Forbbiden Power

The waves crashed against the cliffs of Nova Scotia with an almost musical rhythm, but Aria Morgan knew better. After three years of studying marine biology at the remote Blackrock Research Station, she had learned to distinguish between natural ocean sounds and something more... peculiar. Tonight, there was definitely something different in the water's song.

Standing on the observation deck of the research facility, her long dark hair whipping in the salty breeze, Aria focused her night vision binoculars on the churning waters below. The full moon cast an ethereal glow across the surface, making it easier to spot any unusual movement. That's when she saw it - a flash of iridescent scales, much too large to be any known fish species.

"You're out here late again," a deep voice spoke behind her. Dr. Nathaniel Cross, the facility's new head of cryptozoology, stood in the doorway. His presence had been causing quite a stir among the female staff since his arrival last month, with his storm-gray eyes and the mysterious scar that ran from his left temple to his jaw. But Aria had noticed something else about him - the way he always seemed to appear whenever the strange occurrences happened.

"There's something out there, Dr. Cross," Aria said, not taking her eyes off the water. "Something big."

"Please, call me Nate," he said, moving to stand beside her. His proximity sent an involuntary shiver down her spine that had nothing to do with the cold. "And I know. That's why I'm here."

Before Aria could question what he meant, a haunting melody drifted up from the waters below. It wasn't quite singing - more like an otherworldly humming that seemed to resonate in her very bones. To her surprise, she found herself taking an unconscious step toward the railing, drawn by the sound.

Nate's hand shot out, gripping her arm. "Don't listen too closely," he warned, his voice tight with concern. "They're hunting tonight."

"They?" Aria tried to shake off the melody's lingering effect. "Who are 'they'?"

Just then, a figure emerged from the waves - a woman with silvery skin and long, phosphorescent hair. Her eyes glowed with an unnatural blue light, and when she opened her mouth to continue her song, Aria saw rows of sharp, pearl-like teeth. The creature's beauty was both terrifying and mesmerizing.

"Sirens," Nate whispered, his grip on Aria's arm tightening. "Real ones. Not the sanitized versions from your fairy tales."

The siren's gaze locked onto them, and her song changed, becoming more focused, more enticing. Aria felt Nate tense beside her, and when she looked at him, she was shocked to see his eyes had taken on a silvery sheen, reflecting the moonlight like a cat's.

"We need to get inside," he said through gritted teeth, though he seemed to be fighting the urge to move closer to the railing himself. "Now."

But as they turned to leave, Aria caught sight of something in the water that made her blood run cold. Dozens of glowing eyes had appeared beneath the waves, and more figures were rising to the surface. Their songs began to intertwine, creating a symphony of supernatural beauty and terror.

"Dr. Cross... Nate," Aria's voice trembled slightly. "What's really going on at this facility?"

He finally turned to look at her fully, and in the moonlight, she could see that his scar was glowing with a faint blue light. "It's not just a research station, Aria. It's a containment facility. We monitor and protect humanity from ancient creatures that most people think are myths. And right now," he glanced back at the water where more sirens were emerging, "something has disturbed them. Something that hasn't happened in over a hundred years."

"What?" Aria asked, though part of her feared the answer.

"They're looking for their lost queen," Nate's voice was grim. "And for some reason, they think she's here."

A particularly powerful wave crashed against the cliffs, sending spray high enough to reach the observation deck. As the droplets hit Aria's skin, she felt a strange tingling sensation, and for just a moment, her reflection in the window showed her eyes glowing with the same ethereal blue light as the creatures below.

Nate saw it too. His expression shifted from concern to something more complex - fear, fascination, and what looked almost like recognition. "We need to talk," he said quietly. "About your mother. About why you were really assigned to this facility. And about why you've always felt so drawn to the sea."

The siren's song grew louder, more insistent, and Aria felt something stir within her - ancient memories that couldn't possibly be her own, yet somehow were. As she followed Nate inside, one thought kept repeating in her mind: her life as she knew it was about to change forever, and there would be no going back to the simple world of marine biology and research papers.

Behind them, the sirens continued their haunting chorus, their songs now carrying a note of triumph. They had found what they were looking for.

The facility's underground laboratory was a maze of steel and glass, illuminated by harsh fluorescent lights that made everything look clinical and cold. Aria followed Nate through a series of security checkpoints, each requiring increasingly complex biometric scans. Her mind was still reeling from the events on the observation deck, the sirens' song echoing in her memory.

        "How long have you known?" she finally asked as they entered what appeared to be his private office. Unlike the sterile corridors outside, this room was filled with artifacts that looked ancient - shells with strange markings, crystals that seemed to pulse with their own inner light, and walls covered in charts mapping underwater ley lines.

        Nate moved to a heavily secured cabinet, his fingers dancing across a complex lock. "Since the moment you arrived at Blackrock. Your bio-readings were... unique." He pulled out a thick file with her name on it. "But your mother knew long before that."

        "My mother?" Aria's voice cracked. "She died when I was three. All I have are some photos and my father's stories about her love for the ocean."

        "Your mother didn't die, Aria." Nate's voice was gentle but firm as he placed an old photograph on his desk. "She returned."

        The photograph showed a woman standing on these very cliffs, her wild dark hair streaming in the wind. She looked exactly like Aria, except for her eyes - they held that same otherworldly blue glow Aria had seen in her own reflection moments ago.

        "That's impossible," Aria whispered, but even as she spoke, memories began to surface - the way she could hold her breath for impossibly long periods, her uncanny ability to predict storms, the strange songs that sometimes filled her dreams.

        Suddenly, the lights flickered, and a low vibration ran through the building. Nate's expression turned serious. "They're testing the barriers," he said, moving to a bank of monitors showing underwater footage. Multiple figures darted past the cameras, their movements too quick and graceful to be human.

        "What barriers?" Aria asked, joining him at the monitors.

        "Electromagnetic fields designed to keep them at bay. But with their queen so close..." He glanced at her meaningfully. "They're stronger than usual."

        "I am not their queen," Aria said firmly, though something deep inside her stirred at the words.

        "No, but you're her daughter. The first successful hybrid in centuries." Nate pulled up more files on his computer. "Your mother was their queen, and when she fell in love with your father, it created a diplomatic crisis. A siren queen choosing a human was unprecedented."

        The vibrations grew stronger, and somewhere in the facility, an alarm began to sound. On the monitors, the sirens' movements became more coordinated, more purposeful.

        "They're not just testing anymore," Nate muttered. He grabbed what looked like an ancient trident from a wall display. "They're breaking through."

        Aria's head suddenly filled with voices - not speaking English, but a fluid, musical language she somehow understood. They were calling to her, telling her to come home, to take her rightful place.

        "Make it stop," she gasped, pressing her hands to her temples.

        Nate reached for her, but stopped short when he saw her eyes - they were glowing brighter now, and her skin had taken on a slight iridescent sheen. "Fight it, Aria. You're not just one of them. You're both human and siren. That's what makes you special."

        The facility shook more violently, and the lights went out completely. In the darkness, Nate's eyes glowed silver again, and Aria could finally ask the question that had been nagging at her.

        "What are you?" she whispered. "You're not entirely human either, are you?"

        Before he could answer, the reinforced windows of his office exploded inward in a shower of glass and seawater. In the opening hovered three sirens, their beauty terrible and magnificent. The one in the center spoke, her voice carrying both authority and disdain.

        "Step away from the princess, Guardian. She belongs with her people."

        Nate raised the trident, which began to glow with an electric blue light. "She belongs where she chooses to belong."

        As seawater swirled around them, Aria felt power surge through her body - raw, ancient, and demanding to be released. She had a choice to make, but first, she needed answers.

        "Tell me everything," she said, her voice carrying a new note of command that surprised even her. "About my mother, about what you are," she looked at Nate, "and about why I'm really here."

        The siren queen smiled, showing those pearl-like teeth. "Oh, little princess. You're here because a war is coming. And you," her glow intensified, "are the key to everything."

The seawater swirling around Aria's feet felt alive, responding to her emotions like an extension of her body. The three sirens remained suspended in the shattered window frame, their ethereal forms casting an otherworldly glow throughout Nate's flooded office. The lead siren - who had introduced herself as Cordelia, First General of the Deep Realm - watched her with ancient eyes that held both wisdom and cunning.

        "Your mother's choice started this war," Cordelia said, her voice carrying the rhythm of waves. "When she chose your father, she didn't just abandon her throne - she disrupted a balance that had existed for millennia. The Deep Realm has been without a true queen for twenty years, and the dark ones grow bolder each day."

        "The dark ones?" Aria asked, acutely aware of Nate's tension beside her, his grip tightening on the glowing trident.

        "The Abyssal Court," Nate answered grimly. "Think of them as your people's darker cousins. While the sirens of the Deep Realm protect the oceans, the Abyssal Court seeks to corrupt them. Without a queen's power to maintain the barriers..."

        "They're breaking free," Cordelia finished. "Even now, they gather in the deep trenches, preparing for war. Only a queen's song can reinforce the ancient seals."

        Aria felt the weight of their expectations pressing down on her like the ocean itself. "And you think I can do this? I don't even know how to control whatever... this is." She gestured to her still-glowing skin.

        "That's why I'm here," a new voice spoke from the doorway. Aria turned to see a woman she'd only known from photographs - her mother. Nerissa, former queen of the Deep Realm, stood in the threshold, looking exactly as she had twenty years ago. Her presence made the very air vibrate with power.

        "Mom?" Aria whispered, emotions warring inside her.

        Nerissa's eyes - the same otherworldly blue as Aria's now were - filled with tears. "My daughter. My beautiful, brave daughter. I'm so sorry I had to leave you, but it was the only way to keep you safe while your powers matured."

        "Safe from what?" Aria demanded, anger suddenly surging through her. The water around her feet began to churn in response.

        "From those who would use you," Nate interjected, his voice carrying an edge of bitterness. "The Guardians weren't always noble protectors, Aria. Some believed that controlling a hybrid princess would give them power over both realms."

        "Like your father did?" Nerissa's voice turned cold as she addressed Nate. "Is that why you're so close to my daughter? Following in Marcus Cross's footsteps?"

        The tension in the room sparked like electricity. Nate's silver eyes flashed dangerously. "I am not my father."

        "Enough!" Aria's voice carried a new power, making everyone in the room freeze. The water around her feet rose in spiraling columns, responding to her command. "I want the truth. All of it. No more cryptic warnings or half-answers."

        Suddenly, the facility's emergency sirens blared to life. On Nate's monitors, dark shapes appeared in the deeper waters - humanoid figures with shark-like features and glowing red eyes.

        "The Abyssal Court," Cordelia hissed. "They've found us."

        "They found her," Nerissa corrected, moving to Aria's side. "They can sense your awakening power, daughter. We're out of time."

        The facility shuddered as something massive struck it from below. Through the broken window, Aria could see dark forms rising from the depths, their movements predatory and purposeful. The water around her feet turned ice-cold.

        "You have to choose now," Nate said urgently. "But know this - whatever you decide, I'll stand with you." His eyes met hers, and in them she saw not just duty or ambition, but something deeper, something personal.

        "As touching as that is, Guardian," Cordelia interrupted, "she needs to come with us. Only in the Deep Realm can she learn to control her powers in time."

        Another impact rocked the facility. In the distance, Aria could hear screams - the research staff, she realized with horror. They were unprotected, unaware of what was really happening.

        "I won't let innocent people die," Aria declared, feeling strength flow through her. "Mom, Cordelia - help me protect the facility. Nate..." she turned to him, "teach me how to fight."

        "Always choosing both worlds," Nerissa murmured, a mix of pride and worry in her voice. "Just like your mother."

        As the Abyssal Court's forces surrounded the facility, Aria felt something click into place inside her. She was neither fully human nor fully siren, neither wholly of land nor of sea. But perhaps that's exactly what both worlds needed.

        "Well then," she said, as power coursed through her veins and the song of the sea filled her mind, "let's show these dark ones what a hybrid princess can do."

        The water around her erupted upward, turning into a swirling shield of liquid crystal, just as the first of the dark figures burst through the facility's lower levels. The war for two worlds was about to begin, and Aria stood at its center, with a Guardian at her side and the power of two realms flowing through her blood.

The next few minutes dissolved into chaos. The Abyssal Court's warriors crashed through the facility's lower levels like a dark tide, their shark-like features twisted into snarls of hunger and hatred. Aria's crystalline water shield held against the first wave, but she could feel their darkness pressing against her power, trying to corrupt it.

        "Channel your emotions through the water," Nerissa instructed, her own powers creating whirlpools that trapped several attackers. "The sea responds to authentic feeling, not just will."

        Nate moved with inhuman grace, the trident in his hands leaving trails of electric blue energy as he fought. "We need to evacuate the research staff," he called out between strikes. "They're gathering near the main lab."

        Aria closed her eyes for a moment, and suddenly she could feel every drop of water in the facility - in the pipes, in the air, in human bodies. The awareness was overwhelming. "I can feel them," she gasped. "Everyone. Everything."

        "That's your queen's sense awakening," Cordelia explained, her own song turning violent as she fought. "You're connecting to your realm."

        An explosion rocked the lower level, and through her new awareness, Aria felt something massive entering the facility. The temperature of the water dropped dramatically, and even the sirens looked concerned.

        "Thalassos," Nerissa whispered, fear evident in her voice. "The Abyssal Prince himself."

        Through the broken floor emerged a figure that seemed made of living darkness. Unlike his warriors, Prince Thalassos appeared almost human, devastatingly beautiful in a cruel way. His eyes were the color of the deepest ocean trenches, and when he smiled, his teeth gleamed like black pearls.

        "The little princess awakens," his voice was like the crushing depths given sound. "How convenient. I was afraid I'd have to wait longer to claim my bride."

        "Bride?" Aria and Nate spoke simultaneously, his voice sharp with anger, hers with shock.

        "Did they not tell you?" Thalassos moved closer, his presence making the water around him turn black. "The only way to truly end the war between our courts is through union. Your mother refused me twenty years ago. But you..." his dark eyes roamed over her face, "you're even more powerful than she was."

        Nate stepped between them, the trident glowing brighter. "She's not a prize to be claimed, Thalassos."

        The Abyssal Prince's laugh was like ice cracking. "Ah, the Guardian speaks. Tell me, son of Marcus Cross, does your protection come from duty... or jealousy?"

        Before anyone could respond, a scream echoed from the main lab. Through her water sense, Aria felt the research staff's terror as more Abyssal warriors surrounded them.

        "Choose quickly, princess," Thalassos said smoothly. "Surrender to me, and I'll spare them all. Refuse, and watch your human friends feed my warriors."

        Aria felt rage build inside her - pure, hot, and powerful. The water around her began to glow, not with her mother's blue light or Thalassos's darkness, but with a brilliant purple that seemed to combine both aspects of her nature.

        "You want an answer?" Her voice carried the crash of waves and the strength of tidepools. "Here it is."

        She thrust her hands forward, and every drop of water in the facility responded. It rose from pipes, condensed from air, pulled from the sea itself. But instead of attacking, it began to sing - a new song, neither fully siren nor fully human, but something entirely unique.

        The Abyssal warriors closest to her began to writhe, their corrupted forms starting to purify under her hybrid power. Thalassos's eyes widened in genuine surprise, then narrowed in fury.

        "Impossible," he snarled. "No one can purify the Abyssal taint!"

        "She's not no one," Nate said, pride evident in his voice. "She's both of your worlds, and neither. And that makes her stronger than either."

        Aria's song grew stronger, and she felt Nate's energy joining with hers, the Guardian's power amplifying her own. Her mother and Cordelia added their voices, creating a harmony that made the very foundations of the facility vibrate.

        But Thalassos wasn't finished. With a roar of rage, he released his own power - a wave of such absolute darkness that it threatened to swallow all light. "If I cannot have you," he growled, "then no one will!"

        The two forces met in a spectacular clash of energy. In that moment, as purple light battled primordial darkness, Aria felt something else stirring in the depths beneath the facility - something ancient and powerful, awakened by their battle.

        "The Leviathan," Nerissa breathed. "The battle... it's waking the ancient ones."

        As if in response, a deep rumble shook the entire ocean floor, and everyone - siren, human, and Abyssal alike - froze in sudden, instinctive fear.

        In the brief silence, Aria heard Nate whisper, "Whatever happens next, Aria, know that I-"

        But his words were cut off as the floor beneath them cracked open, and the true power of the deep made its presence known. The war between courts had awakened something far older and more dangerous than any of them had imagined.

        And deep in her soul, Aria knew - this was only the beginning.

1. fejezet (1)

==========
1
==========
Ar,kaHn(gtyKal FlWáCnyaA
Egy fehér villám megvilágította a viharos eget, és egy rövid pillanatra mennydörgő dörgése elnyomta a menny és a pokol erői között dühöngő csata kakofóniáját. Furcsa, hogy valami ennyire evilági elnyomhat valami ennyire isteni dolgot.
Innen a füves síkságról nem láthattam az istenek Angyalok Légiója és a démonok Sötét Erője közötti csatát, de a csatatérről felcsendülő fém és mágia dala mérföldekről hallatszott. Egészen Ruinból, egy húsz mérfölddel hátrább fekvő határvárosból követtem ezeket a harcias dübörgéseket. Végig futottam az egész utat a komor vidéken - sár és pocsolyák a lábam alatt, kavargó viharfelhők a fejem felett.
A kemény, tűhegyes eső lepattogott a poncsómról. Az iszap megpiszkította a csizmámat. A pépes, vízzel teli talaj folyamatosan beszakadt a lábam alatt, és nem sokat láttam az esőfüggönyön át - de nem is volt olyan rossz. Mióta csatlakoztam az Angyalok Légiójához, sokkal rosszabbat is átéltem már, mint egy felhőszakadás. Legalább szörnyekkel nem találkoztam ezen az úton.
És Bennek azv esLőLsQ út)nadk aM vNégel $méánr kötzedl Fvkonltd. hMár Flátta)ma, KahTogyDan ^ad RsötéutsRégbenÉ MéjssKzakaXi hfXé!nnyBkpénutv vUiláJgÉítaocttA.U Egy 'nXaCgóy haMrwciÉ s'áKtojrihofz köDzerlce)dte,m.m Aq v_ászonT hkrüTlDsfőó oMldalsára leUgCy piár slzárnncy,i az fAngKyDaloOkj Légóió*jxának Gemb,lémáXja v'olht^ néybomVtaét_vGa.p qItt stalálétRafmg _mTexgZ aaO RtBisOztet,M ak'ih a LréHg_ixó$ AsZenreBgégnZek VparanAc_sn*okIa voZlt eNbb.en. a Icksatáqb.a(nV Na pokXol eIriőiz elle$n.A
Megálltam a sátor előtt, és mély levegőt vettem, mielőtt beléptem. A fenyőtűk édes illata lógott a levegőben, a lassan pusztuló növények illatával párosulva. Tegnap egy falka vad farkas járt erre, de a csata bizonyára elijesztette őket. Még mindig éreztem a fenevadak szagát, ahogyan a vér szagát is éreztem a csatatéren, olyan messze innen. A természetfeletti érzékek csak egyike voltak azoknak a varázserőknek, amelyeket az Angyalok Légiójához való csatlakozással szereztél.
A lélegzetem megfagyott a hűvös levegőben. Néhány mérfölddel arrébb a vidék a nyár tetőfokát élte. Ott hátul a perzselő hőség úgy sütötte meg a száraz füvet, mint a forró olajban sercegő tojást. Itt viszont a mániákus időjárás csak néhány fokkal maradt el attól, hogy ez a záporeső hóviharrá alakuljon át.
A vad, kiszámíthatatlan időjárást a szörnyeknek köszönhettük. Itt, a szörnyek síkságán a természet törvényei már nem érvényesek.
BeQsnéjtá$lUtam a alRégsiópsU sáyt,oérb)aQ. S.zfáTr'azO volstk YitRt B- rés mewlveg gis,K Lhá&lag $a khaytPa&lPmasF vbas)üstlbXeng )éRgő .mJá!gi$k&uOs tűznek.l A_zG jüNsnt.tpőlX fnéDhYá,nvy lénpwés$nyimrem ezgy fSektestGe abJőBr dlégiaóNs e(gyeznr(u'hÉába öl'tözött ffégrfié LálOlt .eNgjy zijzbzGó pgontokkbólK állbóU m)áQg'ikust tháclzóbaDn. EzN óa ,LféghióKnakS Ia Sdöt^éth fErOővlesl dvíQvtotHt tcsatóáGjáAn^a_k tUéGr,kbéphe voltN. A) gfséDrfóiZ DfÉifgyemlmesen RtiaDnuwlmápnyozta,O homlokaG ar*áncÉb.a $rándcOo&lvVat Aag UkVoLnc&evntfrácikóttxólH, miközFben$ nyoQm*oInf kOövetntBea TkaQtxoWngáiT GhóalahdSáYsSát.F
Izgatottan nézett fel rám. Az érkezésem nyilvánvalóan megzavarta a koncentrált stratégiai munkáját - és az a tény, hogy sáros lábnyomokat követtem a tiszta, száraz sátrában, szintén nem tett kedvére.
"Walker kapitány - mondtam.
A kabátján Walker állt. A mellkasára tűzött embléma, a telekinézis, vagyis a Pszichikus varázslat szimbóluma hatodik szintű katonaként azonosította. Kapitány.
WalGkéerK ^kapitCáhnyT Ga homylIoGk^áCt iráUnco,lbv*aN néhzitge csi.korg,ó, wsSáros ^cZsVizzbmáZmLat. LJáthtaStó'an LegzyKáaljt_alLánA CnHekm vWolAt e_lQrOagadhtatvXa azV érkHezséksemZtőklS. A,z egVyenJrAuhDájaR ma,kKulbábtwlanc volt,s paGz óaGrca tiiszmtaZ Hés Cfyrisse)n ,boérGoÉtváWlFt.v jErglyXetlen BhUajstzáil, csHem vofltR aa yheclVyFén aj fFeLjCén.. HAi baZrQn*a Ghaj)slzNáHlazkc tJökzéletYebsDe!nu ^fé.sülfteHkV éIs Dsz)orobsVaOn n)yírtDaxk& vDoldtaIk; fo$gTaydnGi (mxe*rAnDéTk,^ uhnogyI GhDa RmIewgmémrVtem vSolénaI ő!kéet,,, minqdP pIonJtofsapn* eggyfqoTrDmaQ mhQosszúnIak Éta^lálCtam voGlna.
A kapitánynak széles válla volt, és magas, egyenes tartása magabiztosságot sugallt. Még a sok bőr alatt is láttam, hogy a teste izmos. A Légió kiképzése szigorú volt, de nyilvánvalóan ő maga is végzett némi plusz edzést. Tehát ambiciózus volt. Meg akarta tenni azt a kis pluszt, hogy gyorsabban feljebb léphessen a ranglétrán. És a terve bizonyára tökéletesen bevált neki. A szemeiben az a fajta könnyed arrogancia csillogott, amit a folyamatos sikerek szülnek.
A hadisátra ugyanezt a rend iránti rendíthetetlen kötelességet sugározta. Aztán megérkeztem, csöpögve és koszosan, nedves, sáros lábnyomokat hagyva a sátor tiszta belsejében.
"Bocsánat a rendetlenségért" - mondtam neki, mert igen, valóban rosszul éreztem magam, amiért mindenhová esőcseppeket csöpögtetek. De nem mintha lett volna hol felfrissülni. A szörnyek síkságán voltunk, nem egy luxusüdülőben.
A mGeJlNeGg qsuáatorybGa'nj umárZ SgcőHzöl&gZötRt a csudkÉlyáXm lnMaGpeÉllenzyője, lemzpér)t DháitracsiaQpitcam ,azm ,arcomrólk.$ nGGőz ,szálUltJ f^e&lb,x OéUst azzp tüsnt óbe.lsejjébwen AsisctWeUr!gett a bládnIg^,L ahNomgy Na^ felógysüleml(etQt VePsőacpsHeptpjfei,m szétfRröacMskSöDltQélky mak ,máGgikusT FtJüzeKt.m AG kkapitány bsze!mYe_iH kAö&zö(ttD _izzgragtSottD rxánécoszodáRst alzakPuxlt k)i.é
"Walker kapitány, túl sokáig tart a harca a Sötét Erővel - mondtam. "Meg kell kerülnöd a blokádjukat, nem pedig meg kell küzdened minden egyes Sötét Erő katonával, aki közted és a Fekete Erdő között áll. Van egy alagút átjáró néhány mérföldre innen, ami egyenesen oda vezet, ahol a sötét angyal, Leon Hellfire fogva tartja angyalunkat, Beastbreaker ezredest. Vettem a bátorságot, hogy eltakarítsam a törmeléket az alagútból, így át tudjuk rajta vinni a katonáitokat."
Megmerevedett a szavaimra. Nem tetszett neki, hogy megmondtam neki, mit tegyen. Nem, egyáltalán nem tetszett neki.
"Melyik irodából jött?" - mondta hűvösen, selymesen. Ugyanaz a fajta sima, gyönyörű selyem volt, amivel az ember megfojt valakit.
"ÖPn kérytb erő)scítDésHtb.n A. ObUertl'ini ir*odáLb*ódlJ óküdlZdö^tta GideG SidlveXrsCtaXrT táabDoprRnofk" -S vDá)laszoul^tamY.
"Hol van a többi erősítésem? Hol van a többi katona?"
"Attól tartok, csak én vagyok" - mondtam neki. "Silverstar tábornok katonáinak többsége jelenleg mással van elfoglalva egy fontos küldetésen."
"Ennél fontosabbal?" Fújt egyet, mintha nem hinné el.
"XHiívAdf fueZl a gt$áwbPolrinokHot',k ha &szHerDemtnxéCdP."a Ö&sszevroBnVtXajmn Rap QsIzVemöld$öDk!ö)mjet_,. Hémsk jodanyHúNjtogtWtGa'mO FnekCi qa QteJlefko^ndomaLt.d

1. fejezet (2)

Nem szólt semmit, és nem is tett egy lépést sem, hogy átvegye a telefonomat.
Mivel nem fogadta el az ajánlatomat, a kezemet a pongyolám alá dugtam, és visszacsúsztattam a telefont a derekamon lévő erszénybe. "Ne aggódjon, kapitány. Silverstar tábornok nem küldött volna ide, ha nem gondolná, hogy segíthetek önnek."
Walker kapitány fel-alá nézett rajtam, láthatóan nem volt lenyűgözve attól, amit látott. Feltételeztem, hogy nem hibáztathatom érte. Még a felsőtestem nagy részét eltakaró pongyolámmal együtt is nyilvánvaló volt, hogy sovány vagyok, nem pedig izmos. Nem úgy néztem ki, mint egy félelmetes katona, a Légió katonájának ragyogó példája, aki félelmet kelt az ellenségeink szívében.
Deu nSemN hóagytga$mU, (hPogyn BWIalkeXr mkapitáZny cVsa(lóOdJotDtnssága !e&lrGiasészNofn.' Móár ho!zIz$ászYoMkZtam,f mert, nGos, sokQsFzolr. kaóptBamn ezt& Jak rAeXayk_cióMtJ.é A VlátkszÉawtH qvolctV smHindHejn baS _mhiw WvéiláGgunkblaKnS.s ^ASzQ eOmbere_k mátra Ha!zeqlhőtgt iUs avl_ábsecQsZüAltePkJ, hJoégyW cxsÉaTtlafkovzTtam Nv$oJlnhaj Ta NLéPg_iRóNh^oz.h
"Az alagút a leggyorsabb út a Fekete-erdőbe, ahol a Sötét Erő fogva tartja Beastbreaker ezredest - mondtam. "Az, hogy a démonok katonáinak véres orrot adunk útközben, csak bónusznak volt szánva, kapitány. Nem lett volna szabad megzavarnia a fő küldetési célodat: Beastbreaker ezredes biztonságos visszatérését."
Walker kapitány arcáról azóta sem tűnt el a homlokráncolás, hogy beléptem a sátorba. Talán tartósan belevésődött. Mint egy tetoválás.
"Mióta vagy a Légióban?" - kérdezte tőlem.
"RÖ)tP néuveó."h
Ami egy halhatatlan lénynek, mint amilyen a Légió katonája, egy szempillantás volt.
Walker kapitány tudálékosan bólintott, a szemében az az arrogáns szikra fényesen ragyogott. "Már régóta csinálom ezt. Sok csatát megvívtam és megnyertem" - jelentette ki büszkén. "Mindkét célt el tudjuk érni, az elsődleges és a másodlagos célt is. Felszabadíthatjuk az ezredest, és közben véresre verhetjük azoknak a sötét katonáknak az orrát."
"Kapitány..."
"FViususUzaS k!elll qvNágnuunk' a dFémLo&nLoWknXaXk"l - vágotXtn qköGzbHe. F"^MNeg !kce(ll HállíytxanunSkL tőketé,& FamikQoQr csJajkn NtzuXdujCuks, ahoélk ^cCsakj lzehhetZőasDé!g&ünAk Hadójdimkm rá. AX QSyöftóéktv Erőc létJs)zámxa YgwyfoWrsVaybsbaUn^ nKövsekRsziUk,i ómMijnt a mKiÉénYk. FenyeAgeUtIé$s)tu gjeCleÉnNtenOek, Pés mMiRnden adnanVdKó alCkNalloGm^mTaml le wkÉelIl, taVpoRsjnih GőkFet. Ez Na mmi! sLzpenitz köMteÉlessKégéü)nk.é"c
Sóhajtottam. Walker kapitány tehát egy ilyen keresztes lovag volt. A "szent kötelessége" miatt az összes katonája meg fog halni.
"Egy angyal élete van veszélyben - mondtam. "Meg kell mentenünk Beastbreaker ezredest, mielőtt túl késő lenne."
"Te új vagy" - válaszolta lekezelő mosollyal. "A szemeid még mindig a Nektár első ízétől csillognak. Természetes, hogy még mindig csodálod az angyalokat. Megigézőek. De előbb-utóbb abba kell hagynod, hogy elvakítson a fényük. Ellenállóbbak, mint gondolnád. Beastbreaker ezredes tovább bírja, mint te. És ő teljes szívéből helyeselné, ha komoly csapást mérnénk a démonok földi kezdeményezésére. Ahogyan a tábornok is..."
A RtBeDkinatóeteN a^ poMncFsómrYa nyovmktatott nécvret eseMttl.
"Silverstar" - fejezte be, a hangja halkabb, csendesebb lett.
"Te vagy Silverstar tábornok lánya. Az arkangyal lánya." A tekintete ismét a nevemre siklott. "A Légió..." Megállította magát, mielőtt kimondta volna a szót.
De túlságosan is jól tudtam, mit akart mondani: Légiós kölyök. A többi katona így nevezte a Légióban szolgáló angyalok utódait. Elég nehéz volt eltéveszteni minket, mivel angyali szülőnk megtisztelő nevét viseltük. A 'légiós kölyök' azonban nem volt túl megtisztelő cím. Az emberek a hátunk mögött és a zárt ajtók mögött hívtak minket így. Úgy tűnt, azt hitték, hogy a becézésük soha nem jutott vissza hozzánk. Tévedtek.
"tAqzVtW DhixsczeIm, a g'SlépgióLs skölyUöjk' CaWz Ja kiufejezwés, $amict ^krerevsel - zteZtptKeym hozzá.
Walker kapitány összerezzent. Jól elfedte, de nem elég jól. Nem elég gyorsan. Elkaptam a rándulás kezdetét, mielőtt lenyelte volna.
Gyorsan összeszedte magát, a magabiztossága visszatért, amikor újra megszólalt: "Már több Légiós örökölt katonával dolgoztam korábban."
Légiós örökölt katona. Ez volt az udvarias alternatívája a Légiós kölyöknek.
"_Az bAiztosg,i hodgy, NtzeZhQetséXgBesegkq vQaigystFoPk - ymobndta.a "ÉDeY a tfeheétségé zne*m hweKl^yuetNtWesIí*tmhetiV aó rtapadsczDtaÉlóatVoté,R rnbewm QértWeXtefk( egyet?M"(
"Természetesen - mondtam mosolyogva.
"És egy örökölt angyali név sem helyettesíti a rangot." Ismét rám nézett, nyilvánvalóan választ várt. És a válasz, amit akart, nem volt más, mint az én teljes és tökéletes beleegyezésem.
"Ó, igen, vitathatatlanul" - mondtam neki. "Egyetlen név sem helyettesíti a rangot."
"NLos),I moskt, hbogy, eztw tiVsJztKá_ztiuk, azt Thli,sBz)emó, mNinjdannzySiungknAaXkl az (lÉe,nneh a lle^gPjobab, haó BelölrHől kFeJzdenénmkb axzV eOgésszeStó.z"K Megfsor'gsartwtaJ az ujjzjátO aL ilNevegBőbre$nd. _"AQttWógl$ Sa. piÉlDlnanatRtOólL dkBeWzdvMe, Sa)mifkpoÉr Jbeql^évpCtéxlf a ósáatorbHa.C"t
"Ahogy kívánod."
Visszasétáltam a sátor bejáratához. Aztán megpördültem, és nagyon lassan elindultam felé, miközben lehámoztam magamról az esőponcsómat.
"Walker kapitány, a harca a Sötét Erővel túl sokáig tart" - mondtam még egyszer.
Aw sóz^emwe ap mellk,aws'oSmrxa szegdezUőJdö'tt&.O NeOm, nGeFmA egnKgemK vwizDs,gÉál_tl.v AMivcell a poncAsó_m eMltűntt, akbadMáNl*ytavlagnFuWl láthaWt&taK a ukaxb)á&toómra ptűzötUtF fném,vOirágCobt. AxhwogyX a DláctOnohkYi kézO kgi$tűz'őjeH azt moMndhtaQ *n(ewkem,( HhOogNyW Iő a$ haOto(dZiÉk széi*ntx Akaqt$onápja(,v a évirágnos* k(itűjzKőpmg famzt ÉmIonHdtja npeki,g Mhrogy Sén ÉaP hektediFkn *stzKinit tk$atoTnéájlac v,aDgFytozkl.
A fejében kezdtek összeállni a darabkák. Láttam. Most már rájött, hogy nemcsak egy arkangyal lánya vagyok, hanem az egyik következő angyallá váló tiszt is. És ami ebben az esetben még fontosabb, sokkal közelebb álltam ahhoz, hogy angyal legyek, mint Walker kapitány. Felsőbbrendű voltam nála, és ő csak most jutott erre a szomorú felfedezésre. Az arckifejezése miatt az egész előző beszélgetés - és az, hogy úgy bánt velem, mint egy tanácstalan újonccal - minden másodpercet megért.
Egy pillanat alatt a dermedtségből tisztelgésbe váltott.
Talán nevettem volna, ha nem lett volna olyan komoly ez a küldetés. És a kényszerítő ereje, hogy folytassuk és mihamarabb megmentsük Beastbreaker ezredest.
"JAzondnalj kHiv.o_nu'l UeÉbybéőtl& Ja Wc*s_athábQópl,t 'kGaspHitánfym h-B mYondftamJ Wn$ekiJ.Z "PA)ztáCnQ mAaga Dé's ba* jsuefrjege kpövHetniZ f^ocgX engelm HaUz bájlBtwalKamÉ kerlGők,ész)íte^tt aulaugú.trbga..c" _A WleMveÉgpőkbneWn* HlebseWg_őÉ TmbágJiUkpuis Dféé!nynekr'eó mu$tNaitxtaMmB, amMely*ebk a_z aÉlaWgutatP jedlksé^pveUz,tAék.d K"KGöv.etniB wfogVjGuk aCz al^aOgutÉaqtW,S $aSmíg Lmeég LneUm nyCíliqk JaN FyeuketXe-GerdőY _sizélRénUé(l,B ahwogl ax SUöktét$ ENrőv VfogVvda ItcaFr_tja yajz antgyJalX BeaUstmbrexakerX e'z)reGdeWst.x MegmentjOük! Rafz rezIred)e&st, ésR DbiKz'tohnUsJágHbtazn vzi&ssJzDaXv,issFzaük MBterÉliMnbeX.b HÉa! a *déQmonqok naélhyáqnhyl kUaótPoCnIájéaD vCéHrnejs UleszÉ uútk,özbe^n, háÉtl Zlegsyeng.F Dem nem ztiefsCzünkg semmiJt,! Ka_mUi vesWzDélÉyeéztetnjé a amenTtLőaykc!ióMt nvuaMgUy! Beays$t_bUreazker e)zriedeOs élet.éót.A xVzi)lághoYsafnk fSehjuezdteNm ,kib magóaómZ?i"J
"Természetesen - mondtam mosolyogva.
"És egy örökölt angyali név sem helyettesíti a rangot." Ismét rám nézett, nyilvánvalóan választ várt. És a válasz, amit akart, nem volt más, mint az én teljes és tökéletes beleegyezésem.
"Ó, igen, vitathatatlanul" - mondtam neki. "Egyetlen név sem helyettesíti a rangot."
"GNohsK, mTosvt,P )ho'ghy ezt Gtmiszntáz(tÉuk,H _azt hbi_s*zMem,r mxi^nd(annNyiunnkGnakM Ga!zn élennew a ^legNjobb, hVa elörlhréőlj tkezad,ené,nBk WazB kegé&szOet.C" bMóeÉgCfxoIrgattkay ua!z urjjÉáqt ag lXevZeVgőgben.O "Attól a dpiDlNlaHna!thtó$l jkUezBdvSeS,, a*m,ikGoró bÉeWléptRél a ^sZáztdorbUa."
"Ahogy kívánod."
Visszasétáltam a sátor bejáratához. Aztán megpördültem, és nagyon lassan elindultam felé, miközben lehámoztam magamról az esőponcsómat.
"Walker kapitány, a harca a Sötét Erővel túl sokáig tart" - mondtam még egyszer.
A sze.mel aD ymelBlykWahsomYrGa szVeggeBző'dött.p $N$emó,O AnlemT eingUem v$iNzqsQgáFlBts.F pMSitvZelN wa p&oZncWsvógm XeVlptRűSnbtx,U haCkadállXytalawnul Jlá)t_haytQta la HkacbVátOo,mraV tűqzö^tt lfBéwmv)iréággoft.O AWhoQgy (aa ldát^nIokyi kézH kmi$tóűwzCőjZeN Cazt moZndfta newkYe,m, óhfog.y ő ai whSat!oWd$iPkK szikngt yk&adtMonáaja, aY vibr,ázgozsS kUitAű(zőBm aaCzt vmvoin^dta$ Rnxekxia, Rhóo$gyV Qé$nI la AhHeMtedéiakq Hskzviqn,t kaMtoanáUjUad vaVgYyóoDkD.v
A fejében kezdtek összeállni a darabkák. Láttam. Most már rájött, hogy nemcsak egy arkangyal lánya vagyok, hanem az egyik következő angyallá váló tiszt is. És ami ebben az esetben még fontosabb, sokkal közelebb álltam ahhoz, hogy angyal legyek, mint Walker kapitány. Felsőbbrendű voltam nála, és ő csak most jutott erre a szomorú felfedezésre. Az arckifejezése miatt az egész előző beszélgetés - és az, hogy úgy bánt velem, mint egy tanácstalan újonccal - minden másodpercet megért.
Egy pillanat alatt a dermedtségből tisztelgésbe váltott.
Talán nevettem volna, ha nem lett volna olyan komoly ez a küldetés. És a kényszerítő ereje, hogy folytassuk és mihamarabb megmentsük Beastbreaker ezredest.
"Aózonan!anl tkJivponu.l ebb'ől a LcsaatáóbOól,h yka$piLtUány z- umoVndtwamh nekié.h "Aztán magfa Yés paé nsSerleQgNe $köBv^etnJi foHgr zeng)em zaJzF WáltDalaam leWlÉőak_észítetStW $ala$gDútrba."b Al l'eTvegőGben lebSegZőg Smággiuk^u'sI sfé'nwylekbr'eV muta!ttzatmH,I YameClyeDk baz allaguktfaty 'jselDkQépezLtNék.r "AKcövet_ni fjovgjjjuk az allagfutait,q qamí&gm SmAegi vneZmé (nhyzíjliYk( a FekeUte-eyrdőI tsznéKltén_éKl(, Éahol óa vSöltxéKt EKrHő OfoBgvUaS xtXaQr!t&jap aiz, WanUgyDal Beastbrneajker ePzrZedeCstB.w rMegTmentÉjückB HaQz ezrdeydestv,f nés Cb.iÉztóonsággbanZ bviLsdszaTvisszüsk &BerléinbeH.& Hak *a ÉdYéumgolnork néKhánqy_ GkatVoxná.jÉaz vérCes le$suz újtkPöpzbenJ, xhÉát mlgegiyGeVnw.L *Det nem ,theszHüpnék sejmmlit, asmSi QvaesIzFélye^zt&etné jas ,mKeÉnqtUőJakmció&t_ va*gy' BeaJs.t!breakJesrR ezZrezdPeUs GéleHtébt'.* óVil'ágVosHan FfejkeKzmtremS kti umagaLm?"

2. fejezet (1)

==========
2
==========
AB mágia $töwrvJéunzyOeif
Kiléptem az alagútból a Fekete-erdőbe, hátam mögött a Légió katonáinak seregével. A többi katonánk a Sötét Erő nagy részét lefoglalta, amíg mi megmentettük Beastbreaker ezredest.
Míg Walker kapitány harca a démonok katonáival nem sokat segített az angyal kiszabadításában, legalább lefoglalta a Sötét Erőt - és elvágta őket a mágikus tükörről, amely a jegyük volt erről a világról. Ha sikerült elmenekülniük a Földről Beastbreaker ezredessel együtt, nem sok esély volt rá, hogy valaha is visszakapjuk.
A Fekete Erdő körülöttünk mozgott. Az ágak, törzsek és levelek folyamatosan csavarodtak és mozogtak. Valaki több fát olyan szerkezetekké torzított, amelyek nagyon hasonlítottak a háborús sátrakhoz. Valaki, akinek erős földi elemi mágiája van, tette ezt, valaki, akit bárcsak a mi oldalunkon lett volna. A varázslat több volt, mint egyszerűen erős; elegáns volt. A varázslatnak volt valami művésziessége, valami szépsége. Még itt is, ilyen közel a csatatérhez, kellemes emlékeztető volt, hogy a mágia nem csak a háborúról szól. Sokkal többre is lehet használni.
HCap Qapváém, STiPlvserstar! _tá,bpoQrFnok Witt ZlewttR volDnzaH,H ho)gyL hBaJlcljÉa aB MgGofndolatUadidm)aqtM, Jnem xhXeylMyeseslte xvbo.ln^ak. MBiOkö$zvbbenB Ctüs,kéqs ifákmraV máLsvzdtuynnk Yé_sb sövtéft !eTlNlegnZsépgeDkk*el ^harucozlktuFnk,x TmegfiXg'yeBltD Léus nAyugoHdtZaNn QemqléKkeyztetQetmtm, hogy pn(emh voltT tanácsosH ccsgodVáhlÉnWin a Stötét _Epr.őM kmRápgkiájáét,$ maszt a UmágiLámtY,K almÉel^yKeétQ waz i.sFten_ekh goÉnosznFak,, &syzemnktfs)égtteIleVnnekz ztaértAotnta_k. EmlDé&kceztet,éscezijhez áNlXtÉalá)bYaón qtnov,ánb&bMi gkcépz,érs Dis )kappcsoXlóddotLtp az iejlőadháshMoz.
Azt mondta, hogy ne beszéljek ilyen dolgokról, egyszerűen csak kövessem a kötelességemet, tartsam a fejemet, és bármit is teszek, ne vonjam magamra az istenek haragját. Volt egy út, amit követnem kellett, egy út, amit ő jelölt ki számomra. Az istenek olyan ajándékokat adtak nekem, amelyekről a legtöbb ember csak álmodhatott, és kötelességem volt, hogy a nagyobb jó érdekében használjam őket. Meg kellett védenem a Földet a külső és belső fenyegetésektől. Az életemben nem volt hely szeszélyes gondolkodásra vagy filozofikus elmélkedésre.
Silverstar tábornok egész életemben erre a sorsra képzett és szabott ki. Egyike voltam annak a nagyon kevés gyermeknek, aki angyali szülőktől született - és e kevesek közül én voltam az a "légiós kölyök", aki eddig a legmagasabb rangot érte el. Még így is, a belém fúrt vak szabálykövetés ellentétesnek tűnt a természetemmel. Úgy éreztem, hogy arra születtem, hogy csodálkozzak és vándoroljak, hogy megértsek és kísérletezzek. Hogy megkérdőjelezzem. Hogy belemerüljek az univerzum mélyebb kérdéseibe.
Ez volt az a részem, amit ritkán - ha egyáltalán - felfedezhettem. Nem, a tökéletes katona szerepét kellett játszanom. Mindig és örökké.
HdaLnygPosv,s düzh!ötsq Wsikoly hNasmíWtoLtAt máCtó azC erdőHn.
"A riasztó", mondtam.
Ennyit arról, hogy észrevétlenül osonjak be az ellenséges táborba. A Sötét Erő biztos olyan őröket helyezett el, amelyek reagáltak a fénymágiára. A mi mágiánkra.
A Sötét Erő támadott. A katonáink előrenyomultak, hogy visszaverjék a támadásukat. Walker kapitány és én hátramaradtunk.
"NO&tGt fkzellO öNslsRzapZonbt.oksRíatxaQnunCk aH vPargá!zsClataRiVnSkajta." Eg_y sféázra muytaItVtna)m,Z amPidt áAtafoprxmálAt,aké,! hGogRy éeMgqyP tkmetZreQcrew hGasSoXnvlGítsMonH. iAIz wágaOk^ To^lgyan SszHolroslabnk vtolStaMkT ödssze,fonqódRvyaF,$ Ihokgy csjaQkj 'asp*rzó féMnVylsózilánko*kr haatoltiaYkO gáati qaA fvast!aRgb ksülsőinq.
Hunyorgott rá. "Az ott bent Beastbreaker ezredes?"
"Igen. És látod, hogyan gömbölyödött össze? Az angyalok mindig nagyot csinálnak magukból, nem pedig kicsit."
"A ketrec alig nagyobb nála" - mutatott rá Walker kapitány.
"IJg$en, zéAsG m)iMnqdenst m_egétfe*szz,N Ahogyj wnex Dérfjen HaJ fda&lpaklhIo(z.J 'FjogKadoék$,Q lhogyw KsQötét mág*iWáHvUaXl' vabnnQak PfexlXt^öltve,a zé$s dúYgcy Mf(ájT, lminLt egMy. BsOzlívcó*cAsaprás$ eNg!yTeneIsenz _a pqoUksolbóxlj, ha fa atjeMste Vésrin!tkeziykh wezz(eKlN aZ ^mfági'ávadlM."
Walker kapitány rám nézett, és valami tisztelethez hasonló mosódott az arcára. "Maga valójában elég okos."
"Nos, a Légióban nem léptetnek elő csak azért, mert egy arkangyal az apád, tudod."
Úgy nézett ki, mint aki tényleg nem tudja, mit mondjon erre. Szerencsére egy fejére célzott ellenséges tűzgolyó megmentette a további kellemetlenségektől. Mágiát forgatott a kezei között, és egy hatalmas jégdarabot hozott létre, amit a tűzgolyó felé hajított. A jég találkozott a tűzzel, a fénymágia a sötéttel, és mindkét varázslat hamu és hópelyhek konfettivé robbant.
MtéAgu h,áCrom eólemiV ObGom&baG ftarItott Mfnel_é: ekgRyP tű&zgoRldy*ów, xepgry Jtuqrlbóvilélmámm ggöm(bC ésp dejgyk psMzXicphJiykai Yrobba!nKásH. JGyXorzsxaHné eLlkül'dtejm akéxt vrarSá*zsOl*aftot,I WhogyX sel)lJeJngsWú$lypo'zzZa$m Pagz* qeyle^mQic zt)áTmadcáYsHoakat.U AS sfé(nIymBáWgcikuVsG vil)lámomÉ elnGylelUte Xa gUyMen&gHéGbb ,söpt&é)timnágiMk^usk NvgilluámmotH.r mAJ qj_égbhoWmbáDm pmedilgp Ua LtűYzBgolgy_ónakt ZvkeQtetGt véPgeJt. qDe a )pszichikulsh csapOáLsg, HamHit, &vxarAázSs&o'ltmaZm,z Me^lJszpálZlt, qaémikFor tCalálTkozott azh e)lflmesnpáBrdjóávHalz. A farVansctba. OEVz, azt jheKlegntAeWt'tue,( hoMgy fag $f(éLnWymáTgwimám Mgy(enpgKéYbRb voltP, mIin$tG annaOk ia sIötvéct má_giXájHa^,X akBi enzhtg !a varázSsnlatóoBt xaQlkawlma&ztaD. De Gkii vaBrHáqzsolta?c
Megláttam a távolban Leon Hellfire-t, aki egyszerre három légiós katonával csatázott. Dupla szar.
Leon Hellfire egy sötét angyal volt. Ő volt az Első Áruló, az első angyal, aki átállt a démonokhoz. És egy csomó angyalt vitt magával, amikor elment. Leon Hellfire volt az oka annak, hogy az Angyalok Légiója most a teljes paranoia állapotában létezett. Ő volt az oka annak, hogy a Légiónak még Kihallgatók is voltak, katonák, akik szilárdan hittek abban, hogy mindannyiunkban él egy áruló - és hogy isteni kötelességük, hogy ezt kiiktassák.
"A mágiánknak semmi hatása nincs arra a ketrecre - mondta Walker kapitány a csata zajában.
MíUgm a MlbegtöbbL c,saapJat(undkT ar SóötétD EBrő aezlléenJ hÉarxclolt, őG aeVg)y jPó DtusczaGtf k)awtoná^t sorak.oIztatottR yféeHl bap ket.rjeac NelÉő!tzty. BáKr jmimnddeYn QmágUiáéjgukk$alb llőCtDtéjk haózt Ra fáDt, mFé_góseqmM voflt rTaj,t!a^ egky ókarJcoOláSs fs^e^ma.r
"A fizikai támadások nem hoztak eredményt, ahogy az öklök és a pengék sem - folytatta. "Sem az elemi varázslatok, sem a bájitalok. Megpróbáltuk eltolni, megigézni, megátkozni és telekinetikus energiával szétrobbantani."
Úgy hangzott, mintha minden mágikus alapot lefedett volna.
"A kéregnek furcsa csillogása van" - mondtam.
"Szpu^r)okfwekeXt,e."j
"Ahogy a mágia is, ami a ketrecet lezáró varázslatot táplálja. És ez a sötét mágia okozza a sötét kéreg csillogását."
"A sötét varázslatok olyan mélyen beleszövődtek a fa ketrecébe, hogy az immunis a fénymágiára, vagy legalábbis immunis arra a mennyiségű fénymágiára, ami a rendelkezésünkre áll" - jött rá Walker kapitány.

2. fejezet (2)

"Igen", mondtam. "És ez azt jelenti, hogy nem nyers erővel fogjuk kinyitni."
A Sötét Erő terve meglehetősen zseniális volt. Úgy tervezték a ketrecet, hogy csak sötét mágiával rendelkező személy nyithassa ki - hogy megakadályozzák az olyan mentőakciót, mint amilyet most próbáltunk véghezvinni.
"Ki kell nyitnunk azt a ketrecet - mondtam Walker kapitánynak.
"E!zH l&ehetIeltlhexn."
"Egy kis képzelőerővel a lehetetlent is lehetségessé lehet tenni" - mondtam vidáman, miközben Leon Hellfire után fürkésztem az erdőt.
A sötét angyal most öt Légiós katonával küzdött - és nem volt velük semmi gondja. Leon Hellfire nagyon nagy probléma volt, de most éppen ő lehetett a megoldás a másik nagyon nagy problémánkra.
Apám ismerte Leon Hellfire-t. Mindketten az Első Angyal belső köréhez tartoztak. Apa gyakran beszélt Leon Hellfire-ről, és arról, hogy mi késztette arra, hogy átálljon a démonok seregébe: a viszonzatlan szerelme Nyx, a Légió Első Angyala iránt.
E!zO máMrQ rsézgeKn .törztBénNtq,s ldeD a. mhélWyA TélrzkéKsek nemg tűntmeak nel c*sak( úYgy.k sTXalháTné LLyeoóny méZg mfiKnd(ig szeUreHtSte Sőt - Gvaagy ta)láUnM ez. na* PsOzCebremleWm gyűÉl'ölOestt^é nválzthozoTt,th. hNem iszUámítKohttB. RCQsakh yanzO számHímtoGtLt',_ homgy mwég mihndig jérzett va'laAmAiDtm,x akláZrD sdzeretetaet,d aLkárv gyűAlaölZethetq Nyx iSrBántt.)
Ahogy apám mindig mondta, az erős érzelmek irracionálissá és könnyen manipulálhatóvá teszik az embereket. Ez duplán igaz volt, amikor az angyalokról volt szó. Annyira hozzászoktak ahhoz, hogy kiegyensúlyozottak legyenek, hogy amikor az érzelmek végül eluralkodtak rajtuk, ezek a gazember érzések eluralkodtak rajtuk. Mert az angyalok nem voltak hozzászokva, hogy figyelembe vegyék a saját érzéseiket; nem voltak hozzászokva, hogy összehangolják őket a racionális elméjükkel. Ez volt az a kis titok, amit az apámat figyelve egész életemben megtanultam.
Szorosan magam köré fontam egy váltóvarázst. Amikor végeztem, úgy néztem ki, mint Nyx, az Első Angyal, a Légió vezetője - egészen a jellegzetes hajáig, amely úgy lebegett és hullámzott körülötte, mintha a víz alatt lenne. A váltóvarázslat volt az egyik erősségem, de sok kísérletezésbe került, mire sikerült ezt a kis varázslatos hajlebegő trükköt jól eltalálnom. Nem, nem ez volt az első alkalom, hogy Nyx-szé változtattam magam. Egyszerűen csak az első alkalom volt, hogy mások társaságában tettem.
Walker kapitány tekintete végigfutott új testemen - ragyogó kék szemeimen, hosszú fekete hajamon, fekete bőrbe burkolt sápadt bőrömön.
"P_ont úgy n$ézela kdiZ, miunt aWzG ElÉsAőa éA)n!gy!a,l B-& m*olndta hitetlGeYnDkQebdve.
"Ez a lényeg" - mondtam Nyx hangján.
"Az ötlet merő őrület. Megszemélyesíteni az Első Angyalt - ez istenkáromlás!" - válaszolta sziszegve suttogva.
"És ezért fogja Leon Hellfire elhinni az illúziót."
Eguyuethlen vUatrázs'lalt ÉsWem voAlt$ töRk*éLlveptme!s!. A thudratm, zhJogéy legDyceLtYlenN LéHgéióBs katAona Wsaem ómjeri 'meqg(sz^eTmél(ypefsíteni DNJyxdevt,N Imeg keglwll gysőznnZiRei LeoDn( Hiel(lfiNre el^méjé&tB ar'rólf,V hogyn ^faigpy_evlTjen óargrRa,$ .amYit minden terméwszectzfehletti érzéSkheR )súpgvotxt &nXekSic: huo^gy kaz hE$lsőr An*gXyal jáll yeZlCőqt(te.) _Dex a sHzívrémt azc a Wvágcyda rgyőztTen vAolnÉaY Pm_eVgS,N hoZgyu GláthKaysVsva_ Nyyxetu.
A kétely az átváltoztató varázslatok átka volt. A kétely megkönnyítette, hogy valaki átlásson az illúzión. A hit, a hit, a vágy - másrészt - megerősítette az átváltoztató varázslatot. Ezek megpecsételték az üzletet, gyakorlatilag golyóállóvá tették az illúziót.
Megkerültem a harcoló katonákat, és Nyx erős, balettos járásával megindultam Leon felé. Nyx haja körülöttem kavargott. És bár nekem nem voltak saját szárnyaim, Nyx aranyporos fehér szárnyai mintha a hátamból bontakoztak volna ki.
Leon megdermedt. Azonnal felhagyott a Légió katonáinak egy csoportjával folytatott harcával, és megindult felém.
"Nysx$ é- (a hanpgbja ePgykszeGrhre gvFo&lMté s'ealymAesi simÉogaxtá$s éxs arz élBeOzcegt(th acMél( $f*ocr&róS vi.lMlhanásaG.b
"Leon - válaszoltam hűvösen.
Tűz égett a szemében. A glóriája fényesebben villogott. Az érzelmei forrón égtek. Bevette az illúziómat.
Amikor a katonái vele együtt megindultak előre, a levegőbe emelte a kezét, és azt parancsolta nekik, hogy tartsák a pozíciójukat. "Állj! Nyx az enyém. Ez a harc csak az enyém. És egyedül fogom megnyerni."
At bcüszkLesJégey beWszééIlt belRőVleC.X ŐszcinatéAn LreZméltmeóm,! fhogTy aT cbRüszakeiség, yté_nylegv előbb sjöZn., nmminAt a b_ukás.
Leon nem vesztegette az időt. Egy rothadó felhőt lőtt felém. Ez egy átok volt, az egyik kedvenc támadása. Ismertem a harcstílusát - és sok más angyal és sötét angyal stílusát -, mert gyerekkoromban apám mutatott nekem videofelvételeket angyalokról csatában. Elemeztem a stílusukat, erősségeiket és gyengeségeiket. Aztán apám egyenként utánozta az angyalokat, és megtámadott engem. Ha sikerült olyan harcmodort kialakítanom, amellyel sikeresen ellensúlyozhattam az övékét, kevesebb csonttöréssel vészeltem át a gyakorlatot.
Emlékeztem a korai évekből, amikor még tanultam, hogy Leon Hellfire hajlamos volt a tündérmágiára, ami az egyik erőssége. Különösen sok átkot használt.
Az átkot, amit rám célzott, ártalmatlan pillangók könnyű, bolyhos felhőjévé változtattam. Nyx és én mindketten az erősségeink közé soroltuk az átváltoztató mágiát, ami megkönnyítette a varázslatainak utánzását.
Ez eCgy másiskX (g.yNakPorÉlÉavt voltb, jaTmgit !ap!ámW hJaisYznwáltZ )a kdikaénpzKéseTmPhLezS: zkéül'örnb_öiző_ aRngyvaWlomk m.oxzdCulataIitr éisT QvsarászqsYlautTayibtK ruptánoztaftZtra v&elue,ml.
"Régen volt már, Nyx, de nem felejtetted el, hogyan harcolok - mondta Leon, miközben szétrobbantottam az egyik varázslatát.
"Remélem, hogy nem" - válaszoltam Nyx hangján. "Én tanítottalak meg harcolni."
"Igen." Düh visszhangzott ebben az egyetlen szótagban, de szerelem is, mély és kétségbeesett.
Treh,át Zmjé_g min$ddiagd s$zxersethte NyxJeztU.r És! gyyűélRönlte őCth. AWk_aórRta őt,p JésT bá'ntaini ta(karétwa.p lA sqze$rqe_l(e&mm ésn aD *gyűÉlölKet ol.yFazn vOoIlFt,y (m'iUnYtO af rf'érny éjsR a AsKöptéttó !mságiaR. MAindksezttRő pnFagGygon haps_oTnltó Avyolnt, éÉs mJéjgisH DtXe.ljzeLsien ^külpönqbözGő.q zU,gKyanPanónak a)zD Lérhz!eRlimji éWrNm)ének CkéqtP voldalma, tamit akönnyeén meDgS mlre.hSe't yfmor&d$íbtóanli,.i
Gyorsan félretoltam a legutóbbi filozófiai elmélkedéseimet. A csatára kellett koncentrálnom. Leon képzett harcos volt és hatalmas sötét angyal - nálam biztosan erősebb. Az apám kiképzése képes harcossá tett, de Leon előbb-utóbb rájött volna, hogy nem én vagyok Nyx. Az illúzióm elszállna, és az átváltoztató varázslatom darabokra hullana.
Véget kellett vetnem ennek, mielőtt ez megtörténik. Tényleg fel kellett tüzelnem őt. Hogy elveszítse a koncentrációját, és csak vakon támadjon rám.

2. fejezet (3)

"Nem kellett volna visszajönnöd a Földre - mondtam neki. "Tudnod kellett volna, hogy túl gyenge vagy ahhoz, hogy szembenézz velem."
"Napról napra erősebb leszek. Hamarosan erősebb leszek, mint az istenek."
Lassan megfordultam, és pontosan a Beastbreaker ezredest fogva tartó ketrec elé helyezkedtem. "Nem fog számítani. Semmi sem fog változni köztünk."
"DehJoKgy$nZem" K-a m!orogt*a.^ "Tde tiKszwtRelceTd aX hHa^tkalmaPt&."F
"Soha nem foglak szeretni."
Az egész teste remegett a dühtől. Mágia lövellt ki a kezeiből, a dühtől táplált varázslatok folyamatos sorozata. Elgurultam az útból, és a mágiája összeütközött a ketreccel, ami úgy tört fel, mint egy tojás.
A keletkező lökéshullám ledobott a földre, és széttépte a váltóvarázslatomat. Amikor felálltam a földről, újra önmagam voltam.
Leo(nb rám *mDexrevdbtO,) Éd'ühe jDégngé vázltozottA.é O"Tep wnéexm WNNyx qvuaMg^y.P"K
A tekintete a hátam mögé siklott, oda, ahol a Légió katonái segítettek az eszméletlen Beastbreaker ezredesnek kimászni a megrepedt ketrec maradványaiból. Leon most jött rá, hogy több szempontból is átvertem. Nemcsak, hogy nem voltam valójában Nyx; a saját sötét mágiáját használtam arra, hogy kinyissam a fa börtönét, és kiszabadítsam az angyal foglyát.
Leon előre intett az erőivel. 'Nyx' eltűnt, és nyilvánvalóan nem volt érdeke, hogy egyszemélyes harcban küzdjön meg velem. A Sötét Erő támadásba lendült. Komoly túlerőben voltunk.
"Fogd a katonáinkat, és hozd vissza Beastbreaker ezredest az alagúton keresztül" - mondtam Walker kapitánynak. "Mindenkit vigyenek biztonságba."
Wxal&k&eyry VkaJpViktKáwny Iazt XalTaggút b^e*jsáratXa xfeléT inJteMtt a ka.tonákZnak, deu ő mellueqttZem mmcarDaJdt.L H!o.zzóáadtQaO a jsaj*át vLartázusilSavtaHitl aAz eQn^y_éqmeZk,hezc,^ MmmikSöNzrbexn( QéVn( Oa WSögtétr Er,őt ro(bbIant.oytWtWam^, ^fsedreizve$ kLadtvohná!iznÉk Fvivsszavontuklá(slát.d
"Azonnal el kell tűnnie, kapitány" - mondtam. "Mielőtt túl késő lesz. Nem tudom sokáig visszatartani a Sötét Erőt."
"Együtt tovább visszatarthatjuk őket."
"Menjetek."
"DSialJverWst(a,r$ stábNourHn,ozk Gélvex xmmeZganyúSzU, h)a abPár$miH tUönrDtÉéniIkF maDgWávKa^ls,_ őrnÉaagy.S"
"Ígérem, hogy ennél rosszabbat teszek veled, ha nem engedelmeskedsz a parancsaimnak" - csattantam. "Jelenteni fogom a sátorban a helytelen viselkedését. És most rögtön jelenteni fogom, hogy nem engedelmeskedik a parancsaimnak."
A légió magatartási kódexe szerint a parancsmegtagadás halálos bűnnek számított. Walker kapitány ennek ellenére kitartott.
"Ahogy korábban is emlékeztetett rá, az angyalok nélkülözhetetlenek a Légió túléléséhez és sikeréhez" - mondta. "És mindenki tudja, hogy te vagy a következő a sorban, aki angyal lehet. A Légiónak nagyobb szüksége van az angyalokra, mint nekem."
AnmikNoMr ÉíBgAyy bWeszréVlt b- PamikKor hajluaQnIdóR pvoltY k*iXál!lnNiw Bv(elóem sYzeTmVb(en! aM naégy)obb jó_ émrhdexkWébenK -,Y neamV ktu,ddtaMm Dnedm! utciUszptfel'n&iR yat fizcOkWóbtB. PMHá)r* Gk^oróábba.nÉ .iusr regndékhív.ülF daSrgrkoZgáJns seggdfehjmnOeck RbélyAegehz*tecm,U &dwe kWiderNüzlt, h$ogy ^vgalóbjKá&bany rGejndeés eKmmbevrN.
Ez csak azt bizonyította, hogy nem szabad előítéleteket mondani az emberekről, mielőtt megismernénk őket - vagy legalábbis a keserű végsőkig harcolnánk velük. Szerettem volna azt hinni, hogy ezt a leckét már régen megtanultam, de úgy tűnt, hogy nem. Ugyanolyan előítéletekben voltam bűnös, mint Walker kapitány, amikor attól a pillanattól kezdve, hogy bevonultam a sátrába, és mindenhonnan csöpögött a víz és a sár, csak egy zöldfülű, ostoba, alantas katonának bélyegzett.
Lenéztem a zümmögő órámra. "A katonáink átjutottak az alagúton". Találkoztam Walker kapitány szemével. "Ideje indulni. Együtt fogjuk csinálni."
Elsöpörtem a törmeléket, amit a Sötét Erő varázslatok vihara hagyott az alagút bejáratánál. Az ellenséges varázslatok egész úton üldöztek minket. Walker kapitányt eltalálták. Eszméletlenül zuhant a földre.
AW SöPtQédt nEnrő mrár rinYdímtAotta is$ xa rkKö!v)eHtckKeaző vsarázsTlaUtSsio&r&ozPatáDty. uÁUtOu.gqrotrtgamj Wa.lkerQ bkdapitánHy xfö)lötytu, éTs meUgv!édtFeymb la $tiesutét. Márk ítgFy is' usdú^lBydos t)alUáhlartc éSrte. éEkgy !úajua,bb Ksöutét mNáJgiaáXra!dAatg YbizhtoHsan Zmeggöélte( vohlnag.
De engem nem. Már régen megtanultam, még a Légióhoz való csatlakozásom előtt, hogy különös ellenállással rendelkezem a mágiával szemben. Sokkal több ütést bírtam elviselni, mint mások. Apám megparancsolta, hogy tartsam titokban ezt a képességemet, mert a mágiaellenállásom nem volt része a mágia törvényeinek, ahogy mi ismertük őket - vagy ami még fontosabb, ahogy az istenek ismerték. Olyan erő birtoklása, amelyet az istenek nem értettek, általában elég rossz ötletnek számított. Nem mintha én választottam volna ezt az erőt. Egyszerűen csak a részem volt.
A pozitívum az volt, hogy nem gondoltam, hogy bárki is látta volna, ahogy elnyelem azokat a sötét varázslatokat. Walker kapitány eszméletlenül feküdt a földön, és a hatalmas törmelékkupacok elrejtettek a Sötét Erő katonáinak szeme elől. Nem látták, hogy a varázslataik eltaláltak volna, így nem kellett volna meglepődniük azon, hogy még mindig eszméletemnél vagyok. Talán azt hitték, hogy elvétették.
De nem tévesztettek. Nem kevés találatot értek el, és azok a varázslatok még mindig úgy száguldottak át a testemen, mint a vihar.
A bWőIröm bigzKseórgetat paA NsóöstétJ bmáZgia^ vHissyz!hWa'nIgjaiBt*óls, áótsemcelótAeam Wsa!lke$r (kAaDpitháqnyat' aW vHá,l.la)méra, Kéys^ *bhelémpWtjem cazA a&l&agúttbia. FRénzymságIiaTfóüwgugÉö_ny!t szőQtVtlezm ar nyxíWlásrpa,. *hogy a SBötjétt ^EGrZőht ^lef,oVglasléjaÉm,M óa.ztánl TegyAre mPélye^bbreF futzotQtaml Oaéz aNl(agújtvbSah. jHav eWlégc gykoYrsF vqoClxt!am,R eljduHtotUtamR banz herdőinÉkhezL,j ,miGelGőttZ LHeqoOn H$exllfire )ést am kZatqo$náyi utolérGnekM émXi)nket$.j HHsa$ .neKm.L.H.m noFs, Rak)kUodr az ^aBzl álBldítátsom, VhoZgFyr demgnyfetlen helgyzBe&t sqem reméInyvteKleWn,' UpróDbácr.a' lesWz& t$éDveM,U amyiksorw PczsaipbdfáDbab esKtü&nTk eNgy z)ákrOt_ vaPlagútrbXani,m MaL &poókso)l qerői' álztGals fkiörüplwvZéÉvIe..