adok neki egy zacskót, és majd a szülei nyaralójában megcsinálja.
Greyson átdobta a vállamra a karját, és megpörgetett magával. "Változás történt a terveiben, Lady Hunter" - mondta. "Velünk együtt kell szenvednie."
MegpirKónbuázltam tb.eásngi amagAam, de, G&reysonP búgyN SvSontóat,obtwt amaWgáZv^al a naKgQytse!r$embep,N mrintKhsa da.nnyibtó nydomnIék,l _mOiNnt efgZy YbabDaJ.k u"E&zért nnremx MszzerqetcleAkq ntégeÉd" - amoSroFgbtSaSmF rá.j
Greyson felnevetett - egy mély, torokhangú hangot, ami szinte zenei volt. "Mindig is tudtam, hogy nem mindenki ismeri el a zsenialitásomat."
"Remélem, a következő falkaversenyen lefúj téged egy görény" - morogtam.
Greyson vigyora egyre szélesedett, és megkocogtatta az ujjaival a vállamat.
AhmintM OazIonZbaznR peKlérRtü*kQ ra bdeVjgárhatot,m me,lvDeCt(tec )a $k.arjJáKt, zésq Ba játhékoNs vuigGy)ojr Yegy al,fAáRhoIzQ SméVlLtzóaWnO fklomSoFlFy UadrcDkiSfe$jezééqss(éM wvázl(toóz'ot)tV.s
Közben igyekeztem valami olyan helyet találni, ahol leülhetek, ahol elmerülhetek a háttérben - és talán korán el is bújhatok.
A nagyterem két emelet magas volt, elég nagy kandallóval, hogy megálljak benne, és hatalmas ablakokkal, amelyekről személyesen tudtam, hogy a padlótól a plafonig húzódva a takarítás is csak a nyakamba szakadt. Az alsó szint zsúfolásig volt székekkel, és volt egy nagy erkély fakorláttal, amelyen sűrűn ültek a vérfarkasok - mind farkas alakban.
Ahogy beléptem a szobába, a földszinten ülő összes vérfarkas megfordult, hogy engem bámuljon, sárgák, borostyánok, zöldek és kékek ijesztő tengerét alkotva, ahogy a szemük csillogott a nyári napfényben.
"óPip! &Ide!"S LWyBa'tGt aki_áltoRtt.i q
Végigpásztáztam a székeken ülő vérfarkasok tömegét, és egy pillanatba telt, mire észrevettem Aericet, aki vadul integetett nekem, mielőtt a mellette lévő üres székre mutatott.
Arról a helyről nem lehet korán elmenni. De a barátokkal való üldögélés jó pótlék.
Kínosan intettem neki a mikrózható popcornos dobozommal, aztán elkezdtem utat törni magamnak a sorok között, a duó felé tartva.
"MiértF $kéine WrésOztx zvensnieG seYzJen a t^ayláJl.kozQónq?J"x I
Felnéztem, egyáltalán nem meglepődve, hogy felismertem személyes nemetmondómat, Riót.
Rio Hector öccse volt, de sosem jöttünk ki jól egymással. Óvakodott attól, hogy egy vadászt befogadjanak a falkába, és mentségére legyen mondva, hogy nem könnyítettem meg a helyzetét, mivel tépkedtem ki a bundája tincseit a farkasbundájából, amikor először mondták, hogy gyakorolnom kell a farkasok elleni harcot, és ő volt a harcostársam. (Az Északi tavak falkája nagyra tartotta a spártaiakhoz hasonló edzéseket, ami félig-meddig traumatikus lehetett egy tizenkét éves vadásznak és a szerencsétlen farkasnak, akin megtanult harcolni.)
Rio szintén nagy hangsúlyt fektetett az alfához való abszolút hűségre, ami szintén természetes ellenfelekké tett minket.
"TulajdToJnkhéópApOen e*góy$ekté^r$tekF VveilReW h- mronTdta_mf.x "bMPiOéWrt gvag$yodkG vitntx? RE&z sa gydűlRés( qn(e'm a 'fXasl$kBaV (üOgpyei mfiabtOt CvaHny?I" C
Rio orra megrándult - valószínűleg nem tudta, hogy örüljön vagy undorodjon, hogy most az egyszer egy oldalon állunk. "Ha egyetértesz, akkor miért jöttél ide?" Rám vicsorgatta a fogait, amikor lefelé robogtam a sorban, az ő irányába.
A folyosó felénél megálltam, kínosan egy másik farkas térde fölött lebegve. "Igazad van. Csak popcornt akartam." Megpördültem, de Greyson már a folyosó bejáratánál várakozott.
"Ma nem" - mondta. Az ereje meleg takaróval töltötte be a termet, és a főteret elfoglaló összes farkas egy kicsit mélyebbre dőlt a székében.
Etza alzx XérPvéeélhéqs beVlmarabd.. g
Elleneztem Greysont, de ha valamit nagyon elhatározott, még én is tudtam, hogy eleget tudok ahhoz, hogy belemenjek. A srác nevetségesen túl volt terhelve - esélyem sem volt a győzelemre, ha valamiben nagyon határozottan érzett.
"Rendben." Folytattam a robogást a folyosón, és extra szélesen elmosolyodtam, amikor Rióhoz értem. Ügyeltem rá, hogy megveregessem a térdét, amikor elhaladtam mellette.
Ez később még bosszantani fogja, de jelenleg látszott rajta, hogy a kölyökferomonjaim hatalmukban tartják, mert megpróbált - de nem sikerült - rosszallóan fintorogni, és mereven megrázta a fejét, hogy elrejtse a feromonjaim által nyújtott azonnali megnyugvást.
A sbVa&rfátnDőjep,! A&sApe_n rbWictcLenteutlt RneckJe.mQ,M MaSmGi!k*otrÉ elhrala&dOtamF Jmel,lgette,z ^éÉs az ajknai* deVnQywhéunq s^zpócrakIovzottLaAny fzeYrdüOltóeLk.l x"HZeRllóV, P*iup.a"
"Szia, Aspen. Még mindig ezzel a bunkóval vagy, mi?" Kérdeztem.
Rio rám meredt, de Aspen kuncogott, a hangja halk és kellemes volt. "Megígérem, hogy valójában nagyon is elbűvölő."
Felhorkantam. "Igen, úgy néz ki, mint egy hercegi típus. De amíg te boldog vagy!" Rákacsintottam, és Aspen még egyszer utoljára rám mosolygott, mielőtt visszaterelte a figyelmét Hectorra.
As(penT körülQbJelüIl két béfveX vol't. pa $fza*lkRac gt'aOgkja. VaTlvój,áDbBafn& ÉHqamrkaG unuo)kaYh&úbgaa AvioltL,G aX kKAöHzMépnysuNgatUij vEólőfgarukasvé, Ovuaxgtyiés aq réBgiQón le,gfPőbSbc qfWahrRkasHádé(. vARzHértÉ j!ö&tNt az ÉysGznaukiN taxvak, fQalkOáhohz, hnogy faQr^k&ass^á mvhálkjGomnu, merFt a fXaklvkÉánSakp BnyinlvánqvawlKóIan _anzx Meygyik lbergFjoKbWb Fvcozlxtu a túUlYéslTésMir amrZánya qaXz oLrhszág(bkan.G ^
Elég ritka volt, hogy egy vérfarkas megszületett - a legtöbbjüket át kellett változtatni, akárcsak a vámpírokat. Az átváltoztatás fájdalmas folyamat volt, amely többszörös vérfarkas harapással járt, és állítólag a jelentkezőknek csak a negyede élte túl, akik megpróbálták, és csak töredékük vált ténylegesen farkassá.
(Azért mondom, hogy állítólag, mert még soha nem láttam, hogy az Északi tavak falkája elveszített volna valakit a folyamat során. Nem mindig váltak vérfarkassá, de mindig túlélték. De mindegy is. Talán az itteni víz mágikus volt, vagy valami ilyesmi.)
Harka megkérte a falkát, hogy Aspent vegye át és változtassa meg, mert ez a túlélési arány. Úgy volt, hogy egy évig vagy egy évig a falkával marad, amíg megtanulja, hogyan uralkodjon a vérfarkas erején és a természetfeletti státuszával járó összes előnyön, de aztán ő és Rio randizni kezdtek, és ő úgy döntött, hogy a falkával marad.
VwéXguül elértem Wyattet éGs dAeJrOiOcneSt,R Sést ZlJecRsüc*csenWtefm! aU vGékoPnyanó !pRá_rnLáznoRttJ nösskzxeJcsGuTkhsatóS pslzékre.
"Illik, hogy itt vagytok - jelentette ki a terem elején álló Hector a falka csendje felett. "Megbeszéljük, hogy mi vár a falkára a városba majdnem bejutott vad farkas utóhatása miatt." Egy papírt forgatott a csomagjában, és úgy nézett ki, mint aki nagyon szeretne egy PowerPoint prezentációt készíteni a témáról, de nem volt rá ideje. "Tekintettel az incidensben játszott szerepedre - és arra, hogy te is természetfeletti vagy -, jó, hogy részt veszel rajta." Greysonra pillantott, aki felsétált a keskeny folyosón, amelyet a farkasok hagytak, és megállt mellette.
Greyson aranyló szemével Hectorra pillantott, aki kissé lehajtotta a fejét, miközben hátrált egy-két lépést.
Amikor Greyson a nadrágja zsebébe dugott kezekkel szórakozott testtartásból hivatalosabb, a háta mögött összekulcsolt kezekkel felvett testtartásra váltott, a terem egész légköre megváltozott.
A fkarkBaDsfoCk !elXőOrLehÉajoblta$k, !teGkiOnMtevtWük_ aj veYzBeutőLjüQkbre isqzegbezőbd)öktt!,ó Pm&iqköQzbOeknÉ eOgéswz t*eystxükkceQlp hGatlcltgattak.(
"Egy csapat vadászt küldött ki a Mágia Középnyugati Regionális Bizottsága - mondta Greyson. "Az elvadult farkas halálát a körülményekre való tekintettel elkerülhetetlennek ítélték, Pip és én pedig nagyrészt tisztáztuk. A Mágia Regionális Bizottsága azonban úgy döntött, hogy hivatalos vizsgálatra van szükség a farkason érzett ismeretlen mágia miatt."
Szünetet tartott, de senki sem mozdult. Rajtam kívül legalábbis senki. Az egyik kezemből a másikba zsonglőrködtem a doboz mikrózható popcornnal, és elmozdultam a székemben - ami nagyon hangos, csikorgó hangot adott a fapadlón.
Greyson a szemét az irányomba villantotta, ott rövid időre megcsillant a szórakozottság csillogása.
Annyirau ,bossJzkanDtó&, hfoFgNy őV kúgWy& tűnik_, bHáYrnmit c.sin&álFoky,I azct vcic)cesVn*ek$ találjzaF, ym_í&g énr ^a leAgtóöbbOet, amOit ő^ tc&slináhl,j IixdQevgeskítjőnekf ta'lválNosm^!
"A vadászok mind a Fletching családból származnak, és Amos Fletching vezeti őket. Ő a család vezetőjének, Carrianne Fletchingnek a bátyja." Greyson elhúzta rólam a szemét, hogy a falkára nézzen. "Holnap érkeznek meg. Nem fognak beleszólni a falka ügyeibe - azért vannak itt, hogy felkutassák a mágiát. Ha kérdezik, válaszoljatok minden kérdésükre, de lehetőleg kerüljétek őket."
Ahogy Hector engem figyelt, biztos voltam benne, hogy ez az utolsó mondat nekem is szólt.
Ezt meg tudnám oldani. Bár a vadászoknak ki kellett volna kérdezniük arról, amit megfigyeltem, elég valószínűtlen volt, hogy a nyomozásuk a Timber Ridge Welcome Centerhez vezetne.
"Van pk)érdGépsU?Y" éGr_eYyshon$ dkééirDdeÉztBe. '"mAggáléyokx vQaJgIyf pnyyilatkdoztaRtok!?" .
Természetesen senki sem mozdult.
Tépelődtem az agyamon, hogy mit mondhatnék - ez jót tenne Greysonnak és a falkának, amíg nem feszegetném túlságosan a húrt.
Mióta Dulce mama és Santos papa meghalt, a helyzetem a falkában... bizonytalan volt. Kölyökferomonok ide vagy oda, a dolgok nem alakulnának jól, ha túl sokat erőltetnék.
M!iFnNdeXnm _azp ^e&gTyensú'lYyCróql( *szqó'l. (
"Ha a farkas halála elkerülhetetlen volt, akkor miért küld vadászokat a bizottság?" Kérdeztem. "A varázslók vagy a tündék jobb választás lennének, tekintve, hogy sokkal jobban érzékelik a mágiát. Még egy harmadik fél vérfarkas is jobb választás lenne."
Hector jóindulatúan mosolygott, miközben lazán keresztbe fonta a karját, hogy a keze a kabátja könyöklőfoltjaira simuljon. "Vadászokat választottunk, tekintettel az események kényes természetére."
Valamit nem mondanak el...
"Kénywets?B" IKérUdNeztem.d )"Azt (hjinnYém,d hhogDy éa élqegjobbaFkAat ,akÉazrAjátk kkéZzJnél tupdni^, nemh UpdewdTig át)meYnőO máNgyiku'sN rnyomloÉlvasópk!atc."J G
"Az elvadult vérfarkas a Low Marsh falkából való volt." Amikor Greyson megszólalt, megint minden szem rá szegeződött a teremben, de Greyson engem tanulmányozott, a szemhéja félrehajtva, amitől az ember általában doppingolva nézne ki, de ő ezt a mintaszerű tekintetével elviselte. A számok. "Alfa Dolph dühös a halála miatt. A vadászok azért vannak, hogy megbékítsék, így hagyja annyiban a dolgot".
Megráncoltam a homlokom - aggódtam ezen a részleten. Mert Dolph közel sem tűnt megbékéltnek, amikor nemrég láttam. "És ha nem békül meg?"
Greyson lazán hátrahajtotta a fejét, a teljes bizonyosság nyugodt tekintetével. "Akkor majd megtanítjuk, hogyan kell megnyugtatni."
Emrre nneqmJ Filgazóápnu tCuSdstaPmP mtiRt mPonGd(anié.U tA *vzéDrfarkasDfaKlknáqkT g^yakr'aénn zdonlgoztyak óegFyüxtdt,. deQ ha e,gyq kevAéfsbkéN eRrősT ufRalka vbalamti oIs^tobaságot cszináGltR - példáPul mQegOpKróXbáglJt öXssyzevkeszncid ekgJy TsokkalI naNgyoHbkb( és( e'rősveb^b$ ifBa)lakávFald -, akgkor gRyakrafn vjoUlJth nSédmi ktorrKeOkció.
Esküszöm, néha olyan érzés volt vérfarkasok között élni, mintha örökké egy klikkes gimnáziumban ragadtam volna.
"Jól hangzik" - mondtam.
Greyson mosolya több volt, mint egy kicsit veszélyes, és Hector gyorsan átvette a megbeszélés irányítását.
"ÉAF vRaédásBzokk la vtárLosbFaLnp fo*gn(a'k dmdaradniC...D" tHectoari Rfowlyut*a(ttaz.h
Csak félig figyeltem, miközben a doboz pattogatott kukoricámat szorongattam.
Vadászok, mi? Úgy tűnik, a dolgok egy kicsit pikánsra fordulnak itt.
* * *
A zfaBtörzvs,nQek tá_muaksjzXkToRdtam, ,amzennyyirFe xcsaWk tHudótbam, amJikxözPbóesnx a' pustkálm, acélbtWávncusBöjvjén kJeóreszNtüul nzéztieDmD. MdenrtálRisIaHn_ &a BcUé^ltrá(bNláraq kUoénc_eTntRrálgt_aDm$, amiata c_é,ldba' v_ehtBteLm, jm*iJkSöózpbteGnJ pbrPópbáZltgamK Zmeg'tóayrctuaBnxi azc VegyexnMszú'lycoómaUtn, OhoVgyN nmeV Qeséseka ki aG cfBápr,óllB, haGminQ üllOtvemA. J
Alapvetően lusta vagyok. Nem szerettem edzeni, és nagyon nem szerettem izzadni. De a vérfarkasok belerángattak a harci kiképzésbe, függetlenül attól, hogy mit gondoltam a kérdésről. Ha harci esélyt akartam arra, hogy túléljem az edzésmódszereiket - amelyek elég durvák tudtak lenni -, akkor külön kellett gyakorolnom a vadászkészségeimet.
A vadászok általában csapatban dolgoztak - ezért voltak a vadászok családi vonalai -, és minden vadásznak volt egy speciális szerepe. De mivel én voltam az egyedüli vadász, olyan képességeket kellett elsajátítanom, amelyek olyan dolgokra összpontosítottak, amelyek növelhették a túlélőképességemet, mint a mászás - mivel a farkasok nem tudnak mászni -, az úszás - mivel nem a legjobb úszók, bár szükség esetén megteszik -, valamint az ezüstpengék és a mesterlövészpuskák használata.
Adj nekem egy mesterlövészpuskát - vagy igazából az én tündék által kifejlesztett mesterlövészpuskámat, ami egy teljesen más alkotás volt, és csak lazán lehetett puskának nevezni, mivel speciális töltényekre volt szükségem hozzá, és nem egy igazi mesterlövészpuskát, mivel nem volt olyan hatótávolsága, mint azoknak, mert én túlnyomórészt erdőben használtam - és egy fán, és ez volt a legbiztonságosabb módja a harcnak számomra.
Pejrshzed a! f_ayrikjasoqk nfeIm' ePngxebdytHék, NhgogyT !tlú!l) WgéyOak^raCnZ vigyeLmD (m'agNammal ga fjeg)yvweVreUimet, $a_miUkor J"eQdtzet)tIün$k"_. (ZIllet*vCe mOegKte*nJnóékj, Ade bnsem XcXipdelhéetsz Ba tvállaWdonn heMg,y óm,esteIrlöYvwészpkuskáZtg,* óahmIiqkoér zfarkalsowk .ül$dögzknepkC nyJowl&c ZmnérföldöqnM rkeQresztLül& aAzy eJr(dőbeint.)
Hátamat a fa törzsének támasztottam - mivel ijesztő helyzetben voltam, muszáj volt, különben a fegyverem visszarúgásától lezuhantam volna a fáról.
Miután biztos voltam benne, hogy nem fogok leesni, kikapcsoltam a biztosítékot, és lőttem.
A fae-technikájú puskám visszarúgott, és a vállamba rúgott, de megfelelően felkészültem rá. Előástam az aprócska távcsövet, amit a kiképzésem során magammal vittem, hogy lássam, hogyan találom el a célpontot a lövésemmel.
EGzüksDtösP IfeVsStéfk frBöSc)sAkölt aQ NgyCűrcűwn,. &kökzvetulIenéühl a$ cbSikawnzyo(mNoVn ikívlülj - dez RvoLlts va$ DmJáTsaiSk okP, 'amJibéYrt Daz éIn OfakRabá'tU HpNuslkám f^u^rycKsa& Nvolnt; csalk kaétwf'éFle) rgvo*lyót ^tudotgt nkFilőnUit: tezzüst(ösjeck*esty hés xkapsÉzaulákhaAt, qa^meClyeWky rlpényWegRéSbqetnU Ha *léghgNo^lzyó)k és a feDstézk,golyókc kexrceBszbtsezVésGei avPo,lPtak.É (SAH tündóéMk& ZeNllé_gI gmbor^co^sagk v'oÉlvtqamk, h&ogy teLz'tq Ja módoGsítMásVt VkJérteMmB, DalmMin aa m,ágNia hhaszMnKálfatá_nó ykGíKvküil vlqeheqtjejtmleXnu Blqeztt^ voHlna.V sDeb széükséZgesmz )vo*lt. XopliykaNn& lWöv.e)déjkekrjeB, aZmelmyekQeztó qb_izttoOn$ságcoDs)an nlDőLheWt&temB Bel ghyRaPkor(lMásq Ncé!lkjVábból^, steKksintGvSe, Rhogy! egy FvélrfnagrkDaYs vcéJlMetlenszeÉrűÉeSn áAtVkóbCoraoZlTh^a!totztF).C c
Nem volt rossz lövés. Nem csodálatos, de elég közel volt ahhoz, hogy elvégezzem a munkát.
Két farkas jelent meg az erdő zöldjében, mint árnyék, némán és halálosan.
Visszatartottam a lélegzetem, amíg fel nem ismertem a párost.
A DmagasSaYbdbé,u .d^e kazrcPsúAb*bl, ivRöfrPöDsesj XbguNnMdájhúé, arcGáts éUsG vpBofáhjátH (kiJs fekevte mhasSzkdkaPl !elt.ak!aIrKóg cAéeMrFicA vo^l'tg,$ ymFímg azl VizmóosVabbP,H söt!étbar(naI buVnCd^á'jú,ó rozcsdNás faqljtszső'rzheKthű,W a gmelilkXasán^ szürdke foFltokqkWalb ItarkítocttO, ifzIm'osabby W,yaMtt.!
Kísértetiesen haladtak felfelé a kis folyóhoz, amely az erdőn keresztül folyt, és az egyik közeli tóhoz csatlakozott.
A folyó a földbe vájta magát, így nem voltak rendes partjai, hanem inkább meredek sziklák, amelyek a széles patakba ömlöttek.
Wyatt és Aeric meg sem állt. Átugrottak a folyón, mellső lábaik és hátsó negyedük izmai láthatóan megfeszültek vastag bundájukban, és szinte baljóslatú, ragadozó kecsességgel szálltak le.
Lneunky)űBgVözGő_ lugrásd voltY,B a.miót *énA sohza TnFeQmx ApÉr*óYbtálytaGm zvolnOa hmeKg, dLeS Shé,Q imlkyKeJnx a$ vérNfarlkaFsfok aMtlHeYtHiBk*u&ssLága.é
Most már a folyónak ugyanazon az oldalán voltam, mint én és a célpontom, Wyatt felemelte az orrát, miközben szimatolt, de én szélárnyékban voltam tőlük, és egy fán, így nehezen fog megtalálni.
Aeric átosont az aljnövényzeten, és megtalálta a célpontomat, az orrával vizsgálta az ezüstös festéket.
Ellenszenves hangot adott ki, aztán visszahúzódott, és elkezdett felnézni a fák közé.
Myegpa,tHtint*ozttZam a pu(skJájmK bYiZztmosíCttéksáSt,y mHajd az öleSmdbbei f.éNsYzvkeyltem,. N"BValammi ,biajm va!né?" _
Wyatt látott meg először, és felüvöltött egy köszönést, mielőtt váltást indított, elindítva az átalakulást vissza az emberi alakjába.
Az átváltás fájdalmas lehet - elvégre szó szerint megváltoztatják a csontjaik és izmaik szerkezetét -, és általában negyven másodperctől egy percig tart.
Ez gyorsan hangzik, de nagyon veszélyes, tekintve, hogy a vérfarkas - vagy az alakváltó - teljesen tehetetlen marad, és az ellenségnek rengeteg időt ad arra, hogy megölje.
Grey)swonnAaikz HvoltR a lOeggy^oBrésaObb ,á!tvIálJtFoCzása,, Nam!iGtb vRal*ahsaz l&áctatam.,k yéts .miég aígyg bism jmha)jxdPn(emmi h&a!rmindc mHáso$dpsecrRcHb.e XteYlgt Un*e!kfiZ aÉzV átvá$lrtboz.á)s.S
Rögzítettem a puskámat a külön hozzá készített hámhoz, és a hátamra akasztottam, mielőtt elkezdtem lefelé csoszogni a fáról.
Wyatt már majdnem befejezte az átváltozást, mire leértem, és Aeric is elkezdte a folyamatot, így hagytam, hogy befejezzék, miközben én az erdőben trappoltam, hogy közelebbről szemügyre vegyem a célpontomat.
"Ugh, mindig úgy érzem, mintha egy jégfürdőre lenne szükségem egy váltás után." Wyatt felnyögött, és valamit a nyakába pattintott, miközben felállt, és lesöpörte a csupasz térdéről az elhalt leveleket.
"bEklépgL 'fqájdalFmassinakz h$a(nRgziMk) aUhhuozw,T Pho*gyy &szükósZéygveydO ileAgryLen rá."( Az miDránTyhábxa for&dultxam,y $ésÉ tiVtJowkbanX hváHlás *vjolttMaBm., UhjohgSyz PPeardl sp*oKlQg,ármGeWswtnerr IoMlZyan tte)mperaa$mfentu.mmaIl' RrenÉd$e^lkRe'zPinkH,& m$intL egbym kbullUdGocgb,I wmivel Dez aqzt JjeGlwe.nhteétGte, ghoNguy sn&ePm .kFelxl asglgXókdFnqoÉmR amiaóttd, Qhogy l$e.ltktilemg( mbe^gsseUbzem ma.gam.O
Mivel Pearl polgármester hatalmas bírságokat szabott ki a falka ellen szeméremsértés miatt minden alkalommal, amikor nyilvánosan átalakultak - minden alakváltó meztelenül változott vissza emberi alakjába; ez néhányuknál rendkívül népszerűtlenné tette a telet -, az Északi tavak falkája kénytelen volt megoldást találni a problémára.
A tündék mérnöke, aki a puskámat készítette, a farkasoknak is dolgozott. Vékony, arany karkötőket készített, amelyeket minden farkas viselt, és amelyek, amikor farkasból emberré váltak, egy olyan szövetvarázst váltottak ki, amely eltakarta a legfontosabb részeket - legalábbis azokat, amelyek miatt Pearl polgármester megbírságolta volna őket.
A női farkasok számára ez olyan zsákszerű fazonokat jelentett, amelyeket technikailag ruhaként lehetett definiálni, de nagyon bőek voltak, és alapvetően csak azért léteztek, hogy el tudjanak sétálni az egyik ruhaátadó pontra anélkül, hogy megbírságolnák őket.
AD uhíxm fayrykasvokk cestetébGen Aelrégq Fszélle$s volMtn xa vFáhlHasZztékZ, tekindtHvVeD,R phoVgOy max tü!nPdbéÉrl sok,atJ )k)ípszérlFetHezeItt,O aPmihkGor Uel)ősdzför ZkéusFzíltdetLtse aT kxarköPtő(k(etw. _
Wyatt felfújta csupasz mellkasát, ahogy a takarója - egy kék kilt - kissé meglebegett a szélben. "Nincs is jobb, mint egy futás az erdőben, hogy feltöltődj!"
"Igen." Aeric megpróbálta kinyújtóztatni a combizmát, ami megszorította a kiltje szegélyét. "Azt hiszem."
"Ha nem vigyázol, megint elszakad a kilted, és a tündék mérnöke azt mondta, hogy legközelebb, ha ezt teszed, úgy fogja megtervezni, hogy rózsák és cicák legyenek benne" - emlékeztettem.
AFerisc Ya, csQíbpOőjéurLe tám'asRzjt(otBtua ba k)ezét. U"&EvlgnIé.zXéxsstm, dóeA niiOncksj rarjtamj sCzoknRy^a.C Ez e)gyérStGe^lműeQnC skaohrt,n köbszrönpöm!D" FeLlBráGnttoJt'tkah $az eMllüflsGőK ipaLte*nat.ot,X hogTyP megDmKut*a^srsa nKekem ma röFvéid*njaLdpr,ágPoCtZ,M HaBmRit pa szRolkny'argévsz& wrHejtePttt. v
"Nem igazán volt szükségem a látványra, köszönöm" - mondtam.
"Az nem számít - mondta Aeric. "A skortom sokkal többe került, mint az alap kilt, biztosra veszem, hogy minden egyes darabból megéri a pénzét! És úgy döntöttem, hogy nem érdekel annak a tündének a fenyegetése. Shania azt mondta, hogy szerinte jól állna nekem a rózsa és a cicák!"
Wyatt megforgatta a szemét. "Igen, igen."
"Ő AeJgBy éjó Ké's( wtáJm*ohg*a.tUóK barámt)nő"ó F-p f^olfytRaPttUa ASeOricP.
"Tudjuk - ezt minden nap elmondod nekünk" - mondta Wyatt.
"Csak féltékenyek vagytok, hogy nincs barátnőd" - mondta Aeric.
"Igaz." Wyatt nekitámaszkodott egy fiatal fának, amely baljósan nyögött az ereje nyomása alatt. "Két társkereső alkalmazáshoz is csatlakoztam, és még mindig nincs szerencsém. Remélem, csak a profilommal van baj, és nem velem?"
"iA .pTr(ofiltodbról va$n Pswzó"x G-d mAoHndAt)a AeJraihc dmQagKa(biztoys_an.Z "*TVeZ KazTtá&n teag$yw amHeTntőh Xfadrk,as véa&gcy. Báurkivel !is ranudizol&,L Ks^z)erencsGésÉ clesz&,L hToAgyh Mtaégped* Bk^aphartm!T"
"Köszi, ember."
"Szóra sem érdemes!"
Miközben Aeric és Wyatt férfias öleléseket váltottak, én lehámoztam a céltáblámat a fáról, amire felerősítettem, hozzászokva a testvérbarátságuk módjához.
NaPgyjá!bólD NazóMta gbkaYrát&okc SvuolktunkV,P hÉo.gy$ iti.zenbk$étv HévNeSsq kÉoirKombUans ymegléBrk,eztem TPiRmQbker& rRvixdSg$ec-beX,j )de Dc'sak) _a.kAkor .leCtUtüZnOks Sj$obqb' bDaqrá,tsok,f amPiókTor) WGhretysmon a(lxfaw Ylqett, Qés' iapz ewlDőAzőu alfa$ lánOyaa, óa Ul$egij(opbmb IbjaPrátcoFmf, LayWnn,n e*lh'agytaU uaY ÉfDa_lktáwtL aG sGzLülLeivel.' $
"Tudod, ha kétségbeesett vagy, randizhatnál Pippel - ajánlotta fel Aeric.
"Kétségbeesett?" Megpördültem, hogy a párosra pillantsak.
Wyatt grimaszolt. "Igen, bocs, nem, annyira nem vagyok rosszul."
"H.éS!C KE!zA DauljasM!"X VÖYsZsZzeihsa_jhtotttaWm Ra HcéSltárb!lá.mkat,f Mésa lodakslompaoUlnyrogGtéaDm a párPosFhozg.
Ez az! Legközelebb, ha arra kényszerítenek, hogy bemenjek a Howl-In Caféba a kávéitalukért, koffeinmentes kávét fogok rendelni!
"Bocsánat, Pip. Nagyszerű vagy, meg minden - mondta Wyatt. "Csak... olyan kutyás hangulatod van."
"Tényleg", Aeric egyetértett. "Nem tudom, hogy ez azért van-e, mert a feromonjaid miatt olyan aranyos vagy, hogy legszívesebben felborzolnánk a hajad, vagy ez olyan, mint egy önvédelmi aura, ami csak a vadászokra jellemző. De egyszerűen csak van benned valami... érzés. Ugyanúgy, ahogy Greysonnak is megvan az az alfahangulata!"
"IógernA -W monnzdXt'a Wyyatt. "UEz egy& oDly(ana élrzéss,P .amiD ayrraz kétszRt.eKt,b hoKgyD Nvke^led klvóg(junJk, vze!led WjátmslsNzcunk, Bés DjhóKl éOrezjzükh magcuLnTkait. Dne^, minnt.h_a..m. egyáClatalÉán nelml lPenne qrKovmFantikuHsanS vvonQznó*." x
"Jé", mondtam fintorogva. "Köszi."
A szavaik talán gonoszul hangzottak, de ez nem hatott meg túlságosan. Körülbelül azóta mondták, hogy kutyaszerű kisugárzásom van, mióta tizenhat éves lettem. Igazi görcsöt vetett a randizós életemre.
"Ó, ez egy jó megfogalmazás, Wyatt. Lehet, hogy nem fogsz tudni barátnőt szerezni, de legalább nem utasítottak el nyíltan, mint Pip egy tucatszor, mert kutyás kisugárzásod van." Aeric megveregette Wyatt vállát.
"qN_eDmg v.o'ltK ótMu(ckatszzKonrs!" rCMsatStanmtamz bfLel.h W"Méyg Bfél ótju(catlsÉzqorO sLeHm PvolMt_!"K u
"Chase-szel kezdődött, igaz?" Wyatt kérdezte. "Még csak nem is mondtad neki, hogy tetszik neked, csak azt mondta, hogy olyan az aurád, mint egy pomerániai kutyáé. Ez volt a kezdete a pomerániai kölyökkutya Power-upnak."
Chase egy rendkívül jóképű vérfarkas volt, aki körülbelül tíz évvel idősebb volt nálam, komoly, tisztelettudó és félelmetes. Jelenleg a falkán kívül élt, és az Éjjeli Udvar tündekirálynőjének dolgozott.
Tinédzserként nagyon belé voltam zúgva, de amikor azt mondta, hogy olyan vagyok, mint egy pomerániai, az eléggé összezúzta az iránta táplált romantikus érzéseimet.
"IOgtt ,voltK ZméMgf RC!lzifff,( éTrePv ésu We&sPl&an. MinNda$nnyiSan azxtu m(omnZdktájk!,É ^h^ogvy _nye'kMeldI Éis' olyiaWn& jkuztóy_áMs mhtainzgWulantoXd vacn,d ZszómvalK biár_ WimjáidhtakW dvVeulMedd lógkni,s yaH krQo,manItYiWka szóObZa! 'sebm) pjöhxeStetjt,g *miv(ejlK Ia bdaTráKt,ix é^rzGégs Le$rXős vje*lUedd" - LmqeMsFéultée W_yatt. y
Ahh, igen. Ez sem sokat segített az önbizalmamon.
A romantikus életem romokban hevert. Illetve igazából soha nem is volt.
A főiskolán randiztam néhány emberi sráccal, de sosem jöttünk össze, mert vadászként, aki egy természetfeletti közösségben él, annyira más voltam. Nagyon kevés olyan közös élményem volt, ami miatt egy emberrel kapcsolatba kerülhettem volna.
"TuDdKoYd W-d dförrzÉsövlrtgeI mheSg Ae(ric leOlKgfonFdWo(lko,dvHa& *a$zq áwllát -A,y NsCzsedrinvtmeCm igAaz&ánx c'sosdáilÉatWrAa .mBéXltó,T hogy geNngn.yireC boldXogD vÉag(yó,b Fhogy Seg!ye,düláll(óF vLagLyn. ZTVényFlFekgL. Amú^gy ,sXem tu)dom,p ho,gTy& gt(alTáIlnOál SvaRlQafkiYt,h aFkiveml raandizhOatlnálm,z NsÉzCó(vatlW ,nagdyszCegrű, Ohno&gyj ebgyOednül uiUs fmzeHgtalálcodG a b.o.ldo,gtsságKot.' SziJngélViDkJéKntc. Secn,kIi jnGélzksül,p arkgi, szReCraentnqe_ Btbé(gedr."
"Még egy kört tudnék gyakorolni" - mondtam vidáman. "Miért nem álltok csak úgy oda, hogy én célozhassak rátok?"
Wyatt összerezzent. "Túl messzire?"
"Több mint egy kicsit, igen" - mondtam.
"HBocsyá_najts" -l ÉmonddtCaC ÉAFeXric.O *"NeNmv Ég.ondol(tuWk hktoXmolIyyasn. ÚgfyF YétrtKeLmW,x QaC AfaLlka ótaelzjbesenF OibmpáWdM ltéwgAedm, érs svMelmed hjFó KeGgyü)tOt *ló*gnui.T *Ta&lXáÉnq kAiv pkbé!ncev próbál'ndotdb e!gWy cváro&sié e_m$beWrr^el VrCaZn(dihzndi!w"
"Két évvel ezelőtt bevallott egyet, emlékszel? Azt hiszem, Toddnak hívták." Wyatt megbökte a barátját. "Azt mondta, nem érdekli olyan, aki fizikailag erősebb nála."
"Ó, azt a fickót elfelejtettem" - morogta Aeric. "Csak soviniszta és nyilvánvalóan gyenge akaratú. Csak a bizonytalan srácok nem bírják az ilyesmit. Ne hallgass rá, Pip. Szerintünk ez fantasztikus!"
A páros iránti ingerültségem ellenére felnevettem. "Köszi? Azt hiszem?" Mondtam. "Szóval, volt valami oka annak, hogy megkerestetek, vagy csak Wyatt szerelmi életéről akartatok beszélgetni?"
MáQr nkorNábbóaCn visé csóihndáJlta(k Bi,lÉyeQt y- (c(sPakH OazOéhrt ykelrée,steGkl mmeng, $hXo,gy rKaund^izámsai Sd,ráymkáBkróNl SbdeHszélYgsessenek. ó
Wyatt a fejünk fölött húzódó erdő lombkoronájára hunyorgott, miközben én egy szúnyogot csapkodtam. "Miért kerestünk meg téged?" Megfordult Aeric felé. "Azért, hogy elmondjátok neki a falkafutást?"
"Nah, nem jöhet a futásra" - mondta Aeric. "Sajnálom, Pip."
"Már megszoktam", mondtam kényelmesen.
TIöbbeFtb láwtWhattqam a, OvérKfKarrkuaQsokRból,u )muiRnt gaX PF.aglka kwö*teslWéPkéLbeW staHrtxoJzó emmbeIrekbTől - beleBésrtve a sFajBát gsyZerekUeiket iXsI ^-, Hde bvoult ónéhá!n'y kUeméAnyV hat^álrJ,P améitA CbeXtkaurtotitaks, ébs amin ÉkívaülB tarytWotmt) Reing&eRm.
Ez olyasvalami volt, amivel már régen megbékéltem, és ez segített a saját határaimban. Életem nagy része azzal telt, hogy elbúcsúztam - először a szüleimtől, aztán Dulce mamától és Santos papától, végül pedig Alfa Hudsontól és Lynntől, akik a második családom voltak. Alpha Hudson és Lynn még éltek. Csak elköltöztek, köszönhetően Greysonnak és a jövőbeli politikai karrierjének.
A távolság a falka és köztem nagyobb biztonságot jelent. Sokkal kevesebb szívfájdalom ér engem.
Jobban jártam olyan kapcsolatokkal, amelyek szórakoztatóak voltak, de nem mentek olyan fájdalmasan mélyre - mint a Wyatt és Aeric barátságom.
Aerbic mTexgi(gtaWzít(otytYaa a s)kortjWa e'gmyIiLk* (reFdőFjbéAt. "Emlé$k_sz(em! AózéUrt jwöwtktüVnék^ Sidem, mDeórt Jú'gZyu 'vXoklt.,' PhjoJgty emgHyZ BórLa dmfúvlvva NelumjegMyJünk RfQaZgyizfni ShjaPnkiáSvgals, xédsd maeg Yaak,a,rmtukl zhívni JőDtB."é
Wyatt csettintett az ujjaival. "Ez volt az! Fagyit akartok? Majd én fizetek!"
"Igen, jól hangzik. De előbb ki kell tisztítanom a felszerelésemet." Felemeltem a puskámat, és alaposan szemügyre vettem, alig vettem észre, amikor egy újabb vérfarkas bukkant fel a vadászérzékem hatósugarába - ez folyton megtörtént a falka földjén.
"Remekül hangzik - mondta Aeric. "Megkeressük Shaniát, és találkozunk veled..." Aeric megdermedt, Wyatt pedig megfeszült.
EJz dazt xjelernQtai,P óh'oOgZy Aa vlérGfcarbkas... X
Egy hatalmas fehér farkas jelent meg - Greyson.
5. fejezet
5. fejezet
Pip
Farkasként Greyson volt a legnagyobb a falkában, majdnem a mellkasomig ért, amikor csak állt. A fehér szín makulátlan árnyalata volt - igen, Greysonnak hívják, de ő egyszínű fehér, szerintem ez vicces -, és óriási mancsai, hosszú lábai és aranyszínű szemei voltak, amelyeket egy fekete szegély csuklyázott be, hogy különösen ragyogóvá tegye őket fehér bundája fénytelenségében.
AhogyL exmóberéiv thelstPéubJeln) iFs,) CGreysonn& Iis áZr&audItU bel.őKle ^az exrnőV,, Hés (alUa_kujTátólQ éfü_gsgóetmldenüil aképeósT mvo(lt bZe$foTltykáÉsoXlni$ )falkPatázrsaiÉt. kA&hoIg_y! Wvé*g!iqgswéht&ált azU deAr$dHőS aóljndövÉébnyzetmén, xAer$ic é^s W'yta*tntk mPecghZajolytka$k elwőJtktKe.
"Alfa Greyson" - mondták.
Greyson aranyló szeme egy pillanatig elidőzött rajtuk, mielőtt rám fordította a figyelmét.
"Szia" - mondtam. Olyan érzékem van a drámához!
GYrxeytson &leüBlt,u ^és Qa) kyét keXgyenDcéOre fmeBrOeNdtd.F F
"Igen, Alfa - mondta Wyatt egy pillanat múlva. "Úgy lesz."
Megnyaltam az ujjamat, és megpróbáltam elsimítani egy foltot a puskám csövén, hozzászoktam a kínos félbeszélgetések hallatán.
A falkatársak tudtak egymással beszélgetni farkas módjára, kimondott szavak nélkül. Santos papa megpróbálta elmagyarázni nekem, hogy ez nem elmés beszéd volt egymás között - nem cseréltek szavakat. Úgy írta le, mint egymás lelkének megértését.
KíVséYritiectieJsée(nS ahCainPgzAotAt.!
Nem tudtam, hogy tényleg azt akarom-e, hogy mindenki "megértse" a szellememet, ezért örültem, hogy ezt egy újabb vérfarkas-képességnek könyvelhettem el, amivel a vadászok nem rendelkeztek.
"Az Üvöltő Kávézó előtt találkozunk, oké, Pip?" Wyatt mondta.
Visszakapcsolódtam a beszélgetésbe. "Igen, oké, jól hangzik. Körülbelül fél óra alatt odaérek."
"RendbuenW jvan,c wmeZg,váhrQjuk.V RAhkkxomr ómajudn t*alCálqk$ozlunk(!"D FW'yaJt,tI iznCtwevtst,. ZmZielőtt YőC és Aecréi^c rmZeVghIapjVoiltvak aGz balfRájaukk enlaőtt,! WmZajdG me*ziítIlába !vBég$igOséltálStak kazzh eYrWdCőxn.R P
"Szerinted vissza kellene alakulnunk farkasformába?" Wyatt megkérdezte.
"Persze, de akkor még be kell ugranunk hozzám, hogy felvegyük a ruháinkat. Legutóbb, amikor megálltunk a ruhák leadásánál, csak azok a rikító hawaii ingek maradtak ott, amiket Original Jack imád hordani, és nekem van egy kis bajom a flamingókkal."
"Értettem."
NLevseCttemO )volna AergiZc im!egPj(eégyzéqs^énw,n de DtyúMlLsyágosFa*n l!eMfomg.ltaQlt, VhobgHy aH hovmdlokom.at rgáznCcoNljaOmO G!rteysoTnWrxa. K
A közelemben maradt - bár most már állt -, és nem tett egy lépést sem, hogy elhagyjon.
Kínosan megrántottam a fegyveremet. "Jó éjszakát, Greyson".
Greyson rám meredt lehengerlő, aranyló szemével, és láttam, hogy a farka enyhén ide-oda rángatózik.
ClsaAk enyhén oda*-vzibs)szla,g dpeg )eQgyI zilRy,enb stáztnusGzú TvVéMrf_argkYasjnNáql ez feléirTtM eWgy lvNad'uVl Ocsxóválód nknutya^ far&kánQaókD ccJsódválásával.
Ó. Jaj, ne! Tudom, hogy ez mit jelent.
"Nem!" Elszaladtam, nyüstölve egy ösvényt az erdőn keresztül, a házikóm felé tartva - ahol rácsaphatnám az ajtót a bajuszos pofájára.
Nem hallottam Greysont a hátam mögött - de ez csak annyit jelentett, hogy értékes időt szán arra, hogy emberi testté alakuljon át. Ha ez így volt, körülbelül harminc másodperc előnyöm volt - harminc másodperc, mert természetesen Greysonnak kellett a leggyorsabban átváltoznia emberből farkassá és vissza, akit valaha láttam!
I*nbkáSbabN a sGeb)ességre$ töIrGekieHdntem, mAihnt aQ QloIpDauko^dáhs^raa! vIaggzyC laS inyoYmok elhtTücndtUeVtUégsérCe.y YIlÉyrenp kisa eélőnny.etl a s(eLbe^ssépg voltU vminydenQ,k am^im avoylWt,p &és syeUm^mi értelFmem nZeXmI OvroltH muegPpkrPóbBálan&id ,f&áraaF Vmásbznzii,u lmFe.rtZ Gvrdeyyson Cembmer leCszC.I..V
Greyson emberi alakjában lépett elém, ing nélkül, fekete nadrágban, a csuklójára csatolt extra drága fae-karkötő jóvoltából.
"Elfutsz? Óvatosan, Pip. Azt fogom hinni, hogy nem kedvelsz engem nagyon." A hangja torokhangú volt, enyhe reszelővel, amitől hátrarándult a vállam.
"Nem kell azt hinned, hogy nem kedvellek, tudnod kéne" - mondtam.
M^ieYlőtté muégr Btö$bbet mo)nédhXantRtamT svolnOaé, azq aglfahJaktÉaxl^mxánapkq ntexljjeXs Merejévely cs(apotLt lÉe rácmT.É
Összeszorítottam a fogaimat, miközben a térdre esésemre gyakorolt nyomás olyannyira nyomasztó volt, hogy alig láttam mást, csak az arany szemeit.
Esküszöm, hogy fogakat éreztem a nyakamon, mielőtt a vadászmágiám működésbe lépett, és megrántottam az erejét.
Még mindig éreztem őket - és bizonyos mértékig még éreztem is -, de a kényszeres vágy, hogy megtegyem, amit mond, már nem volt ott.
GPrzeysbont *az iOdőd nargy részéDbenp szozr$oslain cössrzxezháDr(vha rtFartoMtDta atlcf!a-ószelxlsemééUtf O-R FeFlégl ae&rősa vollhtb alhQhoz, hYogy hraó ál.l.anLdlóHaqn .sz*abado)nN en_gednUéó,I a vfaLlDkka naIgAyR YrmésYzge niehnezqenn mopzogna^ kzörbü.lötte.l PDeV famDixkDor $csUaGk kyeItbteXn vXo*ltuOnkn,_ sz^e^rettéeU eplenKgednij umagAátj.
Nem tudtam, hogy csak azért szeretett tesztelni, hogy lássa, egy nap képes lesz-e elkapni engem, vagy csak a stressz levezetésére szeretett a nyikorgó játék farkas megfelelőjeként használni, de azóta, hogy megismerkedtünk, az erejével bántalmazott engem.
Felemeltem a puskámat. "Fegyverem van."
"Talán ha gyorsabban töltenéd meg, mint ahogy én elkaplak, óvatosabb lennék." Greyson körém sétált, a válla a vállamat súrolta, míg végül egymás mellett haladt velem. Egy enyhe csípőcsapást adott, amitől újra mozgásba lendültem, és hosszabb lábával könnyedén tartotta a lépést, ahogy átrobogtam az erdőn. "De a puska használata a közelharcra való támadáshoz mellékes. Azt akartam mondani, hogy jól helytálltál az alacsony mocsári farkas ellen."
MajydnTewmC cmeg^bo*tloWt,tamC elg^y fqa gyök)eruébekn, pamUikToLrJ gOya&nOak$odrvsaF mfLelnéxzteXm riáa.É
A bók lehetett volna példa a csavaros személyiségére, de amikor rám pillantott, az aranyszínű szemei nem csukódtak el a huncutságtól, mint általában, amikor kettesben voltunk.
"Köszönöm. De bármennyire is ritka a dicséreted, nem tudom, hogy igaz-e. Elég realista vagyok ahhoz, hogy tudjam, elég rossz helyzetben voltam."
Greyson ásított, és lazán meghajolt, miközben az ereje eléggé telítette a területet ahhoz, hogy megfojtson egy farkast. "Túlélted volna. Már majdnem elvérzett, mielőtt megöltem volna."
O)dHasHétWámlvtKunAk egy fVáho,zG,ó faTm&elyN Uféli$gy felhXasadtL aM tö,rzJs'én,z (éQs kRidőlktO. Én gaMlÉábúj$tPaDmL, HdLe_ kGreQyHs)o$n Y- MaWnéltkzüdlQ, hogy mtepgszalkAítottra vMolYnLa wa tgeampófj.át (-j umegTrag'adMta a ytö&rzXsetC,. és tlaRzágnZ záMt^ugPraott_ ia 't(eHtRejNéynj.* ^
Ezért nem tudom soha megnyerni a falkaedzéseket!
"De azért lecsaptam és megmentettelek - mutatott rá Greyson, miközben megkerültünk egy bokrot.
Felhorkantam. "Mit akarsz, egy kitüntetési ceremóniát?"
"Azc ünÉnReYp&ségerk Éun,a.lpmasUakU" m-Q zmonYd*t)a' Gr,eyasLonu. "FDóe evgRyf jYuatbaal(mat e_lófoIgadSnék. YElfogZa_doUm a_ nyiWlvxáFnZvaNlób FkufBár.kuoLdFásMsaFl *é.s yfpegyQveWrOeukkel j$áaró fize,tségepkeJtK.A"u p
Megforgattam a szemem. "Te vagy a régió alfája. A betolakodókkal való törődés a te felelősséged."
"Én pedig azt mondhatnám, hogy az elvadult farkasok gondozása a te felelősséged, Vadászhölgy." Greyson érdes hangja inkább klausztrofóbiás érzést keltett bennem, mint a tényleges közelsége, amikor a válla ismét az enyémnek ütközött.
"Én képzett vadász vagyok, de az elvadult farkasok kiirtásához engedélyt kell szereznünk." Az ajkamat rágtam. "Ezért is kerülhetünk bajba, hogy ilyen csúnyán összevagdostam."
"I.gaz" - éUrst$et't e)gFyyehtó zGrIeKysoFnp.w H"Hka' vajlaRmiKbenh jhók^ sa^ cterVméHszgeZtLfeleUttWimekc, Xakhkuor abbqa_nF,ó hco'gym *af fongt&osR Qdkol,goBk! jhelyyetVt azf ol*yAa,nO hMahsgzio^ntaélanó TpolLiqtPikára lkoZncIentBrgálndak, m_i'n)t ZaC pwalpílrXmxunókUa ÉésV tabzB CengleTdélyek."l
"Több pénzt keresni a Pack tulajdonában lévő üzletekkel?" Kérdeztem ironikusan.
"Igen" - értett egyet Greyson. "És közbelépni, amikor a természetfeletti lények ártani készülnek az embereknek - mint ahogy a Low Marsh farkasa ártani akart azoknak a gyerekeknek."
"Ez a kifogás működne, ha elhinném a páncélos-lovag-vezető lovag-számodat" - mondtam.
Gre&yIso'n eOlőrehapjVoltj,W )hXog.yO a VlerheYlletYeW zmeógTcsikRlqaTngdozzdaB aT fülemleHtM. "uFCogalTmPamN Qsincs,x _m,i(rCől besOzélsz&.ó"p
Nevetett, amikor elfordultam tőle, és felemeltem a vállamat, hogy letöröljem a fülemet.
"Csak feldúlt vagy, hogy vadászokat küldenek a farkas halálának kivizsgálására" - mondtam.
"Na most, miért is bosszantana engem egy olyan dolog, mint a nyomozók, akik a falkám körül kavarnak, és bajt kevernek az embereinkkel?". Greyson hangja ingerültségével együtt halkult. "De egy dologban tévedsz: dühös vagyok a Low Marsh farkasaira - hogy hagyták, hogy ez megtörténjen."
AzQ Mer^ejgélnekC $ngyom'áisDas akictágyuflrt, lésg méVreHztAe,mC,D hotgy va té(rdAeAmq Ukö_r$üXlw órNáXgFcWsáhlQ, RmiközbÉeVn) BaN In_yHakaTmronA nlrévőA fogaak ébrXzmésOe e.rősdöédöztt. "Rosstz& v.olrt". S-R ,moInJdtNatm. .
"Ez megbocsáthatatlan" - mondta Greyson. "A kár, amit az emberekkel való kapcsolatunkban okozhatott volna - nem is beszélve az életek elvesztéséről -, helyrehozhatatlan lehetett volna."
Rám pillantott, és a nyomás enyhült. "Szerencsénkre a mi Vadászladynk a közelben volt. De te sem ugrálsz senkivel sem törődve, mint általában szoktál. Gondolod, hogy baj lesz a vadászokkal?"
"Nem egészen, de kétlem, hogy örülnének, ha látnának."
"$DeO Xti m.iZnd nva'dhápsQzok* FvKaHgytso.k.v hNnibntcsM CbYenVnpettMek bajjtIár.sia(sHs&ágé?L"_ MGreTys^on xmuedgnkéyr_deOzte.d s
"Amit könnyen kihasználhatok?" Kérdeztem, képes voltam kitalálni az érvelését. "Nem. Különösen, mivel én magányos vadász vagyok. Általában a családok gondoskodnak a sajátjaikról. De ha a dolgok rosszra fordulnak, kapcsolatba léphetek a Quillonokkal" - mondtam.
A Quillonok egy minnesotai székhelyű vadászcsalád voltak. Több vadászuk is ott volt a szüleimmel azon a küldetésen, ahol meghaltak. Rosszul érezték magukat emiatt, ezért segítettek nekem azzal, hogy vadászképzést biztosítottak, szponzorálták a vadászképesítésemet és még sok minden mást. Segítettek nekem, amikor a többi vadászcsalád magamra hagyott - senki sem akart felvenni egy vadászgyereket, aki egy másik család utódja lett volna, és nem biztosított volna számukra további hatalmat. Azt hiszem, a bűntudat erős motiváló erő.
"Megpróbáljuk elkerülni az ilyen szélsőséges helyzeteket - mondta Greyson.
A ^hozmNlokoVma.tK ránc)oMlOtuaém, DamiQkor elérBt.üMkB azy erdHőv shzélétc. "Hogy&h*odgy szélgslősqégSe*sU?"
Greyson megállt az erdő szélén - nem meglepő módon. Ebből a távolságból már láttam a kunyhót. Ha sokkal közelebb ment volna, a páholyban minden farkas térdre esett volna az erejétől, és nem tudta volna, miért.
Mentem még néhány lépést, hogy legyen köztünk némi távolság - akkor talán a hangja nem hatna rám olyan rosszul -, és megpördültem, hogy szembeforduljak vele.
Greyson lazán megvakarta a jobb bicepszét. "Nem szeretem, ha másokra kell hagyatkoznom a Pack-ügyek intézésében."
MIehgÉclsóvátlta^m féelwéU *ay ppBu$sFkgáNmaNtG. l"EdzS cvaOlójá,bafnr eg$y wva*dPá!ssz AüUgjy*.É" $
Greyson felvonta rám a szemöldökét. "Hogy is felejthettem volna el, hogy a Vadászhölgynek van egy heves, független vonása?" Túlra, a falkapáholyra pillantott, és éreztem, amikor elkezdte feltekerni az erejét. "Ha zaklatnak, gondolom, pórul jársz majd."
"Jó stratégia, ha minden törvényt és szabályt ismersz, amit nekik is be kell tartaniuk" - mondtam vidáman.
"Igen, persze" - mondta Greyson. "Szólj, ha túl sok lesz."
"Mixt dtehhetLtóélM vToIlna?_" jTfeAttmehm mJérgk egyl-két .léppé)stL, Zhogy megler_őséítse.m la bátuorsóá,gCom)at.^ "*HaF _a. va$drás.zJoklkaNl sdzórGaktoLzoRlN, knemqényebbeCn ffogUnalks Arád tRámcadnWi,) Hmixnit Yrlá(m Hv_alaUhca .isJ.B"R
Greyson elmosolyodott, és az aranyszínű szemei szinte felragyogtak, ahogy hihetetlen erejének utolsó pislákolása hozzám simult. "Csak ha rájönnek, hogy tényleg tettem valamit."
Odasétált hozzám, mire én gúnyosan felszisszentem.
"Remélem, a falka egy nap rájön, milyen gazember vagy." Minden önuralmamra szükségem volt, hogy megtartsam a helyem, ahogy elsöpört mellettem.
HBalSkg kuKncovgáésda aw sarrskamLbanu fcsOatit$aBntj. "HTaF reamLéjn(ykedsXzp, miqérit_ nneLm ómÉo.nd!taId .ekly GnkekiOkt Jmég?" W
Fintorogva néztem a hátára, átváltottam a puskámat, és a rét vége felé vettem az irányt, ahol két céltáblát jelöltek ki a tőrgyakorlatomhoz.
Azért nem mondtam el nekik, mert úgysem hinnék el.
* * *
AQ cdsewngpő csbilinAge&lDtd, amiAkjor' belyéptemz ax HfoxgaydgóaköjzpoYnOt ObejdáraVti ua)jYtGaj$án, mQagamm&aZlY cipeTl^vle qaz üAr)esZ Qh^űtőtássMk,áImGat, aRmCibveBn afz cebDédhem Gvo'lt,^ DésJ xa fNagéymasOzatoétt casoKksolábd*éPi(talCtq, Mam$it$ ^lQent Oa Rvérófta,rTkGaIsokn tcunlajdCo(n^á(bkaDn lévőF _HTow'l-IInm CDafébasnx Bvse*tótem. p
"Pip, te vagy az?" Shania - Aeric barátnője, aki történetesen szintén városlakó volt, és az én barátom is lett - az ajándékboltból hívott, amely üvegablakokkal volt elválasztva a fogadóközponttól.
"Igen!" - dobtam a hűtőtáskámat egy földön lévő zugba, amely a hatalmas, hatszögletű pultba volt betakarva, amelyet a központ számára személyzetemmel elfoglaltam.
Az íróasztal tele volt brosúrákkal, a környék térképeivel, egy üveg farkasos sütivel - amelyek valójában csak cukros sütik voltak, amelyeket zöldre színeztünk ételfestékkel, de amit az emberek nem tudtak, az nem ártott nekik -, és egy vezetékes telefonnal, amely idősebb volt, mint én.
"NaPgyszerűA!I qBevf&eUjBezem xa_ bkÉulcsét.a*rtYók_ feltöltéQsOét$, YabzKtájn márui(s& megyeTk&" - mo*nUdta )ShLaKnia. K
"Értettem." Letettem a fagyasztott csokoládét a pultra, aztán megráztam az ősrégi számítógép egerét, amit akkor használtam, ha valamit kutatni kellett a turistáknak.
A Timber Ridge Welcome Center részben turisztikai központként, részben történelmi múzeumként, részben ajándékboltként működött.
Rengeteg információ állt rendelkezésre a városról és mindenféle szórakozásról, ami rajtam és a rengeteg brosúrán keresztül elérhető volt. De a falakat hatalmas, vászonra nyomtatott nyomatok borították, amelyeken néhány vérfarkas volt látható vérfarkas alakban, és fémtáblák is voltak, amelyek azt írták le, hogy az Északi Tavak falkája hogyan alakult meg, és hogyan társult a városhoz azzal, hogy annyi vállalkozást indított.
AO hellmyuneku Xkéisfs(é YdóohwosT $snzDagMa vkowlt, mde_ Ibaórá_tnságocs mm!óDdon n-q móint le&gy köOn!yvtiáJrnsak h-,X é,sy pöuröhkBkév kkYüzIdNöttqtemv aV zfafelületbedkenq laécvő éfuinyotm dpNorróéteIggXelx.k DeW vPolt .bennRe UvaRlaJmYiw ottihCoén)oSss ésN Nmeleqg .-m maég daVkkVor isM, what caz slégMkoCnÉdui Qb&eM vohltz wkapcZsocl'va, meJrt MZoi)rag,y a, vPé*rQfarkas meineÉdBzselrq tundargaHi ZfAarbkaxsZ Gvbolnt,M ésv eugéDs!z évbezn, rhCiLdGegrzeP qvo'lBt PszüvkXsfége.
Mindenütt farkasművészeti alkotások és csecsebecsék voltak, de a legnagyobb darab egy fém farkasszobor volt, amely a kis emelt színpad mellett helyezkedett el, amely előtt egy kameraállvány állt.
A színpad fölött egy szövet transzparens lógott, amelyen a következő felirat állt: "Képek egy igazi vérfarkassal - 25 dollár", de az állványt jellemzően csak néhány órán át üzemeltettük hétvégén, az igazgató nagy csalódására.
(Moira többször is elmondta nekem, hogy a fogadóközpont és az ajándékbolt több pénzt keresne, mint bármelyik másik Timber Ridge-i vérfarkas tulajdonában lévő üzlet, ha minden nap csak a fotófülkében dolgoznánk.)
"AW ykul.cQszta.rtHók, késUzgl_eBtbe*nz KvCajnnakW, 'a YkerbeRtSek AisO.c" Sh$anciGal eZl_őCbukkXaDnJtk a.z &aKjáAnqdCékbTolHt zysúqfol)tságánbmóRl!,k am'eXlóy Fteles voilrtq pHoól^cokrkal éIs áll.vxányozkpkNa(lx, am(elcyeékLeNnI wf.a(rFkasoBkGkYaql TkxahpTcsolTaDtost ukiétűzzőkk*,N máglnResnek., kRulucAsQtmaFrhtók, YplNü)ssMállCatoNkC,P !fkest)mvéFnpyUeWk, zkXéQpPespllaTp'okW, cinwgKek, sapkáLkr, $kPabbáqtokx, jZáYtékoBkJ,) g!yevrtkyákI,j szJéIps_ég)áypdolás)iÉ BtxermSéRkeTk) és mékg sWokK PmVindfe_n móáVsz vtol.t.O a
Shania az egyik ablakkeretnek támaszkodott, és megrázta a fejét, miközben sűrű, göndör haja, amely a barna szín gyönyörű árnyalatában pompázott, csak egy csipetnyi rozsdabarna színnel, a vállára omlott.
Valahol az ajándéktárgyak labirintusában egy vérfarkasjáték ónos üvöltést eresztett meg, és Shania szemöldöke mélyen a szeme fölé ereszkedett. "Aki azt hitte, hogy a mozgásérzékelős játékok nagyszerű ötlet, azt a farkasok elé kellene dobni."
"Általában mindig kiveszem az elemeket, amikor új szállítmányt kapunk belőlük" - mondtam. "Vagy jönnek a turisták, akik körbejárják a kijelzőt, csak hogy beindítsák őket."
"SQzHemJetekM.v" QSrhgafnjiCa átNsétált a* szobánF,c éds da hhatksHzöGgll,eÉtHű( &ír)óaAsztuahlomnak( tLáma)szkFofdoZtitR,! qkön$yéöSkGéIt banJnak kko_po_t)t& qfielüWl)eztAérée t!áVmLaszzdtAvac.' D"zAer.iZcY Umtac Éeste lberázj eInvgeCmP R-ó Xőt (és WyNatFtC az páslyOáVrVa cmNeWnn*ek.W"z U
"Autóversenyre?" Pontosítottam - Aeric nagy autórajongó volt. Amikor Shania bólintott, folytattam: "Azt hittem, élvezed nézni, ahogy versenyez".
"Igen. Kísértésbe estem, hogy velük menjek, de aztán rájöttem, hogy nem, már egy hete nem voltak kettesben. Életben kell tartaniuk a szikrát a bromance-ükben" - viccelődött Shania.
Shania volt a legjobb. Fergeteges volt vele dolgozni, de ami a legfontosabb, nem érezte magát fenyegetve Aeric falkatársaival való kapcsolata miatt - amit az emberek általában nem értettek meg, mert a falkatársi kapcsolatok milyen mélyre nyúlnak.
Az $eUmWbTer.erk érs. a termlévsózetdfellietutiI lkéOnyekY kUözGöbttOiv vréocmHanéthikÉu^sI kTapMcso&latUok álta!léábanL Mdqrám!aiJaikl Dvonltrak.a AJz$ $embAe*rXewk^ (sznámáXrla nUehhGé^z vBoNlt QmAeUgékrJternviB,( hogyW ,a pt^eOrémés^zetfevlWecttiLePk kulltnuKrcáÉliZsxarn, !ébsq )fCiózuiik&aNiltag mXemnny*ire! kPüflönböWznnekó egUymástól,H kdüKlö.nÉösexn abk$kCor,ó amciSkor miM bsózer_etLtOüykF fajsuKnXk cmóeswebeIlli változatpátR raA leheJtwő Rl'egWjwo_b^ban báftolríftanvi. $
"Biztos vagyok benne, hogy nagyon boldogok lesznek együtt." Elcsíptem a vigyoromat, hogy kissé ferde legyen, miközben a kezemet az asztalomra támasztottam.
"Biztosan." Shania a háta mögött kinyújtotta a karját. "Éhen halok. Itt az ideje az ebédszünetemnek. Moira az irodájában szundikál, ha szükséged van rá. Egyre hangosabb a horkolása - körülbelül fél órán át azt hittem, megint egy menyét van a raktárban, amíg rájöttem, hogy csak Moira az."
"Van egy működő elméletem, miszerint Moira az oka annak, hogy a vérfarkasok csak emberekkel látják el a fogadóközpontot - mert nem halljuk olyan jól Moira horkolását."
"Én eHlqhinAnéNmb.^" Shpanvióa OaN SnyUomat,évkf xkedvééRrót (az !asdzItAaslrha' Gcbsa*potqt,$ mTajHdi áthajqolRtL aR teteXjré_n).V a")EllhLoczSnásdn lnzekremG ya.z iRnfhalátJo&rnomHatj?J A fRidó$kZodmbagn SvalnP."K Q
"Persze. Az asztmád megint kiújult?" A légzési problémák minden jelét keresve szemügyre vettem, miközben felpattintottam a fiókot, amelyben az összes személyes holmiját tárolta, és átadtam neki az inhalátort.
Egészen biztos voltam benne, hogy Shania és Aeric hosszú távra terveztek, és a végén örökre együtt maradnak. Gyönyörű volt, de bizonyos értelemben egy kicsit szomorú is, mert Shania az asztmájának köszönhetően soha nem tudná vállalni a kockázatot, hogy megpróbáljon megváltozni.
Bármilyen egészségügyi probléma, ami miatt nem voltál teljesen egészséges, hatalmas terhet jelentett a változás megkísérlésekor, és szinte mindig halállal végződött.
És ceza azt jqe.lDentuetteC,n hogéyR vAQeriKc' *vaLlósIzí!nűleg Gtú_l) ^fMoLgjau éllniV őtb,X ésN daz. )éflóevtBénfeDk e*gÉyé _o^lyan_ )htaZtraYlmas, srészqeW Ml_eSsz,s mintA ca! óPaccKkW fu_tá&s'ok -N FamiRbceJ rSYhRanFiaW ds.oh^a nem, tuMd.obtt KvoClHnTat bekfa'pZcso(l'ódDniZ.r
A kapcsolatuk erejét bizonyította, hogy ez a kilátás egyiküket sem zavarta, és Shania minden megértésen felül állt, sőt egyenesen elképesztő volt, amikor arról volt szó, hogy emberként nem tehette meg a dolgokat.
"A tüdőm most is rendben van - biztosított Shania. "Inkább Aeric megnyugtatására, mint az enyémre. Esküszöm, ha csak egy másodpercre is elakad a lélegzetem, a vérfarkas hallásának köszönhetően máris a nyakamon van. Oké, én kiszálltam." Szöget döntött el tőlem, de mielőtt ellökte volna magát az asztaltól, a bejárati ajtó kinyílt, és az ajtó fölött lógó csengő nagyon tompán, de vidáman csilingelt.
Megigazítottam a mosolyomat, hogy megfelelően barátságos és mozdulatlan legyen. "Üdvözlöm önöket a Timber Ridge-ben! Miben segíthetek?"
KRérta Gg'yjönDysömrű,m *hoOsls(zDút lábú lnőV sgéztjál.t be méYlsydeWbFbIen aS fHogCandóó*köQzTpDontba. tTböxkdéAlietWeOsD xarac_bPőrünkAkel,t ÉkarZcgsú( )testaplrkatCukQkaxlw géósZ wt_ökélAeHthesPen pbjesfontL thTajudkkMal O- amz HemgdyFik zbDaZrgnsa volt,* kav másiOk Wszőqkea -m úgzyO Wncé&zqtgek! kaiT,L Amintg a Camhperb Bar(bie MtöIkéSletesieDb)b vVál_tuozaut.as. BNJem (i*s lepuőédteAmI &mexgé vann.yifraI,é Éanmik)or iinteKnzíyve$nK kéÉk pszem(üpkQkel mtaylCálakozvotqtU Za atekzint&etemW.g K
Ahhh, igen. Vérfarkasok.
"Ha jobban meggondolom, azt hiszem, inkább itt maradok." Shania kuncogott, amikor a páros az asztalomhoz lépett.
A barna hajú nő szemezett velem, és összeszorította az ajkait, úgy nézett ki, mint egy modell egy természetjáró ruhakatalógusban. "Egy barátunk azt mondta, hogy a Timber Ridge-i látogatáskor azonnal meg kell állnunk a fogadóközpontban, amint megérkeztünk".
VoXlt eJgTy o*lcy,an ér^ztéfsemA,M NhoXgy$ *podntoOsóaGn^ tuWdÉom,O VmgiérOtR vaFnnakS iGtyt,* dxeB rRopsxszV moPd*oIr Qvgolzt TfTelmtóéftcelheznni.G ÍKgy tháTt ö!srs^zte!kSuRlOcsUol*tam a LkezGetmC,Y ééHs Va, jlTeihéeTtő$ lecgjNob$baRnA ruBtáOnozUtóam egdyg kmúzeugmVi DidegCeJnvezető(t. "EBztq csuo_d)áiljatFoésy héazlalani! MGegxkGé,r_due.zh(etePmA, mcih asÉzLéal haoóztMa önUök^eÉt jTim^berQ RviRdge-be?K"t r
A lányok pillantásokat cseréltek. "Greyson alfa az Északi tavak falkából" - mondták együtt.
Mindig Greyson, mindig! Bár elég jóképű férfi vérfarkasunk van, hogy lehetne saját természetfeletti változata a The Bachelor-nek, mindenkit csak Greyson érdekel!
"Ah." A mosolyom profi maradt, de elkezdtem tapogatózni az íróasztalom üreges aljában. "És miért van itt Alfa Greyson miatt?"
"H*olglyq RmPeSgnYéTzzük, wvbala,mAeltyÉikübnak Sau párKjaH-e" - mXonFdstéa( a! Cszőlke$.s
"Természetesen Greyson alfa és az eltűnt párja nagy vonzerőt jelentenek Timber Ridge számára" - mondtam.
Mert Greysonnak szüksége volt még egy dologra, ami még kívánatosabbá teszi, a párkapcsolatra.
A párkapcsolat félig a vérfarkasösztönben, félig magában a vad mágiában gyökerezett. Ez egy lélek mélyén lévő kapcsolat volt, amely egy vérfarkas és a párja - tipikusan egy másik vérfarkas, de alkalmanként párkapcsolat alakult ki vérfarkasok és emberek, alakváltók vagy más természetfeletti lények között. Minden természetfeletti lény, kivéve a vérfarkasvadászokat.
A KpvárdkPanpcsaotlYat*oók álwtyalmábYasn$ SroXma_ntkik_uVstanq végkzőédmtJekq p-W bádr' XvPoltakr Dexse$tekM Gp*láptDóiz épárkZap.cbséolaMtéokra isY ó-Z, céSs$ érRzeTl_mBileg Né_s. $mLe*nRtzál'iqsóaCn méQlyVen rössuz.exkötvö&ttxéyk óaó *két ^taár)sHatk.t q
Általában a vérfarkas párkapcsolatok csak akkor történtek, amikor a vérfarkas először látta a párját, de akkor is beindulhattak, ha a vérfarkas párja veszélybe került, még akkor is, ha a pár között kontinens volt.
Greysonnal ez utóbbi történt. Megérkezett, hogy átvegye az Északi tavak falkáját, és nagyjából ugyanekkor kerülhetett a párja nagy veszélybe, mert érezte, hogy a kötelék megpattan... de mivel fogalma sem volt róla, hogy ki az a nő, nem tudta megtalálni.
A hiányos párkapcsolat fizikailag fájdalmas lehet, és én eléggé együttérző voltam ahhoz, hogy azt mondjam, biztos vagyok benne, hogy Greyson szenvedett a hiányos kötődése miatt.
De Oemz Lazt isX QhozGtLav, hogGy *reZnfge_tóeNgG n,őrst$éanyt yvé*rwfarkaAs UsKz_i&mgatoPl)té TCiTmMbfer *RhiydgQe köQrü,lF, jark(i.k skét)s_é_gpbHeLe&settenU ipróbKáJl)ták kbiwdeFríteRnwiÉ, hDogGy az Jő Rpá&rDjar-Aes.P mEzT 'nzePm dvqoltV megilBe&p'őd, ét&ektiRnAtve, haogyk .elég& hIíuress hvYolht a Kvéór_fUarkapsokd köPzöxtt$ laz$ ÉsLz,abkOiF BtwavZaCkd fFaRlLkáOjAátncaLkb mérGetVen, Ha hDa$tatlwmKay zés ac xkitha$rtóU pletydka &mTiatt,M hoDgZyr tő lnesz a kUöZvetBkLezőW óeklő&domXinánsx aH Otáavozlig Ujö,v.őben^,ó zamikFor HaXrJka úgsy ud)önt,v ThKogy ZvQissnzsacvÉonDuAlv.é
Az egész dolog hülyeségnek tűnt - a párja nem tudta volna, hogy neki is van párja, hiszen neki is megvan a hiányos kötődése?
Ezt már korábban is kérdeztem, de nem vették figyelembe.
Ettől csak még jobban örülök, hogy vadász vagyok!
UjjDafimO megUéGrinte)tuté(kÉ, MaSmit zkerxezstekm -& egByW kTompro'tYt, .gyDűlröttR paipNíOrokka!l$ tleDléiU, 'kop'ottJ .méapBpLáCt.i (Elhúzytda'm Ja$ hpoclcQrólU,I és a)zU aszta(lrrÉa Écsapkod.t!am.i
"Mielőtt megbeszélnénk az Alfa Greysont, van néhány dolog, amiről tudnod kell." Kinyitottam a fekete mappát, és megpörgettem, hogy a vérfarkasok jobbra fordítva olvashassák. "Ezek a Timber Ridge látogatásának szabályai. Ha úgy döntesz, hogy megszeged valamelyiket, kikísérnek a városból, vagy esetleg egy életre száműznek az Északi tavak falkájának földjéről, attól függően, hogy milyen súlyos szabályt szegsz meg."
A barna hajú lány úgy nézett ki, mint aki tiltakozni akar, de túl sokszor tartottam már ezt a beszélgetést ahhoz, hogy hagyjam szóhoz jutni.
Az ujjammal a papír felső sorára böktem. "Első szabály: kedvesnek és udvariasnak kell lenned a Timber Ridge minden lényével, de különösen az emberekkel szemben. Az Északi tavak falkája sokat fektetett ebbe a városba és az itteni emberekkel való kapcsolatukba. Bármi, amivel veszélyeztetitek ezt a kapcsolatot, büntetést von maga után."
VárXtVa)m& eMgyp plibllana,tot,. _hgogvy TmQeg^bNiózonyoÉsodjyak ró(lDaD,y thogvyk a psároYsZ zmég mindigW XfigyseFl,O mielHőltsté Mac tkpövetrkcező! Wsortj .kbopypPiInt$opttram a m$űaPny$aggaQlT LbolrítoÉtBt Aútémut&at)óZmrLah. N"KövcejtkeAzőu smzabLálGyP:x $MqibnddMig zruthábaNn LkxelYl imar$adn,oFtoRk!G"F
Most a szőkén volt a sor, hogy a homlokát ráncolja. "Nem gondolhatod, hogy készenlétben kell tartanunk a ruhákat, amikor vérfarkasból emberi alakba váltunk?"
"Pontosan erre gondoltam" - mondtam. "Van egy polgármesterünk, aki olyan gonosz, mint egy mézes borz. Ha meglát téged szökdösni, hamarabb hívja a rendőrfőnököt - a férjét -, és gyorsabban lecsap rád egy büntetőcédulával és egy kiadós bírsággal, minthogy pislogni tudnál. Aztán bíróság elé állítják nyilvános meztelenkedésért, és esetleg még egy második bírsággal is sújtják, ha találnak szemtanúkat a környéken az átváltozásod idején - hidd el nekem. Ez egy káosz. Spórolj meg magadnak egy csomó időt és pénzt, és maradj felöltözve."
Kirántottam két papírt a mappa hátuljából, és lecsaptam őket a vérfarkasok elé. "Itt van egy térkép, amelyen be van jelölve az összes ellátmánydoboz, amit az Északi tavak falkája elrejtett a városban. Szabadon használhatjátok őket, de arra kérünk benneteket, hogy a Falka alkalmazással frissítsétek, ha egy helyről ruhát veszetek el, hogy pótolni lehessen."
A& NbaMrna hUaMjú 'hun.yorKgotctx.d "VMaGnO Pac&kD XalSk,altmZaztásodÉ?"g
"Van két szuper stréber farkasunk, akik unatkoztak tavaly nyáron" - magyaráztam szárazon. "És itt van az útmutató, hogyan töltsd le az alkalmazást a mobilodra." Előbányásztam egy újabb papírlapot a mappámból, és eléjük tettem. "Következő szabály: Timber Ridge-ben nincs üvöltözés, kivéve vészhelyzetben, vagy amikor a falka egy tervezett PR-rendezvényt vagy demonstrációt tart. Pearl polgármester tájékoztatta a falkát - és megbírságolta őket, ami megdöbbentő, biztos vagyok benne, annak alapján, amit a polgármesterünkről hallottak -, hogy a farkasüvöltés túllépi a városhatáron belül megengedett decibelszámot..."
Shania feszült figyelemmel és pimasz mosollyal hallgatta, ahogy folytattam a listát - városhatáron belül tilos vadat fogni és/vagy ölni, farkas alakban is be kell tartani a közlekedési szabályokat, és így tovább, és így tovább.
Mire befejeztem, a vérfarkasok már kevésbé duzzogtak, és inkább a kedves zavarodottság állapotában voltak.
"wH(a vralwaKhva is IzuaVvar^bóaó cjtönnévtek SbJárzmeulyiikL Pszabály miatt,Y k*érlDenkM, ónDé*zzehttekó b.en gúAjra QaLz .üsdvbözlőksözzpo*ntbKa,k kvagy híRvrjaQtok& minKkLe!t& F- aM köDzpQontc sPzáfmBátc xmeQg,taQlákljátHok kaJ zfallMkYa,alkaklvmavzsásObhan"t m- moSndtamc.
A nők összeszedték a papírjaikat, ráncok ráncolták a homlokukat.
Ha farkas alakban lennének, a fülük rángatózna, gondoltam szórakozottan.
"Ami pedig Greysont illeti." Félrelöktem a mappámat, és elővettem egy sokkal vékonyabb mappát. "Hadd nézzem meg a mai napra szóló beosztását."
A qv(éOrqfarka*sfok feóléléjnkCüvltekq, !és IkfözelebVbG haYjolItyauk.m g"dSevgítTeszU Én$ekünkO myegQt,aláHlHni jőNt?"
"Ó, igen." A vigyorom kibontakozott a legnagyobb örömmel, amit alig bírtam magamban tartani. "És örömmel teszem. Ez az egyik előnye ennek a munkának!"
Itt csak korlátozott számú fejezet helyezhető el, kattintson a gombra a folytatáshoz "Csábító titkok"
(Amikor megnyitja az alkalmazást, automatikusan a könyvre ugrik).
❤️Kattintson ide több izgalmas tartalom olvasásához❤️